Misszionáriusi szolgálat Elder Earl C. Tingey A Hetvenek elnökségébõl Az az izgatottság és kellemes borzongás, amit teljesidejû misszionáriusnak lenni jelent, egyike a legnagyobb áldásoknak, amire egy ároni papságbeli fiatal férfi törekedhet. Ma este minden fiatal férfihoz szólok az ároni papságban, akik készülnek missziót szolgálni, minden teljesidejû misszionáriushoz, és minden apához és nagyapához, akik arra motiválják és készítik fel a fiatal férfiakat, hogy szolgáljanak. Pár hónappal ezelõtt ellátogattam Far Westbe, Missouriba. Valamikor ez három- négyezer egyháztagnak volt otthona és menedékhelye. Mára az otthonok eltûntek, és csak a füves földek maradtak meg. 1838. júliusában Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott, hogy a Tizenkettõ hagyja el Far Westet 1839. április 26-án, hogy Nagy-Britanniában megkezdjék a misszionáriusi munkát.1 A Discourses of Wilford Woodruff-ban olvashatjuk: „Amikor az a kinyilatkoztatás adatott, viszonylag minden békés volt és nyugodt azon a földön. De amikor eljött az idõ, hogy a tizenkét apostol beteljesítse azt a kinyilatkoztatást, a szenteket elûzték . . . Young elnök megkérdezte a tizenkettõt, akik vele voltak: „Mit tehetnénk ennek a kinyilatkoztatásnak a beteljesülésével kapcsolatban?”2 Néhányan a testvérek közül azt mondták, hogy az Úr elfogadná a Tizenkettõ szándékát, és hogy az Úr nem kérné az életüket, hogy beteljesítsék a kinyilatkoztatást. Wilford Woodruff így folytatja: ” . . . az Úr Lelke megpihent a tizenkettõn, és azt mondták: „Az Úristen szólt, és mi beteljesítjük azt a kinyilatkoztatást és parancsolatot”; és ez volt Young elnök érzése, és azoké, akik vele voltak.” A Tizenkettõ, a kinyilatkoztatásnak engedelmeskedve, elindult a missziójára. Wilford Woodruff olyan beteg volt, hogy alig tudott megállni a lábán. Heber C. Kimball azt írta, Brigham Young olyan beteg volt, hogy nem tudott segítség nélkül megtenni 137 métert. Feleségét és gyermekeit betegen, ágyban fekve hagyta el. Amikor elindult otthonról, Brigham Young egy hosszú takarót viselt a vállán, mert nem volt kabátja.3 1852. augusztus 28-án, öt évvel azután, hogy a szentek megérkeztek a Nagy Sós-tó völgyébe, Brigham Young egy különleges konferenciát nyitott meg, ahol körülbelül 100 férfit hívtak el, hogy missziót szolgáljon a föld négy szegletén. A misszionáriusoknak George A. Smith, a Tizenkettõ kvórumából, a következõ feladatot adta: „A missziók, amelyekre elhívást adunk ezalatt a konferencia alatt általában nem lesznek hosszúak: valószínûleg háromtól hét év lesz az, ameddig bármelyik férfinak távol kell lennie családjától.”4 Ma a misszionáriusaink nem szolgálnak, vagy nem indulnak el olyan szélsõséges körülmények között. Meglehetõs kényelemmel és jólétben mennek, megfelelõen öltözve, kellõen táplálva, és sugárhajtású repülõgépen utaznak. Jelenleg több, mint 58000 teljesidejû misszionárius szolgál 136 országban és területen. Júliusra 331 misszió lesz. Az az izgatottság és kellemes borzongás, amit teljesidejû misszionáriusnak lenni jelent, egyike a legnagyobb áldásoknak, amire egy ároni papságbeli fiatal férfi törekedhet. A legtöbb misszionárius különleges felkészítést kap a világszerte létezõ tizenöt Misszionárius Képzõ Központ egyikében. A legnagyobban, Provóban, jelenleg 3000 misszionárius lakik. Gondoltam, talán érdekelne, néhány statisztika, amit egy minapi látogatásom alkalmával osztottak meg velem az MKK-ban. Egy hónap alatt körülbelül 2270 kilogramm száraz gabonapelyhet fogyasztanak el a misszionáriusok. Ez több, mint két és fél [amerikai] tonna. Ebbõl a mennyiségbõl körülbelül 1000 kilogramm volt „Lucky Charms”. A „Lucky Charms” egy népszerû reggeli gabonapehely. Talán az egyik legjobb felkészülés a misszionáriusoknak az, ha „Lucky Charms”-t esznek. Ti, szülõk, akik megpróbáljátok a fiatal férfiak étkezési szokásait arra irányítani, amirõl úgy gondoljátok, hogy táplálóbb étel, talán tudjátok, hogy egy hónap alatt a misszionáriusok csak 16 font (kb. 78 kg) „All Bran”-t (100% búzadarakorpát) fogyasztottak. Fiatal férfiak az ároni papságban, hadd ajánljak hat módot, ahogy felkészülhettek a missziótokra: Elõször, biztosítsátok a ti személyes bizonyságotokat Jézus Krisztus evangéliumának igazságáról! Rendelkezzetek a tudással, hogy viselitek a papságot, és hogy Jézus Krisztus az Üdvözítõtök! Másodszor, tanulmányozzátok a Mormon könyvét és elmélkedjetek róla addig, amíg ki tudjátok jelenteni, hogy Joseph Smith Moróni angyaltól kapta azt, és Joseph próféta fordította le az aranylemezekrõl! Harmadszor, legyetek tiszták és bûntelenek! Azoknak, akik megbotlottak, a bûnbánat elérhetõ, ha megkeresitek a püspökötöket és segítségét és tanácsát kéritek. Negyedszer, fizessétek be a tizedeteket és felajánlásaitokat, hogy bizonyságot tehessetek az evangéliumnak errõl a nagy alapelvérõl! Gyûjtsetek pénzt, hogy missziót szolgálhassatok! A misszió nincs ingyen, és a misszionáriusnak számítania kell arra, hogy pénzügyileg nyújtson valamit a missziója költségeihez. Ötödször, tanuljatok meg dolgozni! Legyetek készek korán felkelni, egész nap keményen dolgozni, és idõben lefeküdni! Ahogy a missziótokra készültök tanuljatok meg dolgozni! És hatodszor, szolgáljatok házitanítóként az egyházközségetekben, hogy megismerjétek a szolgálat örömét! Az összes teljesidejû misszionáriusnak van néhány javaslatom: Elõször, szólaljatok meg! Az Úr azt mondja nekünk: „Mindenkor meg kell szólalnod, és hangos örömmel kell hirdetned evangéliumomat . . . ”5 Beszéljetek mindenkivel, boltosokkal, utasokkal a buszon, az emberekkel az utcán, és mindenkivel, akivel találkoztok! Másodszor, dolgozzatok keményen! A missziós munka sok elutasítást eredményez. Könnyû elbátortalanodni. „Elhívattatok, hogy választottjaimat összegyûjtsétek, mert az én választottjaim meghallják hangomat, és nem keményítik meg a szívüket.6“ Harmadszor, legyetek engedelmesek, hûek és igazak! A misszionáriusok védelemért szolgálnak társaságokban. Egy misszionárius akkor védelmezi legjobban a társát, ha hûséges az Úrhoz és segít a társának. A misszionáriusi szabályok betartásával a Szellem segítségének szabadságát kapjátok. Negyedszer, tanítsatok és tegyetek bizonyságot! „Kettesével menjetek, az én Szellemem hatalmával és az én nevemben hirdessétek az evangéliumot; hangosan, a harsona hangjához hasonlóan úgy, mint Isten angyalai, úgy hirdessétek szavamat.”7 És ötödször, amikor befejezitek a missziótokat, tartsátok meg a misszionárius