Templom Nyugat-Afrikának Elder Glenn L. Pace a hetvenektõl Inspiráló látni az Úr kezét, amint összegyûjti azokat az elemeket, amelyek elkerülhetetlen gyõzelemhez fognak vezetni. Lesz templom Nyugat-Afrikában. ƒvekkel ezelõtt néhány fiatal gyermekünkkel megnéztem egy BYU futballmeccset. Vesztettünk. Ki nem állhatom, amikor ez történik! Bountifulban lévõ otthonunk felé haladva az edzõkkel készített rádióbeszélgetést hallgattuk. Amikor vége lett, gyerekeimnek nem volt más választása, mint hogy az én meccs utáni megjegyzéseimet hallgassák. Éppen befejeztem az utolsó elemzést azzal kapcsolatban, hogy mit rontottunk el a meccsen, amikor hétéves lányom azt kérdezte: „Apa, amikor látod a templomot, jó érzésed lesz belül?” Arra gondoltam: Hát ez meg hogy jön ide? Ahogy megpróbáltam rájönni, mi köze ennek a megjegyzésnek a meccshez, a lányomra pillantva megláttam, hogy az ablakon át a Salt Lake Templomot nézi. Valami miatt a meccs nem számított már. Egész életemet gazdagították a templommal kapcsolatos élmények. Szüleink rendszeresen elvittek minket a Salt Lake Cityben lévõ Templom térre. Rámutattak a templomra, és elmondták, hogy ott házasodtak össze, és emiatt családunk mindig együtt lehet. Milyen megnyugvást adott ez egy kisfiúnak, akinek a legnagyobb félelme az volt, hogy szülei meghalhatnak! És most milyen megnyugvást ad egy felnõtt férfinak, akinek a szülei átmentek a fátyol másik oldalára. Amikor 10 éves voltam, a Salt Lake Templom árnyékában elõször olvastam Joseph Smith történetét, és erõs bizonyságot nyertem a visszaállítás igaz voltáról. Hálával emlékszem arra, amikor szüleimmel elmentem a templomba és felruházásomban részesültem, mielõtt elindultam a missziómba. Feleségem és én körülbelül három évvel késõbb kötöttünk házasságot a Salt Lake Templomban. Az azt követõ évek során részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy levezethettem mind a hat gyermekünk templomi házasságának szertartását. Tudjuk, hogy sok egyháztagnak nem volt része abban az áldásban, amiben nekem, hogy templomok mellett nõjön fel. Emiatt a tudás miatt mindannyian izgatottá váltunk, amikor 1997. októberében Hinckley elnök a következõ bejelentést tette: „Eltökélt szándékunk, testvérek, hogy elvigyük a templomokat az emberekhez, és megadjunk nekik minden lehetõséget azokra az igen értékes áldásokra, melyek a templomi imádatból származnak.” (Conference Report, 1997. október, 69; vagy Ensign, 1997. november, 50). Azóta örvendeztünk és ámultunk, amikor számos templom bejelentésérõl, majd késõbb nyílt napjáról és felszentelésérõl hallottunk. Modern-kori csodának és jövendölések beteljesülésének vagyunk tanúi. Milyen csodálatos idõ ez, amelyben élhetünk! A templomok építése feletti örömünkben nem osztozik mindenki. Különösen az ellenségnek vannak dührohamai, amikor fenyegetve érzi hatalmát. Az elmúlt két év során elsõ kézbõl tapasztaltam haragját Nyugat-Afrikában. Nagyon aktív volt, hogy megakadályozza a templom felépülését a világnak abban a részében. Két évvel ezelõtt Hinckley elnök bejelentette, hogy lesz egy templom Nyugat-Afrikában, méghozzá Accrában, Ghánában. Azóta az ellenség könyörtelenül próbálta megakadályozni, hogy ez megtörténjen. Miért aggódik annyira Lucifer? 