Az örökkévalóságot tartsd szem elõtt Elder Jay E. Jensen a hetvenektõl Ha elõször segítünk az embereknek, hogy megértsék a tervet, akkor mélyebb és tartósabb motivációra találnak a parancsolatok betartásának tekintetében. Nem fejezhetõ ki szavakkal az alkalmatlanság érzése, mely ezzel a szent elhívással jár, különösen azzal a felelõsséggel, hogy az egész világon különleges tanúja legyek Jézus Krisztusnak (lásd T&Sz 107:25). Arra kérlek titeket, hogy higgyetek és imádkozzatok értem. Alma mondta ki az igazságot, melyrõl beszélni szeretnék: „Isten tehát, miután megismertette velük a megváltás tervét, parancsolatokat adott nekik” (Alma 12:32). A tanítási folyamat sorrendje e vers alapján az, hogy Mennyei Atyánk elõször megismertette Ádámmal és Évával a megváltás tervét, majd parancsolatokat adott nekik. A boldogság nagyszerû tervét szem elõtt tartva minden parancsolat fontos valamiért az örökkévalóságban (lásd Alma 42:8; 34:9). Tudom, hogy ez az igazság a megtérés, a megtartás és az aktivizilás kulcsa. Ha elõször segítünk az embereknek, hogy megértsék a tervet, akkor mélyebb és tartósabb motivációra találnak a parancsolatok betartásának tekintetében. Az egyik általános felhatalmazott élménye más szavakkal mondta el azt, amit Alma tanított. Elmesélte, hogy beszélt egy ismerõs nõtestvérrel, aki évekkel azelõtt váláson ment keresztül. A hölgy odament hozzá, hogy megköszönje neki a tanácsot, melyet legsötétebb óráiban kapott tõle. Emlékeztette rá, hogy mit mondott neki: „Nos, nõtestvérem, ne veszítsd szem elõl az örökkévalóságot! Mindig az örökkévalóságot tartsd szem elõtt!” Azt mondta, hogy ez az igazság lett a támasza. Amikor megértjük a boldogság nagyszerû tervét, bepillantást nyerünk az örökkévalóságba, és igazi, örökkévaló fényben látjuk a parancsolatokat, szertartásokat, szövetségeket, élményeket, próbatételeket és csapásokat. Ne felejtsétek el azonban, hogy a Sátán a most sötét, kényszerítõ sürgõsségével eltompítja a remény ragyogását és az örökkévalóság látványát. Ez történt azokkal is, akiket a Mormon könyve említ, akik letértek „az igaz útról” (Hélamán 6:31) és „önállóak lettek” (3 Nefi 1:29). Lámán és Lémuel letértek az útról, és panaszkodtak a megpróbáltatásaik miatt, hogy nincsenek velük a javaik, melyekkel állításuk szerint „boldogan élhetné[nek]” (1 Nefi 17:21). Ez történt a tékozló fiúval is. Mivel szerette volna minél hamarabb megkapni halandó örökségét, így szólt apjához: „Add ki a vagyonból rám esõ részt,” melyet vett, és „eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt” (Lukács 15:12-13). Megint másokról Nefi beszél, aki azt mondja, hogy az ördög „fellázítja õket a jó ellen, . . . testileg biztonságba ringat[va] õket” ( 2 Nefi 28:20-21). Akik nem látnak bele az örökkévalóságba, vagy szem elõl veszítik azt, azok egyéni normákat hoznak létre, melyek saját, önös érdekeiket szolgálják. A halandóságot tartják szem elõtt, és az válik normájukká, némelyiküknek istenévé. Ammon Lamóni királyt, aki addig halandóságának fényénél élt, Istenrõl tanította, egy olyan hatalomról, mely magasabb volt a királynál. A király azt gondolta, hogy „mindaz helyes, amit” tesz (Alma 18:5). Ammon példája és üzenete azonban megérintette a szívét, és „igen kezdett félni, hogy helytelenül tett” (Alma 18:5). Ammon ezt követõen „megmagyarázta nekik a megváltás tervét” (Alma 18:39). Miután a tékozló fiú mindenét elvesztette, „magába szállt, [és] monda: . . . Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened” (Lukács 15:17-18). Figyelemre méltó, hogy elismerte a menny ellen elkövetett bûnét, mert valóban létezik egy menny, és egy irgalmas, igazságos Isten uralkodik ott. Kinyilatkoztatott egy isteni tervet, melyhez hozzá tartozik az utolsó ítélet, melyet Fia hoz, aki „nem tart ott szolgát,” és ahová egy napon mindannyian odaállunk majd (2 Nefi 9:41). Örökké hálás leszek csodálatos szüleimért, és az otthonért, ahol elsõsorban megtanultam az evangéliumot, és ahol elõször bepillantottam az örökkévalóságba. Ezt a látásmódot erõsítették meg fiatal koromban vezetõim és tanáraim, amint eljártam az egyházba és a szemináriumra. Az örökkévalóság szem elõtt tartásának és a boldogság nagyszerû terve megértésének szempontjából az a döntés volt a legjelentõsebb, hogy teljes idejû missziót szolgáljak. Mormon könyve mindennapos tanulmányozása és a misszionáriusi beszélgetések tanítása során megtapasztaltam Pál apostol tanításának igazságát: „A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é?” (Róm. 2:21). Újra és újra tanítva a boldogság tervét, megtanultam azt. Míg az ima, a szentírások tanulmányozása és az egyházban végzett szolgálat is segített nekem az Atya tervének megismerésében és abban, hogy egyre inkább szem elõtt tartsam az örökkévalóságot, mindinkább értékelem azt, amivel a szent himnuszok járulnak hozzá a megtéréshez. Gyermek- és fiatalkorom idején, és különösen az Elemiben, a visszaállítás himnuszai, melyeket Isten igaz szolgái írtak, jelentõs szerepet játszottak abban, hogy megtérjek az evangéliumhoz és megértsem az Õ tervét. Packer elnök azt mondta: „Ha odafigyelünk, észrevesszük, hogy az evangéliumot tanítják, mert a visszaállítás himnuszai tulajdonképpen tanokat tanítanak” (Conference Report, 1991. október, 29; vagy Ensign, 1991. november, 22). A jelenlegi énekeskönyv elõszavában arra emlékeztet minket az Elsõ Elnökség, hogy „az inspiráló zene elengedhetetlen részét képezi egyházi gyûléseinknek. . . . A legnagyszerûbb beszédeket a himnuszok éneklésével mondjuk el. A himnuszok bûnbánatra és jó cselekedetekre késztetnek, erõsítik a bizonyságot és a hitet, pihenést nyújtanak a megfáradtaknak, megvigasztalják a gyászolókat, és mindvégig kitartásra inspirálnak minket.” (Hymns, ix) Sok himnusz fedi fel a megváltás nagyszerû tervének tanait. Egyes himnuszok hatalmas áldozatok árán születtek, melyek közül legvégsõ a halál, és a szentség és odaadás szellemét közvetítik, melyek arra indítanak minket, hogy térjünk meg az Atyához és az Õ tervéhez. A tanárképzés hangsúlyozásával idén a szülõk, a tanárok és a misszionáriusok magasabb szintre emelik majd az evangéliumi tanítást annak biztosításával, hogy maguk is megértik a tervet, és olyan himnuszokat énekelnek, melyek ugyanezt a szellemet közvetítik. Remélhetõleg nem hanyag módon éneklik majd ezeket, hanem a gyûlések elkezdésének és befejezésének céljával, valamint leckék részeként, illetve mondanivalók bevezetéseként vagy összegzéseként a leckékben. E csodálatos himnusz szavaival zárom beszédemet: Jó égi Atyám él És szeret engemet. S Szent Lelke azt súgja nekem, S így nem kételkedem. A földre küldött õ, Hogy tervét megtegyem. S Szent Lelke azt súgja nekem, Hogy meg is tehetem. („Jó Égi Atyám él”, Egyházi énekek, 94. o.) Bizonyságot teszek arról, hogy az Örök Isten nagyszerû terve igaz. Isten él. Jézus az Õ isteni Fia. Joseph Smith igaz próféta, és ezt a munkát az Úr irányítja, 15 próféta, látnok és kinyilatkoztató által. Jézus Krisztus nevében, ámen.