„Figyeljetek minden szavára” Elder L. Tom Perry A Tizenkét Apostol Kvórumából A technológia folyamatos bõvülése csak eljuttatja hozzánk az üzeneteket. . . [Azonban] minden egyén és család kihívása az, . . . hogy magukévá tegyék az evangélium üzeneteit. Ted E. Davis, Donald D. Salmon, Frank M. McCord testvér: az egyház tagjaként szeretném személyesen megköszönni nektek az el nem mondott órákat, napokat és éveket, amit azzal töltöttetek, hogy biztosítsatok engem arról, hogy az egyházban minden rendben van, a könyvelés szempontjából. Biztos vagyok abban, hogy ezt nagyra értékeli az egyház közel 11 millió többi tagja is. Nagyon köszönöm. Az elmúlt pár év során nagy várakozással figyeltük ennek a csodálatos Konferenciaközpontnak az építését. Most itt találjuk magunkat, és egy olyan történelmi általános konferenciának vagyunk részesei, melyen még több ezren lehetnek jelen, hogy hallják a próféták szavait. Minden bizonnyal új korszak kezdete ez az egyház történetében - a szélesebb, mélyebb hatókör és hatás korszaka, a nagyobb mértékû növekedés és befolyás korszaka. Az Elsõ Elnökség és a Tizenkettek múlt évi utolsó gyûlése elõtt Hinckley elnök - érezvén az eljövendõ változások elõszelét - azt javasolta, hogy böjtölve jöjjünk a templomba, és egy böjti és bizonyságtevõ gyûléssel fejezzük be az évet, az évszázadot és az évezredet. Annak érdekében, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a bizonyságtétel szellemétõl, arra kért minket, hogy ezen a különleges gyûlésen hagyjuk az elintéznivalókat, és csak az új évben beszéljük meg azokat. A gyûlés lelki lakoma volt, melyet megtöltött Urunk és Üdvözítõnk tanúbizonysága. Az úrvacsoravételt követõen a Tizenkettek minden tagja felállt és bizonyságát tette Jézus, a Krisztus, a világ Üdvözítõje küldetésérõl. Az utolsó három bizonyságot az Elsõ Elnökség tagjai mondták el, ezek közül a legutolsót Hinckley elnök. Elgondolkodtató, mégis örömteli légkör uralkodott, amint erõs bizonyságokkal erõsítettük meg egymást. Hinckley elnök erõteljes, érzelemdús bizonyságát kiegészítette egy felsorolással, hogy miért aggódik a jövõ tekintetében. Egyik aggodalma különösen befészkelte magát az elmémbe. Amiatt aggódott, hogy az egyház egész világra kiterjedõ nagymértékû növekedése miatt egyre nehezebbé válik majd az apostolok számára az, hogy minden egyháztaghoz eljussanak, és személyesen intsék õket az evangélium szerinti életvitelre. A jövõben tehát fokozottabban támaszkodunk majd a technológiára, hogy a világméretû egyházhoz eljusson az evangélium üzenete. Ha áttekintjük a szentírásokban feljegyzett szent történelmet, hasonló alkalmakra találunk, amikor Isten prófétája jelentõs változásokat vesz észre a láthatáron. Érdekes, hogy amikor ilyen kritikus eseményekre kerül sor, nagy és sugalmazott figyelem és részletezés illeti meg a próféta üzenetét és az átadásának módját - azt, hogy milyen technológia közvetíti az evangéliumi üzenetet. Benjámin király nagyszerû beszéde jut eszembe, melyet népének mondott, és amit Móziás könyvének elsõ fejezeteiben találunk. Ez az igazlelkû király hosszan és hûségesen szolgálta népét. Eljött az idõ, hogy fiának adja át a vezetést. Mielõtt ezt megtette volna, tanúbizonyságot akart tenni népének Uráról és Üdvözítõjérõl. Elõször fiait akarta oktatni, „hogy tanult emberek legyenek és hogy megismerjék mindazokat a jövendöléseket, amelyek atyáik szájából hangzottak el, és amelyeket az Úr keze juttatott el hozzájuk” (Móziás 1:2). A rézlemezre vésett feljegyzéseket illetõen is oktatta õket, mondván: „Fiaim, szeretném, ha emlékeznétek rá, hogy ha nem lennének ezek a lemezek, amelyeken ezek a feljegyzések és parancsolatok vannak, akkor mind a mai napig tudatlanságban sínylõdnénk, mert nem ismernénk Isten titkait” (Móziás 1:3). A tanok tisztán tartása volt Benjámin király elsõdleges