Elder Lynn G. Robbins
A Hetvenek közül
A Sátán stratégiájának ravasz részeként elkülöníti a haragot a szabad akarattól, elhitetve velünk, hogy egy olyan indulat áldozatai vagyunk, amelyet nem tudunk befolyásolni.
„Van családom itt a földön.
Õk annyira jók hozzám.” Ezt reméli minden gyermek, mint ahogy azt egyik himnuszunk szövege is kifejezi („Families Can Be Together Forever,”
Hymns, no. 300; a kiemelés nem szerepel az eredeti szövegben).
A családhoz intézett kiáltványból megtudjuk, hogy „a család központi szerepet játszik a Teremtõ tervében . . . ” valamint „a férj és a feleség komoly feladata, hogy szeressék egymást, törõdjenek egymással . . . ” és „ . . . szent kötelességük, hogy szeretetben és tisztességben neveljék fel gyermekeiket” („A család, kiáltvány a világhoz”, Ensign, 1995. nov., 102. o.).
A család a Sátán számára is elsõdleges célpont. Õ háborúval fenyegeti a családot. Egyik cselszövése, hogy körmönfont, ravasz módon az ellenséges vonalak mögé oson, s így tör be saját otthonainkba és életünkbe.
Saját otthonaik falai között árt a családoknak és gyakran le is rombolja õket. Stratégiája az, hogy haragot kelt a családtagok között. A Sátán „az ellenkezés atyja és õ haragra gerjeszti az emberek szívét, hogy egymás ellen veszekedjenek” (3 Ne. 11:29 ; a kiemelések nem szerepelnek a forrásanyagban). A gerjeszti ige a szerencsétlenség receptjének tûnik: A vérmérsékletet tegyük közepes hõmérsékletre, keverjünk hozzá néhány jól megválogatott szót, s forraljuk fel ezeket; folytassuk a keverést, amíg be nem sûrûsödik; hûtsd ki; néhány napig hagyd az érzéseket hidegen; hidegen tálald; sok maradék lesz.
Stratégiájának ravasz részeként elválasztja a haragot a szabad akarattól, elhitetve velünk, hogy egy olyan indulat áldozatai vagyunk, amelyet nem tudunk befolyásolni. Ezt halljuk: „Elvesztettem a türelmemet.” Elveszíteni a türelmet, ezek az érdekesen összeválogatott szavak széles körben elterjedt szólássá váltak. Az „elveszíteni valamit” kifejezés arra utal, hogy „nem állt szándékunkban”, „véletlenül”, „önkéntelenül”, „nem felelõsen” - talán gondatlanul, „de nem felelõsen” történt.
„Megõrjített.” Ez egy másik kifejezés, amit hallhatunk, s amely szintén az ellenõrzés vagy a szabad akarat hiányára utal. Ez egy olyan mítosz, amit le kell rombolni. Senki sem õrjít meg minket. Nem mások mérgesítenek fel minket. Ebben nincs része a kényszernek. Mérgesnek lenni egy tudatos választás, döntés eredménye; ezért mi dönthetünk úgy, hogy nem leszünk mérgesek. Mi választunk!
Azoknak, akik ezt mondják: „Nem tehetek róla”, a szerzõ, William Wilbanks így válaszol: „Lehetetlen”.
„Az agresszió, . . . az elfojtott harag, a harag kibeszélése, az üvöltözés és a kiabálás” mind tanult stratégiák a harag kezelésében. „Azt választjuk, amelyik a múltban hatékonynak bizonyult számunkra. Észrevettétek már valaha is, milyen ritkán veszítjük el türelmünket, amikor a fõnökünk felbosszant minket, és milyen gyakran, amikor barátok vagy családtagok idegesítenek bennünket?” („The New Obscenity”, Reader’s Digest, 1988. dec., 24. o.; a kiemelés nem szerepel a forrásanyagban).
Wilbanks másodéves hallgatóként próbálta ezt ki a középiskolai kosárlabdacsapatban, és be is vált. Az elsõ edzésen az edzõ ember-ember elleni játékra kérte õt fel, mialatt a csapat figyelte õket. Amikor elhibázott egy könnyû dobást, mérges lett, toporzékolt és nyafogott. Az edzõ odament hozzá és ezt mondta: „Ha még egyszer így viselkedsz, soha többé nem játszol a csapatomban.” Az elkövetkezõ három év során soha többé nem vesztette el a türelmét. Évekkel késõbb, ahogy visszaemlékezett erre az esetre, rájött, az edzõ egy életet megváltoztató alapelvet tanított meg neki azon a napon: a haragot féken lehet tartani.
