Sion özvegyei Elder Earl C. Tingey a Hetvenek elnökségébõl Az Úr szereti az özvegyeket. . . . Törõd[nünk] kell az özvegyekkel a családunkban, otthonunkban, egyházközségünkben és szomszédságunkban, és segítenünk kell nekik. A „Sion özvegyei” címet adtam a beszédemnek. A szótár olyan nõként határozza meg az özvegyasszonyt, akinek meghalt a férje, és . . . aki nem házasodott újra.1 Vannak fiatal özvegyek is. Férjüket gyakran korai halál érte utol. Ha fiatal gyermekekkel van megáldva otthonuk, akkor a fiatal özvegy egyedül hordozza felnevelésük felelõsségét. Az özvegynek van egy megválaszolatlan kérdése: Miért velem történt meg ez? Nem szokatlan a rendkívüli magány. Más özvegyek idõsebbek. Férjük egy becsben tartott közös élet után idõs korból vagy betegségbõl adódóan halt meg. A szeretett emlékek évtizedeit, a nemes család felnevelésének közös örömét, és az egyháznak, valamint a közösségnek nyújtott együttes szolgálatot a magány és annak érzése váltja fel, hogy már nincs szükség rájuk, vagy nem kívánatosak. Megválaszolatlanul marad a kérdés: Mennyi ideig kell még várnom arra, hogy csatlakozhassam örök társamhoz? Lehet, hogy több templomi munkát végeznek. Gyakran válik nehezebbé az élet. A családtagoknál vagy öregek otthonában történõ elhelyezés felválthatja az egész élet emlékeivel töltött családi otthont. Az egyedüllét idegen a nõtestvéreink számára, amikor megözvegyülnek. Segíteni, és hozzájárulni akarnak mások jólétéhez. Sokaknak határt szab gyenge egészségük. Hithûek akarnak maradni, hogy egy napon csatlakozhassanak örök társukhoz. Sokat taníthatnak nekünk a hitrõl. Az egyház tana nagyon is világos az özvegyeket illetõen. A korai egyházban feddésben részesültek a vezetõk, mert elhanyagolták az özvegyeket. „Hét köztiszteletben álló embert” hívtak el, hogy segítsenek.2 Pál arra tanította a szenteket, hogy tiszteljék az özvegyeket.3 Azt tanította, hogy ha valaki nem gondoskodik „az övéirõl és fõképen az õ házanépérõl, . . . a hitet megtagadta, és roszszabb a hitetlennél.”4 Amikor Brigham Young 1847-ben megszervezte az elsõ pionírok utazását a Nagy Sóstó völgyébe, akkor a következõ tanácsot adta a szenteknek: „Minden csoport egyenlõ arányban és javainak megfelelõen viselje terhét annak, hogy a szegényeket, özvegyeket, árvákat és azoknak a családjait is magukkal vigyék, akik bevonultak katonának, nehogy az özvegyek és árvák panasza e nép ellen felszálljon az Úrhoz.”5 Úgy gondolom, hogy az arra tett erõfeszítés, hogy segítsenek az özvegyeknek átkelni a fennsíkon, a legnagyszerûbb mai példája annak, hogy mi módon törõdjünk az özvegyekkel. A korunkbeli kinyilatkoztatás felfedi az egyház rendjét: „Minden asszonynak joga van arra, hogy férje eltartsa, amíg férje el nem szólíttatik. . . . Minden gyermeknek joga van arra, hogy szülei eltartsák. . . . Azután pedig igényelhetnek az egyháztól.”6 A Tanok és szövetségek azt is leszögezi: „A tárházat az egyháztagok adományaiból kell fenntartani, abból gondoskodni kell az özvegyekrõl, árvákról és szegényekrõl.”7 Jakab könyvében van az egyik legcsodálatosabb leírása az egyház tanának, felelõsségünk tekintetében, mint az özvegyek családtagjai és barátai: „Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, és szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.”8 Az özvegy kifejezés 34 alkalommal fordul elõ a szentírásokban. Ezek közül 23 az özvegyeken kívül az árvákat is megemlíti. Úgy gondolom, hogy az Úrnak gyengéd érzései vannak az özvegyek és az árvák iránt. Tudja, hogy nekik talán nagyobb mértékben kell Rá támaszkodniuk, mint másoknak. Imáik személyesebbek és tartósabbak, õszintébb az embertársaiknak nyújtott szolgálatuk és nagyobb a hitük. Az özvegyek hite legendás a szentírásokban. A sareptai özvegy akkor mutatta meg hitét, amikor inkább Illés prófétát látta el egy falat kenyérrel, mintsem arra használta volna marok lisztecskéjét és kevés olaját, hogy fia és õ maga megegyék azt, majd meghaljanak. A szentírások feljegyzése szerint: „És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.”9 Az „És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék” talán jelképezi az özvegyek Úrba vetett bizalmát. Anna, a 84 éves özvegy, aki szüntelen a templomban szolgált, felismerte a kisded Jézust, amikor bemutatták õt a templomban.10 A naini özvegy hatalmas hitét érzékelve Jézus Krisztus feltámasztotta a halott fiút, az özvegy egyetlen fiát, amint éppen a városkapun kívülre vitték, hogy eltemessék.11 Az ajándékozás igaz szellemének példájaként örökre halhatatlanná vált az Üdvözítõ tanításainak legnagyobbikaként az özvegy két fillérének története: „A sokaság . . . pénzt [vet] a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért . . . vete bele. . . . Akkor elõszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az õ fölöslegükbõl vetének; ez pedig az õ szegénységébõl, a mije csak volt, mind beleveté, az õ egész vagyonát.”12 Kérlek titeket, csodálatos nõtestvérek, akik megözvegyültök, tudjátok, hogy Isten szeret titeket. A legjobbak vagytok a legjobbak között. Tudom, mirõl beszélek. Saját édesanyám már majdnem három éve özvegy. Nemes családanyaként a kiterjedt család 247 tagja felett õrködik. Feleségem édesanyja, aki 97 éves, egyre gyengülõ egészsége ellenére hithû marad és továbbra is mindvégig kitart. Kedves nõtestvérek, már az életetek is, mely az igazlelkû életvitel példája, egyre jobb szereplésre készteti a fiatalabb családtagokat. Továbbra is tanárok maradtok. Isten tervének valamely pontján csatlakoztok majd örök társatokhoz, és örökké együtt fogtok szolgálni vele a szellemvilág hatalmas munkájában. Ti pedig, fiatal özvegyek, mindig egyre több feladattal a családban, tudjátok, hogy Isten tudja, mire van szükségetek, és hogy Õ gondoskodni fog rólatok. Gyakoroljátok továbbra is a hiteteket, és cselekedjetek jót! A hithû család és az egyháztagok segíteni fognak. Legyetek hajlandók elfogadni mások segítségét, ha szükséges. Gyermekeitek tudni fogják, hogy kétszeres szeretetet adtok nekik. Bizonyságom van arról, hogy Mennyei Atyátok bõséges viszonzást ad majd családotoknak, örök áldások formájában, szívetek jósága miatt. Az özvegyek családjának és barátainak azt mondom, hogy Isten tud a szolgálatotokról, és lehet, hogy azáltal ítéli majd meg tetteiteket, hogy miként segítettétek az özvegyeket. James E. Faust elnök egyszer egy csodálatos történetet mesélt az általános felhatalmazottaknak arról, hogy miként bántak az özvegyekkel a szomszédok és a barátok közép-Utah egy kis tanyaközösségében. Felváltva azonos idõtartamú vízhasználati joggal locsolták a kertjüket. Megegyeztek abban, hogy ha mindannyian egy kicsit kevesebb vizet vesznek el, akkor a környék özvegyeinek több víz jut a kertjeik locsolására. Nemrégen megfigyeltem, amint öt idõsebb özvegyasszony együtt megy el egy egyszerû autóban egy egyházi gyûlésre. Együtt mentek be a gyûlésre, és egymás mellett ültek le. Úgy tûnt, hogy erõt merítenek és biztonságot kapnak egymástól. Éreztem nemes életük jóságát, amint megfigyeltem gyengéd viselkedésüket egymással, életük alkonyán. Testvéreim! Az Úr szereti az özvegyeket. Tudom, hogy az egyház vezetõi aggódnak az özvegyek jóléte miatt. Nekünk, egyháztagoknak törõdnünk kell az özvegyekkel a családunkban, otthonunkban, egyházközségünkben és szomszédságunkban, és segítenünk kell nekik. Arra biztatlak titeket, fiatalok - az Elemibe, a fiatalokhoz és a fiatal felnõttekhez tartozók - hogy ragadjátok meg az özvegyek megsegítésére kínálkozó alkalmakat a közösségetekben, és merítsetek erõt belõlük. Alázatosan azért imádkozom, hogy törõdjünk jobban Sion özvegyeivel, és legyünk velük figyelmesebbek. Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Merriam-Webster’s New Collegiate Dictionary, 10. kiad., s.v. „widow.” 2. Lásd Ap. Csel. 6:1-3. 3. Lásd 1 Tim. 5:3. 4. 1 Tim. 5:8. 5. T&Sz 136:8. 6. T&Sz 83:2, 4-5. 7. T&Sz 83:6. 8. Jakab 1:27 9. Lásd 1 Kir. 17:8-16. 10. Lásd Lukács 2:36-38. 11. Lásd Lukács 7:11-15. 12. Márk 12:41-44; lásd még Lukács 21:1-4.