Kétágú tüzes nyelvek Boyd K. Packer elnök A Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezetõ elnöke Minden nyelven, Isten Szelleme - a Szentlélek - vezeti, vagy vezetheti az egyház minden tagját. Lehetséges-e számunkra, akiket beszédre kértek fel, hogy elég hosszú idõre elvonjuk a figyelmet ettõl a csodálatos épülettõl ahhoz, hogy arra összpontosítsunk, amiért épült? Talán lehetséges egy példázattal és egy verssel. A példázat: Egy kereskedõ, aki drága ékszereket keresett, végre megtalálta a tökéletes igazgyöngyöt. A legjobb mesteremberrel faragtatott egy remek ékszeres ládikát, és kibéleltette kék bársonnyal. Kiállította nagy értékû gyöngyét, hogy mások is osztozhassanak kincsében. Figyelte, amint az emberek eljöttek, hogy megnézzék. Hamarosan szomorúan fordult el. A ládikát csodálták, nem a gyöngyöt. A vers: Mind vakok vagyunk, míg nem látjuk, Hogy az [egyetemes] tervben Mit sem ér a fáradságunk, Ha jobbá nem teszi az embert. Ily csodás [házat] miért emelnénk, Ha nem épül az ember? Hasztalan nõ így a [világ], Ha az építõ nem nõ vele.1 Az építõre gondolván, a világ másik sarkában, két évezreddel ezelõtt kezdjük, a Jordán folyónál, Keresztelõ Jánossal. Ezt prédikálta: „Én . . . vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jõ, erõsebb nálamnál; õ Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket.”2 „Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék õ általa.”3 „[Amikor Jézus] kijöve a vízbõl; . . . az egek megnyilatkozának néki, és õ látá az Istennek a Lelkét [a Szentlelket] alájõni mintegy galambot és õ reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.”4 Jézus ezután a pusztába ment; Lucifer ott megkísértette.5 Jézus minden kísértést szentírással hárított el. „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember.”6 „Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet!”7 „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”8 Figyelmesen gondoljátok át ezt! Amikor magával a Kárhozattal nézett szembe, az Úr a szentírásokhoz fordult védelemért. Jézus tanítványai közül kiválasztott tizenkettõt, akiket felszentelt apostollá: Pétert, Jakabot és Jánost; Andrást, Filepet, Bertalant, Tamást, Mátét, Simont, Júdást, Jakabot és Júdást. Ezek hétköznapi férfiak voltak, akiket a farizeusok az „írástudatlan és közönséges” jelzõkkel illettek.9 A Tizenkettõ követte Õt. Õ tanította õket. Megparancsolta nekik, hogy tegyenek tanítványokká minden népet, és kereszteljenek meg mindenkit, aki hisz.10 Mielõtt elhagyta õket, ezt ígérte: „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”11 Jézust keresztre feszítették. A harmadik napon kiszállt a sírból. További útmutatást adott apostolainak; majd, mielõtt a mennybe szállt volna, ezt mondta: „Ímé, és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.”12 Ez az erõ nem sokat váratott magára. Pünkösd napján a Tizenkettõ összegyûlt egy házban: „És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl . . . zúgó szélnek zendülése . . . És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindegyikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel.”13 Ezzel a Tizenkettõ teljesen megerõsíttetett. Amikor aznap beszéltek, az emberek álmélkodtak, mivel mindegyik saját nyelvén hallotta a mondottakat - 18 különbözõ nyelven.14 Az apostolok nekiláttak, hogy mindenkit megkereszteljenek, aki hitt szavaikban. Azonban a bûnök bocsánatára való keresztelés nem volt elegendõ.15 Pál talált 12 embert, akiket már Keresztelõ János megkeresztelt, és megkérdezte tõlük: „Vajjon vettetek-é Szent Lelket . . . ? Azok pedig mondának néki: Sõt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek.”16 „[Akkor] megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére”,17 és „Pál reájok vetette kezét, [és] szálla a Szent lélek õ reájok.”18 Kialakult a minta, ahogy az a kezdetektõl volt.19 A belépés Jézus Krisztus egyházába a bûnbocsánatért alámerítéssel való keresztelés által történik.20 Majd, külön szertartásban, a Szentlélek mérhetetlen ajándékát adományozzák kézrátétel által olyan személyek, akiknek hatalma van az evangélium