A szentírások útmutatása szerint élni Elder Russell M. Nelson a Tizenkét Apostol Kvórumából „Mindannyiunknak szüksége van az irányításra az életünk során. Leginkább az alapvetõ mûvekbõl és Isten prófétáinak a tanításaiból kapjuk meg ezt.” Nemrégen Nelson nõtestvér és én Dániában voltunk, amikor az egyház 150. születésnapját ünnepelte Skandináviában. A gyûlések közötti idõszakban néhány órát azzal töltöttünk, hogy felkeressük apám két nagyszülõjének a szülõfaluját. Õk az egyház elsõ megtértjei között voltak Dániában. Édesapám apai nagyanyjának családja az ország nyugati részén lakott,1 apai nagyapjának családja pedig Észak-Dániában.2 Egy jó vezetõnek és egy kiváló térképnek köszönhetõen mindkét falut megtaláltuk, és értékes információkra tettünk szert. A szemem az egész utazás során erre az értékes térképre tapadt, mely oly nélkülözhetetlen volt céljaink eléréséhez. Ezzel szemben sokan úgy haladnak át az életen, hogy nem kapnak jó útmutatást, és nem tudják, hova szeretnének eljutni, illetve hogyan tegyék meg azt. Ha elmélyült figyelmet szentelünk a mindennapos utazás során egy bizonyos térképnek, akkor vajon nem bölcs dolog-e figyelmet szentelni életünk útja során a felhatalmazott útmutatásnak? Errõl szeretnék beszélni - hogy miért van szükségünk útmutatásra, hol találunk rá, és hogyan kaphatjuk meg azt. MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK ÚTMUTATÁSRA A miért kérdése az élet céljára összpontosít. Halandó utazásunk végsõ célját Teremtõnk nyilatkoztatta ki, aki azt mondta: „Ha parancsolataimat betartod és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, ami Isten ajándékai közül a legnagyobb ajándék”3. Az örök élet ajándéka, melyet Tõle kapunk, Általa megszabott feltételek alapján nyerhetõ el.4 Ezek a feltételek egy tervet, vagyis - hasonlatomat használva - egy lelki térképet alkotnak. Amikor gond van, akkor van leginkább szükség az útmutatásra. Dániai utazásunk során egy váratlan terelõútra kerültünk, melynek során letértünk a helyes útról. A visszatalálás érdekében megállítottuk az autót. Gondosan áttanulmányoztuk a térképet. Ezt követõen szükség szerint igazítottunk az útirányon. Mi van akkor, ha eltévedtek, és nincs térképetek? Tegyük fel, hogy egyedül vagytok. Nem tudjátok, hol vagytok. Akkor mihez kezdhettek? Kérjetek segítséget! Telefonáljatok haza! Hívjátok fel az egyházat! Imádkozzatok! Amikor felvettétek a kapcsolatot a segélyvonallal, akkor megtudjátok, hogy itt-ott ki kell másznotok valahonnan, illetve el kell kanyarodnotok ahhoz, hogy visszatérjetek a helyes útra. Az is lehet, hogy egészen az út elejéig vissza kell mennetek ahhoz, hogy biztosan oda jussatok, ahova el akartok érni. HOL TALÁLUNK RÁ AZ ÚTMUTATÁSRA Ezzel eljutottunk annak kérdéséhez, hogy hol találunk rá a szükséges útmutatásra. Ahhoz fordulunk, aki legjobban ismer minket: a Teremtõnkhöz. Õ megengedte nekünk, hogy saját utunk megválasztásának szabadságával jöjjünk a földre. Nagy szeretete miatt azonban nem hagyott minket magunkra. Gondoskodott útmutatásról - egy lelki térképrõl -, hogy segítsen nekünk sikerrel járni az utunk során. Ezt az útmutatást alapmûveknek nevezzük, melyek - a Szent Biblia, a Mormon könyve, a Tanok és szövetségek, az Igazgyöngy - azért kapták ezt a nevet, mert felállítják azt az alapnormát, mely szerint élnünk kell. Hivatkozási szabványként szolgálnak, akár csak az idõ, a súly és a hosszúság etalonjai, melyeket a nemzeti mérésügyi hivatalok õriznek. Az örök élet céljának elérése érdekében követnünk kell az alapmûvek tanításait, valamint a többi kinyilatkoztatást, melyeket Isten prófétáitól kapunk.5 Szeretõ Urunk elõre látta azt, hogy szükségünk van útmutatásra: „Mert szoros a kapu - mondta, - és keskeny az út, amely az életek megdicsõüléséhez és folytatásához vezet, kevesen vannak, akik megtalálják”6. Azért találják meg kevesen