Világosságotok a pusztában Sharon G. Larsen Második tanácsos a Fiatal Nõk Általános Elnökségében Tartsd szemed a célodon . . . és járj a Fiú - az Isten Fiának - egyenes és keskeny ösvényén! Ha belegondolsz abba, amit tudsz és amit nem tudhatsz a kempingezésrõl, mi lenne a véleményed egy nyolc évig tartó vándorlásról a vadonban - amikor nem járhatsz be a városba, és nem csak fény nincs, hanem tûz sem? Ez jellemzi azt az élményt, amit Léhi atyánk és családja átélt, amikor az Úr azt mondta nekik, hogy hagyják el Jeruzsálemet. Fogadni mernék, hogy volt bõven zúgolódás a táborban - és nem volt sok önkéntjelentkezõ! Kétségtelenül voltak hozzátok hasonló fiatal nõk is ezen a maratoni hosszúságú úton. Az Úr figyelmeztette õket, hogy egyáltalán ne rakjanak tüzet. Aztán így tanította õket: „világosságotok is leszek a pusztában, és egyengetem utatokat. Ha tehát betartjátok parancsolataimat, elvezetlek benneteket az ígéret földjére; és ti tudni fogjátok, hogy én vezetlek benneteket” (1 Nefi 17:13). Mindannyiótok számára kell, hogy létezzen egy ígéret földje, ahova szeretnétek eljutni, és lehet saját világosságotok abban a pusztában, amely minden fiatalnak kihívás napjainkban. Ez a fény egy hatalmas szeretet-csomagban érkezik, ez az Úr szeretete az Õ összes gyermeke iránt, és különösen a fiatalok iránt. Az Úr tudja, hogy kihívásokkal és kísértésekkel kerültök szembe, és Õ gondoskodik a világosságról, ami felvidítja szíveteket, elméteket és lelketeket. Azt mondta, az Õ szava az igazság, és az igazság a világosság, és a világosság Jézus Krisztus Szelleme (Lásd T&Sz 84:45). Sunny egy koreai cserediák. Egy új, idegen országban él, ahol a nyelv és a család is új neki. Az iskola nehéz volt, nem voltak barátai, akikkel együtt ehetett, beszélgethetett vagy az iskolai szakkörbe járhatott volna. Azt mondta: „Olyan szerencsétlennek éreztem magam, aztán elkezdtem az imádkozásról gondolkodni. Nem gondoltam arra, hogy segítségért, vigasztalásért és önmagamban való hitért imádkozzam Mennyei Atyánkhoz. Aztán elkezdtem olvasni a Mormon könyvét minden reggel és imádkoztam, mielõtt elmentem az iskolába. Sokkal könnyebben ment az iskola. Annyira csodálkoztam, hogy jobban megértettem! Úgy éreztem, mintha valaki segített volna engem, míg tanultam” (A levél a Fiatal Nõk Egylete Irodájának tulajdonában van). Tudod, ugye, hogy az ima fellobantja a fényt? Mikor az imát életed rendszeres részévé teszed, akkor elkezdesz a fényben járni, a szûk és keskeny ösvényen. Mikor körülbelül olyan idõs voltam mint ti, megtanultam a szûk és egyenes ösvénynek a fontosságát, és hogy mennyire nehéz figyelmünket a szûk és egyenes útra összpontosítani és rajta maradni. Egy nagyon kis városban nõttem föl a Sziklás-hegység kanadai vonulatának lábánál. Apám földmûves volt és én bizony megtanultam dolgozni. Minden nyáron vezettem a traktort, kaszáltam és gereblyéztem a szénát, húztam a szé-nabálákat és szántottam a földet. Emlékszem, amikor elõször kezdtem a szántást, a föld mûvelését megtanulni. Apa elmagyarázta annak a jelentõségét, hogy egyenes barázdákat, vagy egyenes vonalakat szántson az