A nõi mivolt öröme Margaret D. Nadauld a Fiatal Nõk általános elnöke „Isten leányai tudják, hogy a nõk gondoskodó természete eredményezhet örök áldásokat, és úgy élnek, hogy kifejlesszék ezt az isteni tulajdonságot.” Figyelemreméltó áldás ma Isten leányának lenni! Birtokunkban van Jézus Krisztus evangéliumának a teljessége. Áldottak vagyunk, hogy a papság visszaállíttatott a földre. Isten prófétája vezet minket, akinek minden papsági kulcs a birtokában van. Szeretem és tisztelem Gordon B. Hinckley elnököt és mindazon férfitestvéreinket, akik arra érdemesen viselik a papságot. Lelkesít engem a jó és hithû nõk élete. Az Úr az idõk kezdetétõl fogva jelentõs bizalmat helyezett beléjük. Olyan idõszakban küldött minket a földre, mint ez, hogy hatalmas és dicsõséges küldetést teljesítsünk. A Tanok és szövetségek azt tanítja: „Õk, másokkal együtt, még születésük elõtt, a szellemek világában részesültek elsõ oktatásukban és fel voltak készülve arra, hogy az Úr által rendelt idõben eljöjjenek és az õ szõlõskertjében munkálkodjanak az emberi lelkek megmentésén” (T&Sz 138:56). Milyen csodálatos látomás ez, mely meghatározza földi életünk célját! Ahol sok adatott, ott sok követeltetik. Mennyei Atyánk arra kéri leányait, hogy az erény útjain járjanak, és éljenek igazlelkûen, hogy betölthessék életük küldetését és az Õ céljait. Azt akarja, hogy sikerrel járjunk, és segít nekünk, ha segítséget kérünk Tõle. A férfi és a nõ isteni különbségei mellett már régen a halandóságba történõ születés elõtt meghatározták azt, hogy a nõk nõként születnek majd erre a földre. Szeretem az Elsõ Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma tanításainak egyértelmûségét a családról szóló kiáltványban, ahol azt mondják: „Az ember neme alapvetõ jellemvonása az egyén földi élet elõtti, halandó és örökkévaló azonosságának, valamint rendeltetésének”.1 Ez a kijelentés arra tanít minket, hogy minden lány, már régen a halandóságba történõ születése elõtt nõ volt, és nõi szelleme volt. Isten úgy küldte el a nõket a földre, hogy bizonyos jellemvonásokkal jobb minõségben rendelkezzenek. Fiatal nõkhöz beszélve Faust elnök megfigyelte, hogy a nõi nem „az emberiség isteni dísze. Abban nyilvánul meg, ahogyan . . . szeretni tudtok, valamint a lelki fogékonyságotokban, a kifinomultságotokban, a ragyogásotokban, az érzékenységetekben, a kreativitásotokban, a bájaitokban, a nagylelkûségetekben, a gyengédségetekben, a méltóságotokban, és a csendes erõtökben. Minden lányban és nõben másként nyilvánul meg, de mindegyik . . . birtokában van. A nõiesség része belsõ szépségeteknek.”2 Külsõ megjelenésünk tükrözi azt, amilyenek belül vagyunk. Életünk azt tükrözi, amire törekszünk. És ha teljes szívünkkel igyekszünk megismerni az Üdvözítõt és hasonlóbbá válni Hozzá, akkor olyanok is leszünk, mert Õ a mi isteni, örök Bátyánk. Ám Õ még ennél is több. Õ a mi becses Üdvözítõnk, a mi drága Megváltónk. A régi Almával együtt azt kérdezzük: „Arcotokon az õ képmását hordozzátok-e?” (Alma 5:14). Külsõ megjelenésükrõl felismerhetitek azokat a nõket, akik hálásak azért, hogy Isten leányai lehetnek. Ezek a nõk megértik, hogy sáfárok testük felett, és méltósággal bánnak azzal. Törõdnek a testükkel, ahogyan azt egy szent templommal tennék, mert megértik az Úr tanítását: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” (1 Kor. 3:16). Azok a nõk, akik szeretik Istent, soha nem rontanának meg vagy torzítanának el falfirkával egy templomot. Emellett nem