A halottak megváltása és Jézus tanúbizonysága

Elder D. Todd Christofferson
a Hetvenek Elnökségébõl

„Azáltal, hogy megkeressük elõdeinket és elvégezzük értük azokat az üdvözítõ szertartásokat, melyeket magukért nem végezhettek el, tanúbizonyságot teszünk Jézus Krisztus kiengesztelésének végtelen hatókörérõl.”

Elder D. Todd Christofferson

A keresztény teológusok régóta küszködnek a következõ kérdéssel: Milyen sors vár azon megszámlálhatatlan milliárdokra, akik úgy éltek és haltak meg, hogy nem ismerték Jézust?¹ Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításával érkezett el a tudás arról, hogy miként váltatnak meg a keresztség nélküli halottak, és hogyan lehet Isten egyszerre „tökéletes, igazságos és irgalmas Isten” is.²

Jézus még életében megjövendölte, hogy a halottaknak is fog prédikálni.³ Péter elmondja nekünk, hogy erre az Üdvözítõ keresztre feszítésének és feltámadásának ideje között került sor.⁴ Joseph F. Smith elnök tanúja volt egy látomásnak, melyben az Üdvözítõ meglátogatta a szellemvilágot, és „csapatokat szervezett az igaz [szellemek] között, azok közül választott követeket; felruházta teljhatalommal és megbízta õket, hogy elvigyék a világosságot a sötétségben lévõknek, . . .

Tanították õket az Istenbe vetett hitrõl, a bûnbánatról, a bûnök bocsánatára való helyettes [általi] keresztelésrõl, és a Szentléleknek kézrátétel által való ajándékozásáról.”⁵

Az a tantétel, hogy az élõk, helyettesként, gondoskodhatnak a halottak számára keresztelésrõl és más szükséges szertartásokról, Joseph Smith prófétának újra ki lett nyilatkoztatva.⁶ Megtudta, hogy a feltámadásra váró szellemeknek nem csak az egyéni üdvösséget ajánlják fel, hanem férjként és feleségként össze lehetnek kötve a mennyben, és apáikhoz, valamint anyáikhoz lehetnek pecsételve minden korábbi nemzedéken át, és gyermekeikhez minden eljövendõ nemzedékben. Az Úr utasítást adott a prófétának, hogy ezek a szent szertartások a halottakért csakis egy olyan házban végezhetõk megfelelõképpen, mely az Õ nevében épült, egy templomban.⁷

A helyettesek által végzett szolgálat tantétele egyetlen kereszténynek sem tûnhet idegennek. Élõ egyén esetében elvégzett keresztelés során is a papságviselõ személy az Üdvözítõ helyetteseként és helyett cselekszik. És vajon nem hitünk központi alaptétele-e az, hogy Krisztus áldozata kiengesztel a bûneinkért, mert helyettesként kielégíti számunkra az igazságosság követelményeit? Amint azt Gordon B. Hinckley elnök kifejezésre juttatta: „Úgy gondolom, hogy az általam ismert cselekedetek közül a halottakért helyettesként végzett munka közelíti meg leginkább magának az Üdvözítõnek a helyettesként végzett áldozatát. Szeretettel végezzük, viszonzás, fizetség vagy bármi hasonló reménye nélkül. Mily dicsõséges ez a tantétel!”⁸

Néhányan félreértik ezt, és azt gondolják, hogy az elhunyt szellemeket „tudtukon kívül mormon hitre keresztelik”⁹, vagy „a valamikor más hithez tartozókra visszamenõleg rákényszeríthetik a mormon hitet”.¹⁰ Úgy gondolják, valahogy hatalmunkban áll hit tekintetében kényszeríteni a lelkeket. Ez természetesen nem így van. Isten már a kezdetektõl fogva megadta az embernek a szabad akaratot.¹¹ „A bûnbánó holtak Isten háza szertartásainak betartása által megváltatnak,”¹² de csak akkor, ha elfogadják ezeket a szertartásokat. Az egyház nem sorolja fel õket az ívein, és nem számlálja hozzá õket az egyháztagságához.

Igyekezetünk a halottak megváltása terén, valamint az idõ és minden rendelkezésünkre álló forrás, amit ebbe a kötelezettségbe fektetünk, mindenek felett Jézus Krisztusról való tanúbizonyságunk kifejezésre juttatása. A lehetõ leghatározottabban kijelenti, mit gondolunk az Õ isteni jellemérõl és küldetésérõl. Elõször is tanúbizonyságot tesz Krisztus feltámadásáról; másodszor kiengesztelésének végtelen hatókörérõl; harmadszor arról, hogy Õ az üdvözülés egyedüli forrása; negyedszer, hogy Õ állapította meg az üdvözülés feltételeit; és ötödször, hogy Õ újra el fog jönni.

KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK HATALMA

A feltámadást illetõen Pál azt kérdezte: „Különben mit cselekszenek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?”¹³ Azért keresztelkedünk meg a halottakért, mert tudjuk, hogy fel fognak támadni. „A lélek visszaállíttatik a testhez, a test pedig a lélekhez. Igen, minden végtag ízületeivel együtt visszakerül a saját testéhez; és még egy hajszál sem fog hiányozni a fejünkrõl, hanem minden tökéletesen visszaállíttatik a saját, igazi alakjában”.¹⁴ „Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élõkön uralkodjék”.¹⁵

Nagyon is számít az, hogy mit teszünk azokat illetõen, akik elõttünk távoztak el, mert ma szellemekként élnek, aztán pedig halhatatlan lelkekként élnek majd ismét, mindez Jézus Krisztusnak köszönhetõen. Hiszünk szavainak, amikor azt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él”.¹⁶ A halottakért végzett keresztelések által tanúbizonyságot teszünk arról, hogy „Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lõn azoknak, kik elaludtak. . . . Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. . . .

Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”¹⁷

KRISZTUS KIENGESZTELÉSÉNEK VÉGTELEN HATÓKÖRE

Azáltal, hogy megkeressük elõdeinket és elvégezzük értük azokat az üdvözítõ szertartásokat, melyeket magukért nem végezhettek el, tanúbizonyságot teszünk Jézus Krisztus kiengesztelésének végtelen hatókörérõl. Jézus Krisztus „meghalt mindenkiért”.¹⁸ „Õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is”.¹⁹

„Nem személyválogató az Isten;

Hanem minden nemzetben kedves õ elõtte, a ki õt féli és igazságot cselekszik.”²⁰

„Mondja-e õ valakinek, hogy: Távozz tõlem? Bizony mondom nektek, hogy nem. Inkább azt mondja: Jöjjetek énhozzám a világ minden tájáról és vegyetek tejet és mézet, ingyen, pénz nélkül”.²¹ Urunk „mindenkit magához hív, hogy jóságában részesüljön; senkit el nem tilt, aki hozzá akar jönni, legyen az fehér vagy fekete, szabad vagy szolga, férfi vagy nõ; sõt még a pogányokról is megemlékezik, mert Isten elõtt mindenki egyforma, akár a zsidó, akár a nemzsidó”.²²

Elképzelhetetlen az, hogy ez a felhívás, mely az életben oly egyetemes, érvénytelen lenne azok esetében, akik haláluk elõtt nem hallották ezt. Pállal együtt meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a halál nem állít fel ilyen akadályt: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk, . . . nem szakaszthat[nak] el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban”.²³

JÉZUS KRISZTUS, AZ ÜDVÖSSÉG EGYEDÜLI FORRÁSA

Igyekezetünk annak biztosítására, hogy halottainknak felajánljuk a Jézus nevében végzett keresztelést, arról a tényrõl tesz tanúbizonyságot, hogy Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet”, és hogy „senki sem mehet az Atyához, hanemha [Õ általa]”.²⁴ Péter azt hirdette: „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”.²⁵

„Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”²⁶

Néhány korunkbeli keresztény, aki aggódik azon milliárdokért, akik Jézus Krisztus ismerete nélkül haltak meg, elkezdte megkérdõjelezni azt, hogy valóban csak „egy . . . Úr, egy . . . hit, egy . . . keresztség” van.²⁷ Azt mondják, hogy fennhéjázó, beszûkült és tolerancia nélküli az a hit, hogy Jézus az egyedüli üdvözítõ. Mi azonban azt mondjuk, hogy ez hamis állítás. Nincs igazságtalanság abban, hogy csak Egyvalaki van, aki által elérkezhet az üdvösség, amikor az Egy és az Õ üdvössége szabadon, kivétel nélkül minden léleknek felajánltatik. Nem kell babrálnunk a tannal, vagy Krisztus jó híreivel.

KRISZTUS ÁLLAPÍTOTTA MEG AZ ÜDVÖZÜLÉS FELTÉTELEIT

Mivel hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus a Megváltó, arra vonatkozó felhatalmazását is elfogadjuk, hogy megszabja, milyen feltételek alapján nyerhetjük el a kegyelmét. Különben nem törõdnénk azzal, hogy megkeresztelkedjünk a halottakért.

