ELDER ROBERT D. HALES
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Kövessétek Joseph Smith példáját és a visszaállítás mintáját! Forduljatok a szentírásokhoz! Térdeljetek le imában! Kérjetek hittel! Hallgassatok a Szentlélekre!
Gyakran megkérdik tőlünk, egyházi vezetőktől: „Hogyan szerezhetek bizonyságot Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról?”
A bizonyság megszerzése és a megtérés tanulmányozással és imával kezdődik, amit az evangélium szerinti élet követ, amikor türelmesek és kitartóak vagyunk, majd magunk közé hívjuk a Szentlelket és rá támaszkodunk. Joseph Smith élete és a visszaállítás mintája ennek a folyamatnak kitűnő példái. Amint a visszaállítás eseményeiről szóló üzenetemet hallgatjátok ma, keressétek meg azokat a lépéseket, amik bizonysághoz vezetnek: az igazság megismerése utáni vágy, a szívünkben való elmélkedés, majd érezni a Szentlelket és engedelmesen követni sugalmazásait!
Joseph Smith 1805. december 23-án született Vermont állam Sharon városában. Egy olyan családba született, aminek tagjai imádkoztak és tanulmányozták a Bibliát. Fiatalkorában elkezdett érdeklődni a vallás iránt, és nagy zavart vett észre Krisztus tanai körül: „lelkész lelkészre, hívő hívőre támadt”1.
Ez a zavar nem volt szokatlan abban az időben. Évszázadokkal korábban kezdődött az úgynevezett nagy aposztázia idejében. „Nem jön el [Krisztus napja] addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás”2 – írta Pál apostol.
Krisztus feltámadása után néhány évtizeddel megölték apostolait, elferdítették tanításait, a papság pedig elvétetett a földről. De Pál, korunkat látván, megjövendölte: „Az idők teljességének rendjére nézve … [Isten] ismét [egybegyűjt] magának mindeneket a Krisztusban.”3 Ő ismét felállítja majd Krisztus igaz egyházát a földön.
A világ évszázadokon keresztül készült erre a visszaállításra. Lefordították és kiadták a Bibliát. Felfedeztek egy új földrészt. A reformáció szellemisége végigsöpört a keresztény világon, és egy nemzet jött létre a szabadság alapelvein.
Joseph Smith ebből a nemzetből való. 14 évesen vallási vélemények zűrzavarában találta magát. Gyakran feltette magának a kérdést: Ha valamelyik egyháznak igaza is van, „akkor melyik az, és hogyan tudhatom meg?”4
Joseph a Bibliához, Jakab leveléhez fordult válaszért. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”5
Jakab tanácsát követve Joseph egy, a házukhoz közeli ligetbe ment és imádkozott. Amint Isten nevét szólította, egy fényoszlop ereszkedett le, amely fényesebb volt a napnál, és két személy jelent meg neki. „Az egyik nevemen szólított, és a másikra mutatva ezt mondta: Ez az én Szeretett Fiam, őt hallgasd!”6
Isten, az Atya és Fia, Jézus Krisztus beszélgettek Josephfel. Válaszoltak a kérdésére. Azt tanították neki, hogy Krisztus igaz egyháza nincs már a földön. Joseph megtudta, hogy az Istenség e tagjai különálló lények, akik név szerint ismerik őt, és hajlandók válaszolni imáira. A mennyek megnyíltak, az aposztázia éjszakája elmúlt, és az evangélium fénye felragyogott.
Josephhez hasonlóan sokunk keresi az igazság fényét. Csakúgy, mint ahogy a világ felkészült a visszaállításra, mi is mindannyian készen állunk arra, hogy megkapjuk az evangélium fényességét az életünkben. Olykor ez a felkészülés azáltal jön el, hogy megváltoznak a körülményeink – megismerünk egy új barátot, lakóhelyet változtatunk, munkahelyet váltunk, esetleg egy gyerek születése, egy szerettünk halála, vagy valamiféle betegség, szerencsétlenség vagy tragédia bekövetkeztével.
Az átmenet ezen időszakai alatt az élet fontos kérdéseire keresünk válaszokat: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Miért vagyunk itt a földön? Hová megyünk ez után az élet után? Joseph nem ezzel a tudással együtt született, és mi sem. Meg kell találnunk!
Josephhez hasonlóan nekünk is kutatnunk kell a szentírásokat, és imádkoznunk kell. Sokunk számára ez azt jelenti, hogy le kell győznünk kételyeinket és érdemtelenséget kifejező érzéseinket, alázatosnak kell lennünk, és meg kell tanulnunk hitet gyakorolni.
