Ha veszély leselkedik rád Thomas S. Monson elnök Az Elsõ Elnökség elsõ tanácsosa Egy meghatározó következményekkel járó csata zajlik a fiatal férfiak életében mostanában. Egyszerûen szólva, ez a helyes és helytelen dolgok közti választás harca. 1945. július 16-án a USS Indianapolis elhagyta a kaliforniai Mare Island Hajógyárat, küldetése egy titkos szállítmány eljuttatása volt a csendes-óceáni Mariana szigetcsoport Tinian Szigetére. A szállítmányban volt egy igen bonyolult felépítésû szerkezet, ami véget vethetett volna a második világháborúnak, a szenvedésnek, a bûntudatnak és halálnak. A hajóból július 26-án rakodták ki a szállítmányt, majd a Fülöp-szigeteki Leyte felé indult kíséret nélkül. Mivel a Fülöp-szigeteki tengeren ellenséges felségterületen hajóztak, a kapitány saját maga dönthetett arról, hogy cikkcakkos útvonalon haladjanak, hogy megakadályozzák felderítésüket, és kikerüljék az ellenség támadását. De õ nem ezt választotta. 1945. július 29-én vasárnap, nem sokkal éjfél elõtt, amint az Indianapolis a Leyte-öböl felé tartott, egy ellenséges tengeralattjáró felfedezte a nagy repülõgépanyahajót. Periszkóp mélységig lemerülve a tengeralattjáró könnyedén elkerülte, hogy felfedezzék, majd legyezõszerûen kilõtt hat torpedót 1400 méterrõl. Amint a torpedók becsapódtak a célba, a lövedékek és a repülõk üzemanyagának felrobbanása darabokra tépte a hadihajó orrát és tönkretette a generátorközpontot. Áram nélkül a rádiós nem tudta leadni az S.O.S. jelzést. A hajó elhagyását elrendelõ parancsot, amikor kiadták, szóban kellett továbbítani, mert minden kommunikációs rendszer összeomlott. Tizenkét perccel a becsapódás után a hajó fara 31 méter magasan egyenesen felemelkedett a levegõbe, majd a hajó hirtelen lesüllyedt a tenger mélyébe. A közel 1200 fõs legénységbõl körülbelül 400 fõ azonnal meghalt, vagy elsüllyedt a hadihajóval együtt. A többi 800 ember a hajó lesüllyedését túlélte, és beleesett a vízbe. Négy nappal késõbb, 1945. augusztus 2-án egy Lockhead Ventura pilótája felderítõ repülés közben észrevett egy szokatlan olajfoltot a víz felszínén, és azt 24 kilométeren át követte. Aztán a repülõgép személyzete észrevette azokat az embereket, akik életben maradtak az Indianapolis elsüllyedése után. Nagy mentõakció kezdõdött. Hajók siettek arra a területre és repülõgépeket indítottak, hogy dobjanak le az embereknek ételt, vizet és túlélõ felszerelést. Abból a körülbelül 800 emberbõl, aki a vízbe zuhant, csak 316 maradt életben. A többieket magához ragadta a veszélyes, cápáktól hemzsegõ tenger. Két héttel késõbb végetért a II. világháború. Az Indianapolis elsülylyedése „a II. világháború legutolsó nagy tengeri tragédiájaként” vált legendává. Van-e saját életünkre vonatkoztatható tanulsága az Indianapolis fedélzetén utazó emberek szörnyû élményének? Õk veszélynek voltak kitéve. A veszély ott leselkedett rájuk; az ellenség pedig ugrásra készen állt. A hajó haladt tovább, figyelmen kívül hagyva a cikkcakkos útirányra vonatkozó parancsot, és így könnyû célponttá vált. Ez okozta a katasztrófát. Azon a napon, amikor az Indianapolis Leyte felé hajózott, jelentkeztem az Egyesült Államok Haditengerészetébe. A kaliforniai San Diego mellett lévõ Tengerészeti Kiképzõ Központban szenvedtem a tábor szigorú fegyelmétõl, és az intenzív harci képzéstõl. Amikor végre eljött az elsõ szabadnap, azt mondták, hogy mindazok, akik tudnak úszni, elmehetnek a haditengerészet buszával San Diegoba, míg azoknak a tengerészeknek, akik nem tudtak úszni, ott kellett maradniuk úszásoktatásra. Mennyire örültem, hogy tudok úszni, és