Népek zászlaja, a világ világossága GORDON B. HINCKLEY ELNÖK Ha népek zászlójaként és a világ világosságaként [akarunk állni], akkor … sokkal inkább el kell sajátítanunk Krisztus életének jellemző vonásait. Szeretett testvéreim! Szeretném kifejezni köszönetemet a támogató hitetekért és imáitokért. Az Úr óriási és komoly bizalmat fektetett ennek az egyháznak a vezetésébe, és ti támogattok minket ebben a felelősségünkben. Tudjuk, hogy imádkoztok értünk, és szeretném, ha tudnátok, hogy mi is imádkozunk értetek. Nem múlik el úgy nap, hogy ne mondanék köszönetet az Úrnak a hithű utolsó napi szentekért. Nem múlik el úgy nap, hogy ne imádkoznék azért, hogy Ő megáldjon titeket, bárhol is vagytok és bármire is legyen szükségetek. Emlékeztetni szeretnélek titeket arra, hogy ebben közösen munkálkodunk. Ez nem úgy néz ki, hogy az egyik oldalon ott vannak az általános felhatalmazottak, a másik oldalon pedig az egyház tagsága. Közösen dolgozunk egy nagy ügyért. Mindannyian Jézus Krisztus egyházának tagjai vagyunk. A saját feladatotok határain belül legalább olyan komoly kötelességeitek vannak, mint nekem az én feladatom határain belül. El kell mind határoznunk magunkat, hogy felépítjük Isten királyságát a földön és elősegítjük az igazlelkűség munkáját. Úgy vélem, őszintén azt mondhatom, hogy nincsenek önző vágyaink ezzel a munkával kapcsolatban, csak annyi, hogy sikeres legyen. Nekünk, az Első Elnökségnek, állandóan problémák seregét kell megoldanunk. Minden nap jönnek újak. Egy különösen nehéz nap végén felnéztem Brigham Young képére, ami a falamon lóg. Azt kérdeztem: „Brigham testvér, mit tegyek?” Úgy láttam, mintha mosolygott volna és mintha azt felelte volna, hogy „elég problémám volt nekem a saját napjaimban. Ne engem kérdezz, hogy mitévő legyél! Ez már a te időd. Kérdezd meg az Urat, akié ez a munka valójában!” Biztosíthatlak benneteket, hogy ezt tesszük, és mindig ezt kell tenünk. Miközben annak a nehéz napnak az ügyein elmélkedtem, kinyitottam a Bibliámat Józsué első fejezeténél és ezeket a szavakat olvastam: „Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” (Józsué 1:9) Azt mondtam magamnak: „Nincs ok a csüggedésre. Ez Isten munkája. Minden ellene irányuló törekvés dacára előre fog haladni, ahogy azt a menny Istene eltervezte.” Az Ószövetséghez lapoztam, Ésaiás második fejezetéhez és a következő szavakat olvastam: „Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde.” (Ésaiás 2:2–3) A Salt Lake Templom felszentelése óta Ésaiás e szentírását, amit Mikeás megismétel (lásd Mikeás 4:1–2), úgy értelmeztük, hogy az Úr e szent házára vonatkozik. A felszentelése óta pedig az egész világon állandóan növekvő számban valóban azt mondják az emberek erről a helyről: „Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein.” Hiszek abban és bizonyságot is teszek róla, hogy ennek az egyháznak az a küldetése, hogy a népek zászlaja legyen és a világ világossága. Óriási, mindent magába foglaló megbízást kaptunk, ami elől nem hátrálhatunk meg, és nem is fordulhatunk el. Elfogadjuk ezt a megbízást és eltökéltek vagyunk, hogy elvégezzük azt, és Isten segedelmével meg is tesszük. Olyan erőkkel vagyunk körülvéve azonban, amelyek megpróbálnak eltéríteni minket ettől a törekvésünktől. A világ állandóan nyomást gyakorol ránk. Minden oldalról érezzük a nyomást, hogy lazítsunk az álláspontunkon, és adjuk be a derekunkat itt egy kicsit, ott egy kicsit. Soha nem szabad szem elől téveszteni a célunkat! Muszáj a szemünk előtt tartani azt a célt, amit az Úr jelölt ki a számunkra! Pált idézve: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézusbeliek 6:10–12) Szilárdan kell állnunk! Ellene kell állnunk a világnak! Ha ezt megtesszük, akkor a Mindenható lesz a mi erőnk és védelmezőnk, a vezetőnk és a kinyilatkoztatónk. Rendelkeznünk kell azzal a megnyugtató érzéssel, hogy mindent megteszünk, amit Ő megkíván tőlünk. Mások lehet, hogy nem értenek egyet velünk, de biztos vagyok abban, hogy