tárják ki ennek a szent, felszentelt épületnek az ajtajait, és nem hívják be a világot, hogy nézelõdjenek. Mennyivel szentebb ennél a test, mert azt nem ember készítette. Isten alkotta. Sáfárok vagyunk, a mennybõl érkezõ tisztaság és szeplõtelenség õrzõi. „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti” (1 Kor. 3:17). Isten hálás leányai vigyázva õrzik testüket, mert tudják, hogy ez az élet forrása, és tisztelik az életet. Nem fedik fel testüket azért, hogy a világnak tetsszenek. A szerénység útján járnak, hogy Mennyei Atyjuk kedvét keressék. Mert tudják, hogy Õ nagyon szereti õket. Viselkedésükrõl ismerhetitek fel azokat a nõket, akik hálásak azért, hogy Isten leányai. Tudják, hogy az angyalok küldetése adatott a nõknek, és szeretnék Isten dolgait végezni, szeretni a gyermekeit és szolgálni nekik; az üdvözülés tanaira tanítani õket; bûnbánatra szólítani õket; megmenteni õket veszélyes helyzeteikbõl; irányítani õket az Õ munkájában; és átadni az Õ üzeneteit.3 Megértik, hogy otthonaikban, közösségükben és azokon kívül is képesek megáldani Atyjuk gyermekeit. Dicsõséget hozhatnak nevének azok a nõk, akik hálásak azért, hogy Isten leányai. Képességeikrõl ismerhetitek fel azokat a nõket, akik hálásak azért, hogy Isten leányai. Betöltik isteni lehetõségeiket, és felmagasztalják Isten-adta ajándékaikat. Tettrekész, erõs nõk õk, akik megáldják a családokat, szolgálnak másokat és megértik, hogy „Isten dicsõsége az intelligencia” (T&Sz 93:36). Olyan nõk õk, akik magukévá teszik a tartós erényeket, hogy olyanokká válhassanak, akikre Atyánknak szüksége van. Jákób próféta megemlített néhány ilyen erényt, amikor azt mondta, hogy „sokan gyengédlelkûek, érzékeny szívûek és tiszták Isten elõtt, ami Istennek tetszõ” (Jákób 2:7). Felismerhetitek azokat a nõket, akik hálásak azért, hogy Isten leányai, mert tisztelik az anyaságot, még akkor is, amikor ez az áldás egy ideig megtagadtatik tõlük. Ilyen körülmények között igazlelkû befolyásuk áldást jelenthet azon gyermekek életében, akiket szeretnek. Példamutató tanításaik visszhangozhatják a hithû otthon hangját, valamint az igazságot azon gyermekek fülében, akiknek másik tanúságra is szükségük van. Isten hálás leányai szeretik Õt, és arra tanítják gyermekeiket, hogy kikötések és neheztelés nélkül szeressék Õt. Hélamán ifjú seregének édesanyáihoz hasonlítanak, akik ilyen nagy hittel rendelkeztek, és „anyáik azt tanították nekik, hogy Isten megsegíti õket, ha nem kételkednek” (Alma 56:47). Amikor tevékenységeik közben láttok kedves és gyengéd édesanyákat, nagy erõvel rendelkezõ nõket láttok. Családjuk érezheti a szeretet, a tisztelet és a biztonság szellemét, amikor közelükben vannak, mivel ezek a nõk a Szentlélek társaságát keresik és az Õ Szellemének irányítását. Családjukat megáldja bölcsességük és jó ítélõképességük. A férjek és a gyermekek, akiknek életét megáldják, az egész világon hozzájárulnak a társadalom stabilitásához. Isten hálás leányai édesanyjuktól és nagyanyjuktól és nagynénjüktõl tanulnak igazságokat. Megtanítják leányaiknak az otthon teremtésének örömteli mûvészetét. Jó iskolázottságban igyekeznek részesíteni a gyermekeiket, és maguk is szomjúhozzák a tudást. Segítenek gyermekeiknek olyan készségek kifejlesztésében, melyet mások szolgálatára használhatnak. Tudják, hogy nem a könnyû utat választották, de tudják, hogy ez teljes mértékben megéri mindazt az erõfeszítést, ami csak tõlük telik. Megértik, mit értett elder Neal A. Maxwell a