törekvése, ezért azt akarta, hogy egész népéhez eljusson tanúbizonysága és szava. Azt az utasítást adta, hogy hozzák elé Móziást, fiát és utódját, és különleges utasításokat adott neki népének összegyûjtését illetõen erre az utolsó konferenciára. Azt mondta: „Fiam, hirdesd ki az egész országban, az egész népnek, vagyis Zarahemla és Móziás egész népének, akik az országban laknak, hogy gyûljenek össze, mert holnap magam akarom kihirdetni népemnek, hogy te vagy e népnek királya és uralkodója, akit az Úr, a mi Istenünk adott nekünk. Továbbá nevet is fogok adni ennek a népnek, hogy megkülönböztesse õket az összes többi néptõl, akiket az Úristen Jeruzsálem földjérõl kihozott. Azért teszem ezt, mert lelkiismeretesen betartották Isten parancsolatait” (Móziás 1:10-11). Ezt követõen Móziás elment és kihirdette a népnek, hogy gyûljenek össze és menjenek fel a templomhoz, ahol meghallgathatják atyja szavait. A nép összegyûlt és „köröskörül felütötték sátraikat; minden férfi a családjának, vagyis mindenki a feleségének, fiainak, leányainak, és azok fiainak és leányainak, sorba a legöregebbtõl a legfiatalabbig minden család külön-külön felütötte sátrát” (Móziás 2:5). Úgy verték fel sátraikat, hogy a templom felé nézzen azok ajtaja, és hallhassák Benjámin király szavait, amint az örök élet tanát illetõen oktatja õket. A templom falain belül és kívül összegyûlt emberek nagy száma miatt a király emeltetett egy tornyot, hogy hallgassák a szavait. De belátta, hogy még a toronyról beszélve sem fogja mindenki hallani, ezért leíratta a szavait, és elküldette a családokhoz, akik hallótávolságon kívül voltak, hogy hozzájuk is eljuthassanak azok (lásd Móziás 2:6-8). Ebbõl a toronyból mondta népének, hogy nyissák ki a füleiket és hallgassák meg bizonyságát az Üdvözítõrõl. Miután prófétált és bizonyságot tett, tanácsokat adott nekik azt illetõen, hogy mi módon térjenek vissza Mennyei Atyjukhoz: „De szeretném, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik megtartják Isten parancsolatait. Mert bizony mondom, áldottak õk mind a testi, mind a lelki dolgokban, és ha mindvégig hûségesen kitartanak a jóban, a mennyország vár rájuk, hogy Istennel véget nem érõ boldogságban éljenek. Ó, emlékezzetek rá, emlékezzetek, hogy mindez igaz, mert az Úristen mondta” (Móziás 2:41). Végül annak biztosítékaként, hogy az emberek megértették szavait és betartották Istennel kötött szövetségüket, hogy betartják a parancsolatait, Benjámin király papokat jelölt ki, „hogy a népet tanítsák és így azok hallhassák és tudhassák Isten parancsolatait és hogy emlékeztessék õket fogadalmukra” (Móziás 6:3). Benjámin király sok szempontból kihasználta a napjaiban rendelkezésére álló lehetõségeket a nép összegyûjtésére, Isten jó szavának szétküldésére, valamint e szó megerõsítésére. Egy másik korszakban szintén találunk egy prófétát, aki új találmányt hívott segítségül, hogy üzenetét eljuttassa az emberek szívéhez. Volt egy különleges konferencia akkor, amikor az egyház a 100. születésnapját ünnepelte. A 100. éves konferencia feljegyzésében találunk rá erre, melyet a Tabernákulumban tartottak 1930. április 6-án, vasárnap: „Az egyház Elsõ Elnökségének korábban kiadott utasításai értelmében a következõ program alkalmazására került sor az egyházközségekben és gyülekezetekben, kezdve április 6-án, vasárnap reggel, 10 órakor, amikorra megszerveztük, hogy az emberek a helyi kápolnákban összegyûlve hallgathassák rádión a beszédeket, melyeket a Salt Lake City Tabernákulumból közvetítünk. . . Zsúfolásig telt az épület, minden ülõhelyet elfoglaltak, tele voltak a padsorok közötti részek, az ajtónyílások és minden rendelkezésre állóhely” (Conference Report, 1930. április, 2. o.). Heber J. Grant elnök, aki az általános konferencia ezen a közvetített ülésén elnökölt, azzal kezdte: „El sem tudom mondani, milyen