Igaz követők Elder Robert J. Whetten a Hetvenek közül Igaz követõi lévén az Üdvözítõ azt várja el tõlünk, hogy úgy szeressünk másokat, mint ahogy Õ - méginkább feltétel nélkül, tisztábban, tökéletesebben. Egyedül a tizeneggyel, abban a felsõ szobában, Jézus halandó szolgálatának ezeket az utolsó tanító pillanatait arra használja, hogy tanítson: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket . . . Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”1 Beszél elkövetkezõ haláláról és feltámadásáról: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az õ barátaiért.”2 Újra megerõsíti, hogy Õ Isten fia: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”3 És megígéri, hogy az Atya egy másik vigasztalót fog küldeni, a Szentlelket: „az mindenre megtanít majd titeket.”4 Jézus irántunk való feltétlen szeretete indokolta a mi bûneinkért hozott engesztelõ áldozatát. Az, ahogy Õ szerette az életét, jelenti számunkra a példát, amit követnünk kell. Az Õ szeretete nélkül képtelenek lennénk visszatérni Mennyei Atyánkhoz. Az Õ útja a mi utunk kell, hogy legyen. „Milyennek kell hát lennetek? Bizony mondom nektek, hogy olyannak, mint amilyen én vagyok.”5 Õ megmutatta nekünk, hogy miközben járunk-kelünk, jót kell tennünk, hogy felebarátaink lelki és fizikai jóléte éppen olyan fontos, mint a miénk, és hogy õszinte törõdést, valamint együttérzést kell mutatnunk Mennyei Atyánk valamennyi gyermeke iránt. Moróni jószívûségként határozza meg a krisztusi szeretetet. „Most már tudom, hogy az a szeretet, amit az emberek fiai iránt éreztél, a jószívûség. Ha tehát az emberekben nincs jószívûség, akkor nem örökölhetik azt a helyet, amelyet Atyád házában készítettél a számukra.”6 Nem elég azt mondani, hogy hiszünk benne és szeretjük Õt; az utolsó napon úgy kell találtassunk, hogy azzal a szeretettel viseltetünk mások iránt, mint amellyel Õ. Nincs szükség arra, hogy feláldozzuk életünket másokért úgy, ahogy Õ tette, de az Üdvözítõhöz hasonlóan áldást kell hoznunk mások életére azzal, hogy adunk abból, amibõl életünk áll - adunk az idõnkbõl, a tehetségeinkbõl, javainkból és magunkból. Mormon így biztat minket: „Könyörögjetek hát, szeretett testvéreim, szívetek teljes erejével az Atyához, hogy ti is telve legyetek ezzel a szeretettel, amit az õ Fia, Jézus Krisztus minden igaz követõjének megad.”7 A hithez hasonlóan a krisztusi szeretet is a Szellem egy ajándéka, amit a személyes erényesség elvei alapján és aszerint adományoznak, hogy milyen mértékben engedelmeskedünk azoknak a törvényeknek, amelyen az adott áldások alapulnak. A hithez hasonlóan, a szeretetet is gyakorolni kell ahhoz, hogy növekedjék. Mindannyian egyszerre egy napot élünk meg életünk során, és mindegyikünk - korunkra és körülményeinkre való tekintet nélkül - minden egyes nap választás elõtt áll a másokkal való kapcsolataiban. Amikor megtagadjuk magunkat és mások felé fordulunk, hogy szolgáljuk õket, a Szellem finomít rajtunk, tanít minket, és meg fogjuk érteni, mit értett Pál a következõkön: „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség.”8 Másoknak tett könyörületes szolgálatunk isteni szeretetté fog fejlõdni és megváltoztat minket, „hogy amikor majd megjelenik, mi is olyanok legyünk, mint õ.”9 Brigham Young tanította: „A szeretet és kedvesség munkáját azzal a családunkkal kell elkezdenünk, amelyhez tartozunk; és aztán terjesszük ki másokra.”10 Benjámin király tanácsolta a szülõknek, hogy tanítsák gyermekeiket arra, hogy „szeressék és szolgálják egymást.”11 Kimball elnök azt tanította, hogy „Isten igenis észrevesz minket, és õrködik felettünk. De rendszerint egy másik halandón keresztül elégíti ki szükségleteinket. Ezért létfontosságú, hogy szolgáljuk egymást a királyságban.”12 Az elmúlt januárban egy földrengés Colombiában elpusztította Armenia városát. Aggódó cövekelnökök hívták fel a területi elnökséget Quitoban, hogy megtudják, mire van szükségük az Armeniában élõ egyháztagoknak. A területi elnök megerõsítette, hogy sok egyháztag elvesztette az otthonát és négy sértetlen kápolnában találtak menedékre, de sürgõsen élelmiszerre és ruhára van szükségük. A segítõegyleti és papsági vezetõk akcióba léptek, és az egyháztagoktól Colombia-szerte adományok özönlöttek minden egyes város kijelölt kápolnájába. A hétéves Neidi szüleivel együtt ment el a Cali városban lévõ kápolnához és figyelte, ahogy Villareal püspök átveszi az egyháztagoktól az adományokat. - Püspök, hogyan segíthetnek a gyerekek Armeniában? - Neidi, a szüleid már segítettek. A kislány elment a kápolna másik végébe, és észrevette, hogy kevés gyerekruhát csomagoltak, gyerekcipõt pedig egyáltalán nem küldtek. Neidi kezében a cipõjével visszament a püspökhöz. „Most