Az első látomása után eltelt három év során Joseph nagyon alázatos volt. „Gyengeségeim és tökéletlenségeim miatt gyakran elveszettnek érzetem magam”7 – mondta. De hitét nem veszítette el, és nem feledkezett meg az ima erejéről.
1823. szeptember 21-én, 17 évesen letérdelt, hogy bűnei és ostobaságai bocsánatát kérje, hogy kinyilatkoztatást kapjon arról, miként is áll Isten előtt.8 Amint imádkozott, ismét megjelent neki egy fényoszlop, ami addig erősödött, mígnem a „szoba olyan világos lett, mint délben”9. A fényben ott állt egy személy, akin a „legcsodálatosabb fehérségű”10 köntös volt. Nevén szólította Josephet, és Moróni néven mutatkozott be. Azt mondta, hogy Istennek megbízatása van Joseph számára11, és beszélt neki egy aranylemezekre írt ősi feljegyzésről, mely – lefordítása után – Mormon könyve néven lett ismeretes. A könyv az evangélium teljességének feljegyzéseit tartalmazta, ahogy azt Jézus Krisztus tanította Moróni leszármazottjainak. Joseph azt az utasítást kapta, hogy szerezze meg a feljegyzést, ami egy, ma Kumóra néven ismert, közeli dombon lett elásva.
Másnap Joseph megtalálta a lemezeket, de még nem jött el az ideje annak, hogy napvilágra hozza azokat. Moróni azt az utasítást adta Josephnek, hogy ezentúl négy éven át mindig ugyanazon a napon találkozzon vele ott.12
Joseph engedelmeskedett. Minden évben megjelent a dombnál, ahol Moróni parancsot adott neki az egyház visszaállítására vonatkozóan13. Hasonlóan ahhoz, amit az Újszövetségben az Üdvözítő gyerekkoráról olvasunk, Joseph „gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában”14, és „erősödék lélekben”15.
Így van ez a mi esetünkben is. Vannak olyan újonnan keresztelt egyháztagok, akik elkeserednek, hogy evangéliumi bölcsességüket és állapotukat tekintve mennyi mindent nem tudnak még. Megfeledkeznek az engedelmes erőfeszítésről, az evangéliumi tanításról és a lelki érettségről, melyek mind hozzátartoztak Joseph korai élményeihez. A régi egyháztagok se feledkezzenek meg arról, hogy rendszeres lelki tanítás és tanulás szükségeltetik ahhoz, hogy erősödjünk lélekben!
Joseph, miután négy éven át engedelmes volt, 1827. szeptember 22-én, 21 évesen megkapta a lemezeket. Egy ősi eszközt is kapott a fordításhoz, amit Urimnak és Tummimnak hívnak. Ennek a szent fordítóeszköznek és a Szentléleknek a segítségével Joseph ugyanezen év decemberében hozzálátott a fordításhoz.16 Idővel csatlakozott hozzá egy Oliver Cowdery nevű tanító is, aki az írnoka lett.17
Huszonhárom évesen Joseph éppen a lemezeket fordította, amikor ő és Oliver egy olyan részhez értek, ami a keresztelésről és a bűnök bocsánatáról szólt. Új érdeklődőkhöz hasonlóan ők is szerettek volna többet megtudni erről. Joseph tudta, mitévő legyen.
1829. május 15-én a két férfi az erdőbe ment, hogy megkérdezzék Istent. Imájuk közben megjelent nekik Keresztelő János egy „fényes felhőben”18. Ő volt az, aki megkeresztelte az Üdvözítőt földi életében. Rendelkezett azokkal a papsági kulcsokkal, amelyek ennek a szertartásnak az isteni felhatalmazással történő elvégzéséhez szükségesek.
Miközben Joseph és Oliver János előtt térdelt, János a kezét a fejükre helyezte, és rájuk ruházta az ároni papságot.19 Ettől kezdve Joseph és Oliver rendelkezett a felhatalmazással, mely által keresztelhettek, és másokra is rá tudták ruházni ezt a papságot.
Ma mindenkinek, aki tudni szeretné, hogy megkeresztelkedjen-e, Joseph és Oliver példáját kell követnie, és imádkoznia kell. Mindazok pedig, akik készen állnak és érdemesek a keresztelkedésre, részesülhetnek abban egy olyan ember által, akinek felhatalmazása töretlenül érkezett Keresztelő János keze által.
