A cövekelnök Gordon B. Hinckley elnök A cövekelnökök ugyanazon inspiráció értelmében kapnak elhívást, mint az általános felhatalmazottak. Imádkozom értük, szeretett testvéreimért, hogy az Úr Szelleme nyugodjon rajtuk. Most örömömre szolgál, hogy elmondhatok nektek néhány gondolatot. Elõször is, köszönöm, hogy itt vagytok. Soha nem láttam ehhez foghatót. El kellett volna hoznom a távcsövemet, hogy megnézzem, hogy festetek ti ott a felsõ erkélyen. Az egész csarnokban öt üres széket számláltam. Mily nagy öröm itt lenni! Testvéreim, mily csodálatos dolog Isten papsága! Semmihez nem hasonlítható. Csak azok kézrátétele által kapható meg, akiknek felhatalmazásuk van annak átadására. Ebben a sáfárságban a papság átadása Keresztelõ Jánosig, valamint Péterig, Jakabig és Jánosig, az Úr apostolaiig vezethetõ vissza. A földre jöttek, és kezeiket - a szó szoros értelmében - Joseph Smith és Oliver Cowdery fejére tették, hangosan mondván el e csodálatos hatalom átadásának szavait. Azóta minden papságot elnyerõ férfi olyan valaki kézrátétele által kapta meg azt, aki ugyanúgy részesült abban, és ez az eredeti átadáshoz vezethetõ vissza. Nincs tekintettel társadalmi osztályokra. Nemzetiségre, etnikai háttérre vagy bármely más tényezõre való tekintet nélkül minden arra érdemes férfi megkaphatja a papságot. Isten parancsolatai iránti engedelmessége válik döntõ tényezõvé. Elnyerésének alapja az, hogy érdemes arra az Úr szemében. Együtt jár vele annak joga és felhatalmazása, hogy irányítson Krisztus egyházában. Eszembe jutnak olyan élmények, melyekben régen volt részem, amikor a Tizenkettek Tanácsának voltam a tagja. Részt vettem egy cövekkonferencián, ahol az elnök gazdag, befolyásos ember volt. A világ normái szerint nagyon sikeres. Pompás otthonban lakott. Csodaszép autóval jött ki elém a repülõtérre. Elsõ osztályú étteremben ebédeltünk. És mégis alázatos volt a hivatalában, igyekezett tanulni, és mindig hajlandó volt a helyes dolog megtételére, amikor cövekének ügyeit intézte. Ezt követõen elmentem egy másik konferenciára. Az elnök egy olyan autóval jött ki elém, mely sok évet megélt már. Egy gyorsétteremnél álltunk meg, hogy bekapjunk valamit. Otthona rendkívül szerény volt - rendezett, tiszta és csendes, de nem volt gazdagon bútorozott. Asztalos volt a szakmája. Nem rendelkezett a világ díszes dolgaival. De õ is csodálatos cövekelnök volt, aki figyelemreméltó módon végezte a feladatát. Minden tekintetben kiváló volt. Ez ennek a papságnak a csodája. Nem számít a gazdagság. Nem számít az iskolázottság. Nem számít az emberek dicsérete. Az számít igazán, hogy az Úr elfogad-e. A ma este jelen lévõ felhatalmazottak mindegyike bizonyságot tehet arról, hogy a cövekek újraszervezésénél figyelemreméltó, felemelõ élményeik voltak. Emlékszem, amikor úgy 40 évvel ezelõtt rám bízták egy cövek újjászervezését. Az elnök hirtelen meghalt. A testvérek arra kértek, hogy menjek el, beszéljek a temetésen, és szervezzem újjá a cöveket. Azelõtt soha nem tettem ilyet. Új voltam általános felhatalmazottként. Teljesen egyedül mentem. Amikor megérkeztem, elvittek egy másik városba, ahol részt vettem a temetésen. A cövek minden tisztségviselõjét és püspökét megkértem, hogy maradjanak ott a temetés után, és bejelentettem, hogy másnap este kerül sor a cövek újjászervezésére. Megkértem a misszióelnököt, hogy üljön le mellém, míg interjúkat készítek a testvérekkel, akik közül senkit