A teremtés Elder Russell M. Nelson A Tizenkét Apostol Kvórumából Akármilyen nagyszabású is, a Föld bolygó valami még nagyobb szabású dolognak a része - Isten ama nagy tervének. Egyszerûen összefoglalva, a föld azért teremtetett, hogy lehessenek családok. Sokáig emlékezni fogunk erre az inspiráló konferenciára az új konferenciai központban. Nem sokkal ezelõtt még csak egy mély gödör volt a földben itt, ahol most ez az épület áll. Érdeklõdéssel és lenyûgözve figyeltük az építését. Az építkezés folyamata igazán inspiráló számomra. Az elgondolástól a befejezésig minden nagyszabású építkezés a Teremtõ Mester munkáját tükrözi. Valójában a teremtés - a Föld bolygó és a rajta lévõ élet teremtése - képezi az alapját minden egyéb teremtõ képességnek. Bármilyen emberi alkotás egyedül isteni Alkotónk miatt lehetséges. Az embereknek, akik terveznek és építenek, ez a Teremtõ ad életet és képességet. És minden anyagot, amit egy épület konstrukciója során felhasználnak, végül is a föld gazdag forrásaiból nyernek. Az Úr kijelentette: „Mert a földön nagy a bõség, [minden] van elegendõ, sõt, felesleg is. Én teremtettem mindent.”1 Nehéz a halandó elméknek felfogni a teremtés magasztosságát. Sokkal egyszerûbb számunkra, hogy jó ennivalókról vagy kellemes idõtöltésrõl gondolkodjunk. Azonban szeretném kitágítani az elménket, hogy a könnyen felfogható dolgok mögé nézzünk. A férfi és a nõ teremtése csodálatos és nagyszerû volt.2 Ugyanúgy, mint a föld, halandó lakhelyük teremtése is. Az egész teremtést Isten tervezte. Összehívatott egykor a mennyei tanács, amelyben részt vettünk.3 Ott Mennyei Atyánk bejelentette isteni tervét.4 Ezt hívják a boldogság tervének,5 az üdvözülés tervének,6 a megváltás tervének,7 a helyreállítás tervének,8 az irgalmasság tervének,9 a megszabadítás tervének10 és az örökkévaló evangéliumnak is.11 A terv célja az, hogy lehetõséget biztosítson Isten szellemgyermekeinek, hogy az örökkévaló felmagasztosulás irányába fejlõdjenek. A TERV ÖSSZETEVÕI A tervhez szükséges volt a teremtés, az viszont szükségessé tette mind a bukást, mind a kiengesztelést. Ez a terv három alapvetõ összetevõje. A paradicsomi bolygó teremtése Istentõl való.12 A halandóság és a halál Ádám bukásával érkezett a világba.13 A halhatatlanság, valamint az örök élet lehetõségét Jézus Krisztus kiengesztelése biztosította.14 A teremtés, a bukás és a kiengesztelés sokkal korábban el lett tervezve, mint hogy a teremtés valós munkája megkezdõdött. Miközben egy nap Londonban a British Museum-ot látogattam, egy rendkívül szokatlan könyvet olvastam. Nem szentírás. Ez egy õsi egyiptomi kézirat angol fordítása. Ebbõl idézek egy párbeszédet az Atya és a Fiú között. Atyjára utalva Jehova - a még meg nem született Úr - azt mondja: „Vette az agyagot az angyal kezébõl, és teremtette Ádámot a Mi képünkre és hasonlatosságunkra, és Õ ott hagyta feküdni negyven napon és negyven éjen át, anélkül, hogy életet lehelt volna belé. És Õ naponta sóhajtott felette, mondván: ‚Ha életet lehelek ebbe az [emberbe], sok fájdalmat kell elszenvednie.’ És én azt mondtam az Én Atyámnak: ‚Lehelj életet belé; szószólója leszek én néki.’ És az Én Atyám azt mondta Nekem: ‚Ha életet lehelek belé, Én szeretett Fiam, Neked le kell menned a világba, és sok fájdalmat kell elszenvedned érte, mielõtt megválthatod õt, és eléred, hogy visszajöjjön az elsõ állapotába.’ És én azt mondtam az Én Atyámnak: ‚Lehelj életet belé; szószólója leszek én néki, és lemegyek a világba és betöltöm a Te parancsolatodat.’”15 Bár ez a szöveg nem szentírás, de megerõsíti a szentírásokat, amelyek az Atya Fia iránti mély és könyörületes szeretetérõl tanítanak, valamint a Fiú irántunk érzett szeretetérõl - bizonyítván, hogy Jézus önként vállalta, hogy Üdvözítõnk és Megváltónk lesz.16 Az Úristen kijelentette: „Ez mûvem és dicsõségem, hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét.”17 Õ, ki az Atya irányítása alatt megteremtette a földet, azt követõen eljött a halandóságba, hogy megtegye Atyja akaratát,18 és hogy beteljesítse a kiengesztelésrõl szóló jövendöléseket.19 Kiengesztelése megvált minden lelket a személyes bûn büntetéseitõl, az általa szabott feltételek által.20 A TEREMTÉS FÁZISAI A teremtés minden fázisa jól el lett tervezve, mielõtt végre lett volna hajtva. A szentírás elmondja nekünk, hogy „az Úristen, szellemileg teremte[tt] meg, mielõtt még természetben a föld színén megjelentek volna.”21 Maga a fizikai teremtés rendezett idõperiódusokban történt. A Teremtés (1 Mózes)22 és Mózes könyvében23 ezeket a periódusokat napoknak nevezik. Azonban Ábrahám könyvében ezeket a periódusokat idõnek nevezik.24 Akár napnak, idõnek vagy korszaknak nevezzük, minden fázis két azonosítható esemény közti periódus volt - az örökkévalóság egy szakasza.25 Az elsõ periódus a mennyek atmoszférájának és a fizikai földnek a teremtésbõl állt, betetõzését a világosság a sötétségtõl való elválasztása jelentette.26 A második periódusban a vizek el lettek választva a föld felszíne és a mennyek atmoszférája között. Készletek készültek felhõkbõl és esõbõl, hogy életet adjanak mindennek, ami késõbb a földön él majd.27 A harmadik periódusban megkezdõdött a növényi élet. Megszervezõdött a föld, hogy füvet, fákat és mindenféle növényzetet hozzon - mindegyik saját magjából nõve.28 A negyedik periódus a további fejlõdés ideje volt. A mennybolt fényei megszervezõdtek, hogy lehessenek évszakok és az idõ mérésének egyéb módjai. Ezalatt a periódus alatt a nap, a hold, a csillagok és a föld egymáshoz megfelelõ kapcsolatban lett elhelyezve.29 A nap, hatalmas hidrogéntartalékaival lett az óriási kemence, hogy fényt és hõt biztosítson a földnek és a rajta lévõ életnek.30 Az ötödik periódusban a halak, a madarak és „mindenféle élõ teremtmény” került sorra.31 Termékennyé és szaporodóképessé tették õket, a tengerben és a földön, mindegyiket saját fajtája szerint.32 A hatodik periódusban folytatódott az élet teremtése. A föld vadai megteremtettek saját fajtájuk szerint, a barmok is saját fajtájuk szerint, és a „földön csúszó-mászó mindenféle állatokat” - megint csak