Jézus megerõsítette, hogy „szoros a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz”.²⁸ Konkrétan pedig azt mondta: „Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába”.²⁹ Ez azt jelenti, hogy meg kell térnünk és meg kell keresztelkednünk, mindannyiunknak „a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és [vennünk kell] a Szent Lélek ajándékát”.³⁰

Bûntelensége ellenére maga Jézus Krisztus is megkeresztelkedett, és elnyerte a Szentlelket, hogy tanúbizonyságot tegyen „az Atyának arról, hogy parancsolatainak megtartása által engedelmeskedik neki”³¹, és „példájával megmuta[ssa] nekünk, hogy milyen egyenes az ösvény, és milyen szûk az a kapu, amelyen be kell lép[nünk]”. És ezt mondta: „Aki az én nevemben megkeresztelkedik, annak Szent Lelkét adja az Atya, úgy mint énnekem. Kövessetek tehát, és ahogy engem láttok cselekedni, ti is úgy cselekedjetek”.³²

Senkivel nem tesznek kivételt, erre nincs szükség. Aki hisz és megkeresztelkedik - akár helyettes által is -, és mindvégig kitart, az üdvözül, „nem csupán azok, . . . akik akkor hittek, amikor [Krisztus] az idõk delén testben a földre jött, hanem azok is, akik kezdettõl fogva, már az õ eljövetele elõtt éltek”.³³ Ezért van az, hogy az evangélium azoknak is hirdettetik, akik megholtak, „hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben”.³⁴

JÉZUS KRISZTUS MÁSODIK ELJÖVETELE

Halottakért végzett munkánk tanúbizonyságot tesz arról, hogy Jézus Krisztus ismét el fog jönni erre a földre. Az Ószövetség utolsó verseiben Jehova kijelenti: „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielõtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.

És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”³⁵

Egy, a szentírásokhoz fûzött inspirált megjegyzésben Joseph Smith próféta megállapította: „Átok sújtja majd a földet, ha nem lesz valamiféle összekötõ kapocs az atyák és a gyermekek között, valaminek terén - és vajon mirõl van itt szó? A halottakért való keresztelésrõl.”³⁶

A templomokban helyettesek által végzett szertartások, kezdve a keresztelõvel, lehetõvé teszik egy örök összekötõ kapocs létrehozását a nemzedékek között, amely betölti a föld teremtésének célját. Enélkül „az egész föld teljesen elpusztulna [Krisztus] eljövetelekor”.³⁷ Illés valóban eljött, az ígéret szerint, hogy átadja azt a papsági hatalmat, mely egymás felé fordítja a szíveket, és létrehozza az összekötõ kapcsot apák és gyermekek között, hogy ami a földön megköttetett, az ismét „a mennyekben is kötve lészen”.³⁸ Amikor eljött, Illés kijelentette: „Ezért adattak a ti kezetekbe ennek a sáfárságnak a kulcsai, és ebbõl tudhatjátok, hogy közel, sõt már az ajtó elõtt van az Úr rettenetes és nagy napja”.³⁹

Szorgalmasan igyekszünk elvégezni azt a feladatot, hogy felkutassuk az elmúlt nemzedékekben élt apáink és anyáink adatait, és magunkhoz kössük õket, és magunkat õhozzájuk. Vajon nem ez-e a lehetõ legerõsebb bizonyítéka annak a meggyõzõdésünknek, hogy Jézus Krisztus újra el fog jönni, hogy a földön uralkodjon? Ismerjük az akaratát, és tudjuk, mit vár el tõlünk felkészülésként a visszatérésére.

A szentírások idõnként úgy utalnak a halottak szellemére, mint akik sötétségben vagy börtönben vannak.⁴⁰ Amikor Joseph Smith próféta elgondolkozott Isten dicsõséges tervén, mely e gyermekeinek megváltására vonatkozik, a következõ zsoltárt vetette papírra: „Örvendezzetek! Ujjongjatok! Fakadjon dalra a föld is! Zengjenek örök himnuszokat a holtak is Immánuel király örök dicséretére, amiért még mielõtt a világ világ volt, elõre elrendelte azt, ami által kiszabadíthatjuk õket a rabságból, mert a raboknak ki kell szabadulniuk!”⁴¹

Megbízatásunk oly messzire nyúló és oly mély, akár Isten szeretete, mely kiterjed minden gyermekére, bármikor vagy bárhol éljenek is. A halottakért tett erõfeszítéseink ékesszólóan tanúskodnak arról, hogy Jézus Krisztus az egész emberiség isteni Megváltója. Kegyelme és ígéretei még azokhoz is elérnek, akik ebben az életben nem találnak Rá. Miatta valóban kiszabadulhatnak a foglyok. Jézus Krisztus nevében, ámen.

