Sharon G. Larsen
Második tanácsos a fiatal nõk általános elnökségében
Nem kell Moróni kapitánynak lennetek, hogy változtassatok a dolgokon. Mennyei Atyánknak arra van szüksége, hogy azok legyetek, akik vagytok, a családotokban. Így tervezte.
A nefita hadsereg kapitánya haragos volt! Amalikiás, egy gonosz, törekvõ szakadár, arra törekedett, hogy elpusztítsa az igaz nefiták otthonait, családjait és országát. Moróni kapitány vette a köpenyét és szétszakította, hogy lobogót csináljon belõle. A köpenyre ezeket a szavakat írta: „Emlékezzünk Istenünkre és vallásunkra, szabadságunkra, békénkre, asszonyainkra és gyermekeinkre!” (Alma 46:12), és köpenyének ezt a darabját egy rúd végére erõsítette. „A szabadság zászlajának” nevezte ezt a lobogót. Országszerte minden toronyra kitûzték - emlékeztetõként arra, hogy védjék meg családjaikat a gonosz betolakodóktól.
Fiatal nõk, a szabadság zászlajához vagytok hasonlóak, amint azon igyekeztek, hogy megvédjétek családokat az olyan betolakodókkal szemben, mint az önzés, a durvaság, a harag és a viszálykodás. Lobogótok békét, szeretetet és családotokért végzett szolgálatot jelképez.
Figyeljetek oda annak a fiatal nõnek a példájára, aki ezt írta: „Családomban éppen most egy nagyon nehéz idõszakon megyünk keresztül. Megadatott nekem az a lehetõség, hogy betöltsem édesanyám szerepét. Néha nem vehetek részt az iskola utáni programokon, hogy el tudjam látni az öcsémet. Néha nem mehetek el szórakozni a barátaimmal, hogy vacsorát fõzhessek vagy bevásárolhassak.” Majd hozzáteszi: „E felelõsség miatt sokmindent megtanultam az anyaszereprõl, a felnõtté válásról és a felelõsségvállalásról, nemcsak magamért, hanem másokért is.”
Amikor saját szabadság-zászlótokat hordozzátok, mely a lobogótok, sok módjára rá fogtok lelni annak, hogy megáldjátok a családotokat, hogy szeressétek a családotokat, és hogy egyszerûen csak odafigyeljetek.
Például, amikor a lányom, Shelly visszatért a missziójából, nem tûztem egy rúd végére a köpenyemet, de találtam egy hosszú és keskeny vörös szõnyeget. Amikor Shelly hazatért, az elülsõ ajtóhoz vezetõ vörös szõnyegen lépdelt.
De nincs szükségetek vörös szõnyegre vagy megtépett köpenyre. Néha egy kis üzenet a párnán, egy mosoly vagy egy ölelés bármi másnál jobb, amit csak ki tudtok találni a szeretet kifejezésére.
A szolgálat kifejezi a szeretetet.
Lindsey magasra tartotta lobogóját, amikor szolgálta az anyukáját. Azt írta: „Anyukám szunyókált egyet. Én kitakarítottam a házat. Amikor felkelt, meg volt lepõdve.” Most figyeljetek arra, mit mondott Lindsey: „Jó érzés volt bennem.” Mit gondoltok, miként érzett az anyukája? Mit gondoltok, miként érzett Mennyei Atyánk azzal kapcsolatban, amit tett?
Fiatal nõk, szívemben vörös szõnyeget gurítok mindannyiótoknak, és állva tapsolok nektek.
Nem kell Moróni kapitánynak lennetek, hogy változtassatok a dolgokon. Mennyei Atyánknak arra van szüksége, hogy azok legyetek, akik vagytok, a családotokban. Így tervezte. Családotok nélkületek nem lenne ugyanaz. Nagyon is fontosak vagytok.
