A hit hídjának felépítése Elder Charles Didier a Hetvenek Elnökségébõl „Halandó életünkben kell felkészülnünk az Istennel való találkozásra úgy, hogy felépítjük a hit hídját, megnyitván a halhatatlanság és az örök élet kapuját.” Egy nagy reklámtársaság irodájába belépve az ember a következõ gondolatot olvassa az egyik falon: „Az emberek túl sok falat építenek, és túl kevés hidat” (forrás: JCDecaux, egy francia központú cég). Valóban, általában falakat emelnek ahhoz, hogy elkülönítsenek két vagy több elemet fizikailag, mentálisan vagy talán lelkileg is, és hogy akadályokat alakítsanak ki. Azért emelik õket, mert védelmet, oltalmat vagy félelmet jelképeznek. Néhány fal éppen emiatt vált híressé: Jeruzsálem falai, a kínai Nagy Fal, vagy a berlini fal. Az ilyesfajta elkülönülés jelképeként használjuk a falakat mindennapos beszédünkben is, mint például: „falakba ütközik”, „falra hányt borsó”, „mintha a falnak beszélnénk”. A hidak a falak ellentétei. Hidakat építenek, hogy összekapcsoljanak két vagy több elemet, és hogy egységet alakítsanak ki. Az akadályok legyõzése végett építik õket. A hidak között is vannak híressé váltak, mint a Sóhajok hídja, a Husszein király híd, és még sok másik. Ezt a kifejezést is használjuk a nyelvünkben az eggyé válás vagy az egység jelképeként, például: „áthidalni a nehézségeket vagy a különbözõségeket”. Amikor elgondolkodunk halandó létünkön és az élet célján, mely Alma szerint ez: „az ember ebben az életben készü[l] fel az Istennel való találkozásra” (Alma 34:32), akkor az Úr hogyan segít nekünk e cél elérésében? Ezt a metaforát használva nem másként, mint hogy segít életünkben a hit hídjának felépítésében, hogy legyõzzük a hitetlenség, a közömbösség, a félelem vagy a bûn falait. Halandó életünkben kell felkészülnünk az Istennel való találkozásra úgy, hogy felépítjük a hit hídját, megnyitván a halhatatlanság és az örök élet kapuját. Hogyan építjük meg a hit ilyesfajta hídját? Amikor fiatalemberként Belgium Namur nevû városában éltem, volt ott egy nagy folyó, ami elválasztotta a várost a folyó túlpartján lévõ másik településtõl. Akkoriban csak egy híd kötötte össze a két várost. A római hódítók által évszázadokkal azelõtt épített híd romjain építették fel újra. Késõbb már túlságosan szûk volt a forgalomnak, és túl sok kis boltíve volt, ami lehetetlenné tette, hogy nagy hajók haladjanak át alatta. Szükség volt egy új hídra, ami szélesebb és csak egy íve van. Hamarosan megkezdõdött az alapok lefektetése a folyó mindkét partján. Gyorsan alakult ki a két hatalmas fémkar mindkét irányból azzal a céllal, hogy a folyó közepén majd összeérnek. Lenyûgözött a kivitelezés, és szinte minden nap odakerékpároztam, hogy figyeljem a munka menetét. Végül eljött a nap, hogy a középsõ elem, a fémbõl készült zárókõ összekapcsolja a két kart. Velem együtt tömegek figyelték a finom mûveletet, az utolsó lépést, amely összekapcsolja a két kart és lehetõvé teszi a hídon való elsõ átkelést. Amikor a helyére került, az emberek tapsoltak, a munkások összeölelkeztek; a folyó akadálya legyõzetett. Jelképei miatt említem meg ezt a történetet. A híd több, mint csupán egy fém építmény. A hit hídját jelképezi, amely lehetõvé teszi számunkra, Mennyei Atyánk gyermekei számára, hogy újra találkozhassunk vele. A híd központi eleme, a zárókõ Jézus Krisztus, a Közbenjáró kiengesztelését jelképezi, a halandóság és a halhatatlanság közötti kapcsot, a természetes ember és a lelki ember közötti kapcsolatot, az idõleges élet örök életté válását. Õmiatta van az, hogy az emberiség megbékélhet Mennyei Atyjával, valamint hogy legyõzhetjük a bûn és a halandóság falait, ezeket az akadályokat, amelyek a lelki és a fizikai halált jelképezik. Jézus Krisztus kiengesztelése az üdvözülés tervének központi eleme, a Mennyei Atyánkkal való újra találkozás ígérete, ahogy azt Mózes könyvében is olvashatjuk: „Ez a megváltás terve minden ember számára Egyszülöttem vére által, aki eljön az idõk közepén” (Mózes 6:62). Isten szeretete, mely a híd túlsó oldala, az Õ Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitünk jutalma. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta” (János 3:16). Isten minden ajándéka közül a legnagyobb Fiának páratlan áldozata és kiengesztelése, mely nemcsak halhatatlanságot, hanem örök életet is eredményez, ha betartjuk a parancsolatait és mindvégig kitartunk (lásd T&Sz 14:7). Így tehát, ha megkíséreljük felépíteni a hit hídját, életünkben fel kell építenünk az Atyáról, a Fiúról és az Õ kiengesztelésérõl való erõs bizonyságot. A hit e hídja meghatározza, hogy Mennyei Atyánkkal örökre együtt leszünk-e, avagy örökre elválunk-e Tõle, a bûn falait emelvén, melyek elfordítanak bennünket szeretetétõl és kegyelmétõl. A Szentlélek ajándéka a hit hídjának alapja. Az üdvözülés egyedül Jézus Krisztus által és a Belé vetett hitünk gyakorlása által adatik, ami lehetõvé teszi számunkra a bûnbánatot és az üdvözülés szertartásainak elnyerését, melyek a híd korlátai. Az élet akadályainak legyõzésére és igazlelkû döntésekre irányuló belsõ érzéseink és sugalmazásaink akkor jönnek, ha hallgatunk a Szentlélek hangjára. A hit hídján való átkelés talán nem olyan könnyû, mint gondolnánk. A híd csak akkor áll ellen a viharoknak, ha erõsek az alapját képezõ oszlopok. Az élet viharai, a hit válságai - mint például egy haláleset, súlyos betegség, munkanélküliség - részei halandó létünknek, ám néha olyan súlyossá válhatnak, hogy az ember talán még meg is kérdõjelezheti Isten és a Megváltó létezését. A nagyobb hit utáni, ilyenkor hallatott segélykiáltást mindig megválaszolja a Vigasztaló, aki a Szentlélek, ki „állandó kísérõd, . . . az igazság és az igazságosság változatlan jogara” (T&Sz 121:46). Igen, mindennapi problémáink megoldását mindig megtalálhatjuk, ha hitünk által naponta keressük a Szentlélek befolyását, aki minden dolgot az eszünkbe juttat (lásd János 14:26). Hadd szemléltessem ezt egy levélbõl vett idézettel, amit sok évvel ezelõtt egy új megtért írt Harold B. Lee elnöknek egy cövekkonferenciai beszéde után: „Beszéde közben volt egy gondolat, ami mindig visszatért az elmémbe, miszerint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként élni olyan, mint átkelni egy függõhídon, ami az egyházba való keresztelkedés általi születés és a halált követõ örök élet között van felfüggesztve, a világiasság és a bûn örvénylõ folyama felett. Amikor valaki elindul a hídon, a keresztelése közelsége biztonságérzetet és hitet ad, ám amint kezdünk ráébredni az alattunk lévõ folyamra és a hátra lévõ hatalmas távra, a biztonság érzése utat enged a kétely és a félelem görcsös nyilallásainak, így az egyén elveszíti az ima, a hit, a szeretet és a munka ritmusát, amely gördülékennyé tenné a haladást. Feltámad a kétely és a félelem köde, marcangolva az ember szívét és elméjét, mely így hátráltatja az egyén haladását, aki ezáltal kevésbé reagál a hidat átívelõ szeretet mágneses erejére. Ekkor van az, hogy az ember megáll, térdre esik és kitart mindaddig, míg a félelmek és kételyek legyõzetnek, és a szeretet ereje visszaadja a hitet és az átkelés irányát” (Conference Report, 1965. ápr., 15. o.). Végül a hit hídja nem lenne teljes a szülõk és a gyermekek összekapcsolása nélkül, örök családdá egyesítvén õket. Azért kell felépíteni a hit e hídját a nemzedékek között, hogy eggyé lehessenek, miként az Atya és a Fiú is egyek - egyek az örök élet elérésének céljában. Ennek érdekében parancsolatokat kaptunk: elõször is a gyermekeknek tisztelniük kell szüleiket, a szülõknek pedig meg kell tanítaniuk gyermekeiket „arra, hogy igaz úton járjanak az Úr elõtt” (T&Sz 68:28). Hadd illusztráljam ezt: A második világháború alatt kisfiú voltam. Hazámat megszállták, és mindenhol veszély leselkedett ránk. Édesanyám nagyszerû leckét tanított nekem a bizalomról és az egységrõl, melyet soha nem felejtettem el. Figyelmeztetett a háború veszélyeire, és azt mondta: „Bízz a szavamban és kövess; hallgass a hangomra! Ha ezt teszed, megvédelek, ahogy csak tudlak.” Hallgattam az édesanyámra, egyszerûen azért, mert szerettem õt és bíztam benne. Egy kicsit késõbb elkezdõdött az iskola, és ez egy új hidat jelentett, melyen át kellett kelnem. Életem ezen új élményére készülve, amikor elindultam otthonról, édesanyám azt mondta, hogy hallgassak a tanítómra és legyek engedelmes. Újra csak bíztam anyám tanácsában. Elhatároztam, hogy engedelmeskedni fogok tanítómnak és az új szabályoknak. Ezáltal az iskola a tudás hídjává vált, nem pedig a tudatlanság falává. A bizalom és egység e leckéje elengedhetetlen volt ahhoz, hogy eggyé váljak szüleimmel, családtagjaimmal és tanítóimmal. Késõbb ez tette lehetõvé, hogy eggyé legyek az Üdvözítõmmel, amikor megkeresztelkedtem az Õ egyházába. Férjként, apaként és nagyapaként emlékeztet arra, hogy továbbra is építsem a bizalmat és az egységet családunk tagjai között, a templom szövetségei szerinti élettel. Ahogy azt Hinckley elnök mondta: „A templom a halhatatlanság dolgaival foglalkozik. Híd ez élet és a következõ élet között” (Stand a Little Taller [2001], 6. o.). Napjainkban olyan könnyû elkülöníteni magunkat fizikai, lelki, sõt családi vagy vallási falakat emelve. Építsünk inkább több hidat, a hit, a megbékélés hídjait, és éljünk a békesség szerint, amely nem olyan, „a mint a világ adja”, hanem Jézus Krisztustól, Isten Fiától ered (lásd János 14:27). Õ a hit hídja az örökkévalóságba. Bizonyságomat teszem, hogy Jézus a Krisztus; bizodalmamat Belé és üdvözítõ evangéliumába fektetem, hogy egy nap újra együtt lehessek Vele. Jézus Krisztus nevében, ámen.