Keresztelésünk szellemi ereje Carol B. Thomas nővér Elsõ tanácsos a Fiatal Nõk Általános Elnökségében Miként tudjuk, keresztelésünk szellemi erejét a szerénység alapelvére vonatkoztatni? Reméljük, hogy az egyik dolog, ami megkülönböztet minket a világtól, az az öltözködésünk. Kedves fiatal barátaim, mennyire szeretünk titeket! Micsoda áldás veletek lenni ma este. Nem olyan régen elder Robert D. Hales, a Tizenkettek Kvórumának egyik tagja feltette a kérdést: „Tudják a fiatal nõk, hogy mit jelent a keresztelési szövetségük?” Aztán azt mondta: „Szeretném, ha te megtanítanád nekik.” Emlékszem, azt gondoltam magamban: „Vajon én teljesen tisztában vagyok saját keresztelési szövetségem fontosságával?” Tehát ma este beszéljünk néhány percig arról, mit is jelent valójában Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává válni, és hogy keresztségünk miként áldhatja meg életünket. Az Üdvözítõ keresztelésünket az újjászületéshez hasonlította. Szeretném, ha életetek két legnagyobb pillanatára gondolnátok: arra a napra, amikor megszülettetek, valamint keresztelésetek napjára; ez két nagyon lényeges születési dátum ebben az életben. Egyikünk sem emlékezhet arra a napra, amikor megszületett. Csak elképzelni tudjátok, hogy édesanyátok szorosan a karjaiban tartott benneteket, és arról álmodott, milyenek lesztek majd. És most valószínûleg nem ilyen nehéz visszaemlékezni arra a napra, amikor megkeresztelkedtetek - a második születésetekre. Hallgassátok meg, mit írt keresztelõjérõl Lan-Ting, egy Méhkas-csoportos lány a Fülöp-szigetekrõl: „Úgy éreztem, mintha újjászülettem volna. A tisztaság és bûntelenség micsoda rendkívüli érzés! Édesanyám könnyei úgy folytak, mint a gyöngyözõ forrásvíz, és elmondhatom, ezek örömkönnyek voltak! Édesanyám õszintén ezt mondta nekem: ,Lan-Ting, ma már megkönnyebbülten mondhatom, átadhatlak az Úrnak. Bízom benne, hogy végigkísér majd életed útjain’ ” (A levél a Fiatal Nõk Hivatalának birtokában van). A keresztelés szellemi újjászületésünk. Megtisztít bennünket tetõtõl talpig, és az Üdvözítõ társaságába enged a Szentlélek ajándéka által. Mindannyiunkat végigkísér életutunkon. Amikor megkeresztelkedünk és konfirmálnak minket, négy dolog történik: 1) Krisztus egyházának tagjaivá válunk, és megfogadjuk, hogy követjük õt; 2) megbocsátást nyernek bûneink; 3) ez lehetõvé teszi, hogy bejussunk a celesztiális birodalomba; és 4) ez a kapu a személyes megszenteltséghez (lásd Bible Dictionary, 619. o.). Elmondhatjuk magunkról, hogy „meg vagyunk szentelve”. Az elsõ három pont egészen nyilvánvaló. Ma este koncentráljunk a negyedik pontra: megszenteltség. Mit jelent szentté válni? Mivel megkaptátok a Szentlelket, megváltoztatok. Más emberek vagytok. Ez azt jelenti, hogy nem lehettek többé a világ része; nem mehettek vissza. Elder Hales azt mondta: „Segíts a fiatal nõknek megérteni, hogy amikor megkeresztelkednek, kivétetnek ,a világból’, és eljutnak ,a mennyeknek országába’ ” (jegyzetek a Fiatal Nõk Általános Bizottságának gyûlésérõl, 1997. december 5.). Kivétettek a sötétségbõl, és bekerültök Krisztus világosságába. Ez egy egészen új élet kezdete. Elder Henry B. Eyring, a Tizenkettek Kvórumának egy másik tagja emlékszik arra, amikor megkeresztelkedett. Hazafelé csak arra tudott gondolni: „Ó, ó, vége a felhõtlen szabadságnak.” És ez igaz. Keresztelésünk után mindannyian abban az áldásban részesülünk, hogy felelõsek vagyunk minden cselekedetért életünkben. Ismerek egy történetet XVI. Lajos