szellemét, megjelenését és a belé vetett bizalmat! Brigham Young egyszer azt mondta a visszatért misszionáriusoknak: „Felemelt fejjel gyertek haza! A fejetek búbjától a lábatok ujjáig tartsátok magatokat tisztán; legyen tiszta a szívetek . . . ”8 Az ároni papságbeli fiatal férfiak apáihoz és nagyapáihoz: Motiváljátok és bátorítsátok a fiaitokat és unokáitokat, hogy szolgáljanak missziót! Nyújtsatok egy igaz otthont, a béke és stabilitás légkörét, ahol a fiatal férfiakat fel lehet nevelni és fel lehet õket készíteni a szolgálatra! Mutassatok személyes példát a parancsolatok betartásával! Fizessetek tizedet és felajánlásokat, járjatok az úrvacsorai gyûlésekre, olvassátok a szentírásokat, és tartsatok családi estet, hogy a fiaitok felkészüljenek a missziójukra! Tinektek és a feleségeteknek fel kell készülni arra, hogy házaspárként szolgáljatok missziót, ha eljön az ideje. Sokkal, sokkal több misszionárius házaspárra van szükségünk! A teljesidejû misszió szolgálatának örömei és áldásai olyan egyénien szentségesek, hogy nehéz ezeket megfelelõen kifejezni. Harmincöt évvel azután, hogy az elsõ missziómat szolgáltam, levelet kaptam egy családtól, akiket tanítottam, de nem kereszteltem meg. A levélben megosztották, hogy a család a négy kicsi gyerekkel, akiket egykor ismertem, ma négy templomi házasságból, három teljesidejû misszionáriusból, három püspökbõl, egy segítõegyleti vezetõbõl, és egy tucat unokából áll, akik az evangéliumban válnak éretté és fejlõdnek. Bizonyára el tudjátok képzelni az izgalmat és az örömöt, amit kaptam, tudva, hogy segítettem megtalálni õket és tanítani nekik Jézus Krisztus evangéliumát. Befejezésül hadd tegyem bizonyságomat a misszionáriusi szolgálatról! Tavaly az édesapám 88 éves korában meghalt. Fiatalemberként a gazdasági válság ideje alatt elhívták misszióba, amikor csak kevesen tudtak szolgálni. Nehéz volt és bonyolult. Mindig azt mondta, a döntése, hogy missziót szolgál, volt a legjobb döntés, amit valaha hozott. Amikor meghalt, 10 gyermeket, akikbõl kilenc még élt, 56 unokát és 116 dédunokát hagyott hátra. Utódai közül harmincketten szolgáltak teljesidejû missziót, és 15 házastárs, aki beházasodott a családba, szolgált missziót, ami 47 misszionáriust, vagyis majdnem 100 év teljesidejû misszionáriusi munkát eredményezett. Mindez részben azért történt, mert egy férfi missziót szolgált. Mindig hálás leszek azért, hogy édesapám missziót szolgált, és arra tanítottak és motíváltak, hogy kövessem a példáját. Bizonyságomat teszem errõl a nagy kiváltságról, ami mindnyájunknak megvan az Egyházban - hogy misszionáriusok lehetünk. A papság viselésétõl elválaszthatatlan a felelõsségünk, hogy missziót szolgáljunk. Imádkozom, hogy mindannyian teljesítsük ezt a kötelességünket az Úrral szemben, Jézus Krisztus nevében, ámen. Jegyzetek: 1. T&Sz 118. 2. Discourses of Wilford Woodruff, 309. oldal 3. Life of Heber C. Kimball, by Orson R. Whitney, 1888, p. 275-276; „Leaves from My Journal,” Third Book of the Faith-promoting Series, by President Wilford Woodruff, Second Edition, 1882, p. 69. 4. „Minutes of Conference” Deseret News, 1852. szeptember 18. 5. T&Sz 28:16 6. T&Sz 29:7 7. T&Sz 42:16 (?) 8. Discourses of Brigham Young, 328. oldal; 8:55.