JEGYZETEK

1. John Sanders, a What about Those Who Have Never Heard? bevezetésében. Three Views on the Destiny of the Unevangelized, Gabriel Fackre, Ronald H. Nash és John Sanders (1995), 9. o. Számos elképzelés van a „nem evangelizált” halottakkal kapcsolatban, kezdve az üdvözülés érthetetlen tagadásától az álmokig, vagy a halál pillanatában történõ isteni beavatkozásig, mindenki üdvözüléséig, még Krisztusba vetett hit nélkül is. Néhányan úgy gondolják, hogy a lelkek haláluk után hallanak Jézusról. Egyik sem magyarázza el, hogyan kell eleget tenni Jézus követelményének, hogy víztõl és szellemtõl kell születnie az embernek, ha be akar lépni Isten királyságába (lásd János 3:3-5). A korai egyházban valamikor még meglévõ tudás birtokában ezek az õszintén keresõ emberek „rákényszerülnek arra, hogy válasszanak egy gyenge törvény között, mely [megengedi] a meg nem kereszteltek mennybe jutását, és egy kegyetlen Isten között, aki [ítélet alá helyezi] az ártatlanokat” (Hugh Nibley, Mormonism and Early Christianity [1987], 101. o.).
2. Alma 42:15.
3. Lásd János 5:25.
4. Lásd 1 Péter 3:18-19.
5. T&Sz 138:30, 33.
6. Lásd T&Sz 124, 128, 132; The Personal Writings of Joseph Smith, szerk. Dean C. Jessee (1984), 486. o.; The Words of Joseph Smith, szerk. Andrew F. Ehat és Lyndon W. Cook (1991), 49. o.
7. Lásd T&Sz 124:29-36. A templomok mai kiterjedt építésének szerte a világon elsõdleges célja az, hogy olyan helyet biztosítsanak, ahol az üdvözüléshez szükséges szertartások elvégezhetõk azokért, akiknek életük során nem állt módjában azok elnyerése.
8. „Words of the Living Prophet,” Liahona, 1998. augusztus, 16-17. o.
9. Ben Fenton, „Mormons Use Secret War Files ‚to Save Souls’”, The Telegraph (London), 1999. február 15.
10. Greg Stott, „Ancestral Passion,” Equinox, 1998. április/május, 45. o.
11. Lásd Mózes 7:32; lásd még Alma 5:33-36; 42:27.
12. T&Sz 138:58.
13. 1 Kor. 15:29.
14. Alma 40:23.
15. Róm. 14:9.
16. János 11:25.
17. 1 Kor. 15:22, 25-26.
18. 2 Kor. 5:15.
19. 1 János 2:2.
20. Ap. Csel. 10:34-35.
21. 2 Nefi 26:25.
22. 2 Nefi 26:33.
23. Róm. 8:38-39.
24. János 14:6.
25. Ap. Csel. 4:12; lásd még 2 Nefi 25:20; Móziás 5:8.
26. 1 Tim. 2:5.
27. Ef. 4:5. Lásd például: John Hick, The Myth of God Incarnate (1977).
28. Máté 7:14.
29. János 3:5.
30. Ap. Csel. 2:38.
31. 2 Nefi 31:7; lásd még Máté 3:13-17; Márk 1:9-11; Lukács 3:21-22; János 1:29-34.
32. 2 Ne. 31:9, 12.
33. T&Sz 20:26.
34. 1 Péter 4:6.
35. Mal. 4:5-6; lásd még 3 Nefi 25:5-6; T&Sz 2:1-3.
36. T&Sz 128:18.
37. T&Sz 2:3; JS-T 1:39.
38. Máté 16:19; lásd még Máté 18:18; T&Sz 132:46
39. T&Sz 110:16.
40. Lásd Ésaiás 24:22; 1 Péter 3:19; Alma 40:12-13; T&Sz 38:5; T&Sz 138:22, 30. Még az igazlelkû szellemekrõl is úgy beszélnek, mint a hithû foglyokról, akik szabadulásra várnak a halál kötelékeibõl (lásd T&Sz 138:18-19).
41. T&Sz 128:22.