„Senki sem elhagyott” Elder Richard H. Winkel a Hetvenek közül Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza új tagjai sem lehetnek egyedül . . . Szükségük van ránk, és nekünk szükségük van rájuk. Testvérek! Nagyon jó veletek lenni ma délután. Amikor felkészültem a beszédemre, eltûnõdtem azon, hogy ez az elsõ alkalom, amikor felkértek, hogy beszéljek a Tabernákulumban - és talán ez az utolsó is egyben! Azonban jó itt lenni veletek ezen a kiemelkedõ eseményen, ebben a történelmi épületben! Most szeretnék földrajzi helyszínt váltani és egy másik szép helyrõl beszélni nektek. Kalifornia északi partvidéke a világ legmagasabb fáinak otthona. Az érintetlen kaliforniai szikvója-fenyõ-erdõben tett séta az egyik legfélelmetesebb élményt nyújthatja, amiben részünk lehet. Ezek a fák néha több mint 2000 évig élnek, és elérhetik a száz métert vagy még nagyobbra is nõhetnek. A legmagasabb nyilvántartott szikvója-fenyõ 113 méteres volt. Még annál is magasabb, mintha vennénk egy futballpálya hosszúságát, és azt megtoldanánk a Salt Lake Templom magasságával, és még annak egy harmadával is. Az óriási szikvója-fenyõk eltörpítik a szomszédos puha- és keményfákat - és így „minden élõk Mt. Everestjévé váltak”. „Igen, minden, ami a neki megszabott évszakban a földön terem, az ember javára és használatára rendeltetett, szemének gyönyörködtetésére és szívének örömére. Igen, ruházkodásra és élelmezésre; ízlelésre és szaglásra, a test erõsítésére és a szellem éltetésére. És tetszik Istennek, hogy az embernek adta mindezt, mert erre a célra adatott, ésszerû használatra, és nem mértéktelenségre és kizsákmányolásra. És Istent semmivel sem sérti úgy meg az ember, vagyis õ senki ellen nem gyúl úgy haragra, mint azok ellen, akik nem ismerik fel az õ kezét minden dologban, és nem engedelmeskednek parancsolatainak” (T&Sz 59:18-21). A part menti szikvója-fenyõk valóban birodalmuk urai, és mennybéli Atyánk legrendkívülibb teremtményei. Uralkodnak a körülöttük lévõ fák felett ellenállhatatlan magasságuk és fenséges szépségük miatt. Azonban van egy másik olyan tulajdonságuk ezeknek a toronymagasságú óriásoknak, ami igazán említésre méltó, és némileg ismeretlen sokunk elõtt. Bár több, mint száz méterre is megnõnek, és súlyuk 460 tonna vagy még több is lehet, ezeknek a fáknak nagyon sekély gyökérrendszere van. Gyökereik csupán 1-2 méterre nyúlnak le, azonban több mint száz méterre megnõnek. Ahogy ezek a gyökerek terjeszkednek, összefonódnak testvéreiknek tekintett más szikvója-fenyõkkel és más fákkal is. A gyökerek összefonódása sajátos hatást eredményez. A legtöbb mérnök azt mondja, hogy ez a sekély gyökérrendszer képtelen lenne önmagában megtartani és megvédeni az erõs viharok, valamint áradások ellen a szikvója-fenyõket. Erejük titka azonban az összefonódott gyökérrendszerben található, és ebbõl sokat tanulhatunk. Elõször is ismerjük be, hogy ezek a fenséges óriások egyszerûen nem tudnának fennmaradni magukban. Ha nem állnának kapcsolatban családtagjaikkal és segítõkész szomszédaikkal, nem maradnának életben. Szeretném, ha elgondolkoznátok John Donne híres versének elsõ két versszakán: Senki sem elhagyott; Senki nincs egyedül. Fájdalmunk mind közös, S szívünk is együtt örül.   Mind kellünk egymásnak Egész életünkön át. Minden ember testvér, S mindenki jóbarát. (John Donne: No Man Is an Island; Bryan B. Gardner és Calvin T. Broadhead: A Collection of Inspira- tional Verse for Latter-day Saints, [1963] 69. o.) Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza új tagjai sem lehetnek egyedül. Lehet, hogy önállóan erõsnek tûnnek, mint a szikvója-fenyõk, de szükségük van ránk, és nekünk szükségünk van rájuk. Hinckley elnök múlt év februárjában egy mûholdas közvetítés során elmondott egy történetet egy asszonyról, aki tavaly lett egyháztag. Az asszony ezt írta: „,Az egyházhoz vezetõ utam egyedülálló volt, és egészen nagy kihívást jelentett. Ez volt a legnehezebb év, amit áléltem egész életemben. És ez volt, ami a legtöbbet is nyújtott nekem. Új egyháztagként továbbra is kihívásokkal nézek szembe minden nap.’ Elmondta továbbá, hogy amikor csatlakozott az egyházhoz, nem érzett semmiféle támogató szándékot egyházközségének vezetõségétõl. Püspöke közömbösnek tûnt iránta, mint új egyháztag iránt. Visszautasítva érezte magát, és újra a misszióelnökhöz fordult, aki megnyitott elõtte lehetõségeket. Megállapította, hogy ,az egyháztagok nem tudják, milyen új egyháztagnak lenni, és ezért majdnem képte- lenség, hogy megértsék, hogyan s egíthetnek nekünk.’” (Gordon B. Hinckley: „Find the Lambs, Feed the Sheep”, Liahona, 1999. július., 122. o.). Szükségük van szeretetünkre és támogatásunkra. Akár tudjuk, akár nem, õk ugyanúgy nyúlnak felénk, mint a szikvója-fenyõk gyökerei a Douglas-fenyõ, a nyugati bürök, a Sitka-lucfenyõ és más fajok felé. Ki kell nyújtanunk kezünket az új egyháztagok felé, és támogatnunk kell õket gyarapodásukban, mivel valóban testvéreik vagyunk. Nem megy-e jobban nekünk is, ha családunk és barátaink támogatnak, segítenek és szeretnek bennünket? Még a fáknak is jobb, amikor egymáshoz közel nõnek az erdõben. Magasabbak, egyenesebbek, erõsebbek lesznek, és jobb fûrészáru nyerhetõ belõlük. Amikor egy fa magában nõ, sok ágat hoz. Ezek az ágak bütyköket fejlesztenek, amelyek meggyengítik a fát, és csökkentik a faanyag értékét. Emlékezhettek arra, hogy amikor Krisztus megszervezte egyházát, sokakat elhívott szolgálatra - apostolokat, prófétákat, pátriárkákat, püspököket, diakónusokat, tanítókat, papokat stb. Sokakat elhívott szolgálatra birodalmába. Ezeket az elhívásokat azért kapták, hogy erõsítsék az egyháztagokat, segítsenek az egyház megszervezésében, és megáldják Isten gyermekeinek életét. Amikor az Üdvözítõ elhívta Pétert, Jakabot, Jánost és másokat, volt-e tapasztalatuk? Nem, de Jézus elmondta nekik, hogy tanítani fogja õket; emberek halászaivá fogja tenni õket. Követtek-e el hibákat apostolai és tanítványai? Természetesen igen, de lehetõséget kaptak, és tanultak. Így fognak új testvéreink is tanulni és fejlõdni, ha támogatjuk õket, elhívásokat adunk nekik, és Isten jó szavával tápláljuk õket. A szikvója-fenyõk lombjainak védelmében a sokféle faj között van egy kevésbé ismert keményfa, amelynek latin neve Lithocarpus densiflorus. Csertölgynek is hívják. A csertölgy ugyanabba a családba tartozik, mint az igazi tölgyek, de egy kicsit más. Több milliárd példánya él ennek a fajtának a népszerû szikvója-fenyõk között, és számos jó tulajdonsággal rendelkeznek, de majdnem teljesen mellõzik, és alig használják õket. Micsoda pazarlás, micsoda tragédia, ha figyelembe vesszük a csertölgyben rejlõ lehetõségeket. A fafelhasználók álláspontja ez: „Elég szépen boldogulunk a régi megbízható anyagokkal, miért változtassunk?” Nem kerülhetik el a figyelmünket új egyháztagjaink lehetõségei, és nem becsülhetjük le képességeiket. Emlékezzetek: „Mindenkit magához hív, hogy jóságában részesüljön; senkit el nem tilt, aki hozzá akar jönni, legyen az fehér vagy fekete, szabad vagy szolga, férfi vagy nõ; sõt még a pogányokról is megemlékezik, mert Isten elõtt mindenki egyforma, akár zsidó, akár nemzsidó” (2 Ne. 26:33). Hálás vagyok a barátokkal összekötõ érzelmi szálakért, amelyek tápláltak engem életem során. Mivel rendes szülõktõl származom, hálás vagyok testvéreimért, és kiterjedt családomért. Különösen hálás vagyok csodálatos feleségem, Karen, valamint szintén csodálatos gyermekeink szeretetéért és támogatásáért. Azt is szeretném elmondani, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az évek során sok jó barátom volt az egyházon belül és azon kívül is. Hálás vagyok azért is, hogy nemrégiben együtt lehettem kiváló misszionáriusokkal Spanyolországban, és hálás vagyok annak az országnak a csodálatos lakóiért is. Testvéreim! Tudom, hogy van egy kedves és bölcs Mennyei Atyánk, és bizonyságomat teszem fiáról, Jézus Krisztusról, valamint az õ engesztelõ áldozatáról, amely megérinti mindannyiunk életét. Bizonyságot teszek arról is, hogy az egyházat ma egy nagyszerû próféta, Gordon B. Hinckley vezeti. Kérem az Urat, hogy áldjon meg mindannyiunkat, hogy jobb kapcsolatot tudjuk tartani és törõdni tudjunk egymással, különösen most, amikor belépünk az egyház növekedésének új korszakába, és a várva várt új évezredbe. Mondom mindezeket Jézus Krisztus nevében, ámen.