nem ismertem. Késõ estig interjúkat tartottunk. Hamarosan rájöttem, hogy gondok vannak a cövekben. Széthúzások vannak. Amikor végeztünk, azt mondtam a misszióelnöknek: „Nem vagyok elégedett. Mások nincsenek?” Azt mondta: „Csak egy férfit ismerek, akivel még nem tartottunk interjút. Nemrég költözött ide, mert áthelyezték a vállalatában. Második tanácsos egy püspökségben. Nem nagyon ismerem õt. Egy másik városban lakik.” Azt mondtam: „Menjünk, látogassuk meg!” Kocsiba ültünk, és a szállodába hajtottunk, ahova éjszakára bejelentkeztem. Nos, odáig jutottam, hogy interjút készítettem az összes megjelent férfitestvérrel, és senkit nem találtam, akit érdemesnek tartottam az elnöklésre, de másnap estére meg volt tervezve az újjászervezés. Késõ volt, mire a szállodába értünk. Felhívtam a férfit; egy álmos hang vette fel a telefont. Elmondtam, hogy látni szeretném õt ma este. Elnézést kértem a késõi hívásért. Azt mondta: „Éppen lepihentem, de felöltözöm és jövök.” Odajött a szállodába. Az ezt követõ beszélgetés nagyon érdekes volt. A BYU-n végzett, mint ásványolaj-geológus. Egy nagy olajtársaságnak dolgozott. Máshol már szolgált felelõsségteljes pozíciókban az egyházban. Ismerte az egyház programját. Szolgált missziót. Ismerte az evangéliumot. Megfontolt volt az egyházi kérdésekben. És az olajtársaság alkalmazottjaként pontosan azért a területért volt felelõs, amit a cövek behatárolt. Azt mondtam neki, hogy reggel felhívom, és elbocsátottam. A misszióelnök elment, én pedig lepihentem. Másnap hajnali három körül felébredtem. Kételyekkel telt meg az elmém. A cövek számára majdnem teljesen ismeretlen volt ez a férfi. Felkeltem és letérdeltem, útmutatásért könyörögve az Úrhoz. Hangot nem hallottam ugyan, de egy határozott benyomás azt mondta: „Megmondtam neked, hogy ki legyen a cövekelnök. Miért kérdezõsködsz tovább?” Szégyellve magam azért, hogy ismét zargattam az Urat, ágyba bújtam és elaludtam. Másnap korán reggel felhívtam a férfit, és elhívtam õt, hogy szolgáljon a cövek elnökeként. Megkértem rá, hogy válasszon tanácsosokat. Aznap este, amikor az emberek összegyûltek, nagy találgatás folyt, hogy ki lesz a cövekelnök, de erre a férfira senki nem gondolt. Amikor bejelentettem a nevét, egymásra néztek az emberek, hogy tudja-e valaki, ki õ. Megkértem, hogy jöjjön fel az emelvényre. Bejelentettem a tanácsosait, és õket is megkértem, hogy jöjjenek fel. Bár nem ismerték õt, de azért támogatták az emberek. Kezdtek beindulni a dolgok a cövekben. Az emberek már régóta tudták, hogy szükségük van egy cövekközpontra, de évekig bizonytalanok voltak és veszekedtek azt illetõen, hogy hova kerüljön. Õ munkához látott és 18 hónapon belül egy csodaszép, új cövekközpont állt készen a felszentelésre. Egységesítette a cöveket. Mindenhova elutazott, találkozott az emberekkel, és kifejezte irántuk a szeretetét. A megfáradt cövek életre kelt, és szó szerint pezsgett a lelkesedéstõl. Fényes csillagként áll ma eme egyház cövekeinek hatalmas csillagképében. Testvérek, bizonyságot tehetek nektek arról, hogy a cövekelnök megnevezésénél napvilágra kerül az Úr kinyilatkoztatása. Egyszer ezen a gyûlésen már beszéltem a püspökökrõl, ma este pedig a cövekelnökökrõl szeretnék mondani egy pár szót. A tisztség betöltésére elõször 1832-ben került sor az egyházban. Joseph Smith, az egyház elnöke, cövekelnök is volt. Amikor 1834-ben új cövek megszervezésére került sor Missouriban, ez