85 000 egyháztagunk van Nyugat-Afrikában, és az egyház nagyon gyorsan növekszik. Az istentiszteleti látogatottság 50% feletti, de jelenleg csak 400 felruházott egyháztag van, a Johannesburgba vagy Londonba való több ezer kilométeres utazást szinte lehetetlenné tévõ költségek miatt. Több mint 700 teljes idejû afrikai misszionáriusunk van, akik a missziós mezõn szolgálnak, és akik közül nagyon kevesen részesültek a felruházásukban. Az afrikai emberek évszázadokig vártak, hogy részesüljenek az evangélium teljességében, és sok fájdalmat és szenvedést kellett elviselniük. Most végre megkaphatnak minden áldást, ami elérhetõ Isten gyermekei számára. Az érdemes egyháztagok részesülhetnek templomi felruházásukban, és családjuk össze lehet pecsételve az idõre és az örökkévalóságra. A templomi szövetségek iránti hithûség felgyorsítja a szellemi fejlõdést. Amint azt Elder John A. Widtsoe elmagyarázta: „Felkészültebben állnak majd helyükre Isten jelenlétében; gyorsabban fognak fejlõdni minden isteni hatalomban; sokkal jobban megközelítik majd az Istenhez való hasonlóságot; teljesebben fel fogják ismerni isteni küldetésüket.” (Evidences and Reconciliations [1960], 300). Ezért aggódik annyira Lucifer. Ezen kívül ismeri az afrikai emberek hatalmas seregét, akik elfogadták az evangéliumot a fátyol másik oldalán, és türelmetlenül várják a helyettes általi keresztelésüket és templomi felruházásukat, valamint a családjukhoz való pecsételést is. Amikor felszentelik a templomot, a szellemvilág gátja átszakad, és az afrikai kontinensen élt emberiség áradata elárasztja az Úr templomát, amint leszármazottaik elvégzik értük a munkát. Nem szabad csodálkoznunk, hogy Lucifer minden rendelkezésére álló eszközt kihasznál annak érdekében, hogy a templomot távol tartsa ezektõl az emberektõl. A szenvedések évszázadain át az emberek általában nem váltak keserûvé. Alázatosak, taníthatóak és istenfélõk. Ismerik a szentírásokat és felismerik a Pásztor hangját. Hiszek a hitükben. Tudom, hogy az Üdvözítõ szereti az afrikai embereket. Így, egy kicsit más szavakkal olvasva a Tanok és szövetségek 121. részének 33. versét: „Az ember éppen úgy kinyújthatná gyenge karját, hogy megállítsa a [Kongót] elõírt folyásában, vagy hogy vizét felfelé fordítsa, mint hogy megakadályozza a Mindenhatót abban, hogy [templomot építsen az afrikai utolsó napi szenteknek].” Ahogy az Üdvözítõ mondta: „Én nem fogom tûrni, hogy mûvemet tönkretegyék; igen, és megmutatom nekik, hogy az én bölcsességem nagyobb, mint az ördög ravaszsága.” (T&Sz 10:43) Inspiráló látni az Úr kezét, amint összegyûjti azokat az elemeket, amelyek elkerülhetetlen gyõzelemhez fognak vezetni. Lesz templom Nyugat-Afrikában. Múlt héten ismét Provóból Bountifulba mentünk autóval. Amint elhagytuk Provo-t, láttuk a hegyen a templomot. Mielõtt kikerült volna a látókörünkbõl, megpillantottuk a Mount Timpanogos Templomot, majd megjelent a Jordan River Templom, amit a Salt Lake Templom követett. És közvetlenül azután megpillantottuk a Bountiful Templomot, mely mintegy ékszerként áll a város felett. Visszaidéztem lányom kérdését: „Apa, amikor látod a templomot, jó érzésed lesz belül?” Felismertem, hogy a lenyûgözõ válasz ez: „Igen, amikor látom a templomot, csodálatos érzésem támad belül.” Azonban fáj a szívem azokért az afrikai fivéreinkért és nõvéreinkért, akik soha nem láttak még templomot egész eddigi életükben. Reménységem és imám az, hogy soha nem fogjuk készpénznek venni a templomi áldásokat. Ima van a szívemben Nyugat-Afrikáért és a világ minden más helyszínéért, ahol a külsõ hatások megakadályozzák a szenteket abban, hogy élvezzék a templom áldásait. Tanúságom teszem e munka isteni voltáról. Jézus a Krisztus. Õ áll ennek az egyháznak az élén, és Õ hangolja össze királysága felépítését itt a földön. Csodákat tapasztalunk, és ezért tanúsíthatom, hogy nem szûntek meg. Jézus Krisztus nevében, ámen.