1829 késő májusában, kora júniusában Péter, Jakab és János Josephre és Oliverre ruházta a melkisédeki vagy magasabb papságot.
A Mormon könyve fordítása is befejeződött még abban a júniusban, és a könyv kevesebb, mint egy év múlva, 1830. március 26-án kiadásra került.
Tizenkét nappal a Mormon könyve kiadása után, április 6-án hivatalosan megszervezték az egyházat a New York állambeli Fayettben, id. Peter Whitmer házában. Ahogy Pál apostol megjövendölte, ismételten megalakult Krisztus egyháza a földön.20
A visszaállítás munkája ezzel viszont még nem ért véget. A régi időkhöz hasonlóan az egyház tagjai most is parancsot kaptak arra, hogy építsenek templomot, amit 1836. március 27-én Kirtlandben (Ohio) fel is szenteltek. Rá egy hétre, április 3-án egy gyűlést tartottak ott. Őszinte és alázatos imát követően Joseph és Oliver látták, amint az Úr Jézus Krisztus előttük áll. Az, aki azt mondta, „a rókáknak vagyon barlangjok, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani”21, eljött az Ő szent hajlékába. Mózes, Éliás és Illés szintén megjelentek ott, és Josephnek adták a királyság és az üdvözítő szertartások kulcsait.22
Testvérek! Látjuk előttünk a példát? A visszaállítás minden főbb eseményeit – az első látomást, Moróni megjelenését, a Mormon könyve napvilágra hozatalát, a papság visszaállítását, Jézus Krisztus megjelenését az Ő felszentelt templomában – mind ima előzte meg.
Azóta 116 templomot szenteltek fel. Számos olyan szent gyűlésen vettem már részt, ahol felszentelő imák hangzottak el. A Szentlélek is ott volt ezeken a gyűléseken. Ez idők alatt, ahogy sok más alkalommal is, éreztem az Isten Lelke által adott tagadhatatlan bizonyságot – ami szinte égette a bensőmet –, hogy a visszaállított evangélium igaz.
Honnan tudok ezekről a dolgokról? Nefi egy világos és hatásos folyamatról számol be, mely magában foglalja a vágyakozást, a hitet és az elmélkedést, valamint a Szentlélek sugalmazásai szerinti cselekedetet. Nézzük meg, hogyan ír erről Nefi: „Történt pedig, hogy mivel szerettem volna megtudni mindazt, amit atyám látott [az élet fájáról való látomásban], és hittem, hogy az Úr velem is közölheti azokat, amikor egyszer magamban töprengve ültem, magával ragadott az Úr Lelke [és beszélt hozzám].”23
Mihelyst tanúságot nyerünk a Szentlélektől, bizonyságunk megerősödik a tanulás, az ima és az evangélium szerinti élet által. Növekvő bizonyságunk erősíti hitünket Jézus Krisztusban és a boldogságunkra alkotott tervében. Késztetést érzünk arra, hogy bűnbánatot tartsunk és betartsuk a parancsolatokat, ami – a szív hatalmas változásával – a megtérésünkhöz vezet. Megtérésünk pedig isteni megbocsátást, gyógyulást és örömöt eredményez, illetve a vágyat, hogy másokkal is megosszuk bizonyságunkat.
Lehet, hogy azon töprengtek, hogyan kezdődik ez a folyamat. Hadd javasoljam, hogy fogadjátok el Moróni felhívását, amit a Mormon könyvében találunk: „Amikor tehát ezeket megkapjátok, arra kérlek benneteket, hogy kérdezzétek meg Krisztus nevében Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy mindez igaz-e. És ha ti azt akkor komolyan, Krisztusba vetett hittel, igaz szándékkal kérdezitek, a Szentlélek ereje által ki fogja nektek nyilvánítani e felől az igazságot. És a Szentlélek ereje által mindenről megtudhatjátok az igazat.”24 Van, akinél ez gyorsan megy. Másoknál fokozatosan, évekbe telik.
Képesek vagyunk elnyerni ezt a lelki megnyilvánulást, mert a Szentlélek „lélekszemély”, aki bennünk lakozhat25. Az a küldetése, hogy tanúságot tegyen az Atyáról és a Fiúról, közvetítse felénk az akaratukat, és „mindent megmutat …, hogy mit kell cselekedn[ünk]”26. Minden ember érezheti a Szentlélek hatását időről időre az életében. De csakis azok kaphatják meg a Szentlélek ajándékát – ami lehetővé teszi az Ő állandó társaságát –, akik megkeresztelkedtek és akiket az egyház tagjává konfirmáltak kézrátétellel egy olyan személy által, akinek erre felhatalmazása van.