már tudom, hogyan segíthetek. Kérem, adja ezt a cipõt egy másik kislánynak Armeniában, aki elveszítette az övét!” Mezítelen lábain hangtalanul surrant tova. Benjámin király azt tanácsolta a népének, hogy engedjenek a Szentlélek óhajainak, vetkõzzék le a természetes embert és Krisztus engesztelõ áldozata által [váljanak] szentté, „olyanná, mint a gyermek, engedelmes, szelíd, alázatos és türelmes, aki telve van szeretettel.”13 1829 késõ tavaszán, amikor kibontakozóban voltak a visszaállítás csodálatos eseményei, az Úr Joseph prófétán keresztül ezt mondta Joseph Knight-nak: „Ebben a munkában csak az segíthet, aki alázatos és telve van szeretettel.”14 Napjainkban minden egyes arra érdemes fiatal férfit felkérnek, hogy két évet szolgáljon teljes idejû misszionáriusként. Misszionáriusként tanítják az Õ evangéliumát és szolgálnak másokat, áldottak a Szellem ajándékaival, köztük krisztusi szeretettel azok iránt, akikért szolgálnak. A misszionáriusi szolgálat alapja lehet, s alapja kell, hogy legyen egy életen át tartó boldogságnak, amely a mások szeretetére és szolgálatára épül. És az anyaság a papsághoz hasonlóan isteni elhívás arra, hogy szolgáljunk és gondozzunk másokat. Tagadhatja-e az, aki már tanúja volt egy anya gyermeke iránti tiszta szeretetének, hogy ez a fajta szeretet Istentõl való? Nõtestvérek, egész életeteken át ugyanezzel a fajta krisztusi szeretettel lehet és kell fordulni mások felé! Amikor az a gazdag ember, aki Jézushoz jött, megkérdezte: „Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?” Az Úr elismételte a parancsolatokat és a férfi így válaszolt: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem.”15 Tanítványai lévén fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Mi fogyatkozás van még bennem?” Széjjeljárhatsz jót tévén, szeretheted és szolgálhatod az embereket a családodban, az egyházban és a közösségben. Egy bizonyos pontnál hajlandónak kell lenned arra, hogy odaadd mindazt, amid van és mindazt, ami vagy.16 Az általam ismert legigazabb követõk közül néhányan olyan házaspárok, akik a nyugdíjazás remélt kényelmét és örömeit félretéve teljes idejû szolgálatba követték õt az Õ birodalmában. Ha vágyad az, hogy együtt fejlõdjetek a tanítványi létben, beszélj a püspököddel egy misszióról! Az egyházban minden missziónak több misszionárius házaspárra van szüksége és a hamarosan 100 mûködõ templomban is több munkásra lesz szükség. Hinckley elnök kérdezte: „Miért boldogok a misszionáriusok? Mert a mások szolgálatában megfeledkeznek önmagukról. Miért boldogok azok, akik a templomban munkálkodnak? Mert szeretetteli munkájuk nagyonis összhangban van az emberiség Üdvözítõjének nagyszerû, másokért végzett munkájával.”17 Hálás vagyok azért, hogy szeretteim vesznek körül, akik szeretetükkel és szolgálatukkal áldást hoztak az életembe. Mint Alma idejében a megtértek, ha azt akarjuk, hogy az Õ népének nevezzenek minket, akkor készeknek kell lennünk „egymás terheit is viselni és egymáson könnyíteni”.18 Mindegyikünk tud olyan igaz követõkre gondolni, akik krisztusi szeretetükön és szolgálatukon keresztül sokak terhét felemelték. Ernest LeRoy Hatch orvos volt abban a közösségben, amelyben felnõttem Észak-Mexikóban. Õ a misszióelnököm is volt, és sok más missziót is szolgált. Élete nagy részében magával vitte az egyházi ének szövegét: „Több szentséget adj nekem!” Így szól a két utolsó sor: „Több olyat, ami illik a birodalomhoz, több hasznomat vennéd, áldottabb és szentebb, méginkább olyan, mint te, Üdvözítõ.”19 Igaz követõi lévén az Üdvözítõ azt várja el tõlünk, hogy úgy szeressünk másokat, mint ahogy Õ - méginkább feltétel nélkül, tisztábban, tökéletesebben. Mint ahogy a múltban, az Õ apostolai és prófétái napjainkban továbbra is azt példázzák és tanítják, hogy a krisztusi szeretet jelenti az Õ evangéliumának igazi lényegét. Én megismertem és éreztem az õk egymás és mindegyikünk iránti szeretetét. Bizonyságot teszek arról, hogy õk Jézus Krisztus igaz tanítványai. Ez az egyház az õ birodalma a földön. Birtokunkban van Jézus és az õ példájuk a szeretetre és a szolgálatra. Mi is legyünk igaz tanítványok, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. János 13:34-35. 2. János 15:13. 3. János 14:6. 4. János 14:26. 5. 3 Ne. 27:27. 6. Éter 12:34. 7. Moróni 7:48; a kiemelések nem szerepelnek a forrásanyagban. 8. Gal. 5:22. 9. Moróni 7:48. 10. Discourses of Brigham Young, John A. Widtsoe válogatása (1954), 271. 11. Móziás 4:15. 12. The Teachings of Spencer W. Kimball, Edward L. Kimball szerk., (1982), 252. 13. Móziás 3:19. 14. T&Sz 12:8. 15. Máté 19:16, 20-21. 16. Móziás 2:34. 17. Teachings of Gordon B. Hinckley (1997), 595. 18. Móziás 18:8. 19. Hymns, no. 131.