Óvakodjatok a hamis prófétáktól és a hamis tanítóktól! Elder M. Russell Ballard A Tizenkét Apostol Kvórumából Óvakodjatok azoktól, akik Isten igaz prófétái ellen szólnak és publikálnak! Az Üdvözítõ földi szolgálatának vége felé tanítványai számos kérdéssel fordultak hozzá a jövõt illetõen: „Mondd meg nékünk . . . micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” Jézus így válaszolt: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl . . . és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások minden felé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete” (Máté 24:3-8). Pál apostol figyelmeztetett ezekre a napokra: „Mert lesz idõ, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök. És az igazságtól elfordítják az õ fülöket” (2 Timótheushoz 4:3-4). Pál azt is tanította, hogy az Úr „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul . . . A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Õ megismerésének egységére . . . Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (Efézusbeliekhez 4:11-14). Testvérek, a második eljövetel pontos idejét senki sem tudja, csak az Atya (Máté 24:36). Azonban vannak olyan jelek, amelyek az arra a napra vonatkozó szentírásbeli jövendölésnek megfelelõen beteljesedtek. Jézus számos alkalommal figyelmeztetett arra, hogy második eljövetele elõtt „sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek” (Máté 24:11). Az Úr Jézus Krisztus apostolaiként a mi kötelességünk, hogy õrök legyünk a toronyban, és figyelmeztessük az egyháztagokat, hogy óvakodjanak a hamis prófétáktól és hamis tanítóktól, akik lesben állnak, és lerombolják hitünket, bizonyságunkat. Ma figyelmeztetünk benneteket, hogy vannak hamis próféták és hamis tanítók; és ha nem vagyunk óvatosak, még azok is, akik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hithû tagjai között vannak, csalásuk áldozataivá válnak. Joseph F. Smith elnök adott egy bölcs és világos tanácsot, amely ma ránk is vonatkozik: „Semmit sem fogadhatunk el olyan hitelesnek, mint azt, ami közvetlenül a kijelölt csatornán, a papság kialakított szervezetein át érkezik, ami az a csatorna, amit Isten jelölt ki arra, hogy rajta keresztül tudassa a világgal elhatározását és akaratát . . . És abban a pillanatban, amikor az emberek más forrás után néznek, a Sátán megtévesztõ hatása alá kerülnek, és kimutatják, hogy hajlandóak a gonosz szolgálatába állni; szem elõl tévesztik az igaz rendet, amely által a papság áldásaiban részesülhetünk; átlépnek Isten birodalmának határán, és veszélyes földön találják magukat. Valahányszor látsz egy embert, aki azt állítja magáról, hogy az egyházra vonatkozóan közvetlen kinyilatkoztatást kapott Istentõl, függetlenül a papsági rendtõl és csatornától, csalónak tekintheted” (Gospel Doctrine, 5. kiadás, [1939] 41-42). Amikor hamis prófétákra és hamis tanítókra gondolunk, hajlamosak vagyunk azokra gondolni, akik nyilvánvalóan hamis tantételt támogatnak, vagy azt feltételezik, hogy felhatalmazásuk van Krisztus igaz evangéliumának saját értelmezésük szerinti tanítására. Gyakran azt feltételezzük, hogy az ilyen emberek kapcsolatban állnak a társadalom peremén lévõ radikális kis csoportokkal. Én azonban ezt hajtogatom: vannak olyan hamis próféták és hamis tanítók, akik rendelkeznek egyháztagsággal, vagy legalábbis ezt állítják. Õk azok, akik saját szüleményeikhez és gyakorlataikhoz felhatalmazás nélkül igényt formálnak az egyház jóváhagyására. Óvakodjatok az ilyenektõl! Tegnap az egyház tagjai az Elsõ Elnökséget és a Tizenkét Apostol Kvórumát „prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként” erõsítették meg az Egyház elnökével, Gordon B. Hinckleyvel együtt, akit mint „prófétát” támogattak, és akit Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökeként is támogattak. Õ, és csakis õ viseli és gyakorolja a maga teljességében Isten földi birodalmának valamennyi kulcsát. Mennyire hálásak vagyunk mi mindannyian azért, hogy ismerjük és megerõsíthetjük Gordon B. Hinckley elnököt! Hinckley elnök egyszerûséggel és hatalommal tanítja az üdvözülés örökkévaló tervét, kifogásolja a bûnt, minden embert bûnbánatra szólít, valamint arra, hogy fogadják el Krisztust és az Õ evangéliumát. Az örök üdvözülés tanai nem homályosak vagy kétesek, hanem inkább megegyeznek a kinyilatkoztatott igazságokkal, akár régiekrõl akár