E kapcsolat fenntartása azonban komoly erőfeszítést igényel az egyháztagok részéről. Ha nem engedelmeskedünk a törvényeknek, alapelveknek és az evangélium szertartásainak, a Szentlélek vissza fog húzódni. Nem lehet velünk, ha düh van a szívünkben, ha ellenérzések vannak a társunkkal szemben, vagy ha kritizáljuk az Úr felkentjeit. Eltávozik tőlünk, ha engedetlenek, erkölcstelenek vagyunk, ha kihívóan öltözködünk és cselekszünk, ha elménk és testünk tisztátalan, ha hanyagok vagyunk papsági elhívásainkat és kötelességeinket tekintve, vagy ha más bűnöket követünk el, „mert az Úr Lelke nem lakik tisztátalan templomokban”27.
Ezért hát folyamatosan bűnbánatot kell tartanunk, vennünk kell az úrvacsorából, érdemesnek kell lennünk a templomi ajánlásra, és teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel28 kell szolgálnunk az Urat.
Amikor a Szentlélek bennünk lakozik, szeretetet érzünk Isten és minden gyermeke iránt. Ez a szeretet elűzi a félelmet, és megtölt minket azzal a vággyal, hogy kinyissuk a szánkat. Nem adhatunk másoknak nagyobb ajándékot annál, mint hogy megosztjuk velük a bizonyságunkat. Nincs nagyobb öröm annál, mint hogy csupán egyetlen lelket is elvezetünk Krisztushoz.29 Nincs nagyszerűbb módja saját bizonyságunk elmélyítésének, mint hogy megosztjuk a világgal róla való bizonyságunkat! Ha így teszünk, megerősödik a családunk. Egyházközségeinket, cövekeinket, lakóhelyünket át fogja járni a békesség és a szeretet, majd végül készen áll a föld Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus második eljövetelére.
Tudom, hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma igaz. Tudom, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Ő egyháza ma a földön. Tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája, Gordon B. Hinckley pedig az ő utóda, az egyház mai prófétája és elnöke.
Kérlek benneteket és imádkozom, hogy ha még nem tudtátok meg magatoktól ezeket a dolgokat, kövessétek Joseph Smith példáját és a visszaállítás mintáját! Forduljatok a szentírásokhoz! Térdeljetek le imában! Kérjetek hittel! Hallgassatok a Szentlélekre! Tanuljátok meg, hogy nevetek és szükségleteitek ismeretesek Mennyei Atyánk előtt, ahogy Josephé is az volt! Türelemmel és állhatatosan éljetek az evangélium szerint! És akkor Jézus Krisztus nevében megígérem: „Ha nem keményítitek meg szíveteket, hanem hittel kértek engem, és ha hiszitek, hogy választ kaptok és parancsolataimat hűségesen betartjátok, akkor mindez megvilágosodik előttetek.”30
Jézus Krisztus él. Ez az Ő munkája. Erről teszem különleges bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.
JEGYZETEK
1. Joseph Smith története 1:6.
2. 2 Thessalonikabeliek 2:3.
3. Efézusbeliek 1:10.
4. Joseph Smith története 1:10.
5. Jakab 1:5; lásd Joseph Smith története 1:11.
6. Joseph Smith története 1:16–17.
7. Joseph Smith története 1:29.
8. Joseph Smith története 1:29.
9. Joseph Smith története 1:30.
10. Joseph Smith története 1:31.
11. Joseph Smith története 1:33.
12. Lásd Joseph Smith története 1:52–53.
13. Joseph Smith története 1:54.
14. Lukács 2:52.
15. Lukács 2:40.
16. Lásd Joseph Smith története 1:59, 62.
17. Lásd Joseph Smith története 1:66–67.
18. Joseph Smith története 1:68.
19. Lásd T&Sz 13; Joseph Smith története 1:68–69.
20. Lásd Efézusbeliek 1:10.
21. Máté 8:20.
22. Lásd T&Sz 110.
23. 1 Nefi 11:1–2; a kiemelés nem szerepel a forrásanyagban.
24. Moróni 10:4–5.
25. T&Sz 130:22.
26. 2 Nefi 32:5.
27. Hélamán 4:24.
28. T&Sz 4:2.
29. Lásd T&Sz 18:15.
30. 1 Nefi 15:11.
Previous
