Kövessétek az útmutatásokat! elder D. Rex Gerratt a hetvenektõl Ha kinyitjátok elméteket és szíveteket a Szentlélek elõtt, az Úr – a maga idejében és a maga módján – olyan útmutatással lát el benneteket, amelyek meg fogják áldani életeteket. Pár évvel ezelõtt, amikor egyházközségi írnokként szolgáltam, megérkeztek küszöbömre az újévi egyházközségi adminisztrációs feljegyzések. A sok-sok doboz közül egyre különösen figyelmes lettem, amit az egyházközségi írnoknak címeztek. A dobozra ragasztottak egy címkét, amire azt írták nagy betûkkel: Ha már semmi sem segít, kérlek, kövesd az útmutatót! Nem gondoltam, hogy ez véletlen volna. Biztos voltam abban, hogy az egyház központjában valaki személyesen is ismer, és tõle származik ez a kis üzenet. Bár akkor viccesnek találtam, ennek a kis címkének a képe örökre bevésõdött az agyamba: Ha már semmi sem segít, kérlek, kövesd az útmutatót! Minden embernek vannak megpróbáltatásai ebben a halandó életben. Mindenkinek szabad akarata van, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek hatással vannak fejlõdésünkre. A jó választások megígért áldásokat hoznak, a rossz választások nem kívánt következményeket vonnak maguk után. Az élet bizonytalan. Az idõnk rövid. Az idõnk drága. „Az ember ebben az életben készüljön fel az Istennel való találkozásra.” (Alma 34:32) Nincs elfecsérelni való idõnk arra, hogy kipróbáljunk olyan dolgokat, amik bizonyítottan károsak a testünkre és a lelkünkre. Egyikünk sem tökéletes, és mindannyiunknak szüksége van segítségre. De nem vagyunk egyedül, ha taníthatók vagyunk, nyitott a szívünk és a fülünk. „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.” (Példabeszédek 3:5–6) Hogyan kapunk útmutatást? Elõször is õszinte vágyat kell éreznünk. Másodszor: kell, hogy legyen hitünk. Hinnünk kell abban, hogy az Úr ismer és szeret minket, és hogy válaszol az imáinkra. Miközben Joseph Smith a Bibliát olvasta, Jakab 1:5-höz ért: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén.” Joseph követte ezt az útmutatást, és választ kapott az imájára. Mi is választ fogunk kapni az imáinkra. Egész életemben gazdálkodtam, és egy nagy család édesapja vagyok. Bár a személyes és családi ima mindig is életünk mindennapos része volt, olykor nagyon erõsen érzem, hogy ki kell mennem este a mezõre vagy le kell térdelnem a szénakazal mellé, fel kell tekintenem az égre, és hangosan kell szólnom Mennyei Atyámhoz. Mindig is éreztem az ' melegségét, és ma is tudom, hogy meghallgat engem, és válaszolni fog az imáimra az ' bölcsessége szerint úgy, hogy az a legjobb legyen a számomra. Bárhol is legyetek, ha reményre és vigaszra van szükségetek, ha boldogtalanok vagytok, ha útmutatásra van szükségetek és arra, hogy célotok legyen az életben, kedves barátaim, arra buzdítalak benneteket, hogy hajtsátok meg fejeteket, és ereszkedjetek térdre! Saját szavatokkal köszönjétek meg Mennyei Atyátoknak, hogy feláldozta a Fiát érettetek, és köszönjétek meg azokat az áldásokat, amiket nektek adott! Könnyek szöknek majd a szemetekbe, és a Szentlélek melegsége eltölti szíveteket. Azután beszélgessetek az Úrral, kérjetek tõle vigaszt, útmutatást és tudást! Ha kinyitjátok elméteket és szíveteket a Szentlélek elõtt, az Úr – a maga idejében és a maga módján – olyan útmutatással lát el benneteket, amelyek meg fogják áldani életeteket. A szentírásokban is találunk útmutatásokat, amiket régi és mostani próféták adtak. „A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Timótheus 3:16) Ebben a sáfárságban az Úr azt a vigasztaló tanácsot adta nekünk, hogy ne féljünk ellenségeinktõl, mert „én eltökéltem szívemben, hogy mindenben próbára teszlek benneteket, hogy hûek maradtok-e szövetségemhez, ha kell életetek árán is, hogy méltónak találtathassatok” (T&Sz 98:14). Az útmutatások követése kemény munkát, elkötelezettséget és a végsõkig való kitartást igényel. „Ezen a krisztusi úton haladjatok hát tovább, higgyetek tökéletes bizalommal, szeressétek az Istent és szeressetek minden embert. És akkor, ha így, Krisztus szavára támaszkodva törekedtek elõre, és mindvégig kitartotok, örök életet nyertek – mondja az Atya.” (2 Nefi 31:20) „És ismét mondom nektek: Ha megtesztek mindent, amit nektek parancsolok, úgy én, az Úr, elfordítom tõletek minden haragomat és bosszúságomat, és a pokol kapui nem vesznek erõt rajtatok.” (T&Sz 98:22) „Ha felkészültök, akkor nem fogtok félni.” (T&Sz 38:30) Mint ahogy a múltban, ma is kapunk útmutatást az Úr élõ prófétájától. Tanúságomat adom nektek, hogy tudom, hogy Gordon B. Hinckley elnök az Úr ma élõ prófétája. ' lát el bennünket ma sugalmazott tanácsokkal. A következõket mondta a 2001-es októberi általános konferencián: „Ma különleges problémák állnak elõttünk, melyek komolyak, emésztõek, nehezek, és nagy jelentõséggel bírnak számunkra. Minden bizonnyal szükségünk van az Úrra. Biztonságunk életünk erényességében rejlik. Erõnk az igazlelkûségünkben rejlik. Isten egyértelmûvé tette, hogy ha mi nem hagyjuk el 't, akkor ' sem hagy el bennünket.” (Liahona, 2002. jan. 104–105. o.) Miután útmutatást kapunk, engedelmesnek kell lennünk, és hallgatnunk kell arra a tanácsra, amit kaptunk. Figyelnünk kell kijelölt vezetõinkre, és követnünk kell õket. Egyik alkalommal az Üdvözítõ úgy tekintett a sokaságra, mint a pásztor nélküli juhokra (lásd Máté 9:36). Ebben az egyházban minden tagnak vannak pásztorai. Kvórumvezetõknek, püspököknek és cövekelnököknek hívjuk õket. Az Úr arra int minket, hogy kutassuk a szentírásokat, és kövessük a parancsolatokat. Azt ígérte, hogy minden szava be fog teljesülni akár ' maga, akár szolgái által mondta (lásd T&Sz 1:37–38). Az Úr kijelentette, hogy „amit majd a Szentlélek sugallatára mondanak, az szentírás lesz, az Úr akarata lesz, az Úr gondolata lesz, az Úr szava lesz, az Úr hangja és Isten üdvözítõ ereje lesz.” (T&Sz 68:4) Ha már semmi sem segít, kérlek, kövessétek az útmutatót! Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.