„Szív és készséges szellem” Elder James M. Paramore A Hetvenek közül Olyan sok jó dolgot tudsz tenni, hogy majd meglepõdsz saját átalakulásodon és azon, ahogy látod a többieket is megváltozni. Tisztelettel köszöntelek benneteket, az Egyház papságát itt a földön. Megtiszteltetés itt lenni köztetek ma este. Az itt és az egész földön jelenlévõ papság bámulatos dolog. Néhány hónappal ezelõtt, amikor az Egyház Adminisztrációs Épületének központi elõterében a liftre vártam, bejött három férfi és a pultnál lévõ recepcióstól azt kérdezték: „Ez az a hely, ahol a testvéreket találjuk?” A recepciós elmosolyodott, én pedig arra gondoltam: „Hát nem csodálatos ez az üdvözlés!” Bárhova is megyek, mi mindenütt testvérek vagyunk. Ez közvetlenséget sugall és erõt ad. Amikor egy rám bízott feladat elvégzése után hazatérek, mindig hálát adok Istennek ezért a testvériségért, a szeretetért és a láthatóan jól végzett munkáért. Felülmúlhatatlanok vagytok, barátaim. Papságot viselõ férfiak, emlékszem egy tanárnõrõl szóló történetre, aki megkérdezte a nyári szünet után visszatérõ osztályát, hogy mit tanított nekik az apjuk az önállóságról. Miután már több történet elhangzott, megkérdezte ugyanezt Johnnytól is. Õ ezt válaszolta: „Az édesapám megtanított úszni; bevitt a Utah-tó közepére, kidobott a csónakból és azt mondta, ússzak vissza a partra.” „Nahát, - kiáltott fel a tanárnõ - ehhez kellett ám csak a bátorság!” Erre Johnny így válaszolt: „Nem is volt rossz, miután kimásztam a jutazsákból.” Nos, ifjú barátaim, az élet kihívás lesz, de Mennyei Atyánk megadta nekünk az eszközöket, hogy biztonságosan átjussunk rajta. Beszéljünk errõl egy pár percig! Az Úr az összes lehetséges élmény közül a legnagyszerûbb élményt szeretné nektek adni, miközben földi utatokon haladtok. Ez egy pompás út lehet, a szó szoros értelmében ezernyi nagyszerû tapasztalattal és szellemi feltöltõdéssel, amennyiben eligazodtok az út során adódó sok választási lehetõség között. Mennyei Atyánk egyértelmûen rámutatott az általa kijelölt útra, de a világi minták és utak megtéveszthetnek téged. De ne felejtsétek el: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság vagytok” (1 Pét. 2:9). Ti vagytok az az eszköz, amely által az igazság, a jóság és az örök élet ismertté lesz az egész világ elõtt. Mindannyiunknak része van benne. Ahogy az Úr ezt 1831-ben Joseph Smith-szel közölte, mindannyiunktól a „szívet és a készséges szellemet kívánja” (T&Sz 64:34). Fiatalemberek, az élet örök. Az Úr Jézus Krisztus és szolgálói reményt és bizonyságot adnak a világnak arról, hogy elõször Atyánk jelenlétébõl a földre utazunk, majd pedig visszatérünk Mennyei Atyánkhoz, hogy örökké éljünk. Ezt a jó hírt mindannyian hirdetjük a világnak. Ez egy isteni üzenet az örökkévaló életrõl és az örökké tartó kapcsolatokról-sõt az örökkévaló házasságokról és családokról. Semmi sem múlja felül a tartalmát, az értékét, az ígéretét. Ennek tudatában és ezzel a szeretettel átformálhatunk reményeket és álmokat, és segíthetünk, hogy mások is rátaláljanak arra az örökkévaló igazságra, belsõ békére és biztonságérzetre, amit ez adhat. Példának okáért, nézzük meg Bob barátom esetét, aki körültekintõen törõdött egy dohányzó elderrel! Majdnem minden délelõtt elment meglátogatni kvórumának tagját, hogy imádkozzon vele a dohányzás leküzdéséért, és adott neki egy csomag Lifesavers (Életmentõ) cukorkát, vagy egy csomag rágógumit, hogy napközben ezek segítségére legyenek. A késõbbiek során a templomoltár elõtt összekulcsolt kézzel állva látta viszont a férfit és feleségét, amint összepecsételték õket az örökkévalóságra. Vajon miért történt ez a változás, mi segítette elõ az események alakulását? Az evangélium és a „szív és a kézséges szellem.” Fiatalok, hadd osszak meg veletek néhány gondolatot, amelyek segítenek közeledni a „szívhez és készséges szellemhez”! Elõször, bizonyságunkat tesszük ennek a világnak, hogy Isten él és elküldte Szeretett Fiát, hogy ennek a földre utazásnak, majd visszatérésnek fontosságát közvetítse. Az út sikeres megtételéhez elkészítette a tervet. Nekünk csak ezt kell tenni: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 3:5). Az emberi bölcselkedés mindig létezni fog, de sem az örökkévaló élet, sem a földi béke ígéretével nem tud szolgálni. Teljes szívvel bízzatok az Úrban! Az Õ szentírásai és prófétái bizonyságot tesznek Róla és kijelölik az utat. Másodszor, Isten korlátokat hozott létre Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Ezek a