Mérvadó szavak elder James M. Dunn a hetvenektõl Itt és az ezt követõkben is áldást jelent számunkra, ha sikeresen áthaladunk az életen, míg szemünket az élet valódi céljain tartjuk. A világ tele van szavakkal. Sokuk éles, vádaskodó, és vannak, amik talán szarkasztikusak. Együttesen zajt, elmosódott zörejt alkotnak, és szinte már oda sem figyelünk rájuk. Aztán olykor-olykor drága szavakat hallunk a lármán keresztül, mint például ezen a konferencián is, életvitelünket meghatározó szavakat. Az 1988. áprilisi általános konferencián Thomas S. Monson elnök kijelentette: „Nagy becsben tartjuk ezt a sugalmazott gondolatot: Az Isten Atya. Az ember testvér. Az élet küldetés, és nem csatatér.” (Idézet: Stephen L Richards, „An Invitation to Exaltation”, Ensign, 1988. máj., 54. o.) Ezek mértékadó szavak. Isten a mi Mennyei Atyánk. Az ' szellemgyermekei vagyunk. Az Istenhez fûzõdõ kapcsolatunk ismerete segít jobban megértenünk, honnan jöttünk és milyen örök lehetõségekkel rendelkezünk. Ha ismerjük 't, akkor tudjuk, hogyan közeledjünk Hozzá, és tudjuk azt is, hogyan éljünk neki tetszõ életet. Földi ittlétünk része az Isten által alkotott égi boldogság-tervnek, ami arra int minket, hogy hittel éljünk, halandó tapasztalatokat gyûjtsünk, valamint engedelmesség és a kiengesztelés hatalma révén váljunk érdemessé arra, hogy egy nap visszatérhessünk színe elé és mindörökre Vele éljünk. Világunkat nagy különbségek jellemzik: különféle országok, kultúrák, nemzetek és nyelvek keverednek. Legalább bizonyos fokig hinnünk kell, hogy Isten ezt így tervezte. Az evangélium azt tanítja, hogy e különbözõségek ellenére mi mind ugyanannak a Mennyei Atyának a gyermekei vagyunk. Az emberi faj egyetlen családot alkot, így mindannyian fivérek és nõvérek vagyunk. Testvérekként fel kell ismernünk, hogy Mennyei Atyánk egyformán szereti minden gyermekét, ugyanúgy, ahogy a földi apák. A családtagok közötti megfelelõ kapcsolatnak része az udvariasság, a kedvesség, a nagylelkûség és a megbocsátás. Képzeljétek el egy tökéletes, szeretõ Atya csalódottságát, amikor azt látja, hogy gyermekei helytelenül viselkednek egymással! Az élet rövid. „Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik.” (Jakab 4:14) A halandóságban rendelkezésünkre álló idõ alatt sok elvégeznivalónk van. Ezek közül vannak, amik fontosabbak, mint mások, így tehát bölcs döntéseket kell hoznunk. Néhány dolog nyilvánvalóan helytelen, míg mások helyesek. Ám vannak olyan dolgok, amik elengedhetetlenek, ha eleget akarunk tenni Atyánk elvárásainak, és sikert akarunk elérni halandó próbatételünk idején. Az Atya elvárásai messze felülmúlják azt a puszta feladatot, hogy valamiképp biztosítsuk megélhetésünket vagy belefeledkezzünk e föld szépségeibe és gyönyöreibe, még akkor is, ha az Úr így biztosított minket: „És tetszik Istennek, hogy az embernek adta mindezt, mert erre a célra adatott, ésszerû használatra, és nem mértéktelenségre és kizsákmányolásra.” (T&Sz 59:20) Itt és az ezt követõkben is áldást jelent számunkra, ha sikeresen áthaladunk az életen, míg szemünket az élet valódi céljain tartjuk. A parancsolatok iránti engedelmesség, a szent szövetségek betartása, valamint az, hogy „buzgón