Õrizzük az igazlelkû hagyományokat! Elder Donald L. Hallstrom a hetvenektõl „Különösen fontosak a felemelõ hagyományok . . . , melyek az Istenség iránti szeretetre biztatnak, valamint egységre a családban és az emberek között.” Mindig is hálás leszek azért, hogy Hawaii szigetén születtem és nevelkedtem, mely részét képezi annak, amit a szentírások gyakran „a tenger szigeteinek” neveznek. Olvasztótégelynek is hívják ezt a szigetvilágot, mert nagyon sok nemzetiség megtalálható itt. Mások azonban helyénvalóbb nevet adtak neki: „jóízû fõzelék”, melyben mindegyik kultúra megõrzi azonosságát, de összhangot képezve olvad össze egy társadalmi fõzetben, melyet mindenki megízlelhet. Mivel emellett Angliában szolgáltam missziót, és sok idõt töltöttem az Egyesült Államok kontinensen lévõ államaiban, most pedig Ázsiában élek és szolgálok, már régóta érdekel a kultúra és a hagyomány, valamint az, hogy milyen hatással vannak ezek a külsõnkre, a gondolatainkra és a cselekedeteinkre. A kultúra meghatározható úgy, mint „egy csoport . . . általános hitelvei, társadalmi formái . . . és jellemzõi” (Merriam-Webster's Collegiate Dictionary,, 10. kiad.). A kultúrának öröklött részét képezik a hagyományok, melyek a viselkedés meghatározott, nemzedékrõl nemzedékre továbbadott sémái. Kultúránk és az ahhoz kapcsolódó hagyományok segítenek identitástudatunk létrehozásában, és kitöltik a valahova tartozás elengedhetetlen emberi szükségletét. Azokról a hagyományokról, melyek nyomatékosítják Jézus Krisztus evangéliumát, azt mondta Pál a thessalonikabelieknek: „Miért is . . . legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt [hagyományokat], a melyre . . . taníttattatok” (2 Thessalonikabeliek 2:15). Az egyházban erõteljes hagyományok emlékeztetnek minket õseink erejére és áldozataira, és lelkesítenek az erõfeszítéseinkben. Ezek között van a szorgalom a takarékosság és az igaz ügy melletti teljes elkötelezettség. Mások alapját olyan tanok és normák képezik, melyek a világ szemében talán sajátságosak, de összhangban vannak az Isten által megadott mintával. Ide tartozik az erkölcsös viselkedés, a szerény ruházat, a tiszta beszéd, a sabbat napjának megtartása, a Bölcsesség szavának betartása és a tizedfizetés. Még a nemzetiségi kultúrákban is van sok olyan hagyomány, mely erõsítheti az evangélium normáit és tantételeit. Hawaii õsi lakóinak volt például egy olyan szokása, melynek szelleme ma is sok szigeten tovább él. Az ember a másik üdvözlésénél odalép hozzá, hogy arca az õ arca közelébe kerüljön, és azt mondja: „ha”, méghozzá úgy, hogy a másik érzi a leheletét. A ha szó szerinti fordítása: „az élet lehelete”. Annak kifejezésmódja volt ez, hogy magadat adod, és a testvéri szeretet és törõdés mély érzését mutatod a másiknak. Amikor elõször idegenek jöttek Hawaii szigetére, nem tanúsítottak ilyen tiszteletet mások iránt. Haole-nak nevezték õket, mely azt jelenti, ha-ole, azaz „ha nélküli”. Ha van olyan nép, akinek rendelkeznie kell „ha”-val, a jószívûség és a mások iránti könyörületesség erõs érzésével, akkor az Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagsága. Az igazi utolsó napi szent olyan szeretetet táplál mások iránt, mely összhangban van azzal a hitelvvel, hogy mindenki testvér. A felemelõ hagyományok fontos szerepet játszanak abban, hogy a Szellem dolgai felé vezessenek minket. Különösen fontosak azok, melyek az Istenség iránti szeretetre biztatnak, valamint egységre a családban és az emberek között. A hagyomány ereje azonban felvet egy jelentõs veszélyt is. Elvezethet minket oda, hogy elfelejtsük mennyei örökségünket. Az örök célok elérése érdekében földi kultúránkat egyeztetnünk kell az örökké tartó evangélium tanával. Ennek