újkoriakról legyen szó. Spencer W. Kimball elnök emlékeztetett minket arra, hogy a próféták „kitartóan felszólalnak az ellen, ami tûrhetetlen az Úr szemében; az elme, a test és környezetünk beszennyezése ellen; a közönségesség, a lopás, a hazugság, a büszkeség és az istenkáromlás ellen; a paráználkodás, a házas- ságtörés, a homoszexualitás és a szent teremtõ erõkkel való valamennyi más visszaéléssel szemben; a gyilkosság és minden más ehhez hasonlatos dolog ellen; a megszentségtelenítés minden módja ellen. - Így folytatta: - Alig lehet elhinni, hogy ilyen dolgok bizonyos mértékig megtalálhatók még a szentek között is . . . Sajnos azonban úgy találjuk, hogy ha megmutatják valakinek az utat, az nem feltétlenül jelenti, hogy azon is fog járni” („The False Gods We Worship”, Ensign, 1976. június, 4., o.). Ezért aztán óvakodjunk a hamis prófétáktól és hamis tanítóktól, akár férfiakról, akár nõkrõl legyen szó, olyanokról, akik az egyház tanainak önjelölt kinyilvánítói, és akik igyekeznek hamis evangéliumukat terjeszteni, és követõket magukhoz vonzani azzal, hogy olyan elõadói esteket, könyveket és újságokat támogatnak anyagilag, amelyeknek tartalma ellentmond az egyház alapvetõ tanainak. Óvakodjatok azoktól, akik Isten igaz prófétái ellen szólnak, és publikálnak írást azoktól, akik tevékenyen térítenek másokat, meggondolatlanul semmibe véve azok örökös jólétét, akiket bûnbe visznek. Mint a Mormon könyvében szereplõ Nehor és Korihor, álokoskodásra támaszkodnak, hogy megtévesszenek és saját nézeteiknek megnyerjenek másokat. „Saját magát állítja a világ elé világosságul, azért, hogy haszna és dicsõsége legyen belõle. Az olyan ember nem Sion jólétén fáradozik” (2 Ne. 26:29). Ilyenektõl óvott minket Joseph F. Smith, amikor a „büszkékrõl és az öndicsérõkrõl [beszélt], akik saját önteltségük lámpásainál olvasnak; akik saját maguk által kieszelt szabályokkal magyaráznak; akik törvénynyé válnak saját maguk számára, és saját tetteik egyedüli bíráiként tetszelegnek” (Gospel Doctrine, 381. o.). Hadd mutassak néhány példát azok hamis tanítására, akik „saját önteltségük lámpásainál olvasnak”, akik „mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak” (2 Tim. 3:7). A hamis próféták és tanítók azok az emberek, akik Joseph Smith prófétát kétszínû csalónak mondják; akik megkérdõjelezik az elsõ látomás hitelességét. Azt állítják, hogy a Mormon könyve és más hivatalos egyházi írás nem õsi feljegyzésekbõl álló szentírás. Megkísérlik újra meghatározni az Istenség természetét, és tagadják, hogy Isten adott és továbbra is ad kinyilatkoztatást napjainkban az õ felszentelt és megerõsített prófétáinak. Azok a hamis próféták és hamis tanítók, akik fennhéjázva megpróbálnak új szentírás-magyarázatokat kialakítani, hogy ezzel bizonyítsák, hogy e szent szövegeket nem úgy kell olvasni, mint Isten gyermekeihez intézett szent szavait, hanem pusztán mint olyan ihlet nélküli emberek kijelentéseit, amelyeket saját elõítéleteik és kulturális befolyásoltságuk korlátoz. Ezért azzal érvelnek, hogy a szentírásokat új megvilágításba kell helyezni, és hogy egyedül õk azok, akik képesek e magyarázatra. Talán a leginkább kárhoztató az, hogy tagadják Krisztus feltámadását és engesztelõ áldozatát, s azt állítják, „nincs Isten, aki megmenthetne minket”. Elvetik, hogy szükségünk van egy Üdvözítõre. Röviden, ezek a becsmérlõ emberek megkísérlik újraértelmezni az egyház tanait, hogy azok megfeleljenek saját elõítéletes nézeteiknek, s közben tagadják Krisztust és az õ messiási szerepét. Hamis próféták és hamis tanítók azok az emberek, akik megkísérlik megváltoztatni azokat az Isten által adott, szentírásokon alapuló tanokat, amelyek védik a házasság szentségét, a család isteni természetét, és a személyes erkölcsösség alapvetõ tanát. Szorgalmazzák az erkölcs újra történõ meghatározását, hogy ezzel szentesítsék a paráználkodást, házasságtörést, és a homoszexuális kapcsolatokat. Vannak, akik nyíltan pártolják az úgynevezett „egynemû házasság” törvényesítését. Hogy megokolják Isten azon megváltoztathatatlan törvényeivel szembeni elutasításukat, amelyek a családot védik, ezek a hamis próféták és hamis tanítók még a családdal kapcsolatos kiáltványt is támadják, amelyet az Elsõ Elnökség és a Tizenkettek 1995-ben jelentettek meg. Tekintet nélkül arra, mely sajátos hamis tanokat tanítják, a