hirdetésére és szertartásinak elvégzésére.21 Az ellenállás dacára a Tizenkettõ megalapította Jézus Krisztus egyházát, mely az üldöztetések ellenére virágzott. De az évszázadok múlásával a láng megremegett és elhomályosult. A szertartásokat megváltoztatták vagy elhagyták. A vonal megszakadt; és a Szentlélek ajándékként való adományozására vonatkozó felhatalmazás eltûnt. Az aposztázia sötét korszaka ereszkedett le a világra. De, ahogy a kezdetektõl mindig is, Isten Szelleme sugalmazást adott az érdemes lelkeknek.22 Mérhetetlenül adósai vagyunk a protestálóknak és a reformátoroknak, akik megõrizték a szentírásokat, és lefordították azokat. Tudták, hogy valami elveszett. Életben tartották a lángot, amennyire csak tõlük telt. Sokan közülük mártírok voltak. De a tiltakozás nem volt elegendõ; és a reformátorok sem tudták visszaállítani azt, ami elveszett. Idõvel kialakult az egyházak hatalmas sokfélesége. Amikor minden készen állt, az Atya és a Fiú megjelent az ifjú Josephnek a ligetben, és a Jordán folyónál szólt szavak újra felhangzottak: „Ez az én Szeretett Fiam. Õt hallgasd!”23 Joseph Smith a visszaállítás eszközévé vált. Keresztelõ János visszaállította „az Ároni papságot, amely az angyalok szolgálatának, a bûnbánat evangéliumának és az alámerítéssel történõ, bûnbocsánatra való keresztelésnek kulcsait foglalja magában.”24 Péter, Jakab és János visszaállította a magasabb papságot és a vele járó apostoli hivatalt. Ezzel együtt jött a felhatalmazás a Szentlélek mennyei ajándékának adományozására.25 1830. április 6-án megszervezõdött Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. A testvérek nekiláttak a tanításnak és a keresztelésnek. Kilenc hónappal késõbb jött egy javítás, egy kinyilatkoztatás: „Te vízben kereszteltél bûnbánatra, de akiket kereszteltél, nem kapták meg a Szentlelket. De én most megparancsolom neked, hogy vízzel keresztelj úgy, mint az õsidõkben az apostolok, és akiket megkeresztelsz, azok a kézrátétel után a Szentlelket is elnyerik.”26 Egy hónapra rá ez a parancsolat el lett ismételve: „És legyen úgy, hogy azoknak, akiket vízzel megkeresztelsz, kézrátétellel adományozd a Szentlélek adományát.”27 Az ajándék mindenki számára él, aki megtér és megkeresztelkedik - fiúk és lányok, nõk és férfiak számára egyaránt. Nehéz idõket élünk - nagyon nehéz idõket. Remélünk, imádkozunk a jobb napokért. De azok nem fognak eljönni. Ezt a jövendölések mondják nekünk. Nem leszünk mentesek, sem népként, sem családként, sem egyénként az elõttünk álló nehézségektõl. Senki nem lesz megkímélve a gyakori megpróbáltatásoktól, melyet a család és az otthon, munka, csalódás, bánat, egészség, öregedés majd végül a halál jelent. Mit cselekedjünk tehát? Ezt a kérdést tették fel a Tizenkettõnek pünkösd napján. Péter ezt válaszolta: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnök bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”28 Azt mondta nekik: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak.”29 Ugyanezt a kérdést („Mit cselekedjünk?”) feltették Nefi prófétának is. Ugyanazt a választ adta, mint Péter: „[Vegyétek magatokra] Krisztus nevét a keresztség által . . . , akkor jön majd a tûzzel és Szentlélekkel való keresztség.”30 „Nem emlékeztek, hogy megmondtam nektek, hogy miután a Szentlelket elnyeritek, angyalok nyelvén tudtok majd szólni? . . . „Az angyalok is a Szentlélek ereje által beszélnek, tehát õk is Krisztus szavával szólnak. Azért mondtam nektek, hogy Krisztus szavával éljetek, mert Krisztus szava mindent megmond nektek, hogy mit kell cselekednetek. És most ha nem tudjátok megérteni, amit mondtam nektek, az azért van, mert nem kértetek és nem zörgettetek; tehát nem kaptatok világosságot, és így sötétségben kell elvesznetek. Azért megint csak azt mondom nektek, hogy ha rátértek az útra, és elnyeritek a Szentlelket, akkor az mindent megmutat nektek, hogy mit kell cselekednetek.”31 Nem kell a jövõtõl félve élnünk. Minden okunk megvan az örvendezésre, és kevés okunk van félni. Ha követjük a Szellem sugalmazásait, biztonságban leszünk, bármit is tartogasson a jövõ. Tudni fogjuk, mit kell tennünk. Krisztus azt ígérte, hogy „[az Atya] más vígasztalót ád [nékünk], . . . Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja õt és nem ismeri õt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”32 Közülünk túl sokan olyanok, mint azok, akikrõl az Úr azt mondta, hogy „megtört szívvel és bûnbánó lélekkel [jöttek] hozzám, . . . [és] tûzzel és a Szentlélekkel kereszteltettek meg, amikor megtértek. . . De õk ezt nem tudták.”33 Képzeljétek el: „De õk ezt nem tudták.” Nem ritka az, hogy valaki részesül az ajándékban, és igazából nem is tudja. Attól tartok, hogy ezt az isteni ajándékot elhomályosítják a programok, a tevékenységek, az idõbeosztás és a sok gyûlés. Olyan sok helyre kell menni, olyan sok tennivaló van ebben a zajos világban. Túl elfoglaltak lehetünk ahhoz, hogy odafigyeljünk a Szellem késztetéseire. A Szellem hangja halk, szelíd hang - olyan hang, amit inkább érzünk, mint hallunk. Szellemi hang, amely a szívbe ültetett gondolatként jön az elmébe. Világszerte átlagos férfiak, nõk és gyerekek, akik nincsenek teljesen tudatában annak, hogy birtokukban van az ajándék, megáldják a családjukat, tanítanak, prédikálnak és szolgálnak a bennük lévõ Szellem által. Minden nyelven, Isten Szelleme - a Szentlélek - vezeti, vagy vezetheti az egyház minden tagját. Mindenkit felhívunk, hogy jöjjön, térjen meg, keresztelkedjen meg és fogadja el ezt a szentséges ajándékot. Az ellenállás dacára az egyház virágozni fog, és az üldöztetések ellenére tovább növekszik. Joseph Smithet megkérdezték: „Miben különbözik vallásunk más vallásoktól?” Ezt válaszolta: „Minden további kérdés a Szentlélek ajándékában rejlik.”34 A hit kelti életre, és „az evangélium törvényeinek és szertartásainak [való] engedelmesség” táplálja.35 Megfojthatja a bûn és a nemtörõdömség. És hamar megtanuljuk, hogy a kísértõ - az ellenség - az elmének és a szívnek ugyanazon csatornáit használja, hogy gonoszságra, lustaságra, veszekedésre, sõt, a sötétség cselekedeteire vegyen rá minket. Átveheti az uralmat gondolataink felett, és bajba sodorhat minket. De mindannyiunknak van szabad akarata; örökkön örökké a világosság uralkodik a sötétség felett. A papság úgy épül fel, hogy biztosítsa a keresztelésre és a Szentlélek adományozására való felhatalmazás töretlen vonalát. Mindig a közelben vannak a vezetõk és a tanítók, akiket elhívtak és elválasztottak, hogy tanítsanak és jobbá tegyenek minket. Meg tudjuk tanulni megkülönböztetni az inspirációkat a kísértésektõl, és a Szentlélek sugalmazásait követni. Csodálatos idõben élünk! Nem számít, milyen megpróbáltatások várnak ránk, megtalálhatjuk a választ a kérdésre: „Mit cselekedjünk?” Mi és szeretteink vezetésben, eligazításban és védelemben részesülünk, és vigaszra találunk. Azt mondta: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”36 Ugyanolyan biztosan, ahogy azt tudom, hogy itt vagyok és ti ott vagytok, tudom, hogy Jézus a Krisztus. Õ él! Tudom, hogy a Szentlélek ajándéka, ez a szentséges szellemi erõ minden lélek állandó társa lehet, aki befogadja. Imádkozom, hogy a Szentlélek tanúsága megerõsítse bennetek ezt a bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Edwin Markham, „Man-Making,” Masterpieces of Religious Verse, szerk. James Dalton Morrison (1948) 419. o. 2. Máté 3:11. 3. Máté 3:13. 4. Máté 3:16-17. 5. Lásd Máté 4:1-11. 6. Máté 4:4. 7. Máté 4:7. 8. Máté 4:10. 9. Ap. Csel. 4:13. 10. Lásd Máté 28:19. 11. János 14:26. 12. Lukács 24:49. 13. Ap. Csel. 2:2-4. 14. Lásd Ap. Csel. 2:7-11. 15. Lásd Ap. Csel. 2:38. 16. Ap. Csel. 19:2; see also Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith (1976), 263, 336. 17. Ap. Csel. 19:5. 18. Ap. Csel. 19:6. 19. Lásd Mózes 6:65-66. 20. Lásd Hittételek 1:4. 21. Lásd Hittételek 1:5. 22. Lásd 1 Ne. 10:17-19. 23. JST 1:17. 24. T&Sz 13. 25. Lásd T&Sz 27:12-13. 26. T&Sz 35:5-6. 27. T&Sz 39:23. 28. Ap. Csel. 2:38. 29. Ap. Csel. 2:39. 30. 2 Ne. 31:13. 31. 2 Ne. 32:2-5. 32. János 14:16-17. 33. 3 Ne. 9:20; a kiemelés nem szerepel az eredetiben. 34. History of the Church, 4:42. 35. Lásd Hittételek 1:3. 36. János 14:27.