saját fajtájuk szerint.33 És az Istenek tanácskoztak maguk között és mondták: „Menjünk le és alkossunk embert képünkre és hasonlatosságunkra; . . . És lementek az Istenek, hogy embert alkossanak saját hasonlatosságukra, hogy õt az Istenek hasonmásaként formálják, férfinak és nõnek alkossák.”34 Így meg lett alkotva Ádám és Éva.35 És meg lettek áldva, hogy termékenyek legyenek és sokasodjanak, és töltsék be a földet és hajtsák uralmuk alá, hogy õk uralkodjanak a tenger halai, a levegõ madarai felett, és minden élõ felett, amely a földön mozog.36 A hetedik periódus a pihenés idejeként lett kijelölve.37 A TEREMTÉS TANÚSKODIK A TEREMTÕRÕL Tanúságot teszek arról, hogy a föld és minden rajta lévõ élet isteni eredetû. A teremtés nem a véletlen mûve volt. Nem ex nihilo (a semmibõl) jött el. És az emberi elmék és kezek, amelyek képesek épületeket emelni vagy számítógépeket létrehozni, azok sem véletlenek. Isten az, aki teremtett minket, és nem mi magunk. Mi az Õ népe vagyunk!38 A Teremtmény maga tanúskodik a Teremtõrõl. Nem vehetjük semmibe az isteniséget a teremtésben. Anélkül, hogy hálásan tudatában lennénk Isten kezének a teremtésben, ugyanúgy megfeledkeznénk gondozónkról, mint az akváriumban úszkáló aranyhalak. Mély hálával visszhangozzuk a zsoltáríró szavait, aki ezt mondta: „Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.”39 A FÖLD CÉLJA ÉS KÜLDETÉSE Ez a föld csak egyike azon sok teremtménynek, amelyek felett Isten elnököl. „Számtalan világot alkottam” - mondta. „És saját célomra teremtettem azokat; és Egyszülött Fiam által alkottam azokat.”40 Akármilyen nagyszabású is, a Föld bolygó valami még nagyobb szabású dolognak a része - Isten ama nagy tervének. Egyszerûen összefoglalva, a föld azért teremtetett, hogy lehessenek családok. A szentírás elmondja nekünk, hogy a férj és a feleség „egy testté [lesz] azért, hogy a föld megfelelhessen teremtése céljának.”41 És a földnek és lakóinak eltervezett küldetéseként itt drága halottainknak is részesülniük kell a megváltásban.42 A családokat mindörökre össze kell pecsételni.43 Összekötõ kapcsot kell ötvözni az atyák és a gyermekek között. A mi idõnkben minden sáfárságnak, kulcsnak és hatalomnak teljesen, egészen és tökéletesen egybe kell forrnia.44 Ezen szent célok érdekében a szent templomok betöltik most a földet. Bár a teremtésrõl való megértésünk korlátozott, tudunk eleget ahhoz, hogy értékeljük isteni jelentõségét. És a tudás e tárházához több járul majd a jövõben. A szentírás kijelenti: „Azon a napon, amikor [ismét] eljön, mindent ki fog nyilatkoztatni, Azt, ami elmúlt, és azt, ami elrejtetett, azt, amirõl senki sem tudott, és ami a földön van, és amibõl [a föld] vétetett és a [föld] létének okát és célját. Rendkívül értékes dolgokat - azt, ami odafent van és azt, ami odalent van, azt, ami a földben és a földön és az égben van.”45 Igen, több világosság és tudás jön. Az Úr azt mondta: „Hogy határok vannak-e szabva az egeknek, a tengereknek és a szárazföldnek, a napnak, a holdnak és a csillagoknak; És fordulataik száma