megváltozott, és a papság soraiból választottak tisztségviselõket. Olyan tisztség ez, mely kinyilatkoztatás által érkezett. A cövek megszervezése egyházközségek és gyülekezetek családjának a teremtését jelképezi. Egyre összetettebb az egyház programja, és egyre többet követelünk a cövekelnökségektõl. Létrehoztunk kisebb cövekeket. Jelenleg 2550 cövek van az egyházban, és továbbiak megszervezését is jóváhagytuk már. A cövek elnöke az a tisztségviselõ, akit kinyilatkoztatás hív el arra, hogy az egyházközségek püspökei és az egyház általános felhatalmazottai között álljon. Ez egy nagyon fontos feladatkör. Általános felhatalmazottak képzik, õ pedig a püspököknek nyújt képzést. Nagyon érdekes számomra az, hogy 17789 egyházközség van az egyházban, bennük egy-egy püspök. Az egész földön megtalálhatók. Tagjaik különbözõ nyelveken beszélnek. Mégis, mind hasonlítanak egymáshoz. Lehet, hogy Singapore-ban vagy Stockholmban mennek el a vasárnapi gyûlésekre, de a gyûlések ugyan olyanok. Gondoljatok bele, milyen zavart okozna az, ha minden püspök a saját akaratát követné. Az egyház nagyon rövid idõn belül szó szerint szétesne. A cövekelnök a püspökök tanácsadójaként szolgál. Minden püspök tudja, hogy ha komoly problémával kell számolnia, akkor rendelkezésére áll valaki, akihez elmehet, hogy megossza terhét és tanácsokat kapjon. Második biztonsági hálóként szolgál abban a döntésben, hogy ki érdemes arra, hogy elmenjen az Úr házába. A püspökök nagyon közel vannak népükhöz. Szomszédokként élnek közöttük. Néha nincs szívük visszautasítani egy ajánlás megadását, bár esetleg kérdéses az illetõ érdemessége. De a cövekelnök is tart interjút. Wilford Woodruff idejéig minden templomi ajánlást az egyház elnöke írt alá. Ám túl nehéz lett a teher, és a cövekelnökök kapták meg ezt a felelõsséget. Hatalmas munkát végeznek ebben a tekintetben. Az elnök annak eldöntésében is második szûrõként szerepel, hogy ki érdemes arra, hogy elmenjen és egy misszióban képviselje az egyházat. Õ is interjút készít a jelentkezõvel, és csak akkor írja alá az ajánlást, ha meggyõzõdik az illetõ érdemességérõl. Hasonlóképpen, felhatalmazást kapott a misszióba elhívottak elválasztására és felmentések átadására a szolgálat befejezésekor. És ami a legfontosabb, õ a fõ fegyelmezési tisztségviselõ a cövekben. Az ároni papsághoz tartozó tanár feladatai alkalmazhatók a cövek elnökének esetében. Feladata, hogy „õrködjék [az egész cövek] felett, hogy az egyháztagokkal legyen és erõsítse õket; És ügyeljen, hogy sem hamisság, sem súrlódás, sem hazugság, sem rágalmazás, vagy rosszindulatú beszéd ne legyen úrrá a gyülekezeten, És arra is ügyeljen, hogy az egyháztagok gyakran összejöjjenek és hogy mindenki teljesítse kötelességét” (T&Sz 20:53-55). Õ viseli annak nagy felelõsségét, hogy meggyõzõdjön a cövekben tanított tanok tisztán és épen tartásáról. Kötelessége meggyõzõdni arról, hogy nem tanítanak hamis tanokat, és nem kerül sor hamis szokások bevezetésére. Ha egy melkisédeki papságviselõ félrelép, vagy valaki más valamely körülmények között ilyesmit tesz, akkor tanácsokat kell adnia annak, és ha az illetõ kitart az adott szokás mellett, akkor az elnöknek kötelessége cselekedni. Behívja a vétkest, hogy jelenjen meg egy fegyelmi tanács elõtt, ahol intézkedéseket tehetnek, és próbaidõt szabhatnak ki, felfüggeszthetik a jogait, vagy kizárhatják az illetõt az egyházból. Ez nagyon terhes, kellemetlen