Lelki forgószelek Elder David R. Stone a Hetvenekbõl A toronybeli õrszemeinket apostoloknak és prófétáknak nevezzük. Õk a mi lelki szemeink az égben. Egy vasárnap reggel, több, mint egy évvel ezelõtt csodálatos napra ébredtünk a Dominikánus Köztársaságban lévõ Santo Domingóban. Ragyogott a karibi napfény és tiszta volt az ég. Enyhe szellõ lengedezett, alig libbentette meg a faleveleket; meleg, békés és nyugodt idõ volt. De távol, kint a tengeren, fizikai érzékelésünk határán túl, a halálos pusztító aznap felénk tartott, csillapíthatatlanul és megállíthatatlanul. A Hurrikán Elõrejelzõ Központ, amelynek az a feladata, hogy a Georges Hurrikán útját kövesse és elõre jelezze, folyamatosan frissítette az Interneten elérhetõ információkat. Azon a békés, szelíd nyugodtságot árasztó reggelen, az égbeli figyelõ szemek segítségével, én láttam a vihar jósolt útvonalát, ami nyílszerûen Santo Domingo szíve felé tartott. 48 órán belül lecsapott a szigetre a vihar, heves és fékezhetetlen erõvel, pusztítást, elnéptelenedett helyeket és halált hagyva maga után. A természet nyers, elemi ereje döbbenetes volt. Házunk viszonylagos védettségébõl láttuk, hogy a szél ereje fákat hajlít meg, amik hol nyikorogtak, recsegtek, hol pedig hangosan zúgtak; a szél lesújtó erõvel zúdította a házba az ablakkereteknél az esõt, és kint az utcán a heves esõzések által okozott, egy méteres, áradó folyóvíz végül tetõzött, majd kezdett alábbhagyni, amikor már csak pár centiméter kellett ahhoz, hogy befollyon a házunkba. A környéken, ahol laktunk, a fákat vagy gyökerestül kitépték, vagy kettétörték a tomboló szelek. Az egész várost fák, ágak, elektromos vezetékek és telefonpóznák borították. Az utcák el voltak zárva, nehéz volt a közlekedés, és több, mint egy hétig nem volt áram. Bár nagy károk keletkeztek, sokkal nagyobb is lehetett volna, ha nem figyelmeztetnek minket azok, akik követik, elõrejelzik útját és felkészítik rá az embereket. Jóformán mindenki, aki megfelelõen felkészült, aránylag sértetlenül vészelte át a hurrikánt. Hálás vagyok azoknak a férfiaknak és nõknek, akik idõt és figyelmet szentelnek ezeknek a viharoknak a követésére és megfigyelésére. Idõben adott jelzésük és tanácsuk életet ment és megvédi az embereket. Azok, akik figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetéseket, megfizetik az árát annak, amikor szándékosan nem figyelnek oda azokra a segítõkre, akiknek az az elhívásuk, hogy õrködjenek, figyelmeztessenek és megmentsenek embereket. Bármilyen hatalmas lehet ezekbõl a félelmetes fizikai erõkbõl eredõ kár, pusztítás és halál, ennél még nagyobb ürességet okoznak az emberek életében a lelki forgószelek. Ezek a dühöngõ erõk gyakran sokkal emésztõbb kárt képesek okozni, mint a természeti ciklonok, hiszen szétzúzzák lelkünket és megfosztanak minket az örökkévalóság perspektívájától és ígéretétõl. Miután az igazi vihar elmúlik, nekiláthatunk életünk és házaink rendbehozatalának. De némelyik lelki forgószél a káosz felé röpít bennünket, ahol körülvesznek és megbéklyóznak minket azoknak az erõteljes és ártalmas hatásoknak a bilincsei, melyek következményeit akkor még csak homályosan észleljük. Azokhoz az elsöprõ ciklonokhoz hasonlóan, a lelki forgószelek is tulajdonképpen észrevétlenek maradnak, amíg már szinte le nem csapnak ránk, de ezek is képesek olyan heves és fékezhetetlen erõvel támadni. Ezeknek a lelki forgószeleknek az útjába kerülünk, ha engedünk a dühnek, az alkoholnak és a gyalázkodásnak; a kéjvágynak és a bujaságnak; a szabadosságnak és a pornográfiának; a kábítószereknek, a büszkeségnek, az önzésnek, az erõszaknak, az irigységnek és a hazugságoknak - hosszú a sor. Talán úgy tûnik egy ideig, hogy az élet zavartalanul megy tovább, és