Gordon B. Hinckley elnök
Az Úr Szelleme lakozott ebben [a Tabernákulumban]. Ez számunkra szent. Reméljük, arra számítunk, azért imádkozunk, hogy az új [Konferenciai Központ] ugyanezt a szellemet fogja sugározni.
Testvéreim, ahogy végére érünk ennek a nagyszerû konferenciának, az érzelmek hatalmukba kerítenek minket. Ha teljesítjük a jelenlegi terveket, akkor ez az utolsó alkalom, amikor ebben a Tabernákulumban gyûlünk össze. Néhány kivétellel - talán fél tucattal - 132 éven át itt tartottuk konferenciáinkat.
Ezt a Tabernákulumot 1863-ben kezdték építeni, és elõször az 1867 októberében megtartott konferencia alkalmával használták. Abban az idõben még nem volt karzata az épületnek. Ezt az 1870 áprilisában megtartott konferenciára építették meg.
Milyen figyelemre méltó és csodálatos épület volt ez! De szükségleteinkhez képest túlságosan kicsi lett. Építésének idejében ez óriási vállalkozásnak számított, hiszen arra építették, hogy helyet adjon mindazoknak, akik részt kívántak venni a konferencián. A tõlünk délre épült, régi Tabernákulumot váltotta fel, amelyben körülbelül 2500 ülõhely volt.
Tisztelgünk Brigham Young elnök elõtt azért a merészségért, amellyel belevágott ennek a páratlan és figyelemre méltó épületnek a megépítésébe egy olyan idõszakban, amikor ez a terület még mindig határvidék volt. A terv elgondolása eredeti volt. Építõi nem ismertek semmi ehhez hasonlót.
Ezek a hatalmas homokkõ pillérek kerültek elõször megépítésre, amelyek kelet-nyugati irányban 250 lábnyi oválist alkotnak. Ezekre az oszlopokra helyezték a nagy áthidaló gerendákat. A tetõzet legnagyobb részén ezek a gerendák 150 láb hosszúságot ívelnek át. Nem voltak belsõ tartópillérek. A vészmadarak azt jósolták, hogy amikor a belsõ állványzatot lebontják, az egész tetõ be fog szakadni. A tetõzet kilenc láb vastag volt. Ezt egy gerendákból álló nagy rácsozat alkotta, amelyben a gerendákat faszegek tartottak össze. Zöld marhabõrrel tekerték körbe ezeket a gerendákat, hogy amikor megszárad, megfeszítse a faszegek szorítását.
Azután faburkolatot helyeztek el a tetõn. Ezt pedig zsindellyel borították be. A belsõ részt esztergálták, majd bevakolták, marhaszõrt keverve a vakolatba, ezzel erõsítve meg azt.
Elbontották az állványokat és a tetõ szilárd maradt. Így maradt ez százharminc éven át, bár a zsindelyt néhány évvel ezelõtt alumíniumra cserélték.
Mindezen évek során szolgálta ennek az egyháznak és ennek a közösségnek az igényeit. Az egyház általános konferenciái itt kerültek megrendezésre. Próféták hangja szólt errõl az emelvényrõl. A törvényt, s a tanúbizonyságot idézték és jelentették ki. Számos más egyházi gyûlést tartottak itt. Ebben a fenséges régi épületben szeretett vezetõk temetési szertartását végezték. Az ország elnökei és más kiváló emberek szóltak innét, ahol most én állok. Az épület befejezése óta otthont adott a Tabernákulum Kórusnak. Nem régóta pedig otthont jelent a Mormon Ifjúsági Kórusnak és Szimfonikusoknak. Ez volt az elsõ otthona a Utah Szimfonikusoknak. Handel Messiását sok éven át mutatták be itt. Számtalan, különféle koncert, zenei együttes és sok kiváló szólista szórakoztatta a közönséget ebben a nagyszerû teremben.
Milyen figyelemre méltó és hasznos épület volt ez! Milyen nagyszerû célokat szolgált! Az egész világon nem ismerek ehhez fogható más épületet.
Igaz, hogy elektromos eszközökkel, bárhova sugározhatunk, ahol azt szeretnénk, hogy halljanak minket. De a televízió képernyõjét nézni nem ugyanaz, mint egy teremben lenni a szónokokkal és az énekesekkel.
Az új csarnok, amelyet a határos tömbnél emelünk, és amit Konferencia Központnak neveztünk el, 21000 ülõhellyel lesz ellátva - csatlakozó színházával együtt 22000-rel -, közel három és félszer nagyobb befogadóképességgel, mint ez a Tabernákulum. Nem tudom, hogy megtöltjük-e majd, de azt tudom, hogy már beszéltünk az utolsó napi szentek sokkal nagyobb összejövetelein is. Például, a chilei Santiagóban 57 500 emberhez szóltunk egy nagy futballstadionban; az argentin Buenos Airesben 50 000 emberhez; a Fülöp-szigeteken, Manilában egy nagy kolosszeumban 35 000 emberhez szóltunk, akik egy tetõ alatt gyûltek össze.
