Egyenként Elder Ronald A. Rasband a hetvenektõl „Tegyük magunkévá az Üdvözítõ baráti hívását: Jöjjünk Õhozzá, egyenként, és legyünk tökéletessé Õbenne!” Kedves testvéreim, nagy kiváltságnak és megtiszteltetésnek érzem azt, hogy itt állhatok ma ennél a szószéknél. A Szent Szellem áldásáért imádkozom, hogy amit mondok, az hozzájárulhasson a konferenciák alkalmával mindannyiunk által megtapasztalt lelki érzésekhez. Nagyon hálátlan lennék, ha nem ragadnám meg ezt a lehetõséget arra, hogy teljes õszinteséggel köszönetet mondjak az Úrnak a hetvenekhez szólító elhívásomért. Emellett szeretném megköszönni kedves prófétánk, Hinckley elnök, valamint a vele együtt dolgozó egyházi vezetõk bizalmát. Nekik és nektek mind legjobb erõfeszítéseimet ígérem az elõttem álló évek szolgálata során. Sok órán keresztül tûnõdtem, mialatt gondolataim pionír õseimhez szálltak, akiket mélyen tisztelek. Nyolc dédszülõm közül mindegyik a korai évek megtértjeként jött az egyházba. A nyolcból hat kivándorolt Európából az Egyesült Államokba, ahol jelenleg szolgálok. Mély szeretetet és kötõdést érzek az Európában lévõ szentek iránt, és megígérem, hogy minden tõlem telhetõt megteszek az egyház megerõsítéséért és Isten királyságának a felépítéséért ott, ahol feladatot kapok. Szeretetemet és hálámat fejezem ki kedves örökkévaló társam és kiváló családom iránt, odaadó támogatásukért és szeretetükért. Szeretném kifejezni szeretetem barátainknak és a kedves misszionáriusoknak, akikkel nemrégen együtt szolgáltunk az Észak New York New York Misszióban. Életem egyik legnagyobb áldását a becses barátok és közeli társak jelentik, akiket kiváltságomban állt megismerni, és akiktõl tanulhattam. Életem során saját élményeim által tapasztaltam meg azt, hogy Mennyei Atyánk meghallgatja és megválaszolja személyes imáinkat. Tudom, hogy Jézus az élõ Krisztus, és hogy õ mindannyiunkat személyesen ismer, amint azt a szentírások is kifejezik: „egyenként”. Ezt a szent bizonyosságot maga az Üdvözítõ tanította irgalommal telten, amikor megjelent Nefi népének. 3. Nefi könyvében, a 11. fejezet 15. versében olvasunk errõl: „És történt, hogy akkor a sokaság odament, és kezükkel megérintették az oldalát, kezén és lábán pedig megtapintották a szegek nyomait. Igen, ezt cselekedték, odamentek, amíg egyenként mind elébe nem járultak” (dõlt betûs kiemelés). 3. Nefi 17. fejezetének 9. verse tovább illusztrálja az Üdvözítõ szolgálatának „egyenként” jellegét: „És történt, hogy miután ezt elmondta, mindenki, az egész tömeg odament hozzá a betegekkel, nyomorékokkal, bénákkal, vakokkal, süketekkel és a minden más nyavalyákban szenvedõkkel; õ pedig akiket csak hozzá vittek, mind[egyiket] meggyógyította” (dõlt betûs kiemelés). Ezt követõen a drága gyermekeknek adott különleges áldásról olvashatunk, a 21. versben: „És amikor ezt mondta, könnyezett, és a nép tanúja volt ennek. Azután pedig vette a kisgyermekeiket, és mindegyiket, egytõl-egyig megáldotta, és imádkozott értük az Atyához” (dõlt betûs kiemelés). Nem kis gyülekezet volt ez. A 25. versben azt olvassuk: „Õk pedig körülbelül kétezer-ötszázan voltak; vegyesen férfiak, asszonyok és gyermekek”. Minden bizonnyal van itt egy nagyon fontos és gyengéd személyes üzenet. Jézus Krisztus egyenként szolgál nekünk