ebben a lappangási idõszakban nincs még egy apró jele sem az elkövetkezõ szörnyû büntetésnek, aztán hirtelen ördögi erejük szorításába kerülünk, és ezek tönkreteszik életünket azáltal, hogy gyötrelmet és kínlódást, hanyatlást, csüggedést és elhagyatottságot hoznak. Nagyon gyakran okoznak szomorúságot, fájdalmat és bánatot szeretteinknek. Pusztító útjuk nyomában gyakran sokkal bonyolultabb egy lelkileg összeomlott embert megerõsíteni, mint felépíteni egy lerombolt várost. Ma a társadalomban a kárörvendés, a rosszindulat és a gonoszság felkavaró szelei mozgolódnak, és nem menekül az, aki az útjukba kerül. Ugyanakkor vannak nekünk lelki forgószéltõl megóvó segítõink, akiknek elhívásuk van arra, hogy figyeljenek és figyelmeztessenek, így segítve bennünket a lelki károk, pusztulás vagy akár a halál kikerülésében. A toronybeli õrszemeinket apostoloknak és prófétáknak nevezzük. Õk a mi lelki szemeink az égben és ismerik sugalmazás, megérzés és a tiszta intelligenciájuk révén, hogy ezek a viharok merrefelé fordulhatnak. Folyamatosan hallatják figyelmeztetõ hangjukat, hogy beszéljenek nekünk az Úr parancsolatainak tudatos és könnyelmû megszegésének tragikus következményeirõl. Figyelmeztetéseik szándékos figyelmen kívül hagyása annyit tesz, mintha a szenvedéssel, a bánattal és a pusztulással jegyben járnánk. De ha õket követjük, az azt jelenti, hogy az Úr kiválasztott szolgálóit követjük a béke és bõség lelki mezeire. Errõl az emelvényrõl már kaptunk tanácsokat a társadalmunkban és a civilizációnkban mûködõ ciklonokról. Fölhívták a figyelmünket a gonosz sokféle alakjára és álruhájára, és hívtak bennünket, újra és újra, hogy térjünk vissza az Úr útjaira. Vannak olyan idõszakok, amikor nem szívesen halljuk, amit õk mondanak. Vannak olyan idõszakok, amikor nem is hisszük el, hogy egyáltalán jöhet a hurrikán; de a maga idejében biztos, hogy megjön, hiszen ha valaki szelet vet, akkor vihart arat (lásd Hóseás 8:7). Az Úr tudta ezt és talán nincs is a szentírásban megrendítõbb pillanat, mint amikor az Úr Jeruzsálemre tekintve szól, vágyódva, szeretettel és bánatosan: „Jeruzsálem! Jeruzsálem! . . . hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az õ kis csirkéit az õ szárnyai alá, és ti nem akarátok!” (Lukács 13:34). Békesség és nyugalom, vigasz és biztonság van az Õ evangéliumában. Ha csak annyit teszünk, hogy figyelünk azokra, akiknek az az elhívásuk, hogy figyeljenek és figyelmeztessenek, ha megszívleljük magának a Mesternek a szavait, akkor biztosan fog állni lelkünk háza, ömölhet bár az esõ, jöhet árvíz, fújhatnak a szelek és beleütközhetnek a házunkba, mert a kõsziklára építtetett (lásd Mt.7:24-25). Az Úr így szólt: „Ez a figyelmeztetés minden néphez szól tanítványaim hangja által, akiket ezekben az utolsó napokban választottam” (T&Sz 1:4). Erre is figyelmeztetett: „akár én magam, akár szolgáim által mondottam, mindegy” (T&Sz 1:38). Bizonyságomat teszem arról, hogy van Isten a mennyben, mennynek és földnek, és azokon belül mindeneknek teremtõje. Bizonyságomat teszem, hogy van egy terve számunkra, az Õ gyermekeinek. Bizonyságomat teszem, hogy ennek a tervnek a megvalósítására az Õ Fia, Jézus Krisztus lejött a földre, hogy magára vegye a világ bûneit, és hogy számunkra lehetõvé tegye a megszabadulást a bûn és a gonoszság szörnyû következményeitõl. Õ a mi Üdvözítõnk és Megváltónk, és amint Jeruzsálemért tette, Karjait kitárja felénk is. Õ lesz a pajzsunk és védelmezõnk, így békét nyerünk a vihar közepette, és menedéket találunk a dühöngõ szél elõl. Hallgassunk hát mindig azok szavára, akiknek elhívása van figyelni és figyelmeztetni, látni és megmenteni! Járjunk az Úr útjain és maradjunk meg a béke ösvényein, Jézus Krisztus nevében, ámen.