az utat, mert figyelmen kívül hagyják az isteni térképet, melyet az Úr bocsát rendelkezésünkre. Még ennél is komolyabb hiba az, ha a térkép Készítõjét hagyják figyelmen kívül. Isten Tízparancsolatának elsõ részében kijelentette: „Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem”7. Az érzéki ember mégis hajlamos arra, hogy hûségét bálványok felé engedje sodródni. Csodálattal nézzük például a számítógépeket és az internetet, mely lehetõvé teszi a figyelemreméltóan gyors adatáramlást. Igazán hálásak vagyunk ezekért az elektromos segítõkért. Ha azonban engedjük, hogy felemésszék az idõnket, elferdítsék a lehetõségeinket, vagy pornográfiával mérgezzék meg az elménket, akkor ezek már nem segítõk, hanem inkább hamis istenek. A Mester figyelmeztetést adott azokkal kapcsolatban, akik „nem keresik az Urat, hogy megismerjék az õ igazságát, hanem minden ember a maga útján jár, isteneket formál magának a világ képébõl, amely lényegében bálvány”8. A hamis istenek csak zsákutcákba vezethetnek. Ha sikerrel akarunk járni az élet útján, akkor isteni útmutatást kell követnünk. Az Úr azt mondta: „Mindenben énhozzám forduljatok; ne kételkedjetek, ne féljetek!”9 A zsoltáríró pedig azt írta: „Az én lábamnak szövetnéke (lámpája) a te igéd, és ösvényemnek világossága”10. Ilyen tanácsot követni nem csak meggyõzõdést követel, hanem megtérést, és gyakran bûnbánatot is. Ez kedvére van az Úrnak, aki azt mondta: „Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden útálatosságtoktól . . . ”11. Az élet útján sok akadállyal találkoztok és néhány hibát is elkövettek. A lelki útmutatás segít nektek a hiba felismerésében és a szükséges helyreigazítás eszközlésében. Ne menjetek tovább rossz irányba! Tanulmányozzátok gondosan a lelki térképet! Azután kezdjétek el a bûnbánatot és a jóvátételt, melyre szükség van ahhoz, hogy rátérjetek „az örök élethez vezetõ szoros és keskeny ösvényre”12. Testvéreim, elfoglalt életünk arra kényszerít minket, hogy arra összpontosítsunk, amit nap mint nap megteszünk. A jellem fejlõdése azonban csak akkor következik be, ha arra összpontosítunk, akik valójában vagyunk. E nagyobb célok létrehozásához és eléréséhez mennyei segítségre van szükségünk. HOGYAN KAPHATUNK LELKI ÚTMUTATÁST Miután megértettük, hogy miért van szükségünk útmutatásra és az honnan származik, feltesszük a kérdést: Hogyan kapjuk meg azt? Hogyan élhetünk valóban „nemcsak kenyérrel . . . , hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik?”13 Azzal az elhatározással kezdjük, hogy „minden írást . . . magunkra vonatkoztat[unk], hogy az javunkra és okulásunkra szolgáljon”14. Ha Krisztus szaván lakmározva haladunk elõre és mindvégig kitartunk, akkor örök életünk lesz.15 A lakmározás többet tesz a kóstolgatásnál. A lakmározás a zamatok megízlelését jelenti. Akkor ízleljük meg a szentírások zamatát, amikor az örömteli felfedezés és a hithû engedelmesség szellemében tanulmányozzuk azokat.16 Amikor Krisztus szavain lakmározunk, akkor azok bevésõdnek „a mi szívünk” húsból lévõ tábláiba.17 Természetünk szerves részévé válnak. Sok évvel ezelõtt egy orvoskolléga megfeddett engem azért, hogy nem választom szét szakmabeli tudásomat vallási meggyõzõdéseimtõl. Ez meglepett engem, mert nem éreztem úgy, hogy töredékekre kellene választani az igazságot. Az igazság oszthatatlan. Veszély leselkedik akkor, ha felosztjuk magunkat a következõ kifejezésekkel: „magánéletem”, „szakmai életem” vagy akár „legjobb viselkedésem”. Belsõ konfliktusokhoz és kimerítõ feszültséghez vezethet az, ha különbözõ rekeszekben éljük az életünket. Ennek a feszültségnek az elkerülése végett sokan ostobán szenvedélyformáló anyagokhoz, élvhajhászathoz vagy saját maguk kényeztetéséhez menekülnek, melyek aztán még több feszültséget szülnek, létrehozván egy gonosz körforgást. A belsõ béke csakis abból ered, ha életünk minden