ember. Ha görbén szántasz, lesznek kimaradt részek a szántón és a gyomok gyorsan elburjánzanak. Azt mondta: „Ha rajta tartod a szemed egy kerítés cölöpön a szántóföld végén és azt tûzöd ki célul, akkor egyenes barázdában fogsz szántani. Ne hagyd, hogy a hepehupás terep eltereljen téged. Amikor elkezded a traktor elejét nézni, akkor fognak a gödrök és a buckák eltéríteni az egyenestõl, és akkor fogsz kanyargósan haladni.” Aztán ott hagyott, hogy végezzem el a munkát. Több fordulón keresztül az emlékezetemben tartottam a szántóföld végén lévõ kerítés cölöpöt, majd elkezdtem dalokat énekelni, hogy jobban teljen az idõ. Elénekeltem minden dalt és éneket, amit tudtam és azokat, amiket nem tudtam, átköltöttem. Teljes tüdõmbõl énekeltem és jól telt az idõ, mikor észrevettem apámat felém jönni a földön keresztül. Leállítottam a traktort és õ azt kérdezte: „Megmondanád, hogy mi történt az egyenes vonalakkal ?” Visszakérdeztem: „Mire gondolsz?” Azt mondta: „Nézz a vonalra. Az elsõ pár fordulód egyenes, de láthatóan nem szenteltél figyelmet annak, hogy hol szántasz. Bizonyára szem elõl tévesztetted a kerítés cölöpöt a szántóföld végén - azaz a célodat. Látod, minden alkalommal, ahogy megszántottál egy barázdát, fokozatosan csak kicsit tértél le és mostanra mégis milyen nagy helyeket hagytál ki. Fölmászott a traktorra és szántott pár barázdát, hogy kiegyenesítse a vonalakat. Miután befejezte, hogy újra megpróbálhassam, azt mondta: „Sharon, mindig figyelj arra, ahova el akarsz jutni.” Amikor a világi nyomás úgy tûnik, hogy elborít bennünket és hajlunk arra, hogy föladjuk, azt amire a legjobban vágyunk azért, amit most akarunk, akkor nehéz figyelni, a jövõbe tekinteni, túl a traktor elején. A gödrök és a hepehupák, azoknak a barátoknak a rábeszélése, akik látszatra jól érzik magukat, képesek tévútra terelni minket. De a szántóföld végén lévõ cél az a világosság, ami segíteni fog minket, hogy az egyenes ösvényen maradjunk. Ha vannak olyan idõszakok, amikor elterelõdik a figyelmünk, vagy megkísértenek minket, az Úr ott lesz, hogy segítsen nekünk kiegyenesíteni utunkat. Ki tudsz lépni a sötétségbõl és kijöhetsz a világosságra, az Õ világosságára. Egy fiatal barátom, aki nem értette meg a fény, a Szellem birtoklá- sának jelentõségét, a Szellem birtoklását, azt próbálta nekem megmagyarázni, miért tartotta fontosnak, hogy megnézzen néhány, ma elérhetõ közönséges és erõszakos filmet. A Szellem nélkül ezt mondta: „Ha nem nézed meg ezeket a dolgokat, akkor naív és tájékozatlan leszel, és az emberek tisztességtelenül ki fognak használni téged.” Azt kérdezem fiatal barátaimtól: „Azt választanád inkább, hogy arra hagyatkozol, amit a világ kínálhat ahhoz, hogy tájékozott legyél és döntéseket hozz, vagy inkább azt, hogy az Úr irányítson és hogy olyan életet élj, ami olyan sok fénnyel, igazsággal és jósággal van telve, hogy abban nincs helye a sötétségnek?” Egyszerre nem lehetsz a fényben és a sötétben is. Ezt a fényt szimbolizálja a Fiatal Nõk Fáklyája. A Fáklya, amit viseltek, arcéletekkel a lángjában, megerõsítheti azt a vágyatokat, hogy kiálljatok az igazságért