folyamata magában foglalja mindannak a befogadását a családunkba és a társadalmi hagyományainkba, mely lelkileg felemelõ, és mindannak elvetését, mely eltorlaszolja kilátásunkat az örökkévalóságra, és gátolja az elõrehaladásunkat. Át kell alakítanunk életünket a „természetes ember”-bõl, melyrõl Benjámin király beszélt, és szentté kell válnunk azáltal, hogy hallgatunk a Szentlélek késztetéseire (lásd Móziás 3:19). Szintén erre a veszélyre és annak súlyosságára figyelmeztetve Joseph Smith próféta inspirációt kapott arra, hogy világosabbá tegye Pálnak a korinthusbeliekhez írt egyik levelét: „És történt, hogy miután a gyermekek Mózes törvénye szerint neveltettek, ragaszkodtak atyáik hagyományaihoz, és nem hittek Jézus Krisztus evangéliumában; és emiatt tisztátalanok lettek” (T&Sz 74:4). Kérlek titeket, ne legyetek elutasítók, és ne gondoljátok azt, hogy ez a tantétel csak másokra és az õ kultúrájukra vonatkozik; ismerjétek fel, hogy érvénnyel bír a ti esetetekben is és az enyémben is, bárhol is éljünk a földön, vagy bármilyenek legyenek családunk körülményei! Azok a nem kívánatos hagyományok, melyek elvonnak minket szent szertartások elvégzésétõl és szent szövetségek megtartásától. Mutasson nekünk utat az a tan, melyet a szentírások és a próféták tanítanak! Azok a hagyományok, melyek lekicsinylik a házasságot és a családot, melyek lealacsonyítják a nõket, vagy nem ismerik el Isten-adta szerepük méltóságát, melyek többre tartják a világi elõrejutást a lelki fejlõdésénél, vagy azt tanítják, hogy az Istenre támaszkodni a jellem gyengesége - ezek mind elvonnak minket az örök igazságoktól. Mindenek között elsõsorban „az igazlelkûség hagyományát” kell táplálnunk magunkban és családjainkban. Ennek a hagyománynak az ismertetõjegyei: Isten és az Õ Egyszülött Fiának rendíthetetlen szeretete, a próféták és a papsági hatalom tisztelete, a Szent Szellem folyamatos keresése, és a tanítványi mivolt azon fegyelme, mely tetté alakítja a hitet. Az igazlelkûség hagyománya olyan életmód-mintát állít fel, mely a gyermekeket közelebb hozza a szülõkhöz, mindegyiküket közelebb Istenhez, és teherbõl áldássá emeli az engedelmességet. Egy olyan világban, melyben a hagyományok gyakran összekeverik, hogy mi a helyes és mi a helytelen - Inspirációt ad nekünk minden olyan fiatal bátorsága, aki tiszteli a sabbat napját, betartja a Bölcsesség szavát, és erkölcsös marad akkor is, amikor a népszerû kultúra ennek ellenkezõjét nemcsak elfogadottnak állítja be, hanem el is várja azt. Inspirál minket minden olyan férfi bölcsessége, aki úgy formálja karrierjét, hogy megfelelõen elláthassa családja lelki vezetésére irányuló elsõdleges felelõsségét, bár a világ többre értékeli a gazdagságot és a hatalmat. Inspirál minket minden olyan férj és feleség nemes példája, akik egyenlõségen és kedvességen alapuló kapcsolatot alakítanak ki olyankor, amikor az önzõség és a nemtörõdömség oly általános. Amint elkezdjük megérteni és megtapasztalni életünk isteni mivoltát, nem vágyunk semmi olyan földi dologra, mely feltartóztat minket celesztiális utunkon. Alázatosnak érezvén magamat a felelõsség miatt, de örülve az evangélium hirdetése és az egész világon való bizonyságtétel lehetõségének, megerõsítem, hogy tudom ezeket az örökkévaló igazságokat, és ismerem ezt az örökké tartó kultúrát. Tanúbizonyságot teszek 15 ember prófétai elhívásáról és apostoli felhatalmazásáról, közöttük Gordon B. Hinckley elnökrõl, aki méltósággal, rálátással, és az igazlelkû hagyományok világos érzékelésével elnököl. Ami a legjelentõsebb, tanúbizonyságot teszek az emberiség Üdvözítõjérõl és Megváltójáról, az Õ egyházáról, és az Õ kiengesztelõ szeretetérõl, Jézus Krisztus nevében, ámen.