tekintetében erõsítjük az igazság sértetlenségét. Ha szövetséget kötünk az Úr követésére és parancsolatai betartására, ha minden gondolat, tett és szándék tekintetében elfogadjuk az Õ normáit. Az Úr normái szerinti élet megköveteli azt, hogy törõdjünk a Szentlélek ajándékával. Ez az ajándék segít nekünk a tanok megértésében és azok személyes alkalmazásában. Mivel a kinyilatkoztatás által kapott igazság csakis kinyilatkoztatás által érthetõ meg,18 tanulmányainkat igazságos lélekkel kell végeznünk. A szentírások igazolják a mindennapok imáinak hatékonyságát. Az egyik ilyen szentírás a Példabeszédekben található: „Minden te útaidban megismerd [Istent]; akkor õ igazgatja a te útaidat”19. Egy másik a Mormon könyvében: „Minden dolgodban az Úr tanácsát kérd, és õ vezetni fog az igaz úton”20. Amikor átgondoljátok a tanok tantételeit, és imádkoztok azokról, a Szentlélek szólni fog az elmétekhez és a szívetekhez.21 A szentírásokban bemutatott események új meglátásokhoz vezetnek, és megpihennek a szíveteken azok a tantételek, melyek helyzetetekben alkalmazhatóak. Az ilyen, kinyilatkoztatásokat adó élmények úgy erõsíthetõk meg, hogy a már megkapott világosság szerint éltek, és tiszta indíttatások alapján kutatjátok a szentírásokat - igaz szándékkal igyekezvén „Krisztushoz jönni”22. Ha így tesztek, önbizalmatok „megerõsödik . . . Isten elõtt” és a Szentlélek állandó társatok lesz.23 A lelki útmutatás elnyerésében segít a tárgyhoz tartozó kérdések feltevése.24 Feltehetitek a kérdést: „Milyen alapelv tanulható meg az Úr e tanításaiból?” Például a szentírások azt tanítják, hogy a Teremtés hat idõszak alatt zajlott.25 Az alapelvek, melyeket ennek tanulmányozásából megtanulunk, megmutatják, hogy minden nagy eredményhez megfelelõ tervezésre, idõzítésre, türelemre, munkára van szükség, és nincsenek rövidebb utak. A következõ javaslatom az, hogy igazítsátok saját magatokhoz tanulásotok módját.26 A tanulás egyik módja az, hogy egy bizonyos szentírást elolvasunk az elsõ oldaltól az utolsóig. Ez a módszer jó általános képet ad. Más megközelítéseknek is vannak azonban elõnyei. Ha egy bizonyos témára összpontosítunk, melyet kiegészítenek az utalásokat tartalmazó lábjegyzetek és tanulmányi segédletek, akkor az segíthet felkapcsolni a tanok megértésének világosságát. Útmutatást kaphatunk, amikor súlyos kihívással küszködünk az életben. Évekkel ezelõtt, az orvosi gyakorlat egy új területével foglalkozó korai kutatásaim napjaiban az igazság egy szentírásbeli normája adta meg nekem a kitartáshoz szükséges bátorságot. Erõsen támaszkodtam a következõ versekre a Tanok és szövetségekben: „Minden birodalomnak adatott egy törvény. És sok birodalom van, mert nincsen térség, amelyben ne lenne birodalom, és nincs birodalom sem, . . . ahol ne lenne térség. . . . Minden egyes birodalomnak adatott törvény; és minden törvénynek vannak bizonyos határai és feltételei”27. Megismertünk olyan törvényeket, melyek tanulmányozott „királyságunkhoz” kapcsolódtak, és olyan irányításra tettünk szert, mely azelõtt az ismeretlenség, majd a véletlen birodalmába volt számûzve. Késztetést kapunk a szentírások útmutatásának keresésére, amikor fontos döntéseket kell hoznunk - esetleg olyan lehetõségek között, melyek mind egyformán helyesek. A Testvérek gyakran szembesülnek ilyen döntésekkel. Ilyenkor a szentírásokhoz fordulunk. Esetleg az alapvetõ mûvek mindegyikét is újra átolvassuk, hogy egy bizonyos témában új meglátásokra tegyünk szert. Tiszteletben tartott idõbeosztásra van szükség ahhoz, hogy legyen idõ a szentírások tanulmányozására. Különben a legkevésbé fontos dolgok kényére-kegyére lesznek bízva azok az áldások, melyek a leginkább számítanak. Elõfordulhat, hogy nehéz betervezni a családi szentírás-tanulmányozás idejét. Évekkel ezelõtt, amikor még otthon voltak a gyermekeink, számos iskola különbözõ osztályaiba jártak. Édesapjuknak reggel 7.00 óra elõtt a kórházban kellett lenni. A családi tanácsban elhatároztuk, hogy a szentírások tanulmányozásának legjobb ideje a reggel 6.00 óra lesz. Ebben az órában a kicsik nagyon álmosak voltak, de támogattak minket. Idõnként fel kellett ébresztenünk egyet-egyet, amikor õk következtek az olvasásban. Nem lennék õszinte veletek, ha azt a benyomást tenném rátok, hogy családunk szentírás-olvasásának ideje ordító siker volt. Idõnként inkább ordító volt, mint siker. De nem adtuk fel. Most, egy nemzedékkel késõbb, gyermekeink már mind megházasodtak, és saját családjuk van. Sister Nelson és én figyeltük õket, amint saját otthonaikban is élvezik a családi szentírás-tanulmányozást. Erõfeszítéseik sokkal nagyobb sikerrel járnak, mint a mieink. Megborzongunk, ha belegondolunk, mi történt volna, ha feladjuk a próbálkozást.28 Mindannyiunknak szüksége van az irányításra az életünk során. Leginkább az alapvetõ mûvekbõl és Isten prófétáinak a tanításaiból kapjuk meg ezt. Szorgalmas erõfeszítéssel elnyerhetjük ezt az útmutatást, és ezáltal érdemesekké válhatunk azokra az áldásokra, melyeket Isten hithû gyermekeinek tartogat. Errõl teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. G¿rding, Vejrup, és Vester Nebel, Ribe megyében. 2. M¿lholm, St¿re Br¿ndum, Llborg megyében. 3. T&Sz 14:7. 4. Lásd T&Sz 130:21. 5. Lásd T&Sz 1:38. 6. T&Sz 132:22. 7. 2 Móz. 20:3. 8. T&Sz 1:16. 9. T&Sz 6:36. 10. Zsoltárok 119:105. 11. Ezékiel 14:6. 12. 2 Ne. 31:18; lásd még Máté 7:14; Jákób 6:11; 3 Ne. 14:14; 27:33; T&Sz 132:22. 13. Máté 4:4. 14. 1 Nefi 19:23. 15. 2 Nefi 31:20. 16. A szentírások arra biztatnak, hogy éljünk összhangban Alkotónk akaratával, aki azt mondta: „Ha . . . nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent . . . napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, . . . akkor gyönyörûséged lesz az Úrban” (Ésaiás 58:13-14). Az önbecsülést is úgy szerezzük meg, hogy betartjuk Isten erkölcsösségre vonatkozó parancsolatait (lásd 2 Móz. 20:14; 3 Móz. 18:22; Máté 5:28; 1 Kor. 6:9; 3 Ne. 12:28; T&Sz 42:24; 59:6). 17. 2 Kor. 3:3. 18. Lásd 1 Kor. 2:11-14. 19. Péld. 3:6. 20. Alma 37:37. 21. Lásd T&Sz 8:2. 22. Jákób 1:7; Omni 1:26; Moróni 10:30, 32. 23. T&Sz 121:45; lásd még a 46. verset. 24. Mivel minden jó dolgot lehet rosszul használni, helyénvaló lehet a figyelmeztetés hangja. A szentírások nem minden kérdést válaszolnak meg. Még sok fontos igazság kerül majd kinyilatkoztatásra. Kerüljük a belefeledkezést az úgynevezett „rejtelmeknek” minõsülõ dolgokba! Az egyéni értelmezésektõl is óvakodjunk! Az élõ prófétáktól és a hivatalos irányvonalaktól várjuk az értelmezést! Ne ítéljünk meg másokat, akiknek körülményeit mi nem tudjuk felmérni! Biztosak lehetünk azonban abban, hogy „aki szorgalmasan keres, az talál, és a Szentlélek ereje által Isten titkai feltárulnak elõtte” (1 Nefi 10:19). Azt se felejtsétek el, hogy sok kinyilatkoztatás válaszként érkezett a próféta kérdésére. Érdekes megjegyezni azt, hogy az Ószövetség elsõ és utolsó könyve fontos kérdéseket tesz fel: „õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának?” (1 Mózes 4:9), és „az ember csalhatja-é az Istent?” (Malakiás 3:8). 25. Lásd 2 Móz. 20:11; 31:17; Móziás 13:19; T&Sz 77:12; Ábr. 4:31. 26. Személyes és családi szentírás-tanulmányozásotok során egyeztethetitek olvasásotokat az egyház által elõírt tananyaggal, például az evangéliumi tanok tananyagával. Egyesek szeretnek memoriter kártyákat készíteni, melyeket használhatnak, míg találkozókra vagy gyûlésekre várnak. 27. T&Sz 88:36-38. 28. Az egyéni és a családi szentírás-tanulmányozás használhat könyveket, hangfelvételeket és más anyagokat is. Akik betervezik a szentírások tanulmányozásának idejét, és kitartanak ezen elhatározás mellett, azok egész életük során pozitív lelkiséget fognak sugározni.