Teremtõk vagyunk Mary Ellen Smoot a Segítõegylet általános elnöke Teremtsetek szeretettel és derûvel telt otthonokat! Enyhítsétek a szenvedést! Teremtsétek meg az örök igazságok tartós bizonyságait magatokban és másokban! Mindannyian teremtõk vagyunk. Az idõnek egy olyan hídján járunk, mely átszeli egy új évezred küszöbét. Izgalmas és jelentõs idõszak ez. Ezeket a napokat látták elõre a próféták. A hit, a lehetõség és a csoda korszaka ez. Bámulatba ejt, hogy milyen gazdag ez a világ a szépségben, milyen tökéletes a mûködésben. Jézus Krisztus teremtette ezt a világot, Mennyei Atyánk irányításával. A teremtés egy olyan jellemzõ, mely meghatározza Istent. Veszi a forma nélküli anyagot, és csillagokká, bolygókká és naprendszerekké formálja azokat. „Számtalan világot alkottam”1 - mondja nekünk. Testvérek, Isten gyermekei vagyunk! Nem Atyánk dolgaival kell-e foglalatosnak lennünk? Nem kell-e nekünk is teremtõknek lennünk? Talán azt mondjátok: Nem vagyok kreatív. Azért vagyok itt, hogy elmondjam nektek: azok vagytok. Teremtõk vagytok. Kiváltottatok már mosolyt egy csecsemõbõl? Tanítottatok már valakit megbocsátásra? Segítettetek már valakinek olvasni tanulni? Készítettetek már elõ családi estét? Szerveztetek már családi találkozót? Lehet, hogy késztetést éreztetek egy olyan dolog megtételére, mely megváltoztatta annak életét, akinél látogató tanítani vagy házitanítani voltatok. Ha tettetek már ilyesmit, akkor kreatívak vagytok. Mindenhol körülvesznek minket a teremtés alapanyagai. Amint azt David O. McKay elnök tanította: „Az élet szobrászai vagyunk, meg nem faragott lelkekkel elõttünk. Mindegyikünk farag egy lelket.”2 Úgy gondolom, hogy minden nap faragunk lelkeket - sajátunkat és másokét. Döntsük el most, hogy tisztává és erényessé tesszük ezeket a lelkeket! Teremtsetek szeretettel és derûvel telt otthonokat! Enyhítsétek a szenvedést! Teremtsétek meg az örök igazságok tartós bizonyságait magatokban és másokban! Nemrég meglátogattam egy fiatal édesanya családját, aki meghalt, amikor életet adott ötödik gyermekének. Gyötrelmet vártam, de reményt és elhatározást találtam. Férje becsben tartotta az együtt töltött idõt. Gyermekeik értették az üdvözülés tervét, és tudták, hogy ismét, örökre együtt lehetnek majd édesanyjukkal. Soha nem volt túlságosan elfoglalt, hogy ne törõdjön a neki legkedvesebbekkel. Fiatalon bár, de ez a nõtestvér a Segítõegylet elnökeként szolgált, mindig házasságát és családját tekintve elsõdlegesnek. Az elhunyt asszony édesanyjával beszélgetve megtudtam, hogy azt tartotta legfontosabbnak, hogy igazlelkû nõkké nevelje fel leányait. Bár leányának élete hamar véget ért, ez a lány az evangélium szerinti igazlelkû élet gobelinjét szõtte otthonában. Általános Segítõegyleti Elnökségetek együtt, a papsági vezetõi irányításával, megírt egy kiáltványt a Segítõegyletbe tartozó nõtestvéreknek világszerte. A kiáltvány emlékeztet minket arra, hogy kik vagyunk, és az otthont, a családot és az egyént gazdagító estét különítettük el e készségek kifejlesztésére. Vajon felismerjük a saját életünkben megtalálható lehetõségeket a teremtésre? Vajon értékeljük azokat az ajándékokat, tehetségeket és kiváló szellemeket, melyeket Istentõl kaptunk? Vajon megosztjuk-e másokkal szívünk, elménk és kezünk alkotásait? Egy másik édesanya és tanácsos egy cövek Segítõegyletben, bár félelmetes betegségek fenyegették, figyelemreméltó szolgálatvégzési tervet hozott létre a cövekében. Böjt és ima által csodák történtek, és egy cövek nõtestvérei valami rendkívülit hoztak létre azoknak, akik fáztak, éheztek vagy betegek voltak. Ki tudja, hány életet áldott meg az, hogy egy nõ nem volt hajlandó csak a megpróbáltatásaival foglalkozni, hanem inkább megszõtte a szolgálat eme gobelinjét, mely emléket állít az emberi szellem könyörületes, nemes voltának. Ez a történet hithû egyháztagok tízezreivel ismétlõdik meg évente. Az elmúlt év júliusában az elnöklõ püspökség levelet küldött szét azzal a javaslattal, hogy aki hozzá akar járulni a koszovói menekültek szenvedéseinek enyhítéséhez, az készíthet takarókat, és elküldheti azokat az UNSZ Emberbaráti Központba, mely szétosztja azokat. 