id. Elder Richard E. Turley
A Hetvenek közül
Ez a csodálatos visszaállítás késztetett minket arra, hogy felismerjük azokat a téves filozófiákat és életmódokat . . . amelyek nem tetszetõsek Mennyei Atyánk elõtt.
Körülbelül tíz évvel ezelõtt feleségem és én az egyik vasárnap legnagyobb részét azzal töltöttük, hogy vendégül láttunk egy fiatal végzõs hallgatót a Harvard Egyetemrõl. Ez a fiatalember azért jött el Salt Lake City-be, hogy lássa, az Egyház „õszinte” egyház-e. Szülei, akik New England-ben éltek, már korábban elmondták neki, részt vettek a misszionáriusi beszélgetéseken és azt tervezik, hogy megkeresztelkednek. Fiúk megkérte õket, várjanak addig, amíg õ eljön Salt Lake City-be. A Templom téri és más egyházi létesítményeket érintõ körútja során azt mondta, szeretne valaki olyasvalakivel beszélgetni, aki szintén rendelkezik tudományos és technikai háttérrel. Az én nevemet adták meg neki, és azután felhívtak telefonon.
Abban az idõben nagyon szoros volt a napirendünk, és az egyetlen nap, amelyen ezzel a fiatalemberrel beszélgethettünk, a vasárnap volt. Azt mondtuk neki, ha szeretné látni, milyen a mormon élet, örömmel fogadjuk, ha velünk tölt egy napot. Érdekes és kellemes idõt töltöttünk el a fiatalemberrel. Aznap két úrvacsorai gyûlésre vittük el, az egyiken egyik fiúgyermekünk és felesége beszélt, a másikon pedig mi voltunk a szónokok. Amikor beléptünk az épületbe, ahol nekünk kellett beszédet mondanunk, találkoztunk a püspökkel, aki gyorsan magával vitt minket az irodájába egy imádságos gyûlésre. Mindegyikünk, beleértve fiatal barátunkat is, letérdelt a püspök íróasztala köré, és a püspök egy alázatos, elõre el nem készített imát mondott.
A püspöki irodából a kápolnába mentünk. A fiatalembert bemutattuk egy fiatal házaspárnak, s õ melletük ült a gyûlés alatt. Feleségem és én a Mormon könyvérõl beszéltünk, ami ideálisnak bizonyult, hiszen a fiatalembert már korábban felkérték, hogy olvassa el a Mormon könyvét.
A gyûlés után otthonunkba vittük a fiatalembert, ahol feleségem finom vacsoráinak egyikét szolgálta fel neki. A hátralévõ idõnket azzal töltöttük, hogy megosztottuk vele bizonyságunkat a Mormon könyvérõl, Jézus Krisztusról, és az Õ Egyházának visszaállításáról. Másnap a fiatalember visszatért Bostonba.
Késõbb lehetõségünk adódott a szüleivel is beszélni. A fiú beszámolt nekik arról, hogy a mormon Egyház „õszinte” egyház. Azt is megemlítette nekik, hogy a Mormon könyve tanulmányozása által képes volt eloszlatni Jézus Krisztussal kapcsolatos kétségeit.
Megértettük, hogy a fiatalember agnosztikus (a világ megismerhetetlenségét valló) akart lenni, mert szerinte Isten természetét vagy létezését lehetetlen megismerni másképp, mint személyes tapasztalaton keresztül. Szerencsére, Salt Lake City-ben tett látogatása közvetlen élményt és lehetõséget nyújtott neki arra, hogy megfigyelje egy ehhez az Egyházhoz tartozó család életének egy napját. Mindamellett, csak saját megfigyelései által jutott el arra a következtetésre, hogy Jézus a Krisztus.
Amikor befejezte a Mormon könyve olvasását, rátalált a legfontossabb kulcsra, amely által megtudhatjuk, vajon igaz-e a Mormon könyve, hogy Jézus-e a Krisztus és valójában felfedezte a végsõ kulcsot ahhoz, hogy mindenrõl megtudja az igazságot. Moróni utolsó fejezetében kijelentette: „a Szentélek ereje által mindenrõl megtudhatjátok az igazat” (Moróni 10:5).
Az évek során rájöttem, hogy csak a Szentlélek ereje által hidalhatjuk át a bizonytalanság és a bizonyosság között lévõ szakadékot. Ez megmagyarázza, miért mondta Jézus Péternek Czézárea Filippinél azt, amit mondott. Jézus megkérdezte tanítványait: „Engemet . . . kinek mondanak?” (Máté 16:15).
És Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia” (Máté 16:16).
Erre így felelt Jézus: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:17).
Más szóval, az Atya kinyilatkoztatta Péternek, ahogy most nekünk is kinyilatkoztathatja, mégpedig a Szentlélek ereje által, hogy a Názáreti Jézus, az õ legkedveltebb és legengedelmesebb Fia, valóban az a régóta várt Messiás volt és még ma is az, akirõl a világ kezdete óta valamennyi prófétája jövendölt.
Ahogy visszagondoltam erre a bostoni fiatalemberre, eszembe jutott az a sok másik fiatalember is, aki kutatja, de még nem tudja, hogyan találja meg a választ az élet sok kérdésére. A fiatalok nem légüres térben élnek, és mint mindegyikünk, ki vannak téve annak, amit Pál a „tanítás akármi szelének” nevezett. Hadd olvassam föl Pál efézusbeliekhez írt levelét, amelyben megmagyarázza, miért adott nekünk az Úr apostolokat, prófétákat és más ihletett vezetõket, tanítókat: „Hogy [többé ne] legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (Ef. 4:11-14).
Milyen hálás vagyok az õsi és az újkori prófétákért, akik segítenek nekünk felismerni azokat, akik a „tévelygés ravaszságához” hajtanak!
Ésaiás próféta látomásban látta a mi idõnket, amikor az Úr ezt fogja tenni: „Csodásan cselekszem ismét e néppel; nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltûnik” (Ésaiás 29:14).
E csodálatos visszaállításnak köszönhetõen fel kell ismernünk azokat a téves filozófiákat és életmódokat, amelyek bár politikailag és társadalmilag elfogadhatóak, nincsenek a mi Mennyei Atyánk kedvére. Ha egy agnosztikus Moróni felhívását követve el tudott jutni addig, hogy higgyen, akkor mások is meg tudják érteni, miért szerepel számunkra a föld az elsõ helyen. Mózes felújított feljegyzésében az Úr megválaszolja e föld céljával kapcsolatos kérdésünket:
„És történt, hogy Mózes Istent szólította, és így szólt: Kérlek, mondd meg nekem, miért vannak így ezek a dolgok és mivégre alkottad ezeket?
És ezt mondta az Úristen Mózesnek: Saját céljaimra alkottam ezeket a dolgokat. . . .
Mert lásd, ez mûvem és dicsõségem, hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).
Bõvelkedünk azokban a filozófiákban, amelyek lekicsinylik az ember e földön való helyzetét. Mózes beszámolójában, azután, hogy látta Isten teremtményeit, még saját maga is úgy gondolta, az ember semmi, de Isten világossá tette számára, hogy az ember jelent mindent.
Megfontolásunk másik példája és forrása a családhoz szóló kiáltvány, amelyet a testvérek 1995-ben jelentettek meg, és amely nagyon világosan vázolja Isten céljait és az emberiséggel szembeni elvárásait.
Míg a föld országai milliárdokat költenek minden évben arra, hogy többet tudjanak meg a föld és galaxisának eredetérõl és céljáról, addig a válasz ott fekszik elõttük. A föld az emberiségért teremtetett, hogy segítsen nekünk „halhatatlanságot és örök életet” nyerni. A Teremtés részletei kétségtelenül érdekesek, de fontossági sorrendben sokkal elõrébb való az az igény, hogy többet tudjunk meg Teremtõnkrõl, és elfogadjuk hívását, hogy kövessük Õt, s így mi is megvalósítsuk mindazt, ami tõlünk telik.
A szellem segítségünkre lesz abban a törekvésünkben, hogy áthidaljuk a bizonytalanság és a bizonyosság közötti szakadékot. Jézus Krisztus a mi világosságunk (lásd 3 Nefi 18:24). Kövessük ezt a sugárzó fényt, és hívjunk másokat is, hogy hasonlóképpen cselekedjenek! Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
