Elder F. Enzio Busche
a hetvenek nyugalmazott tagja
„Életre kelünk, amint tudatosan teljes felelõsséget vállalunk életünkért, és nem hibáztatjuk tovább a körülményeket.”
Ha megkérdeznék tõlem, véleményem szerint mi a föld elmúlt 200 évének a legfontosabb eseménye, habozás nélkül azt válaszolnám: egy fiatal, alázatos farmer-fiú imájának következménye, aki a 19. század korai éveiben, New York állam északi részében letérdelt Isten elõtt, és az örökkévaló igazság kérdéseit tette fel neki.
Ez a Joseph Smith nevû fiatalember lett az az eszköz az Úr Jézus Krisztus kezében, aki visszaállította az emberiség számára a rég elveszett és majdnem elfelejtett igazságot: rólunk, emberi lényekrõl - kik vagyunk, honnan jöttünk, mi földi létünk értelme és célja, valamint hogy az emberiség miért tapasztalt annyi szenvedést és igazságtalanságot. Továbbá végül válaszok adattak az emberiség kérdéseire a halál utáni életre, valamint végsõ rendeltetésünkre vonatkozólag.
Még a mai napon is, több mint 42 évvel azután, hogy saját döntésembõl elfogadtam az Úr szent keresztelési szövetségét, még mindig ámulattal állok a visszaállítás bámulatos és csodálatos történései elõtt. Nem csupán az adatott meg nekünk, hogy tanuljunk az Úr Jézus Krisztus kiengesztelésének alapvetõ jelentésérõl, hanem Isten papságának fontos jelentése is kinyilatkoztatott, majd visszaállíttatott, hogy törõdõ szeretettel és türelemmel munkálkodjon, mindenkinek megadván az üdvözülés lehetõségét.
Az idõ rövidsége nem teszi lehetõvé számomra, hogy részletesebben beszéljek errõl a napjainkban zajló csodálatos munkáról, azonban úgy érzem, szólnom kell az Úr királyságának egyik kulcsfontosságú tényezõjérõl, amelyet ha nem értünk meg, azt eredményezheti, hogy a teljes kép soha nem lesz teljesen tiszta.
Ahhoz, hogy mondanivalóm lényegéhez érjek, szeretnék mesélni nektek egy hithû testvérrõl, aki egyháztagságom korai éveiben gyülekezetem tagja volt hazámban, Németországban.
Szerény körülmények között élt, és nagyon áldottnak érezte magát, hogy elkezdhetett dolgozni egy kicsi, magánkézben lévõ vállalatnál. Mesélt nekem egy közelgõ eseményrõl: minden alkalmazottat meghívtak egy hagyományos vállalati vacsorára. Nyugtalan volt, mert tudta, hogy ennek a gyûlésnek a végén sörözés lesz, mivel fõnöke volt közöttük talán a legnagyobb sörivó. Azonban azt is tudta, hogy nagy udvariatlanság lenne, ha egyáltalán el sem menne a vacsorára.
Amikor újra találkoztunk a vacsora napja után, a legboldogabb, mélységes bensõ ragyogást láttam rajta, és alig várta, hogy elmondhassa, mi történt. Mivel új volt a vállalatnál, fõnöke közvetlenül mellé ült le, hogy jobban megismerhesse. Az est elõrehaladtával ez a testvér legrosszabb sejtéseinek beigazolódását látta, mivel fõnöke nem tudta elviselni azt, hogy nem sörözik vele, és azt mondta: „Miféle egyház az, ami nem engedi, hogy megigyál velem egy korsó sört?”
Barátom félelme nem nõtt pánikká, hanem higgadtan azt felelte fõnökének, hogy az oknak, amiért nem iszik, semmi köze nincs ahhoz, hogy melyik egyháznak a tagja, hanem õ, saját maga szent szövetséget kötött Istennel, hogy nem fog inni. Ha valaha is megszegné ezt a szövetséget, hogyan maradhatna tovább hû ahhoz, amit megígér, és hogyan bízhatna benne a többi ember és a fõnöke is, hogy nem fog hazudni, lopni vagy csalni?
Barátom elmondása szerint a tulajdonos lelkét mélyen megérintette ez a kijelentés, és megölelte õt, mélységes csodálatát és bizalmát szavakba öntve.
Kedves testvéreim, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában sok új egyháztag, különösen amikor az Egyesült Államokon kívüli országokból származnak, az egyházban tanulja meg elõször, mi is valójában a szabadság szó valódi dimenziója. A szabadság a világ legtöbb embere számára a rosszakarattól, fájdalomtól vagy elnyomástól való mentességet jelenti. Azonban az a szabadság, amelyre Isten velünk kapcsolatban gondol, egy lépéssel tovább megy ennél. A valódi szabadságra gondol: a szabadságra, hogy saját választásunk méltóságában cselekedjünk.
Mit jelent tehát szabadnak lenni? A szabadság azt jelenti, hogy felnövünk emberi lényünk veszélyesen sok felelõsségének teljes tudatához. Megtanuljuk, hogy minden tettünknek, sõt, minden szavunknak és gondolatunknak következménye van. Felismerjük, hogy túlságosan sokáig gondoltuk azt, hogy a körülmények áldozatai vagyunk. János evangéliuma 8. fejezetének 32. versében ezt olvassuk: “És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”.
Mikor megnyitjuk a szívünket Isten igazságának üzenete elõtt, amint az a mi idõnkben visszaállíttatott, elkezdjük megérteni, miért volt és van is oly sok boldogtalanság, fájdalom és szenvedés, sõt éhezés. Ugyanabban a térben, amelyben megtanuljuk elfogadni életünkben a kinyilatkoztatott igazságot, Isten élõ Fiába vetett bizonyságunk növekedni fog, és ezáltal addig ismeretlen mértékben részesülünk lelki ajándékokban. Megtanuljuk, hogy semmi sem lehetetlen azok számára, aki hisznek Jézus Krisztusban. A hamis kötelékek meglazulnak. A hamis hagyományok tragédiájából született szûk látókör eltûnik.
Minél jobban megértjük az üdvözülés tervének nagyságát és tökéletességét, annál jobban látjuk saját kicsinységünket és tökéletlenségünket. És az, hogy magunkat ilyen alázatosan, megtört szívvel és bûnbánó lélekkel látjuk, lehetõvé teszi számunkra, hogy megértsük és végül elfogadjuk ezt a legszentségesebb szövetséget, melyet Mennyei Atyánkkal a keresztelés formájában kötünk.
Boldogan vetjük alá magunkat ennek a szövetségnek, tudván azt, hogy nagy különbség van a puszta vágy és a szövetség között. Amikor csupán vágyunk valamire, csak akkor munkálkodunk annak elérésén, ha az kényelmes. Azonban amikor szent szövetség köt bennünket, mint például a keresztelés, megtanulunk legyõzni minden akadályt az engedelmesség által, és miközben ezt tesszük, a Szellem jelenléte lesz áldásunk, majd végül az, hogy elérjük célunkat. Életre kelünk, amint tudatosan teljes felelõsséget vállalunk életünkért, és nem hibáztatjuk tovább a körülményeket.
Természetesen tudunk egy dolgot: az, hogy szabadok vagyunk, egyben azt is jelenti, hogy fennáll a rossz döntések lehetõsége. A helytelen döntéseknek megvannak a maguk könyörtelen következményei, és ha nem hagyunk fel velük és nem javítjuk ki azokat, boldogtalansághoz és fájdalomhoz vezetnek minket. A jóvá nem tett helytelen döntések a végsõ, lehetõ legnagyobb szerencsétlenségbe sodornak minket, amely egy ember életében bekövetkezhet, az pedig a Mennyei Atyánktól való elkülönülést jelenti az elkövetkezendõ világban.
Amikor megkapjuk ezt az életet hozó üzenetet, elkezdjük megérteni, hogy korábbi életünkben olyanok voltunk, mint a futballpályán álldogáló teljesen elkedvetlenedett labdarúgó, mivel nem ismertük a játék célját és szabályait. Nem tudtuk, melyik csapathoz tartozunk, és még azt sem tudtuk, ki a csapatkapitányunk. Csak a visszaállított evangélium tudatában világosodik meg a játék menete, és megértjük, hogy Jézus Krisztus, az Õ visszaállított egyháza és papsága az egyetlen módja annak, hogy sikerrel járjunk földi tapasztalatunk során.
Jézus Krisztus saját igazlelkû választásaink függvényében ki akarja terjeszteni életünket arra a területre, mely hitünkön és cselekedeteinken át megváltoztatja azokat a körülményeket, melyeknek a múltban rabjai voltunk. A Mormon könyvébõl megtudjuk, hogy a Megváltó, szent angyalok seregével együtt, figyeli az életünket. Azt olvassuk:
„Megszûntek volna-e a csodák . . . ? Bizony mondom nektek, hogy nem, és az angyalok sem szûntek meg az emberek fiait szolgálni.
Mert azok az õ alárendeltjei, és az õ parancsára szolgálnak: Megjelennek azoknak, akiknek erõs a hitük” (Moróni 7:29-30).
Teljes felelõsségünkkel tartozunk ezért a szabadságért, amelyet az Õ, értünk való isteni tervének megértése által kaptunk napjainkban. Maradjunk mindig közel Megváltónk és Üdvözítõnk szeretõ, törõdõ kezéhez, hogy biztonságot és örömet találjunk! Ezt mondom, mély alázatossággal. És bizonyságot teszek nektek, testvéretekként és szolgátokként, hogy tudom: Jézus él, és Õ áll ennek a munkának az élén. Ezt mondom Jézus nevében, ámen.
Previous