30 000 takaró összegyûjtése és elküldése állt szándékunkban. Már több mint 125 000 takarót kaptunk. Ezeket a takarókat nemcsak a koszovói szenvedõknek küldtük el, hanem katasztrófák áldozatainak Törökországban, Venezuelában, Mexikóban és más országokban, beleértve ebbe Mozambikot és Zimbabwe-t. Az elmúlt évben abban a kiváltságban volt részem, hogy elmehettem Koszovóba, ahol személyesen terítettem ezeket a takarókat csecsemõk és hálás, könnyes szemû asszonyok köré. Rájöttünk, hogy e nagyszerû szervezet miatt lehetõségeket teremthetünk otthon arra, hogy akár a világ másik végén lévõ emberek szolgálatára és megsegítésére tanítsuk a családtagjainkat, barátainkat és szomszédainkat. A Segítõegylet és az egyház emberbaráti szolgáltatásai nevében teremtõkké válhatunk. Nem izgalmas ez? Mindannyiunknak meg kell kérdezni magunktól: Mit teremtek az életembõl? Az idõmbõl? A jövõmbõl? Elõször is, menjetek oda, ahova a Szellem vezet! Legyetek csendben és figyeljetek! Mennyei Atyátok irányítani fog benneteket, amint közel húzódtok Hozzá. Merüljetek el az õsi és a mai próféták szent szavaiban, és a Szellem szólni fog hozzátok. Legyetek türelmesek, kérjetek hittel, és irányítást kaptok majd kreatív törekvéseitekben. Másodszor, ne bénítson meg benneteket a hibák elkövetésének félelme! Fogjátok kezetekbe életetek agyagát, és lássatok hozzá! Tetszik nekem a régen élt Rebeka válasza Ábrahám szolgájának, aki azért jött, hogy feleséget keressen Izsáknak. Válasza egyszerû volt és közvetlen: „Elmegyek”3 - mondta. Rebeka vissza is utasíthatta volna. Mondhatta volna a szolgának, hogy várjon, míg összegyûjti a stafírungját, egy új ruhatárat, míg lead egy pár kilót, vagy míg jobbra fordul az idõ. Kérdezhette volna: „Mi a gond Izsákkal, hogy egész Kánaánban nem talál feleségre?” De nem így tett. Cselekedett, és nekünk is ez a dolgunk. Elmúlt a halogatás ideje. Lássatok hozzá! Ne féljetek! Tegyétek meg, ami tõletek telik! Természetesen hibázni is fogtok. Mindenki követ el hibákat. Tanuljatok ezekbõl és menjetek tovább! Harmadszor, segítsétek a többieket! Mindenki különleges, aki itt van a földön. Mindenkinek más az érdeklõdési köre és másak a képességei. Mindannyian különbözõ szinten állunk fizikailag, lelkileg és érzelmileg. Végül, örvendezzetek! A teremtés nem rabszolgamunka. A teremtés szeretetbõl fakad. Ha azt csináljuk, amit szeretünk, akkor közben örvendezünk. Ha boldogtalanok, fáradtak vagy kiábrándultak vagytok, illetve ha gondjaitok vannak, akkor arra kérnélek benneteket, hogy próbáljátok ki a következõt: Ahelyett, hogy megmaradnátok a gondjaitoknál, összpontosítsatok inkább valami figyelemreméltónak, valami örök jelentõséggel bírónak a megteremtésére! Tápláljátok valakinek a bizonyságát, erõsítsetek meg egy kapcsolatot, írjatok családtörténetet, menjetek el a templomba, szolgáljatok! Olvassátok el A család c. kiáltványt, valamint a Segítõegylet kiáltványát, kötelezzétek el magatokat amellett, hogy e tantételek szerint éltek, és ünnepeljetek! Örvendezõ nép vagyunk. Résztvevõi vagyunk az idõ hídján való átkelésnek, a világtörténelem egyik legnagyobb pillanatában. „Ez nem a vánszorgó lábak vagy a görnyedt vállak idõszaka,” - mondta Gordon B. Hinckley elnök. „Ne keressétek többé a viharokat, hanem élvezzétek teljesebb mértékben a napfényt!”4 Azért imádkozom, hogy utolsó napi szentekként Atyánk dolgaiban foglalatoskodjunk, és hozzunk ki többet az életünkbõl. „Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.”5 Alázatosan azért imádkozom, hogy mûvünk és dicsõségünk az Övét tükrözze, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Mózes 1:33. 2. In Francis M. Gibbons, David O. McKay, Apostle to the World (1986), 288. 3. 1 Mózes 24:58. 4. Standing for Something: Ten Neglected Virtues That Will Heal Our Hearts and Homes (2000), 101. 5. Ésaiás 64:8.