parancsolatok, amiket azért adott, hogy segítsenek nekünk biztonságban megtenni az utat. Amikor „szívvel és készséges szellemmel” betartjuk a parancsolatokat, egy átalakulási folyamat kezdõdik el bennünk, ami során megváltozik a gondolkodásunk, átalakulnak érzéseink, másképpen öltözködünk, élünk, más ételeket és italokat fogyasztunk, és más módon szolgáljuk társainkat. A fiatalabbik Alma ezt így fogalmazta meg: „Így új teremtmények lesznek” (Móziás 27:26). Ezek a korlátok megvédenek minket. Elengedhetelenül szükségesek a biztonságos utazáshoz. Amikor ötéves voltam, édesanyám segített megismernem a korlátokat oly módon, hogy majdnem minden nap figyelmeztetett: „Jimmy, ne menj közel a folyóhomokos területhez,” ami pár száz lábnyira volt a házunktól. Mit gondoltok, mit csinált erre Jimmy és ifjú barátai? Persze, hogy odamentünk. Amint közelebb mentünk a folyóhomokos részhez, egyik barátom bele is lépett ebbe az eléggé nedves, sötétnek tûnõ homokba. Majdnem ugyanúgy nézett ki, mint a homok többi része. Elõször nem bírta mozdítani a lábát, és mi kinevettük. Aztán a lábai egy kicsit mélyebbre süllyedtek és õ nagyon megijedt. Nem tudott kijönni a folyóhomokból és elkezdett kiabálni. Mi többiek, amilyen gyorsan csak tudtunk, elfutottunk egy tehénpásztor házáig, torkunk szakadtából kiabálva. Õ azonnal felkapott egy kötelet és velünk együtt visszarohant a fiúhoz, aki mostanra már derékig benne volt a homokban. Lasszószerûen rádobta a kötelet a fiúra, majd mi tartottuk azt, amíg õ, letéve egy farönköt, rámászott, hogy kihúzza a fiút a homokból. Megtanuljuk, hogy amikor átlépjük az Úr által állított korlátokat, akkor általában ilyen folyóhomokba ragadunk bele. A világi dolgok gyakran hasonlítanak ehhez a homokhoz és lehetnek ennyire pusztítók is. Az Úr által adott korlátok- parancsolatok túllépésére csábítanak. Ezek a világi dolgok (a kábítószerek, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a házasságon kívüli együttélés, némelyik zene, és így tovább): Nagyon csábítóak, A normális élet részének tûnnek, Látszólag mindenki elfogadja õket, és Minden ezeket dicsõíti: a televízió, a mozifilmek, az Internet, a videofilmek, stb. Ezek kivezetnek minket az Úr által szabott határokon túlra. Ha mégis foglakozunk velük, kétségbeesésben, romboló hatású egészségügyi, pénzügyi és egyéb problémákban lesz részünk. A fiatalság erõsségéért címû füzet egyértelmûen leírja az Úr korlátait, és ez nagy áldást hoz követõire. Misszionáriusként és egyháztagként egyaránt segíteni szeretnénk az embereknek, hogy találják meg és fogják fel az Úr parancsolatainak vagy korlátainak értékét. Ha „szívvel és készséges szellemmel” tesszük ezt, vagy más szavakkal kifejezve buzgón, vidáman és lelkesen, mint ahogy Hinckley elnök járja a világot, akkor mi is mások leszünk, minden lehetõséget megbecsülünk és értékelünk majd. Harmadszor, ifjak és igen, idõsek ugyanúgy, mindig tartsátok szem elõtt a végcélt! Hol szeretnétek lenni 19 évesen vagy nyugdíjazásotokkor? Misszióban? Ezt még ma este döntsétek el! Megígérem, hogy ez átalakítja nem csak a ti, hanem mások életét is, miközben Isten vezérel benneteket a küldetésetek során. Õ csak „a szívet és a készséges szellemet kívánja.” Olyan sok jó dolgot tudsz tenni, hogy majd meglepõdsz saját átalakulásodon és azon, ahogy látod a többieket is megváltozni. Az olaszországi Bariban, egy bizonyságtevõ gyûlésen képzelhetitek a meglepõdésemet, amikor egy fiatalember felállt, és így szólt: ” Ha nem lettek volna misszionáriusok, akkor én ma nem lennék itt.” Majd azzal folytatta, hogy elmesélte, hogyan talált rá édesanyjára és nagyszüleire Párizsban, Franciaországban, Ben Walton és James Paramore testvér 30 évvel azelõtt. A sokadik találkozás után a család megkeresztelkedett. Most ez a fiú volt misszióban. Késõbb megtudtam, hogy az évek során több, mint 170 embert keresztelt meg az a család. Én is részesültem abban a kiváltságban, hogy misszióban szolgálhattam, és az a két és fél év nagyon megerõsítette a bizonyságomat. Nem is tudom elégszer megköszönni Istennek. Bizonyságomat teszem, hogy Isten él, Fia a föld Megváltója, és ez az evangélium áldást hoz az egész emberiségre mindenhol. Mindannyian: Bízzunk Istenben és az Õ Fiában! Éljünk az általuk adott határokon belül! Mindig „szívvel és készséges szellemmel” tartsuk szem elõtt a végcélt! Emlékezzetek, az Úr azt mondta: „a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” (1 Sám. 2:30)! Legyen ez a mi utunk is, Jézus Krisztus nevében, ámen.