francia király fiáról. Fiatalemberként gonosz emberek elrabolták, amikor a királyt megfosztották trónjától. Alávetették mindenféle mocskos és aljas dolognak, amit csak az élet felkínálhatott, mégsem tört meg soha a nyomás hatására. Ez zavarba hozta fogvatartóit, és megkérdezték tõle, honnan van ilyen nagy erkölcsi ereje. Válasza egyszerû volt: „Nem tehetem meg, amit kértek, mert királynak születtem” (lásd Vaughn J. Featherstone püspök: „A király fia”; New Era, 1975. november, 35. o.). Egy Király lányainak születtetek. Azzal, hogy megkeresztelkedtetek, ígéretet kaptatok a királyság áldásaira, ha megszentelitek magatokat, és szentek lesztek. Hát hogyan tegyük ezt meg? Miként válhatunk sokkal jobban szentté, hogy igényt tarthassunk királyi örökségünkre? Krisztus azt mondta: „Kövessetek . . . , és ahogy engem láttok cselekedni, ti is úgy cselekedjetek” (2 Nefi 31:12). Szeretnék megosztani veletek néhány történetet olyan fiatal nõkrõl, akik Krisztus világosságában járnak: Egy Babérkoszorú-csoportos lány Arizonából ezt írta: „Október volt, és gyorsan közeledett a középiskolai bál ideje, de csak 15 és fél éves voltam, amikor egy srác megkért, hogy menjek el vele a bálba. Azt gondoltam, igent mondok és a bálon találkozom vele. A szüleim nem tudnák meg. Aztán rájöttem, nem az számít, hogy a szüleim nem tudnak róla - a Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindig mindenrõl tud, és õk azok, akik igazán számítanak. Nem mentem el a bálba. Ehelyett meghívtam a barátnõimet. Olyan boldognak, gondtalannak és életerõsnek éreztem magam” (A levél a Fiatal Nõk Hivatalának birtokában van). Egy Rebecca nevû Méhkas-csoportos lány ezt a naplóbejegyzést írta le: „Néha azt gondolom, a középiskola tényleg nehéz. Itt van ez a srác az osztályomban, aki sokat káromkodik. Úgyhogy elmondok egy rövid imát, hogy segítsen nekem abban, hogy ne figyeljek rá, és ne ragadjon meg a fejemben, amit mond. És ez mûködik. Ha imádkozol, az megoldja még a legkisebb problémáidat is” (A levél a Fiatal Nõk Hivatalának birtokában van). Egy másik fiatal nõ pedig ezt mondta: „Ebben az évben nem volt sok barátom, de ez nem tört le, mivel a Szellem békéje töltötte el lelkemet . . . Még azokban az idõszakokban is, amikor magányos voltam, vagy mások társaságában kellemetlenül éreztem magam, az Úr ott volt nekem” (A levél a Fiatal Nõk Hivatalának birtokában van). Egy Hajadon-csoportos lány Utah államból ezt írta: „Az idén volt néhány személyes kihívásom. Megfeledkeztem a Szellemrõl, és akkor valami hihetetlen dolog történt. Elmentem a püspökömhöz. Nem emlékszem, hogy valaha is ennyire féltem volna. De az Úr velem volt abban a szobában, és tartotta remegõ kezemet. Tudtam, hogy bocsánatot nyerhetek. Nehéz út volt - megalázkodni, bûnbánatot tartani, megtanulni imádkozni; mindet újra elõlrõl. De Õ ott volt. Soha nem hagyott el egy percre sem. Voltam mindkét oldalon, és a világos oldal feltétlenül az a hely, ahol lennünk kell” (A levél a Fiatal Nõk Hivatalának birtokában van). Köszönöm, köszönöm nektek, fiatal nõk, hogy követni akarjátok az Üdvözítõ világosságát. Mindannyian szembesültök nehéz helyzetekkel életetek során, de tudatában vagytok szellemi erõtök forrásának. Valahányszor imádkoztok, bizonyságot tesztek vagy kiálltok az igazságért, elzárjátok életetekben a gonosz hatalmát. Amikor lementek az iskola elõcsarnokába, és látjátok az összes többi tanulót, gondoltok-e így magatokra: „Más vagyok!”