következõ szavak alatt: „Amikor teljes mértékben feltárul az emberiség igazi történelme, akkor vajon a puskatûz visszhagját vagy az altatódalok formáló hangját mutatja majd be? A katonák nagy fegyverszüneteit, vagy az otthonok és közösségek asszonyainak béketeremtését? Kiderülhet, hogy nagyobb hatással bírtak azok a dolgok, amik a bölcsõkben és a konyhákban, mint azok, amik parlamentekben történtek?”4 Isten leányai tudják, hogy a nõk gondoskodó természete eredményezhet örök áldásokat, és úgy élnek, hogy kifejlesszék ezt az isteni tulajdonságot. Ha egy nõ tiszteli az anyaságot, akkor gyermekei felnõvén biztosan áldottnak nevezik majd õt (lásd Példabeszédek 31:28). Isten leányai soha nem lehetnek olyanok, mint a világ leányai. Éppen elég olyan nõ van a világban, aki kemény; nekünk olyan nõkre van szükségünk, akik gyengédek. Éppen elég olyan nõ van, aki goromba; nekünk olyan nõkre van szükségünk, akik kedvesek. Éppen elég olyan nõ van, aki durva; nekünk olyan nõkre van szükségünk, akik kifinomultak. Van elég híres és gazdag nõ; nekünk több hívõ nõre van szükségünk. Van elég kapzsiság; több jóságra van szükségünk. Van elég hiúság; több erényre van szükségünk. Van elég népszerûség; több tisztaságra van szükségünk. Ó, mennyire imádkozunk azért, hogy minden fiatal nõ, felnõve, mindazon csodálatos dolgokat elérje, amire rendeltetett! Azért imádkozunk, hogy édesanyja és édesapja megmutassa neki a helyes utat. Isten leányai tiszteljék a papságot és támogassák az arra érdemes papságviselõket! Értsék meg saját nagyszerû lehetõségeiket, hogy erõsek lehetnek azon idõtálló erényekben, melyeket egyesek kicsúfolnak a nõk modern, felszabadított világában! Az édesanyák és az édesapák értsék meg, melyen hatalmas lehetõségek állnak leányaik elõtt, melyeket mennyei otthonukból örököltek. Táplálnunk kell gyengédségüket, gondoskodó természetüket, velük született lelki fogékonyságukat és érzékenységüket, és csillogó elméjüket. Ünnepeljétek azt a tényt, hogy a lányok különböznek a fiúktól! Legyetek hálásak azért a szerepért, melyet Isten nagyszerû tervében kaptak! És soha ne felejtsétek el azt, amit Hinckley elnök mondott: „Csak azt követõen, hogy a sor került a föld megformálására, csak miután a nappal elválasztatott az éjszakától, miután a vizek elválasztattak a földtõl, miután sor került a növényzet és az állatok megteremtésére, és miután ember helyeztetett a földre, csak azt követõen került sor a nõ megteremtésére; és csak azután mondatott teljesnek és jónak a mû”5 Apák, férjek, fiatal férfiak, rendelkezzetek azzal a látomással, hogy mik most a nõk és mivé lehetnek majd! Kérlek titeket, legyetek érdemesek Isten szent papságára, melyet viseltek, és tiszteljétek ezt a papságot, mert az mindannyiunkat megáld! Nõtestvérek, életkorotoktól függetlenül, értsétek meg, kérlek, mindazt, amik vagytok, és aminek lennetek kell, mindazt, amire fel lettetek készítve magának Istennek a királyi udvarában, a magasban! Használjuk hálásan a nekünk adott megfizethetetlen ajándékokat arra, hogy magasabb rendû gondolkodásra és nemesebb törekvésekre emeljük az emberiséget! Ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Ensign, 1995. május, 102. o. 2. „Nõnek lenni: a megtiszteltetés legmagasabb formája”, Liahona, 2000. július, 118. o. 3. Lásd Bruce R. McConkie, Mormon Doctrine, 2. kiadás (1966), 35. o. 4. „The Women of God,” Ensign, 1978. május, 10-11. o. 5. „Our Responsibility to Our Young Women,” Ensign, 1988. szeptember, 11. o.