Ezt a Tabernákulumot továbbra is nagyon sokféle célra fogjuk használni. Azt reméljük, hogy a kórus továbbra is innét sugározza heti mûsorát. Ez az épület továbbra is otthont ad majd különféle egyházi gyûléseknek, nyilvános gyûléseknek és változatos célokat fog betölteni.
Idõbe telik majd, míg megszokjuk az új csarnokot. De az sokkal kellemesebb lesz. Légkondicionálás mûködik majd benne. Az ülések kényelmesebbek lesznek, mint ezek a kemény, fából készült padok. Attól félek, túl sokan fognak elaludni. Ez az épület nem ugyanolyan elgondolás alapján készül, mint a Tabernákulum, de szintén páratlan lesz a maga nemében, és csodálatos. A legeslegújabb építészeti és gépészeti megoldásokat vonultat fel. A parkolási lehetõségek is javulnak.
Arra számítunk, hogy jövõ áprilisban egy új csarnokban fogunk találkozni, amint belekezdünk egy új századba és egy új évezredbe. Az épület ekkorra talán még nem kerül befejezésre. Valószínûleg az orgona még nem készül el. Lesznek más építészeti részletek, amelyek figyelmet igényelnek. Az épület valószínûleg a mostani konferenciától számítva egy év múlva kerül felszentelésre.
Ez egy nagyon nagy és igazán fenséges építmény, amit a legerõsebb szeizmikus jeleknek megfelelõen terveztek és építenek. Gránittal borított megerõsített betont használnak fel. Ez a gránit ugyanaz a kõ, amit a Salt Lake Templom építésénél használtak, s amelyeken ott vannak azok a hibák, amelyeket mindkét épületen fel fogtok ismerni.
És így, az általános konferenciák viszonylatában elköszönünk egy régi és csodálatos baráttól. Reméljük, a közelünkben marad, és még nagyon hosszú ideig hasznos lesz. Merész lépés, amelyet most teszünk. De ez a merészség összhangban van az egyház szerte a világon történõ óriási terjeszkedésével.
Nem vágyunk arra, hogy felülmúljuk Brigham Youngot vagy építészeit - William H. Folsomot, Henry Growt és Truman O. Angellt. Mi csak arra a roppant alapra szeretnénk építeni, amelyet Young elnök fektetett le e csodálatos munka egyengetésében itt a nyugati völgyekben.
Amikor ma bezárjuk e Tabernákulum kapuit, és elõre tekintünk az új Konferencia Központ kapuinak jövõ áprilisi megnyitása felé, ezt szeretettel, megbecsüléssel, tisztelettel és áhítattal tesszük ezen épület és azok iránt, akik elõttünk jártak, akik olyan jól építettek, és akiknek keze munkája olyan sokáig szolgált minket.
Egy épület kialakítja saját jellegzetességét. Az Úr Szelleme itt volt ebben az épületben. Ez szent nekünk. Reméljük, számítunk rá, imádkozunk érte, hogy az új épület hasonlóképp sugározza ugyanezt a szellemet.
E nagyszerû teremben oly gyakran elhangzott szavakkal hagyom most bizonyságomat, áldásomat és szeretetemet veletek, drága társaim ebben a nagyszerû ügyben. Ez a munka igaz. Éppen úgy tudjátok ezt, mint én. Ez Isten munkája. Ezt is tudjátok. Ez Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma. Ez az út a boldogsághoz, a terv a békéhez és az erényességhez.
Isten, a mi Örökkévaló Atyánk él. Fia, a mi Megváltónk, a világ feltámadott Üdvözítõje, él. Õk megjelentek a gyermek Joseph-nek, hogy felfedjék a függönyt a visszaállítás nagyszerû munkája elõtt, bevezetve az idõk teljességének sáfárságát. A Mormon könyve igaz. Porból kiáltó hangként tesz bizonyságot az Úr isteniségérõl. A papság, annak kulcsaival, felhatalmazásával és valamennyi áldásával jelen van a földön.
És mi részesei vagyunk e csodálatos ajándékoknak. Így hát, ahogy egy régi barátnak mondhatnánk, viszlát! Isten áldásai nyugodjanak ezen a szent és csodálatos csarnokon! És mi, azokhoz hasonlóan, akik gyakran eljöttek ide, hogy részesüljenek az itt érzett Szellemben, éljünk úgy, érdemesek legyünk az utolsó napi szent elnevezésre, ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
