Barátságosság Elder Ned B. Roueché a Hetvenek közül Tudom, mit jelent az, hogy az embernek kell egy barát, egy feladat, és hogy Isten jószavával táplálják. Testvéreim, alázatosan köszönöm ezt a lehetõséget, és azt kérem, hadd részesedjek hitetekben és imáitokban. A Szentlélek áldása és irányítása legyen velünk, amint meghallgatjuk és átérezzük a ma este elhangzó beszédeket. Számos évvel ezelõtt egy olyan telefonhívást kaptam, ami megváltoztatta az életemet, az örökkévaló életemet. Egy nõtestvér az egyházközségembõl azért telefonált, hogy megkérjen, adjak elõ egy táncos számot egy közös tevékenységi esten, amit néhány hét múlva tartottak. A tánc volt a hobbim, és társas táncot tanultam egy stúdióban, Salt Lake City-ben. Azelõtt soha nem voltam egyháztag fiatalok táncestjén és lelkesen elfogadtam a meghívást a szereplésre. Partneremmel a kijelölt este megjelentünk, és nagy lelkesedéssel fogadtak minket. Meglepõdtem, mikor rájöttem, hogy egyedül mi szerepelünk a programban. Nagyon izgalmas élmény volt, és teljes mértékben élveztem az estét. A rákövetkezõ vasárnap reggel elhatároztam, hogy elmegyek istentiszteletre az egyházközségünkbe, elsõ alkalommal azóta, hogy felszenteltek diakónussá. Abban az idõben családomból senki nem volt aktív. Olyan emberekkel találkoztam, akik melegen üdvözöltek, és õszinte barátságot és érdeklõdést mutattak irányomban. Ezek az élmények indítottak el az aktivitás és az egyházi szolgálat útján, amely az évek során mindig örömet jelentett számomra. Az Idõsebb Ároni Papsági Bizottság, ahogy akkoriban nevezték, a testvérek egy csoportja volt, akik olyan emberekkel dolgoztak, akik idõsebbek voltak az ároni papság korosztályánál. Egyszerû emberek voltak, akik azt tették, amit az Úr elvárt tõlük. Szárnyaik alá vettek, és jó barátok lettünk. Egy csodálatos, visszatért misszionárius tanította az osztályunkat. Az evangélium alapjait tanította és segített nekem felkészülni a missziós szolgálatra. Ugyanekkor megkértek, hogy segítsek táncot tanítani az egyházközségben, ami azt az érzést keltette bennem, hogy szükség van rám, és egyben felelõsséget is jelentett számomra. Fejlõdésem során a következõ 15 hónap úgy repült el, hogy lelki gazdagsággal és örömmel töltõdtem fel. Hamarosan elhívást kaptam arra, hogy Mexikóban missziót szolgáljak. Gyorsan megszerettem a nyelvet, az országot és annak népét. Jézus Krisztus visszaállított evangéliumi üzenetének megosztása olyan alapot adott nekem, amelyre életem további részét építhettem. Tudom, mit jelent az, hogy az embernek kell „egy barát, egy feladat, és hogy Isten jószavával táplálják”. Sokan vannak, akik nem értik, mi hiányzik az életükbõl és akik éheznek azokra a gyengéd érzésekre, amelyek Üdvözítõnk szeretetének ismeretébõl erednek. Õk jó emberek, akik egy földben szunnyadó maghoz hasonlóan várják, hogy felébressze lelküket az, aki a „jó hírt” elhozza. Mások pedig néznek minket, felfigyelnek az általunk mutatott példára és így szólnak: - Tetszik, amit látok. Hogyan lehetnék a részese ennek? Arra kérlek benneteket, papsági testvéreim, idõset és fiatalt egyaránt, hogy nézzetek szét magatok körül, keressétek meg, és nyújtsatok meleg baráti kezet kevésbé aktív tagjainknak és a nem egyháztagoknak is. Hívjátok õket, hogy vegyenek részt munkátokban! Legyetek a barátaik és ezzel megváltoztatjátok és megáldjátok életüket az eljövendõ generációk számára. „Emlékezzetek arra, hogy a lelkek értéke nagy Isten szemében! Mert íme, az Úr, a ti Megváltótok elszenvedte a testi halált, azért szenvedte el minden ember fájdalmát, hogy minden ember megbánhassa bûneit és õhozzá juthasson. És feltámadt a halálból azért, hogy bûnbánat árán minden embert magához vezethessen. És milyen nagy az õ öröme a bûnbánó lélekben.”1 Hadd tegyem még hozzá ezt az Õ csodálatos ígéretét: „Íme, aki megbánja bûneit, annak megbocsáttatik, és én az Úr, nem emlékezem rájuk többé.”2 A mostani húsvéti idõszakban, amint feltámadását ünnepeljük, figyelmünket igyekezzünk arra az árra öszpontosítani, amit oly készségesen fizetett meg mindazokért, akik követik Õt és akarata szerint cselekednek. Mindenkit hívok, hogy jöjjön és élvezze ezeket a Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának teljességébõl eredõ nagyszerû áldásokat. Vessük el az atyák hagyományait és mindazokat a dolgokat, melyek összezavarják életünket és eltávolítanak minket attól, amit Moróni a „helyes útnak”3 nevezett. Emeljük fel szívünket Õhozzá és kövessük Õt, aki váltságot fizetett értünk, még Jézus Krisztust, Üdvözítõnket is feláldozta értünk! Halgass szíved érzéseire, és kövesd ösztönzését, amint e konferenciai beszédeket hallod! A magasságtól taníttatsz és választ kapsz imáidra. Nagyobb lelkesedéssel haladjunk elõre a szükséget szenvedõk megsegítésében, és hozzunk lelkeket Hozzá, hogy az Õ jó szava táplálhassa és gondozhassa õket, és megismerhessék gyengéd szeretetét. „Hátad kévékkel lesz megrakva, mert méltó a munkás az õ bérére”4 és öröm lesz sokak szívében. Azon az estén, oly régen, amikor arra kértek, hogy osszam meg tehetségem velük, megnyílt az ajtó a barátok és az egyházi tevékenységek egy új, csodás világa felé. Hálás vagyok azoknak, akik meleg, baráti kezet nyújtottak felém, befogadtak, tápláltak engem, és megáldották életemet. A bizonyságomat hagyom veletek, hogy Jézus a Krisztus, a mi Üdvözítõnk és Megváltónk. Ez az Õ egyháza, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. T&Sz 18:10-13. 2. T&Sz 58:42. 3. Moróni 6:4. 4. T&Sz 31:5.