és szeret minket. Amikor belegondolunk, miként szeret az Üdvözítõnk, támogatást érzünk irántatok, odaadó cövek- és egyházközségi vezetõk, nagy hitû férfiak és nõk. Hálásan elismerjük mindazok erõfeszítéseit, akik közületek a fiatalokkal dolgoznak. És nagy megbecsülést fejezünk ki törõdõ elemis vezetõink és tanáraink iránt a krisztusi szolgálatukért. Belegondolunk mindegyikõtök egyenként nyújtott szolgálatába, és azt mondjuk nektek: „Köszönjük, és kérjük, kérjük, folytassátok!” Az emberiség történelmében talán még soha nem volt olyan szükség az egyenként alapon végzett szolgálatra, mint most. Múlt évben, missziónk utolsó hónapjaiban olyan esemény részesei voltunk, mely ismét megtanította azt a fontos tantételt, hogy Isten mindannyiunkat ismer és szeret. Elder Neal A. Maxwell New York városába jött egyházi ügyeket intézni, és értesültünk róla, hogy misszió-konferenciát is szeretne tartani. Nagyon örültünk ennek a lehetõségnek, hogy hallhatjuk az Úr egyik kiválasztott szolgáját. Megkértek, hogy válasszam ki misszionáriusaim egyikét a gyûlés nyitó imájának elmondására. Találomra is kiválaszthattam volna az egyik misszionáriust, de úgy éreztem, át kell gondolnom, és imádságos lélekkel kell kiválasztanom azt, akirõl az Úr szeretné, hogy felkérjem. Átnéztem a misszionáriusok listáját, és szemembe öltött egy név. Elder Joseph Appiah, Ghánából, Accra városából. Úgy éreztem, õ az, akirõl azt akarja az Úr, hogy a gyûlésen imádkozzon. A misszió-konferencia elõtt a rendszeresen betervezett interjúk egyikét tartottam Elder Appiah-hal, és elmondtam neki, milyen késztetést kaptam, hogy õ imádkozzon. Csodálkozással és alázattal a szemében könnyekben tört ki. Némileg meglepõdve a reakcióján, elkezdtem elmondani neki, hogy semmi baj, nem feltétlenül kell neki imádkoznia, amikor tudatta velem, hogy nagyon is szeretné elmondani az imát; hogy érzelmeit az Elder Maxwell iránt érzett szeretete váltotta ki. Elmondta nekem, hogy ez az apostol nagyon különleges a ghánai szenteknek és az õ családjának. Elder Maxwell hívta el apját, hogy kerületi elnök legyen Accrában, és õ pecsételte egymáshoz édesanyját és édesapját a Salt Lake Templomban. Nos, én semmit nem tudtam arról, amit errõl a misszionáriusról és családjáról az imént elmeséltem, de az Úr igen; és inspirációt adott egy misszióelnöknek, egy misszionárius miatt, hogy egész életen át tartó emléket és bizonyságot erõsítõ élményt adjon. A gyûlésen Elder Appiah csodálatos imát mondott, és alázatosan hozzájárult egy olyan gyûléshez, amelyen Elder Maxwell Jézus Krisztus jellemvonásairól tanította a misszionáriusokat. Akik ott voltak, soha nem fogják elfelejteni a szeretet azon érzését, melyet Üdvözítõjük iránt megtapasztaltak. Bizonyság van a szívemben, testvéreim, hogy Isten, a mi Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus egyénileg ismernek és szeretnek minket. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt teljes mértékben megértem, de tudom, és megtapasztaltam, hogy ez így van. Mindannyiunkat a szolgálatunkban, családjainkat és embertársainkat arra biztatom, tegyük magunkévá az Üdvözítõ baráti hívását: Jöjjünk Õhozzá, egyenként, és legyünk tökéletessé Õbenne! Ezt a tanúbizonyságot és reményt osztom meg Jézus Krisztus nevében, ámen.