munkálko[dunk] jó ügy érdekében” (T&Sz 58:27) lehetõvé teszi számunkra, hogy részesüljünk abban az örömben, ami földi létünk célja (lásd 2 Nefi 2:25). Az Úr ezt a további ígéretet adta nekünk: „Hanem tanuljátok meg, hogy aki igaz ügyben munkálkodik, az megkapja jutalmát, vagyis békességet nyer ezen a földön és [örök életet] a túlvilágon.” (T&Sz 59:23) Így hát földi küldetésünknek vajmi kevés köze van halandó karrierünkhöz! Halhatatlan rendeltetésünkre való felkészülésünkkel azonban szoros kapcsolatban áll. Tanúságomat teszem arról, hogy a hithû élet visszavezet minket Atyánkhoz, aki életünket adta itt, és aki újra magához fogad minket az örök életben. Isten sok gyermeke úgy él, mintha a holnap vagy az elszámolás napja soha nem jönne el. A kényelem, az anyagi javak és az élvezetek hajhászásával töltik be életüket. Nefi így írt az ilyenekrõl: „És sokan lesznek olyanok is, akik ezt mondják: Együnk, igyunk, szórakozzunk, mert holnap úgyis meghalunk, és azért nem lesz semmi bajunk.” (2 Nefi 28:7) Sokan azzal tetõzik ezt a téves elképzelést, hogy ezt a következtetést vonják le: „De azért féld az Istent is. Elnéz õ egy kicsi bûnt. Hazudj egy kicsit, használd ki a másik adott szavát, ássál vermet felebarátodnak, nincs abban semmi rossz, tedd csak nyugodtan, hisz holnap úgyis meghalunk. Ha bûnösnek talál is Isten, legfeljebb megver néhány vesszõcsapással, de a végén mégis üdvözülünk Isten birodalmában.” (2 Nefi 28:8) Az ilyesfajta téves gondolkodás eredményeként a világot elárasztják a szenvedélyeket felkorbácsoló, kéjsóvár csábítások. Látunk fiatalembereket, akik nem akarnak megházasodni; fiatal nõket, akik ostoba mód feladják erényüket szenvedély-fûtötte kapcsolatok miatt; látunk családokat, akik nem vállalnak gyerekeket vagy csak egyet, akit aztán teljesen elkényeztetnek és akinek minden elõnyt biztosítanak, hogy elnyerjék a világ dicséretét, mivel a család meghiúsítaná a kalandokra, a szórakozásra vagy a maximális anyagi elõrejutásra szõtt terveiket. Mindazonáltal hithû testvérek milliói élnek világszerte, akik nap mind nap arra törekszenek, hogy „minden igével él[jenek], ami Isten szájából származik” (T&Sz 84:44). Úgy tervezik és élik életüket, hogy az összhangban legyen Mennyei Atyánk kinyilatkoztatott szavaival. Keményen dolgoznak, keményen tanulnak és keményen imádkoznak. Tudják, mikor legyenek komolyak és mikor viccelõdjenek. Meghallják az igét és engedelmeskednek. Tudják, mit jelent az áldozathozatal törvénye, és ismerik az a szerinti élet áldásait. Ezek a hithû emberek segítenek másoknak és alkalmazkodnak embertársaikhoz. Szeretik a kisgyermekeket és az idõseket, és gondoskodnak róluk. A jó modor és a magas erkölcsi normák jellemzik õket. Példamutatásukkal nyújtanak vezetést otthonukban, szomszédságukban és közösségükben. Isten szereti és megáldja õket. Az ' szavai szerint élnek – olyan szavak szerint, melyek „biztosak és nem tévednek” (T&Sz 64:31). Mérvadó szavak. Ezek általában egyszerûek és célratörõk. Segítenek emlékeznünk. A jó úton tartanak minket. Visszavezetnek minket Mennyei Atyánkhoz, az ' nyugalmába. Ne feledjük: Az Isten Atya. Az ember testvér. Az élet küldetés, és nem csatatér. Jézus Krisztus nevében, ámen.