és erényességért. Ez arra emlékeztet, hogy Krisztus a ti világosságotok és Õ meg fogja mutatni azt az utat, ami a boldog idõkön és a sötétség ködén is átvezet. Soha nem kell magányosnak vagy cserbenhagyottnak érezned magad. Emily, a babérkoszorú csoport elnöke, aki szerette volna ismerni az Úr akaratát az egyik tanácsosával kapcsolatban, így írja le milyen érzést ad ez a világosság: „Imádkoztam egy bizonyos lányért és annyira erõs kinyilatkoztatást kaptam - ez olyan, mint amikor a szíved és a tudatod összekapcsolódik és minden teljesen Kétséget kizáróan tudtam, hogy õ lesz a tanácsosom” (A levél a Fiatal Nõk Egylete Irodájának tulajdonában van). Az ima teremti meg a kapcsolatot Isten hatalmával, ami pedig elvezet a szeretethez és szolgálathoz, az áldozatokhoz, és saját képességeink megnöveléséhez. Járed fivére a Mormon könyvében tudott errõl a folyamatról. Az Úr utasítása alapján nyolc bárkát vagy hajót épített, de nem volt bennük világosság. Az Úrhoz fordult segítségért (és ez a lehetõség számunkra is fennáll). De a válasz nem olyan formában jött, ahogyan õ azt várta. Az Úr könnyedén tehetett volna fényt azokba a bárkákba, de Õ a világosságot - a Szellem világosságát - Járed fivérébe akarta helyezni. Mit gondoltok, mit tett Járed fivére attól az idõtõl kezdve, hogy ráébredt arra, hogy az Úr nem fog neki zseblámpát adni, addig az ideig, míg ki nem faragta a 16 követ és nem kérte meg az Urat, hogy érintse meg õket és adjon nekik világosságot? Azt hiszem, neki is végig kellett járnia azt az utat, amit Sunny Kim és Emily is bejárt - böjtölni, imádkozni, elmélkedni, olvasni a szentírásokat, szolgálni, szeretni, megbocsátani és megpróbálni engedelmeskedni, hogy elnyerje a Szellemet, a világosságot, ami irányítja õt. Miközben Járed fivére mindent megtett, hogy ezt véghez tudja vinni, keményen dolgozott és minden rendelkezésére álló erõforrást felhasznált - különösen az Úrba vetett hitet - újra az Úrhoz fordult ötletével, és erõfeszítései elegendõnek találtattak. Az Úr megérintette azt a 16 követ és világosság lett. Mindig vannak válaszok (Lásd Éter 1:34; 2:16). Sok fiatal nõ követi ezt a világosságot és az Úr megáldja õket érte. Hallgassátok meg azoknak a tanúbizonyságát, akik hagyták, hogy az Úr legyen az õ világosságuk: [Megjegyzés: több fiatal nõ videokazettán keresztül osztotta meg bizonysdgát.] Engedd, hogy az Úr legyen a világosságod! Engedd, hogy elõkészítse neked az ígéret földjére vezetõ utad. „Senkinek sem olyan borús az élete, hogy Isten ne tudná fénnyel megtölteni” (Sam Cardon and Steven K. Jones, „Come Unto Him,” New Era, április 1995). Nem kell Léhihez vagy Járed fivéréhez hasonló prófétának lenned. Légy csupán önmagad - aki éhezi és szomjúhozza az igazságot. Bízz Benne! Szegezd tekintetedet a mezõ végén lévõ célodra és járj a Fiúnak, Isten Fiának keskeny és szûk ösvényén! Bizonyságomat teszem a világosságról és a Szellemrõl, mely Jézus Krisztustól való. Az Úr az én világosságom, az én mindenem. Az Õ jelenlétében nincs sötét egyáltalán. Õ az én Megváltóm, az Üdvözítõm, és királyom. (Himnuszok #89) Jézus Krisztus nevében, ámen.