hogy már évek óta úszom! Aztán jött egy váratlan parancs. Minket, akik azt válaszoltuk, hogy tudunk úszni, felsorakoztattak - és nem a várakozó buszhoz , hanem a bázis úszómedencéjéhez irányítottak. A medence mélyebb végénél gyûltünk össze, s azt mondták, vetkõzzünk le, majd ránk parancsoltak, hogy egyesével ugorjunk be, és ússzunk egy hosszt. A többség kis erõfeszítéssel teljesítette is a feladatot és buzgón reménykedett a San Diegoba való buszozásunkban. De voltak páran, akik nem mondtak igazat, akik azt állították, hogy tudnak úszni, holott valójában nem tudtak. A legénységi tisztek náluk megvárták, míg másodszor és harmadszor is a víz alá merülnek, és csak ezután nyújtottak nekik egy bambuszrudat, hogy kihúzzák õket a biztonságos partra. Mi a tanulság? Mondj igazat! Végsõ esetben megmentheti az életedet, ha veszélyben vagy. A halandó életen való átutazásunk során veszélynek leszünk kitéve. Van-e olyan térkép, ami megmutatja a biztonság felé vezetõ utat? Vannak-e olyan emberek, akikhez segítségért fordulhatunk? Hadd ajánljak nektek ma este hat útirányjelzõ táblát, amelyek, ha felfigyelnek rájuk és követik õket, akkor elvezetnek a biztonsághoz! Íme ezek azok: 1. Válassz jó barátokat! 2. Kérj tanácsot szüleidtõl! 3. Tanulmányozd az evangéliumot! 4. Tartsd be a parancsolatokat! 5. Szeretettel szolgálj! 6. Imádkozz tudatosan! Egy meghatározó következményekkel járó csata zajlik a fiatal férfiak életében mostanában. Egyszerûen szólva, ez a helyes és helytelen dolgok közti választás harca. Egy korábbi idõszakban Moróni ezt a tanácsot adta: „Mert íme, Krisztus Lelke minden embernek megadatott, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között; és most megmutatom nektek, hogy miképpen ítélkezzetek. Minden tehát, ami jó cselekedetre ösztönöz és a Krisztusban való hitre indít, Krisztus adománya, és így arról biztosan tudhatjátok, hogy Istentõl való. Ami azonban gonosz cselekedetre és arra akarja rábírni az embert, hogy ne higgyen Krisztusban, hanem tagadja meg, arról biztosan tudhatjátok, hogy az az ördögtõl való.”1 Hadd osszak meg veletek egy-két gondolatot a korábban említett hat útjelzõ tábla mindegyikérõl, amelyek segítenek kikerülni a veszélyt! 1. Válassz jó barátokat! A barátok segítenek kialakítani a jövõdet. Hajlani fogsz arra, hogy olyan legyél, mint õk, és ott akarsz lenni, ahová õk járnak. Emlékezz arra, hogy az az ösvény, amin ebben az életben jársz, elvezet ahhoz az ösvényhez, amin következõ életedben is járni fogsz! Az Egyház kiválasztott egyházközségeiben és cövekeiben végzett közvéleménykutatás alapján egy jelentõs tényre bukkantunk: Azok a személyek, akiknek barátai templomban házasodtak, általában maguk is templomban házasodtak, míg azok az emberek, akiknek a barátai nem templomban kötöttek házasságot, általában maguk sem templomban házasodtak. Ugyanez a tény jellemzi a teljes idejû misszionáriusi szolgálatot is. A barátok befolyása nagyon erõsen meghatározó tényezõnek tûnt - sõt, egyenértékû a szülõi biztatással, a tanártól kapott útmutatással, vagy a templomhoz való közelséggel. A választott barátok késõbb vagy segítenek, vagy akadályoznak sikered elérésében. 