tisztelni fognak minket. Nem leszünk egyedül. Sokan vannak olyanok, akik nem a mi hitünket vallják, de ugyanúgy éreznek, mint mi. Ők támogatni fognak minket. Ők megerősítenek minket a törekvéseinkben. Nem lehetünk önteltek. Nem lehetünk képmutatóak. Maga a helyzet, amibe az Úr helyezett minket, éppen azt kívánja meg tőlünk, hogy legyünk alázatosak az Ő irányításának haszonélvezőiként. Jóllehet bizonyos dolgokban nem érthetünk egyet másokkal, soha nem lehetünk mogorvák. Barátságosnak, halk szavúnak, jó szomszédnak és megértőnek kell lennünk. Most pedig szeretnék ismét nyomatékosítani egy témát, amelyről már szó esett ezen a konferencián. Eme dicsőséges nemzedék fiataljainak azt mondom: Legyetek igazak! Ragaszkodjatok az egyházhoz! Álljatok ki szilárdan azokért a dolgokért, amiről tudjátok, hogy helyesek! Óriási kísértéseknek vagytok kitéve. Zúdul rátok a népszerű szórakoztató központokban, az internetről, a mozikban, a televízióból, olcsó olvasmányokból, és más módokon. Ezek ravaszak, nemi vágyakat keltenek, és nehezen lehet ellenállni nekik. A kortársak nyomása szinte lehengerlő. Ennek ellenére kedves fiatal barátaim, ti nem adhatjátok be a derekatokat. Erősnek kell lennetek! A távolba kell tekintenetek, semmint engedni a jelen csábító kísértéseinek! Hanyag kinézetű sztárok nagy tömegben vonzzák a fiataljainkat. Meggazdagodnak a magas belépődíjakból. Az énekeik közül oly sok szexuális jellegű. A pornográfia jelen van mindenhol a rosszra csábító hívogatásával. El kell fordulnotok tőle! Rabságba ejthet titeket. Elpusztíthat titeket. Ismerjétek fel, hogy mi is az valójában – olcsó és mocskos dolog, amit azok készítettek és árulnak, akik a nézőkön gazdagodtak meg. Teljesen elpusztítja a szexualitás szentségét az, ahogyan azt a média buja ábrázolással bemutatja. Ezt a természet szerint öröklötten gyönyörű dolgot a népszerű bemutatása teljes mértékben tönkreteszi. Örömmel vettem tudomást arról, hogy itt Salt Lake Cityben az egyházi tulajdonban lévő televízió csatorna megtagadta egy bujasággal teli program sugárzását. Érdekes azt is megjegyeznem, hogy az egyetlen, ugyanehhez a hálózathoz tartozó, másik csatorna, ami lemondta a sugárzást, az Indiana állambeli South Bendben volt, ahol a Notre Dame Egyetem is található. Jó érzés tudni, hogy vannak mások is, akik hasonlóan éreznek, mint mi, és hajlandóak is tenni valamit ennek fényében. Az élet sokkal jobb annál, mint amilyennek azt sokszor bemutatják. A természet sokkal jobb annál. A szeretet sokkal jobb annál. Az effajta szórakoztatás a jó és a gyönyörű dolgok gonosz karikatúrája. Ti fiatal férfiak és nők, akik ma hallotok engem, ti egyetemi hallgatók számos különböző egyetemen, tudatában vagytok annak, hogy az egyetemek legnagyobb problémája az erős italozás. Ez gyengíti a képességeket. Életeket pusztít el. Pénzt, időt és épí-tő jellegű törekvéseket emészt fel. Milyen szomorú látvány fiatal embereket látni, ahogy kárt okoznak magukban, és romba döntik a lehetőségeiket a határtalan italozással. Óriási megtiszteltetés volt a Brigham Young Egyetem hallgatóinak az, amikor a Princeton Review azt találta, hogy Amerikában ez a „leginkább alkoholmentes” diákság. Természetesen a legtöbben közületek nem járhattok a BYU-ra, de bárhol is legyetek, ti is élhettek ugyanazon normák szerint, mint amiket a BYU területén megkövetelnek. Nemrég fiatal utolsó napi szentekről olvastam egy cikket a New Era című magazinunkban, akik Memphisben, Tennessee államban élnek. Előfordul, hogy az egyetemükön ők az egyetlen utolsó napi szentek. Az egyik azt mondta: „Lehet, hogy én vagyok az egyetlen utolsó napi szent az iskolánkban, de ha fizikailag egyedül is vagyok, lelkileg soha nem vagyok egyedül.” (Arianne B. Cope, „Smiling in Memphis”, New Era, 2003. okt., 23–24. o.) Egy másik azt mondta: „Sok olyan tizenévest ismerek, akik azon tűnődnek, hogy valóban tudják-e, hogy az evangélium igaz. Itt … azonban tudnod kell, hogy igaz-e vagy sem, mert az