hamis próféták és hamis tanítók elkerülhetetlenül részét képezik az utolsó napoknak. Joseph Smith szerint „mindig támadnak hamis próféták, hogy szembeszegüljenek az igaz prófétákkal”. (Teachings of the Prophet Joseph Smith, Joseph Fielding Smith válogatása [1976], 365. o.). Az Úr egyházában azonban nincs olyan, mint „hûséges ellenzék”. Az ember vagy Isten országáért él, és kiáll Isten prófétáinak és apostolainak védelmében, vagy az ellentétes oldalon áll. És mint ahogy az idõs Léhi tanácsolta fiainak, úgy vonatkozik e tanács napjainkban ránk is: „És az idõk teljességében majd eljön a Messiás, hogy megváltsa az emberek fiait a bûnbeesés következményeitõl. És minthogy megváltja õket a bûnbeesés következményeitõl, mindörökre szabadok lesznek, mivel meg tudják különböztetni a jót a rossztól; maguk cselekszenek, nem pedig velük cselekszenek, az utolsó nagy napig, amikor majd az Istentõl kapott parancsolatok alapján a törvény ítéletet hoz felettük. Az ember tehát földi életében szabad, és minden megadatott neki, amire szüksége van. Minden ember nagy Közbenjárója által szabadon választhatja a szabadságot és az örök életet, vagy pedig, ha az ördög hatalmába és rabságába kerül, a rabságot és a halált, mert az minden embert olyan szerencsétlenné akar tenni, mint amilyen õ maga. Ezért, fiaim, hallgassatok a nagy Közbenjáróra, szívleljétek meg bölcs parancsolatait, kövessétek hûen szavait, és Szent Lelkének akarata szerint válasszátok az örök életet” (2 Nefi 2:26-28). Testvérek, igyekezzünk a jó ügyek mellett elkötelezni magunkat! Szeressük az Atyát és az Õ Fiát, Jézus Krisztust! Támogassuk a visszaállított evangélium újkori kinyilatkoztatásait, és éljünk azok szerint! Szeressük felebarátainkat, töltsük meg szívünket és lelkünket Jézus Krisztus evangéliumának világosságával! És akkor Ésaiással együtt fogjuk énekelni: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; . . . S örömmel merítetek vizet szabadító kútfejébõl” (Ésaiás 12:2-3). Pálnak a Galátziabeliekhez írt ihletett szavaiból is tudjuk: „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járunk” (Gal. 5:22-23, 25). Egyháztagokként mindegyikünknek példát kell mutatnia arról, mit jelent hívõ és tisztességes utolsó napi szentnek lenni. Példánk nagy hatással lesz másokra azzal, hogy a visszaállított evangélium sokkal alkalmazhatóbbá, jelentõségteljesebbé, meggyõzõbbé és kívánatosabbá válik számukra. Mindegyikünk sugározza az örömöt, a magabiztosságot, szeretetet és melegséget azért, mert részesei vagyunk Krisztus igaz egy- házának! Tanítványi létünk nem olyasvalami, amit megnyúlt ábrázattal és nehéz szívvel kell elszenvedni. S nem is olyan, amit irigyen magunkhoz kell szorítanunk, nem megosztva azt másokkal. Ahogy megértjük az Atya és a Fiú irántunk való szeretetét, szellemünk szárnyalni fog, és mi „az örök boldogság dalait énekelve [jövünk] Sionba” (T&Sz 45:71). Barátsággal és szeretettel forduljunk felebarátaink felé, köztük azokhoz, akik más hiten vannak, ezzel segítve, hogy a családok között jobb kapcsolatok, a szomszédságban pedig nagyobb összhang alakuljon ki! Emlékezzünk arra, hogy viselkedésünk mások számára elrettentõbb, mint tanításunk! Szeretettel minden férfi, nõ és gyermek iránt, segítsünk nekik a megértésben és abban, hogy érezzék, elfogadják és megbecsülik õket! Emlékezzünk rá, a mi kötelességünk, hogy hûek legyünk Jézus Krisztus evangéliumának visszaállított igazságaihoz! Hitre, valódi hitre, teljes és feltétel nélküli hitre van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk a prófétai tanácsot, és törekedjünk az aszerint való életre. Lucifer, az igazság ellensége, nem akarja, hogy érezzük illetve kimutassuk az ilyen fajta hitet. Õ engedetlenségre biztat, dacot ültetve az óvatlanok szívébe. Ha sikerrel jár, akkor ezek az emberek elfordulnak a világosságtól a világ sötétsége felé. Biztonságunk, békességünk azon múlik, hogy amilyen keményen csak tudunk, azon dolgozzunk, hogy úgy éljünk, ahogy azt az Atya és a Fiú elvárja tõlünk, elmenekülve a hamis próféták és hamis tanítók elõl, s igyekvõen eljegyezve magunkat a jó ügy mellett. Tudom, hogy Isten él. Jézus a Krisztus. A visszaállított evangélium igaz, és nagy öröm van abban, ha „igyekvõen eljegyezzük magunkat” ezen igaz és szent munka mellett. Errõl teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.