2. Kérj tanácsot szüleidtõl! Édesanyád, édesapád, a családod, mindannyian szeretnek téged, és az örökkévaló boldogságodért imádkoznak. Apák, mutassatok példát fiaitoknak! Mutassátok nekik az utat! Járjatok együtt becsületességben és hitben! Ne ítélj elhamarkodottan! Egy középiskolai szöveggyûjteményben olvastam a történetet, amely ennek a tanácsnak a bölcsességét igazolja. Gépsorokkal üzemelõ nagy gyárban az alkalmazottaknak együtt kellett dolgozniuk, hogy csapatként sikeresek legyenek. Az egyik gépen dolgozó csapatnak kisebb esélye volt erre, mert az egyik munkás gyakran késve érkezett. A csapatvezetõ megrótta a késõ embert, és azt mondta neki: „Ha megint elkésel a munkából, ki vagy rúgva!” A rákövetkezõ nap megint késett a fegyelmezetlen dolgozó. Az osztálytól megkérdezték: „Mit tennél, ha te lennél a csapatvezetõ?” Az osztály fele azt mondta: „Tartanám magam a szavamhoz, és kirúgnám azt az embert.” A másik fele megsajnálta és azt válaszolta: „Adnék neki még egy lehetõséget.” A tanár aztán megadta a helyes választ: „Megkérdezném, miért késett. Lehet, hogy késése teljes mértékben elfogadható.” 3. Tanulmányozd az evangéliumot! Jézus így hív minket: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”2 Az Úr kijelentette ebben az adományozási korszakban: „azért kutassatok buzgón és tanítsátok egymásnak a bölcsesség szavát, mégpedig a legjobb könyvekben keressétek a bölcsesség szavát; kutassátok a tudást tanulás és hit által is.”3 Fejleszd a vágyat magadban, hogy megismerd az Urat, hogy megértsd parancsolatait, hogy kövesd õt! Aztán a kétségbeesés árnyait elûzik a reménysugarak, a bánatot öröm váltja fel, és az érzés, hogy elvesztünk az élet sûrûjében, elmúlik attól a biztos tudástól, hogy Mennyei Atyánk mindannyiunkra figyel. 4. Tartsd be a parancsolatokat! Határozd el, hogy Istent szolgálod! Tanulmányozd és kövesd igéjét! Az ároni papság egy fiatal viselõje, aki aktív cserkész, összefoglalta a választás igazságát, amikor a cserkészcsillag megszerzése érdekében felelnie kellett egy bizottság elõtt. A kérdésre, hogy mit jelent számára a cserkészet, ezzel válaszolt: „Olyan dolgokra vezet engem, amelyeket meg kell tennem, és távoltart azoktól a dolgoktól, amiket nem szabad megtennem.” Átment a vizsgán. Ez a közmondás is erre emlékeztet minket: „Nem lehet igazad, ha rosszat cselekszel, és nem tévedhetsz, ha jót cselekszel.” A jól ismert ének szavai szerint: Válaszd a jót, amikor döntés elõtt állsz. A Szent Szellem irányít a helyes úton; És fénye örökké rád ragyog, Amikor szíved a jó mellett áll.”4 George Albert Smith, az Egyház nyolcadik elnöke, ezt javasolta: „Maradj mindig az Úr oldalán.”5 5. Szeretettel szolgálj! „A kimondott szó” címû programban szerepel ez a tanács: „Tartozunk annyival magunknak, hogy felfedezzük tehetségeinket és lehetõségeket keresünk, hogy megosszuk azokat másokkal. És tartozunk azzal családunknak, barátainknak és szomszédainknak, hogy segítõkész módon használjuk tehetségünket. Még akkor is, amikor bátortalannak, magányosnak vagy olykor feleslegesnek érezzük magunkat, arra kell gondolnunk, hogy Isten nagyszerû lehetõségeket adott mindegyikünknek. Mindannyiunknak megvan a helye az életben és szeretteink életében.”6 Jézus volt a szolgálat megtestesítõje. Azt mondták Róla, hogy Õ volt az „ki széjjeljárt jót tévén.”7 Testvéreim, vajon követjük Õt ebben? Sok lehetõségünk van, de némelyik múlandó és gyorsan elröppen. Testvéreim, milyen különös, isteni öröm tölt el benneteket, amikor valaki felidézi a tõletek kapott tanácsot, az általatok mutatott példát, az igazságot, amit ti tanítottatok neki, amikor kiderül, hogy a ti hatásotokra kapott valaki indíttatást, hogy mással jót tegyen. Fiatalok vezetõi, emlékezzetek Pál apostol Timótheusnak adott tanácsára: „Légy példa a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.”8 Püspökök, az ároni papság élére érdemes, becsületes embereket válasszatok vezetõnek, és ugyanez a követelmény vonatkozik a cserkész vezetõkre is! Senki nem kap elhívást fiatalokkal