hála tölti el a szívemet, amint az élõ Isten papságának és szervezeteink tisztségviselõinek eme csodálatos közönségére tekintek, mely Az Utolsó Napok Szentjei Jézus Krisztus Egyházának századik születésnapjáról megemlékezõ konferenciára itt összegyûlt. Most felolvasom nektek az egyház Elsõ Elnökségének üzenetét, melynek példányait minden olyan országban elküldtük az egyházközségeknek, cövekeknek és misszióknak, ahol van egyházi szervezeti egység. Ebben az órában az egész világon felolvassák népünknek ezt az üzenetet” (Conference Report, 1930. április, 3. o.). Benjámin királyhoz hasonlóan Grant elnök is azzal kezdte, hogy bizonyságot tett az Atyaistenrõl és Urunkról, Jézus Krisztusról. Ezt követõen kihangsúlyozott néhány nagyszerû tudományos ismeretet, találmányt és ipari fejlesztést, mely felszerszámozta a világegyetem erõit, és amelyet az ember szolgálatába állítottak. Kijelentette: „Kétségtelenül a század legnagyobb csodája az a vívmány, hogy az emberi hang, a beszélõ személyiségével együtt, korlátlanul, az eredeti részletek teljességével együtt megõrizhetõ és visszajátszható. . . Az elmúlt évszázad ezen eredményein elgondolkozva, melyekre csak röviden utaltam, késztetést érzünk arra, hogy felkiáltsunk: Nagyok és csodálatosak a te tetteid, Uram! Te ugyanaz vagy . . . mindörökké! Szándékaid nem vallanak kudarcot, és kezedet sem tarthatja vissza senki!” (Conference Report, 1930. április, 5. o.) Most, a 2000. év áprilisának elsõ napján, ebben a csodaszép, új Konferenciaközpontban gyûltünk össze, mely azért épült, hogy még több ezer ember láthassa a prófétát és hallhassa a hangját. De az egyház növekedése miatt még ezzel az épülettel és azzal együtt is, hogy egyre inkább el tudunk utazni a szentekhez, hogy sok más országban is találkozzunk velük, csak kevesek élvezhetik ezt a személyes kapcsolattartást a prófétákkal és az apostolokkal. A technológia sok új találmánnyal áldott meg minket, hogy mûholdas rendszereken, saját internetes oldalunkon, a televízión, a rádión, valamint írásban a folyóiratainkon és az újságainkon keresztül terjeszthessük az evangélium üzenetét. Ezek mind részét képezik átadó-rendszereinknek, melyek nagymértékben elõsegítik azt, hogy foghassuk az elhangzott üzeneteket. De a tégla és a habarcs, valamint a technológia folyamatos bõvülése csak eljuttatja hozzánk az üzeneteket. Van egy kihívás, mely ugyanaz maradt Benjámin király idejétõl fogva, Grant elnök idején át mostanáig - az a kihívás, hogy személyes és közös tanulmányozás által minden egyén és család magáévá tegye Urunk és Üdvözítõnk evangéliumának az üzeneteit. Nem az eszközökben vagy a technológiában rejlik az üdvösség, hanem az igében. Csak az ige ereje lesz hatással életünkre és segít minket abban, hogy Mennyei Atyánkhoz közelebb éljünk. Emlékezzetek vissza az Úr szavaira, amikor 1830. április 6-án elõször adott utasításokat újonnan visszaállított egyháza szentjeinek. Kijelentette: „Íme, vezessetek feljegyzést magatok között, amelyben te látnoknak, fordítónak, prófétának, Jézus Krisztus apostolának, és az egyház elderének neveztessél az Atya Isten akaratából és a ti Uratok, Jézus Krisztus kegyelmébõl. . . Ezért, és most az egyházhoz szólok, figyeljetek minden szavára és parancsolatára, amit úgy továbbít nektek, ahogyan kapta, énelõttem szent életû lévén. Szavait teljes türelemmel és hittel fogadjátok, mintha az én saját számból hallanátok” (T&Sz 21:1, 4-5). Csodálatos itt lenni ebben a csodaszép, új épületben, és rendelkezni az új technológiával, mely világszerte közvetíti a konferencia üléseit. De a hozzánk eljutott üzenet az, mely - ha tanulmányozzuk és átültetjük a gyakorlatba - az evangélium világosságát elhozva még jobban felkészít minket, amint örök életre törekszünk. És ez az én bizonyságom nektek, és ezt Üdvözítõnk, Jézus Krisztus nevében teszem, ámen.