Emlékszem, amikor méhkas-korú voltam (régen, amikor még dínoszauruszok kószáltak a földön), a nõvérem arra készült, hogy otthonról elköltözve máshol járjon iskolába. Vigasztalhatatlanul sírtam. Amint vigasztalni próbált, azt mondta: „Ne sírj, Sharon; visszajövök.” Könnyáztatta arccal felnéztem rá és azt mondtam: „Ó, tudom, hogy visszajössz, de ki fogja felmosni a konyhapadlót, míg távol vagy?” Úgy gondolom, ezt úgy nevezik: magad felé fordítani a szívedet!
Hamarosan rájöttem, hogy több minden hiányzik nekem a feltörölt konyhapadlónál. Szükségünk van egymásra. Szükség van rá, hogy ott álljunk egymás mellett.
Néhány évvel késõbb ugyanez a nõvérem felém fordította szívét, amikor megkérdeztem tõle, kölcsönkérhetem-e kocsiját, hogy meglátogassam a barátaimat. Beleegyezett, de azt mondta, hozzam vissza 4 óráig. Boldogan indultam el. Annyira jól éreztük magunkat, hogy alig hittem a szememnek, amikor ránéztem az órára, és 6 óra volt! Amikor beszaladtam a házba, a nõvérem nem volt ott, de az asztalon egy csodaszép csokitorta állt, a kedvencem, egy kis üzenettel, amelyen ez állt: „Ne aggódj! Tudom, jól érezted magad. Elintéztem, hogy elvigyenek. Szeretlek.” Namármost, én ezt nevezem annak, hogy szívedet pedig a család felé fordítod, magasra tartva a lobogódat. Az érzéseim aggasztották, pedig én voltam az, aki kellemetlenséget okozott neki.
Létezik egy bizonyos erõ a lánytestvérek között. Létezik egy bizonyos erõ a fiútestvérek és a lánytestvérek között. Létezik egy bizonyos erõ a szülõk és a gyermekek között, mely által támogatják egymást, és igen, „meg is mentik” egymást.
Vegyétek az életmentõ erõt ebben a történetben! Néhány évvel ezelõtt ikerlányok, Grielle és Kyrie, születtek idõ elõtt a Jackson családba. Külön inkubátorba helyezték õket, hogy csökkentsék a fertõzés veszélyét. Kyrie, a nagyobb termetû lánytestvér, több mint egy kilójával, gyorsan gyarapodott és nyugodtan aludt. De Brielle, aki születésekor kevesebbet nyomott egy kilónál, nem tudott lépést tartani vele. Hirtelen kritikusra fordult Brielle állapota. Az ápolók mindent megtettek, amit csak ki tudtak találni, hogy stabilizálják Briellét. De Brielle még mindíg izgett-mozgott és hisztizett, míg oxigénfelvétele lezuhant, szívritmusa pedig megugrott. Akkor az ápolónak eszébe jutott egy eljárás, amirõl már hallott. Azt mondta az aggódó szülõknek: „Hadd próbáljam meg Briellét odarakni a testvéréhez, hogy meglássuk, ez segít-e!” A szülõk beleegyeztek, az ápoló pedig becsúsztatta az izgõ-mozgó csecsemõt nagyobb testvére mellé az inkubátorba. Alig csukták be az inkubátor ajtaját, mire Brielle közelebb húzódott Kyriehez, és rögtön megnyugodott. Perceken belül Brielle vérének oxigénszintje jobb lett, mint születése óta bármikor. Amint elszenderült, Kyrie kisebb testvére köré vonta kicsiny kezeit (lásd Nancy Sheehan, „A Sister’s Helping Hand,” Reader’s Digest, 1996. május, 155-156).
Az orvosok és az ápolók minden rendelkezésre álló orvosi és tudományos módszert felhasználtak, hogy segítsenek a csecsemõn, de semmi nem mûködött. Semmi nem volt képes azt megadni a küszködõ csecsemõnek, amit a saját nõvérétõl kapott. Ezt tehetik egymásért a nõvérek. Ezt tehetik egymásért a család tagjai.
Fiatal nõk, életetek a lobogó, mely segíthet megvédelmezni családotokat a gonosz betolakodókkal szemben. Felhívunk benneteket, hogy álljatok ki a kedvesség, a jóság és az azokért végzett szolgálat mellett, akiket legjobban szerettek - a családotokért! Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