végzendõ munkára addig, amíg egyháztagságának igazolása nincs a püspök kezében. Ráadásul, senki nem dolgozhat a cserkészet keretein belül, amíg nincs teljesen bejegyezve a cserkészet irányító testületénél, és a nyilvántartás szerint érdemesnek nem találják arra, hogy elhívást kapjon. Ennek az eljárásnak a fontosságát már többször ismertettük, de ennek ellenére „a farkasok mégis rátörnek a nyájra azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák azt.” Hinckley elnök kért meg, hogy hívjam fel erre a figyelmet ma este. 6. Imádkozz tudatosan! Istennel minden lehetséges. Ároni papságot viselõ férfiak, melkisédeki papságot viselõ férfiak, emlékezzetek Joseph próféta imájára, amit a szentnek nevezett ligetben mondott! Nézzetek körül és fedezzétek fel az imára adott válasz látható következményeit! Az ima által kapunk lelki erõt. A béke birodalmába az ima a belépõ. Az Indianapolis hadihajóval ellentétben, ha esetleg veszélybe kerülnénk, a mi energia összeköttetésünk megbonthatatlan és megszakíthatatlan marad - még Istennel, Mennyei Atyánkkal is. Segíteni fog, ha lehetõséget adunk Neki arra, hogy ezt életünkben megtegye. Felidézem egy néhány évvel ezelõtti emlékemet. Barátaim egy csoportjával éppen az erdõben lovagoltunk erõs morgan lovakon, amikor egy tisztásra értünk, mely dús zöld füvû rétre nyílott, amin egy kis tisztavizû patak folyt keresztül. Egy füles szarvas sem kívánhatna jobb otthont! Bár a veszély ott bújkált. A tapasztalt szarvas a legkisebb rezzenést is észreveszi a környezõ bokrokban; egy ág reccsenését is meghallja, és felismeri az emberszagot. Csak egyetlenegy irányból nincs biztonságban - felülrõl. Egy magas, öreg fán a vadászok magaslest építettek a csapda fölé. Bár ez sok helyen illegális, a vadász akkor csap le zsákmányára, amikor az enni és inni jön. Egyetlen ág sem törik el, egyetlen rezzenést sem hallani és a szag sem árulkodik a vadász hollétérõl. Miért? A nagyon fejlett veszélyt észlelõ érzékszervekkel rendelkezõ pompás hímszarvas nem képes arra, hogy egyenesen felfelé nézve felfedezze az ellenséget. A szarvas így veszélynek van kitéve. Az ember ennyire nem védtelen. Legnagyobb biztonsága abban a képességében és vágyában rejlik, hogy tud és akar felfelé nézni - „Istennel járj és élni fogsz.”9 Ezt írta a költõ: De összes csodás alkotásod közül a legfõbb, Összes terved közül a legfenségesebb, Uram, Beleültetted a vágyat Szívünkbe, mely Hozzád törekszik fel.10 Testvérek, felkészültünk az életutazásra? Az élet tengere néha nagyon zavaros. Az érzelmi harcok összecsapó hullámai mindent felkavarnak körülöttünk. Térképezzétek fel az utat! Legyetek óvatosak, és kövessétek a vázolt biztonságos lépéseket! 1. Válassz jó barátokat! 2. Kérj tanácsot szüleidtõl! 3. Tanulmányozd az evangéliumot! 4. Tartsd be a parancsolatokat! 5. Szeretettel szolgálj! 6. Imádkozz tudatosan! Ha így teszünk, biztonságosan fogunk hajózni az élet tengerén és hazai kikötõbe érkezünk meg - sõt a celesztiális birodalomba, Istenhez. Aztán a halandóság tengerészeiként halljuk a dicséretet: ”Jól vagyon jó és hû szolgám: . . . menj be a te uradnak örömébe.”11 Ezért az áldásért buzgón imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Moró. 7:16,17. 2. Mt. 11:28,29. 3. T&Sz 88:118. 4. „Válaszd a jót”, Hymns, no. 239. 5. Conference Report, 1945. okt., 118. 6. „Finding a Niche”, a Music and the Spoken Word 1998. február 15-i közvetítése. 7. Lásd Csel. 10:38. 8. 1 Tim. 4:12. 9. Alma 37:47. 10. Harry Kemp, „God the Architect”, The World’s Great Religious Poetry (1923), 211.-ben, szerk. Caroline Miles Hill. 11. Mt. 25:21.