Joseph Smith Fordításában az Efézusbeliekhez 4:26-ban Pál felteszi a kérdést: „Lehetsz úgy mérges, hogy közben nem követsz el bûnt?” Az Úr nagyon világosan fogalmazott e témával kapcsolatban: „Mert bizony mondom nektek, hogy akiben az ellenkezés szelleme lakik, az nem tõlem való, hanem az ördögtõl, aki maga az ellenkezés atyja; mert õ haragra gerjeszti az emberek szívét, hogy egymás ellen veszekedjenek. Én azonban nem gerjesztem haragra az embereket egymás ellen, hanem inkább megbékítem õket egymással” (3 Nefi 11:29-30).
Ez az Úrtól származó tanítás vagy parancsolat szabad akaratot feltételez és egyben kérés is az öntudatos elméhez, hogy döntsön. Az Úr azt a választást várja el tõlünk, hogy ne legyünk mérgesek.
Feloldozást sem nyerhet az, aki haragvóvá válik. Máté 5. fejezetének 22. versében azt mondja az Úr: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre” (a kiemelés nem szerepel a forrásanyagban) . Milyen érdekes, hogy az „ok nélkül” kifejezés nem található az ihletett Joseph Smith Fordításban (lásd Máté 5:24), sem a 3 Nefi 12:22 versében található változatban. Amikor az Úr kihagyja az „ok nélkül” kifejezést, mentség nélkül hagy minket. „De ez az én tanításom, az ilyen dolgokat félre kell tenni” (3 Ne. 11:30). „Félre tudjuk tenni” a haragot, hiszen õ ezt tanította és parancsolta nekünk.
A harag egyfajta behódolás a Sátán hatásának azáltal, hogy feladjuk önuralmunkat. Ez az a gondolatban elkövetett bûn, amely ellenséges érzésekhez és magatartáshoz vezet. Ez az autópályán tapasztalható dühöngés, a sportcsarnokokban elõforduló kitörések és az otthonainkban lévõ belsõ erõszak kirobbantója.
Ha nem tartjuk ellenõrzésünk alatt, akkor a harag gyorsan kiválthat egy kegyetlen szavakkal tarkított kifakadást vagy más érzelmi bántalmazást, amely sebet ejthet egy érzékeny szíven. Az, „a mi kijön a szájból - mondta az Üdvözítõ -, fertõzteti meg az embert” (Máté 15:11). David O. McKay mondta:
„A férj és a feleség soha ne beszéljenek egymással emelt hangon, hacsak nem ég a ház” (Stepping Stones to an Abundant Life, comp. Llewelyn R. McKay [1971], 294. o.).
A fizikai bántalmazás nem más, mint elszabadult harag, sosem lehet igazolni és mindig jogtalan.
A harag barátságtalan próbálkozás arra, hogy másokkal azt éreztessük, bûnösök, s ez egy kegyetlen módja annak, hogy megpróbáljuk rendreutasítani õket. Ezt gyakran helytelenül fegyelmezésnek nevezik, pedig csaknem mindig a várt eredmény ellenkezõjét váltja ki. Ezért int a szentírás: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserû kedvûek” és „Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek” (Kol. 3:19, 21).
A választás és a felelõsségrevonhatóság elválaszthatatlan alapelvek. Mivel a harag egy választás eredménye, keményen figyelmeztet a kiáltvány arra, hogy „akik bántalmazzák hitvesüket, . . . egy napon el kell számolniuk Isten elõtt.“
A szabad akarat és a harag közti összefüggés megértése jelenti az elsõ lépést ahhoz, hogy a haragot kiküszöböljük életünkbõl. Dönthetünk úgy, hogy nem leszünk mérgesek. És ezt a döntést meghozhatjuk ma, még most: Soha többé nem leszek dühös.” Gondolkodjatok el ezen az elhatározáson!
A Tanok és szövetségek 121. része az egyik legjobb forrás, amelybõl helyes vezetési alapelveket tanulhatunk. A 121. rész talán legfontosabb kérése a házastársakhoz és a szülõkhöz szól. Azt mondják nekünk, hogy „meggyõzéssel, türelemmel, gyengédséggel, alázattal és õszinte szeretettel” kell irányítanunk családunkat (T&Sz 121:41-42).
Váljék valóra minden gyermek álma, hogy jó családja legyen itt a földön! Ez az én imám és bizonyságom, Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