is, az összes meghatározott napok, hónapok és évek, valamint . . . minden dicsõségük, törvényük és meghatározott idejük kinyilatkoztatik az idõk teljességének sáfárságában.”46 Idõvel „a föld megújul, és visszakapja paradicsomi dicsõségét.”47 Urunk második eljövetelekor a föld még egyszer át fog változni. Visszaállíttatik paradicsomi állapotába, és megújul. Új ég és új föld lesz.48 FELELÕSSÉGEINK Mindezek közben, testvérek, meg kell értenünk jelentõs felelõsségeinket. Isten teremtményei és az ember teremtményei is az egyes alkotóelemek fontosságát tanítják. Gondoljátok, hogy meglátszana, ha hiányozna egy gránitdarab ennek az épületnek a homlokzatából? Persze, hogy meglátszana! Így van ez Isten minden egyes fiával és lányával. Nem engedhetjük, hogy „a fej [azt] mondja a lábnak, hogy nincs rá szüksége, mert hogyan állhat meg a test lábak nélkül?”49 Ugyanúgy, ahogy „a testnek szüksége van minden tagjára”50, a családnak is szüksége van minden tagjára. A család minden tagját össze kell kapcsolni, össze kell pecsételni, és „együtt [kell] épül[niük], [hogy] az egész szervezet tökéletes maradhasson.”51 A teremtés, bármilyen nagy is, önmagában nem a vég, hanem egy lépés a végcél felé. Lejövünk a földre egy rövid idõre, kiálljuk a próbákat és a nehézségeket, és felkészülünk, hogy elõre és felfelé haladhassunk a dicsõséges hazatérésre.52 Gondolataink és cselekedeteink, míg itt vagyunk, bizonyosan több céllal rendelkeznek majd, ha megértjük Isten tervét, és hálásak és engedelmesek leszünk parancsolatai iránt.53 Mint az isteni teremtés haszonélvezõi, mit tegyünk? Vigyáznunk kell a földre, legyünk bölcs sáfárok felette, és õrizzük azt meg a jövõ nemzedékek számára!54 És szeressük egymást és törõdjünk egymással!55 Legyünk teremtõk a magunk módján - építõi az Istenbe vetett egyéni hitnek, az Úr Jézus Krisztus iránt tanúsított hitnek, és az egyházába vetett hitnek. Családokat kell építenünk és össze kell, hogy pecsételjenek a szent templomokban. Fel kell építenünk az egyházat és Isten királyságát itt a földön.56 Fel kell készülnünk saját isteni küldetésünkre - a dicsõségre, a halhatatlanságra és az örök életre.57 Ezek az isteni áldások mind a mieink lehetnek, hithûségünk által. Tanúságomat teszem, hogy Isten él! Jézus a Krisztus és a Teremtõ! Õ az Úr az egész föld felett. Megalapította egyházát ezekben az utolsó napokban, hogy elérje isteni céljait. Joseph Smith a visszaállítás nagyszerû prófétája. Gordon B. Hinckley elnök az Õ prófétája ma, akit teljes szívemmel támogatok, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. T&Sz 104:17. 2. Lásd Russell M. Nelson, „The Magnificence of Man,” Ensign, 1988. jan., 64-69; “We Are Children of God,” Ensign, 1998. nov., 85-87. 3. Lásd Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith (1976), 349-350, 365. 4. Lásd 2 Ne. 9:13; Alma 34:9; Ábr. 3:22-27. 5. Lásd Alma 42:8, 16. 6. Lásd Járom 1:2; Alma 24:14; 42:5; Mózes 6:62. 7. Lásd Jákób 6:8; Alma 12:25-34; 17:16; 18:39; 22:13; 29:2; 34:16, 31; 39:18; 42:11-13. 8. Lásd Alma 41:2. 