Gordon B. Hinckley elnök
„Biztonságunk életünk erényességében rejlik. Erõnk az igazlelkûségünkben rejlik. Isten egyértelmûvé tette, hogy ha mi nem hagyjuk el Õt, akkor Õ sem hagy el bennünket.”
Kedves testvéreim, boldog vagyok, hogy ma és tegnap körünkben lehetett Sister Inis Hunter, Howard W. Hunter elnök özvegye. Nagy örömünkre szolgál a jelenléte.
Most elérkeztünk e nagyszerû konferencia végéhez. A kórus a „Míg újra látlak” kezdetû himnuszt fogja elénekelni (Egyházi énekek, 68. o.). Hálás vagyok ezért az énekért. Így hangzik:
Míg újra látlak az Úr áldjon;
Vezéreljen az utadon,
Igaz hitedben megtartson. . . .
A veszélyben bátorítson,
Kísértõ gonosztól óvjon. . . .
Jóságos karjában tartson,
A haláltól oltalmazzon.
Míg újra látlak az Úr áldjon.
E szavakat angolul énekeltem, amikor mások temérdek más nyelven énekelték. E csodálatos és egyszerû szavakkal emeltem fel hangomat emlékezetes alkalmakkor e föld minden kontinensén. Énekeltem azokat szemeimben könnyekkel, amikor misszionáriusoktól búcsúztam. Énekeltem azokat harci felszerelésbe öltözött emberekkel a vietnámi háború alatt. Ezernyi helyen és sok-sok környezetben a szinte számtalan év alatt, felemeltem hangomat e búcsúzó szavakkal, melyeket az egymást szeretõ emberek énekelnek.
Idegenek voltunk, amikor találkoztunk. Testvérek voltunk, amikor elváltunk.
Ezek az egyszerû szavak a menny trónusának szóló, egymásért ajánlott imává váltak.
És ebben a szellemben köszönünk most el, amint bezárjuk ezt az igen rendkívüli és történelmi konferenciát.
Remélem, hogy amikor a testvéreket hallottuk beszélni, szívünk meghatódott, és elszántságunk emelkedett. Remélem, minden házas férfi azt mondta magának: „Kedvesebb és nemeslelkûbb leszek társamhoz és gyermekeimhez. Féken fogom tartani indulataimat.” Remélem, hogy a kedvesség lép majd a durvaság helyébe az egymással folytatott beszélgetéseink során.
Remélem, hogy minden feleség kedves társaként fog férjére tekinteni, életének csillagára, támogatójára, védelmezõjére, társára, akivel kéz a kézben járhat közösen viselve a terhet. Remélem, hogy gyermekeire Isten fiaiként és leányaiként fog tekinteni, akik a legfontosabb hozzájárulásai ehhez a világhoz, legnagyobb érdekeltségei teljesítményeiket illetõen, és értékesebbek, mint bármi, amije van, vagy amit csak remélhet.
Remélem, hogy a fiúk és lányok szüleik iránt érzett erõsebb megbecsüléssel távoznak innen, szívükben odaadóbb szeretettel azok iránt, akik a világba hozták õket, akik a leginkább szeretik õket és leginkább aggódnak értük.
Remélem, hogy otthonaink zaja halkul majd pár decibellel, hogy mérsékelni fogjuk hangunkat, és nagyobb megbecsüléssel és tisztelettel fogunk egymáshoz szólni.
Remélem, hogy mi, akik ennek az egyháznak tagjai vagyunk, teljesen hûek leszünk ehhez az egyházhoz. Az egyháznak szüksége van hûséges támogatásotokra, és nektek is szükségetek van az egyház hûséges támogatására.
Remélem, hogy az ima még jelentõsebb lesz életünkben. Egyikünk sem tudja, mi vár ránk. Okoskodhatunk, de mégsem tudjuk. Betegség csaphat le ránk. Szerencsétlenség érhet minket. Félelmek gyötörhetnek. A halál ránk vagy egy szerettünkre teheti hideg és komoly kezét.