feladat, de az elnöknek félelem és részrehajlás nélkül kell szembenézni ezzel. Mindez a Szellem irányításával összhangban történik, amint azt a Tanok és szövetségek 102. része leírja. Ezt követõen aztán mindent meg kell tennie azért, hogy együtt dolgozzon vele és idõvel visszahozza azt, akit megfegyelmeztek. Mindezekért, és még sokkal több dologért õ felelõs. Ebbõl pedig az következik, hogy saját életének példaként kell állnia népe elõtt. Mily csodálatos férfiak csoportjából kerülnek ki ennek az egyháznak a cövekelnökei! Sugalmazás által választjuk õket, és rendkívül szorgalmasan végzik a feladatukat. Jó képességû férfiak. Olyan emberek, akik jól ismerik az egyház tanait és eljárásait. Nagy hitû férfiak. Olyan emberek, akiket az Úr hívott el arra, hogy hatáskörükön belül elnököljenek. Úgy gondolom, ismerem egy kicsit a cövekelnöki tisztséget. Nagyapám akkor volt cövekelnök, amikor még csak 25 cövek volt az egyházban. Édesapám évekig elnökölt az egyház legnagyobb cövekje felett. Magam is cövekelnökként szolgáltam, mielõtt elhívtak volna, hogy általános felhatalmazott legyek. Egyik fiamat éppen most mentették fel, miután kilenc évig szolgált cövekelnökként. Ez négy nemzedéket jelent, mely ebben a feladatkörben szolgált. Teljes mértékben megbízom azokban a férfiakban, akik betöltik ezt a tisztséget. Sok feladatuk van és hatalmas felelõsségeik. Felismerik saját alkalmatlanságukat, és tudom, hogy útmutatásért és segítségért imádkoznak. Tudom, hogy tanulmányozzák a szentírásokat, hogy válaszokra leljenek. Tudom, hogy ezt a munkát teszik elsõ helyre az életükben. Mivel ennyire bízunk bennük, arra serkentjük a helyi egyháztagokat, hogy ne keressék az általános felhatalmazottakat, amikor tanácsokra és áldásra vágynak. Cövekelnökük ugyanazon inspiráció értelmében kapott elhívást, mint az általános felhatalmazottak. Imádkozom értük, szeretett testvéreim, hogy az Úr Szelleme nyugodjon rajtuk. Imádkozom, hogy inspirációt kapjanak szavaik, gondolataik és cselekedeteik terén. Remélem, hogy otthonuk a béke, a szeretet és az összhang otthona, ahol inspirációt meríthetnek a munkájukhoz. Imádkozom, hogy felmagasztosítsák és megáldják feleségüket és gyermekeiket, hogy kedves férjek és apák legyenek, akik példaként állnak cövekjük minden tagja elõtt. Remélem, hogy bármi legyen is a foglalkozásuk, tisztességgel és becsülettel végzik azt, hogy olyan dolgozók legyenek, akik méltók a bérükre. Remélem, hogy életük nem csak azok tiszteletét érdemli meg, akik a mi hitünkön vannak, hanem másokét is, akikkel kapcsolatba kerülnek. És miután évekig jól szolgáltak, tisztességgel és szeretettel vezetve népüket, eljön az ideje annak, hogy felmentik õket. Egyetlen jutalmuk a nép szeretete és testvéreik bizalma lesz. Nincs más tisztség az egyházban, mely hasonlítható lehetne az övékéhez. A cövek elnöke elég közel van az emberekhez ahhoz, hogy ismerje és szeresse õket. Tanácsosaival együtt mégis eléggé elkülönül tõlük ahhoz, hogy az Úr akarata és módja szerint, tárgyilagosan kezelje a dolgokat. Azért imádkozom, hogy az Úr bõséges és csodálatos áldásai áradjanak ki ezekre az elkötelezett testvérekre, hogy hithû, inspirációval segített ítélõképességû, türelmes emberek legyenek, a kik szeretik az Urat és szeretik az Õ népét. Alázatosan azért imádkozom, hogy legyenek boldogok, és találják meg jutalmukat abban az elégtételében, hogy jól szolgáltak, Jézus Krisztus nevében, ámen.