9. Lásd Alma 42:15, 31; 2 Ne. 9:6. 10. Lásd 2 Ne. 11:5. 11. Lásd Jel. 14:6; T&Sz 27:5; 36:5; 68:1; 77:8-9, 11; 79:1; 84:103; 99:1; 101:22, 39; 106:2; 109:29, 65; 124:88; 128:17; 133:36; 135:3, 7; 138:19, 25; JST 1:34. 12. Az utolsó napi kinyilatkoztatás megerõsíti, hogy Mihály (aki Ádámként is ismeretes volt; lásd T&Sz 27:11; 107:54; 128:21) szintén részt vett a teremtés folyamatában. 13. Lásd 2 Ne. 2:25; Mózes 6:48; JSF, 1 Móz. 6:49, The Holy Scriptures: Inspired Version. 14. Lásd 2 Ne. 2:21-28. 15. „Discourse on Abbatôn by Timothy, Archbishop of Alexandria,” in: Coptic Martyrdoms etc. in the Dialect of Upper Egypt, szerk. és ford. E. A. Wallis Budge (1914), 482. Timóteus, Alexandria érseke, Kr. u. 385-ben halt meg. A zárójel része Budge angol fordításának. 16. Lásd János 3:16; 10:14-15, 17-18. 17. Mózes 1:39. 18. Lásd 3 Ne. 27:13. 19. A Krisztusról jövendölõ próféták jövendöléseinek átfogó tanulmányát lásd: D. Kelly Ogden és R. Val Johnson: „All the Prophets Prophesied of Christ”, Ensign, 1993. jan., 31-37. 20. Lásd 2 Ne. 9:20-27; Móziás 26:21-23; T&Sz 138:19. 21. Mózes 3:5; lásd 6:51. 22. Lásd 1 Mózes 1:5-2:3. 23. Lásd Mózes 2:5-3:3. 24. Lásd Ábr. 4:8-5:3. 25. Ábrahám az Úr idõszámítása szerinti egy napot ezer évhez hasonlította (lásd Ábr. 3:4). 26. Lásd 1 Móz. 1:1-5; Mózes 2:1-5; Ábr. 4:1-5. 27. Lásd 1 Móz. 1:6-8; Mózes 2:6-8; Ábr. 4:6-8. 28. Lásd 1 Móz. 1:9-13; Mózes 2:9-13; Ábr. 4:9-13. 29. Lásd 1 Móz. 1:14-19; Mózes 2:14-19; Ábr. 4:14-19. 30. Lásd Henry Eyring, „World of Evidence, World of Faith,” in: Of Heaven and Earth, szerk. és vál. David L. Clark (1998), 59. 31. Ábr. 4:20-21. 32. Lásd 1 Móz. 1:20-23; Mózes 2:20-23; Ábr. 4:20-23. 33. Lásd 1 Móz. 1:24-31; Mózes 2:24-31; Ábr. 4:24-31. 34. Ábr. 4:26-27. 35. Figyeld meg, hogy az Úr az elsõ férfit és nõt is „Ádám”-nak nevezte (lásd 1 Móz. 5:2; Mózes 6:9). 36. 1 Móz. 1:28; Mózes 2:28; lásd Ábr. 4:28; JSF, 1 Móz. 1:30. 37. Lásd 1 Móz. 2:1-3; Mózes 3:1-3; Ábr. 5:1-3. 38. Lásd Zsoltárok 100:3. 39. Zsoltárok 104:24. 40. Mózes 1:33; lásd még T&Sz 76:23-24. 41. T&Sz 49:16. 42. Lásd T&Sz 128:15. 43. Lásd T&Sz 2:2-3; 49:17; 138:48; JST 1:39. 44. Lásd T&Sz 128:18. 45. T&Sz 101:32-34. 46. T&Sz 121:30-31. 47. Lásd Hittételek 1:10. 48. Lásd Jel. 21:1; Éther 13:9; T&Sz 29:23-24. 49. T&Sz 84:109. 50. T&Sz 84:110. 51. T&Sz 84:110; lásd még 1 Kor. 12:14-26. 52. Lásd Zsoltárok 116:15; Alma 42:8. 53. Lásd T&Sz 59:20-21. 54. Az Úr megbízott minket, hogy viseljük gondját a földnek. Azt mondta: „Mert szükséges, hogy én, az Úr, mindenkit felelõssé tegyek sáfárként a földi áldásokért, amelyeket teremtményeim számára alkottam és készítettem. Én, az Úr, feszítettem ki az eget és teremtettem a földet két kezem munkájával; és minden az enyém, ami [azon] van. És szándékom, hogy gondoskodjam szentjeimrõl, mert minden az enyém.” (T&Sz 104:13-15; lásd még Jel. 7:3) 55. Lásd János 13:34-35; 15:12; Róm. 12:10-13:8; Gal. 5:13; 1 Thes. 4:9; 1 Ján. 3:11-4:12; Móziás 4:15; T&Sz 88:123. 56. Lásd JSF Máté 6:38. 57. Lásd Róm. 2:7; T&Sz 75:5, 128:12, 132:19-24.