Függetlenül attól, hogy mi jön, szilárd és kitartó hit ragyogjon körülöttünk, mint a sarkcsillag.
Ma különleges problémák állnak elõttünk, melyek komolyak, emésztõek, nehezek, és nagy jelentõséggel bírnak számunkra. Minden bizonnyal szükségünk van az Úrra.
Amikor hazamentem ebédelni, bekapcsoltam a televíziót, egy pár percet néztem a hírekbõl, és magamban átfogalmaztam és újra feltettem a Zsoltárok könyvében lévõ kérdést: „Miért van az, hogy a népek dühösen támadnak egymásra?” (lásd Zsoltárok 2:1). Átéltem a XX. század mindegyik háborúját. Legidõsebb bátyám francia földben nyugszik; az elsõ világháborúban esett el. Átéltem a második világháborút, a koreai háborút, a vietnámi háborút, az öbölháborút és további kisebb konfliktusokat. Nagyon civakodó és bajos emberek voltunk az egymással való konfliktusainkban. Annyira az Úrhoz kellene fordulnunk, és Rá tekintenünk! Kipling halhatatlan szavaira gondolok:
Hadaink mind feloszlanak,
Tûzzel földjeink pusztulnak.
Tegnapunk minden pompája
Ninivével lett eggyé mára.
Nemzetek Bírája, õrizz meg
Ha nem feledünk el Téged!
(Rudyard Kipling, „Recessional”, in Masterpieces of Religious Verse, szerk. James Dalton Morrison [1948], 512. o.)
Biztonságunk életünk erényességében rejlik. Erõnk az igazlelkûségünkben rejlik. Isten egyértelmûvé tette, hogy ha mi nem hagyjuk el Õt, akkor Õ sem hagy el bennünket. Õ, aki Izráelnek õrizõje, nem szunnyad és nem alszik! (lásd Zsoltárok 121:4).
És most, ahogy bezárjuk ezt a konferenciát, bár lesz a végén egy záróima, ilyen körülmények között én is szeretnék mondani egy rövid imát:
Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, Te, aki a nemzetek nagy Bírája vagy, Te, aki a világegyetem Kormányzója vagy, Te, aki a mi Atyánk és Istenünk vagy, akinek mi a gyermekei vagyunk, Hozzád fordulunk hittel e sötét és komoly órán! Kérünk, drága Atyánk, áldj meg minket hittel! Áldj meg minket szeretettel! Áldj meg jószívûséggel a szívünkben! Áldj meg az állhatatosság szellemével, hogy gyökerestül kiirthassuk az e világban lévõ szörnyû gonoszságot! Adj védelmet és útmutatást azoknak, akik tevékeny módon részt vesznek a háború ügyeinek elõmozdításában! Áldd meg õket, védelmezd meg az életüket; óvd meg õket a bajtól és a gonosztól! Halld meg szeretteik imáit, melyet biztonságuk érdekében hallatnak! Imádkozunk a föld nagyszerû demokráciáiért, melyek létrehozását Te figyelemmel kísérted a kormányaikban, ahol békesség, szabadság és demokratikus folyamatok uralkodnak.
Ó Atyánk, tekints irgalommal erre, a mi saját nemzetünkre, és annak barátaira a szükség ezen óráján! Tarts meg minket, és segíts mindig Beléd és Szeretett Fiadba vetett hittel járnunk, akinek az irgalmára számítunk, és akire Üdvözítõnkként és Urunkként tekintünk! Áldd meg a béke ügyét, és gyorsan hozd el nekünk azt ismét, ezért könyörgünk Hozzád alázatosan, azt kérve, hogy bocsásd meg a vétkeinket, nézz el bûneink felett, légy kegyes és irgalmas hozzánk, és add, hogy szívünk szeretettel forduljon Feléd! Alázattal imádkozunk az Õ nevében, aki mindannyiunkat szeret, igen, az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Üdvözítõnk nevében, ámen.
Previous