emberek minden nap kérdéseket tesznek fel ezzel kapcsolatban. Minden alkalommal, amikor felelsz egy kérdésre, a bizonyságodat teszed.” (New Era, 2003. okt., 25. o.) Ezek a fiatalok szétszórva élnek abban a nagyvárosban, de megtanultak együtt állni, egymást támogatni. Isten áldjon meg benneteket, kedves fiatal barátaim! Ti vagytok a valaha is élt legjobb nemzedék! Jobban ismeritek az evangéliumot. Sokkal hithűbbek vagytok a kötelességeitekben. Jobban ellen tudtok állni az utatokba kerülő kísértéseknek. Éljetek a normáitok szerint! Imádkozzatok az Úr irányításáért és oltalmáért! Ő sohasem hagy benneteket egyedül. Ő meg fog vigasztalni. Ő segíteni fog nektek. Ő megáld és felmagasztal benneteket, és édes és gyönyörű lesz a jutalmatok. Észre fogjátok venni, hogy a példamutatásotok másokat is vonzani fog, akik majd bátorságot merítenek az erőtökből. Ahogy a fiatalokkal, így van ez a felnőttekkel is. Ha népek zászlójaként és a világ világosságaként akarjuk fenntartani az egyházat, akkor egyénileg és a személyes körülményeinkben is sokkal inkább el kell sajátítanunk Krisztus életének jellemző vonásait. Amikor kiállunk az igazért, nem szabad tartanunk a következményektől! Sohasem szabad félnünk! Pál azt mondta Timótheusnak: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak a lelkét. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét.” (2 Timótheus 1:7–8) Ez az egyház szerintem sokkal több, mint egy társadalmi szervezet, ahol összegyűlünk, hogy élvezzük egymás társaságát. Sokkal több, mint egy Vasárnapi Iskola, segítőegyleti, vagy papsági gyűlés. Több, mint az úrvacsorai gyűlés, még a templomi szolgálatnál is több. Ez Isten királysága a földön. Felelősségünk van, hogy úgy cselekedjünk, ahogy az a királyság tagjaihoz illik. A papsággal rendelkező férfiaknak óriási feladatuk van! Távol kell maradnotok a világ érzéki kísértéseitől. Felül kell kerekednetek azokon. Érdemesnek kell maradnotok Isten papságához. El kell kerülnötök a gonosz minden formáját, és jónak és becsületesnek kell lennetek, hadd világítson a fényetek, az isteni fényetek, a tetteiteken keresztül. Egy otthon nem lehet menedék és a békesség helye, ha az ott lakó férfi nem megértő és segítőkész férj és apa. Az otthonokból nyert erő segítségével könnyebben szembe tudunk majd nézni a világgal, könnyebben elfogadnak minket a társadalomban, értékesebbek leszünk azoknak, akik foglalkoztatnak minket, és jobb emberekké válunk. Én sok ilyen embert ismerek. Nyilvánvaló, hogy szeretik a feleségüket és a gyermekeiket. Büszkék vagyunk rájuk. A csoda pedig az, hogy a választott munkájukban is hatalmas sikereket érnek el. Tisztelik és becsülik őket. Most pedig hozzátok szólok, nőtestvérek. Egy héttel ezelőtt hosszan beszéltem a Segítőegylet nőtestvéreihez. Az a beszéd kifejezte azt, amit szívből érzek irántatok. Ti is hasonlóvá válhattok Krisztushoz. Ti is lehettek erősek és bátorítóak, gyönyörűek és segítőkészek. Emlékeztetem mindannyiónkat, hogy utolsó napi szentek vagyunk. Szent és tartós szövetségeket kötöttünk Mennyei Atyánkkal. Ha betartjuk ezeket a szövetségeket, jobb apákká és anyákká, fiakká és lányokká tesznek minket. Hiszem, hogy ha ezeket megtesszük, akkor mások csatlakoznak hozzánk. Kiállhatunk az igazságért és a jóért, és nem leszünk egyedül. Mi több, velünk lesznek a menny láthatatlan seregei, hogy segítsenek nekünk. Visszautalnék az Ószövetségre: „Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körűl a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk? Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök. És imádkozott Elizeus és monda: Óh, Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” (2 Királyok 6:15–17) Az Úr azt mondta: „Ezért ne félj tehát, te kicsi nyáj, cselekedj jót; ha az én kősziklámra építesz, föld és pokol összeesküd-het ellened, és mégsem kerekedhet felül. (…) Mindenben énhozzám forduljatok; ne kételkedjetek, ne féljetek.” (T&Sz 6:34, 36) Jézus Krisztus nevében, ámen.