? Nem vagytok jobbak, mint õk, de az Üdvözítõrõl való tudásotok és az iránta való elkötelezettségetek mássá tesz benneteket, és ez a különbség elõny és áldás lehet. Közületek sokak számára az egyik legnehezebb dolog a szerénység. Miként tudjuk keresztelésünk szellemi erejét a szerénység alapelvére vonatkoztatni? Reméljük, hogy az egyik dolog, ami megkülönböztet bennünket a világtól, az az öltözködésünk. Marcie Matthews, egy Babérkoszorú-csoportos lány az Illinois állambeli Chicagóból eképpen osztja meg velünk történetét: „1998 olyan év volt, amikor láthattam az eredményét annak, hogy a sok fiatal nõk gyûlésén elhangzott lecke, a sok beszéd és tanács mûködésbe lépett. Átlagos mormon lány vagyok. Nem volt könnyû életemet ilyen szilárdnak és erõsnek megõrizni. Minden alkalommal célokat tûzök ki, hogy ez segítsen megerõsíteni a bizonyságomat és a normáimat. Nemrégiben volt egy közös programunk, amely a szerénység fontosságát emelte ki. Addig minden órán úgy éreztem, szerényen öltözködöm, de megtudtam, hogy van még valami, amin változtathatok - a rövidnadrágaim, és a szoknyáim hosszú- sága. Ez volt az egyetlen olyan gyengeségem, amirõl tudtam, hogy van, de nem vettem róla tudomást. Mindenki rövidnadrágot, forrónadrágot és miniszoknyát viselt, és én is megvettem az enyémet a saját pénzemen. Aztán hallottam a sze- rénységrõl szóló leckét. Olyan elhatározással mentem haza, hogy egyenesen bemegyek a szobámba, és kiszórok mindent, ami nem szerény, és így nem lesznek ott kísértésként. Ezt követõen szóltam a szüleimnek. Azt hiszem, titokban azt reméltem, hogy azt mondják, nincsen semmi baj azzal, ahogy öltözök, aztán pedig rám hagyják. Aznap este késõbb apa azt mondta nekem, hogy büszke rám, és szeretne nekem venni egy pár térdig érõ ruhát istentiszteletre. A következõ lépés az volt, hogy átnéztem az összes ruhámat, és mindent elajándékoztam. Nehéz volt megválnom a kedvenc szoknyáimtól, és a rövidnadrágoktól, amelyeket annyira szerettem, de megtettem. Soha többé nem láttok engem rövidnadrágban vagy rövid szoknyában. Soha nem éreztem jobban ma-gam. Nagyon örülök annak, hogy el tudok menni a templomba és az istentiszteletre, és hogy érzem, Isten gyermeke vagyok, és Õt képviselem . . . azokkal a ruhákkal, amelyeket viselek. Arra bíztatok minden fiatal nõt, hogy tegye meg ezt a lépést. Segíteni fog nektek abban, hogy rájöjjetek, kik vagytok, és mit képviseltek. Amikor fel kell adnunk valamit, ami hozzánk tartozik, az áldások nagyobb mértékben áradnak, mint gondolnátok” (A levél a Fiatal Nõk Hivatalának birtokában van). Marcie nagyszerû példája összefoglalja a fiatal nõk jelmondatát. Tudjátok, az a rész, amely így szól: „Bizonyságot teszünk Istenrõl mindenkor, mindenben” - és minden ruházatunkban. Keresztelésünk szellemi erejérõl beszéltünk. Minden héten megújíthatjuk ezt az erõt, ha arra érdemesen veszünk az úrvacsorából. „Nincsenek sokatmondóbb kifejezések az angol nyelvben, mint az úrvacsorai imákban. Kérünk benneteket, tanuljátok szívbõl a kenyérre és a vízre mondott imák szövetségeit és ígéreteit” (Elder Dallin H. Oaks, személyes feljegy-zések a szerzõ tulajdonában). Imádkozom azért, hogy gondosan alkalmazzátok keresztelési szövetségeiteket, és vigyázzatok rájuk. Amint imádkoztok, kü- lönösen szombat esténként, kérjétek a Mennyei Atyát, hogy készítsen fel benneteket az úrvacsor- avételre, hogy keresz-telésetek szellemi ereje jelen legyen életetekben. Veletek hagyom a szerete- temet és a bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.