Új kezdetek ideje Gordon B. Hinckley elnök Szánjunk idõt arra, hogy egy kicsit elmélkedjünk, hogy elgondolkodjunk azon, mit tehetnénk életünk jobbá tétele érdekében, valamint azért, hogy jobb példái lehessünk annak, amilyennek az utolsó napi szenteknek lenniük kell. Biztos vagyok benne, hogy már elég fáradtan hallgattok engem. Megteszem, ami tõlem telik. Milyen csodálatos konferencia volt ez, testvéreim! Örvendeztünk mindabban, ami történt. A beszélõk inspiráltak voltak, mindannyian. A zene nagyszerû volt. Az imák gyönyörûek és szívhez szólóak voltak. Minden szempontból felemelkedtünk, amint együtt részt vettünk ezen a konferencián. Volt egy népszerû dallam, amikor fiatal voltam, ami így szólt: „Az éneknek vége, de a dallam tovább zeng.”1 Azért imádkozom, hogy ez így legyen ezzel a konferenciával is. Amikor elmegyünk, remélem, hogy kellemes és drága emlékeink lesznek errõl a nagyszerû eseményrõl. Amint visszatérünk otthonainkba, hálaadással a szívünkben tegyük azt. Az egyház 170. általános konferenciájának eseményein voltunk jelen és vettünk részt. Elsõ alkalommal használtuk ezt a csodálatos új épületet. A 2000. év áprilisának 1. és 2. napján voltunk itt, egy új évszázad és egy nagyszerû új évezred kezdetén. Van valami csodálatosan jelentõségteljes mindebben. Az új kezdetek ideje ez. Remélem, hogy mindegyikünk sokáig fog emlékezni azokra a dolgokra, amiket hallottunk, de ami még fontosabb, hogy sokáig fogunk emlékezni arra, amit éreztünk. Váljon ez horgonnyá életünkben, útmutatóvá, amelyet követve élhetünk, tanulási idõvé, mely alatt megtanultuk mások iránti cselekedeteinket és magunkkal szembeni hozzáállásunkat alakítani. Azért imádkozom, hogy e konferencia hatásai érezhetõek legyenek otthonainkban. Remélem, hogy mindannyiunk jobb férj vagy feleség lesz, kedvesebb, figyelmesebb, visszafogottabb a bírálatban és nagylelkûbb a dicséretben. Remélem, hogy apákként és anyákként teljesebben fogunk arra törekedni, hogy gyermekeinket „az Úr tanítása és intése szerint” (Ef. 6:4) neveljük, tisztelettel és szeretettel bánva velük, minden adódó alkalommal bátorítván õket, és mérsékelvén bíráló megjegyzéseinket. Remélem, hogy fiakként és leányokként tisztelettudóbbak leszünk, mint eddig; hogy szüleinkre annak a tudatával tekintünk, hogy õk szeretnek bennünket; valamint, hogy megpróbáljuk engedelmesebben követni tanácsaikat. Utolsó napi szentekként tárjuk ki karunkat azok felé, akik nem a mi hitünkön vannak. Soha ne cselekedjünk a gõgösség szellemében, vagy „szentebb vagyok nálad” hozzáállással. Inkább szeretettel, tisztelettel és segítõkészen forduljunk feléjük. Nagy félreértések élnek velünk kapcsolatban, és attól tartok, hogy ez nagyrészt saját magunknak köszönhetõ. Toleránsabbak, barátságosabbak, példamutatóbbak és jobb szomszédok lehetünk, mint a múltban voltunk. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy barátsággal, tisztelettel, szeretettel és csodálattal forduljanak mások felé. Ez sokkal jobb eredményhez vezet, mint a beképzelt és önzõ magatartás. Tanulmányozzuk az Úr szavait, olvassunk életérõl és tanításairól a szentséges szentírásokban, amiket Õ adott nekünk. Szánjunk idõt arra, hogy egy kicsit elmélkedjünk, hogy elgondolkodjunk azon, mit tehetnénk saját életünk jobbá tétele érdekében, valamint azért, hogy jobb példái lehessünk annak, amilyennek az utolsó napi szenteknek lenniük kell. Forduljunk a világ felé misszionáriusi szolgálatunkban, tanítván mindazokat, akik hajlandóak meghallgatni az evangélium visszaállításának üzenetét, félelem és ugyanakkor önteltség nélkül is szólván az elsõ látomásról, tanúságot téve a Mormon könyvérõl és a papság visszaállításáról. Térdeljünk le, testvéreim, és imádkozzunk a lehetõségért, hogy elvihessük másokhoz az evangélium örömét. Most, zárásként hadd számoljak be nektek röviden a templomokról. A mai napon 76 mûködõ templom van. Ez sokkal több annál, amennyi néhány évvel ezelõtt volt. Csütörtökön felszenteljük a Palmyra Templomot. Ez nagyszerû esemény lesz. A templom a szent ligetre néz. Vasárnap pedig - jövõ vasárnap - felszenteljük a Fresno Kalifornia Templomot. Összesen 36 templom felszentelését tervezzük a 2000. év során. Úgy gondolom, véghez fogjuk vinni mindazt, aminek nekiláttunk. Jó néhány másik, mely építés alatt áll vagy be lett jelentve, nem készül el 2001 vagy 2002 elõtt. Most, ezen a konferencián mindemellett bejelentjük, hogy reményeink szerint építünk egy házat az Úrnak Aba-ban, Nigériában. Pace testvér - lehet, hogy feltartanak minket Ghánában, de reméljük, hogy Nigériában nem lesz késlekedés. Lesz még templom Asunción-ban, Paraguay-ban; Helsinkiben, Finnországban; Lubbock-ban, Texasban; Snowflake-ben, Arizónában; és valahol Washington állam három nagyvárosának környékén. Tovább folytatjuk azt a munkát, hogy elvigyük a néphez a templomokat. Nagyszerû volt ez a fõpróba! Teljesen tele van az épület. Sehol nem látok üres széket. Ez valóban egy csoda! Hatalmas, csodálatos dolog, melyért teljes szívünkbõl köszönetet mondunk az Úrnak. Szeretetemet és áldásomat hagyom veletek, valamint bizonyságomat errõl az isteni munkáról. Isten, a mi Örökkévaló Atyánk él. Ezt ti is tudjátok. Én is tudom. Szeretett Fia, a világ feltámadt Megváltója, az Õ oldalán áll. Ezt is tudjátok, éppen úgy, mint én. Megjelentek Joseph prófétának és bevezették ezt a csodálatos munkát. Milyen szerencsések vagyunk, hogy részesei lehetünk! Húzzuk ki magunkat egy kicsit jobban, és engedjük a nagyszerû jellem nemességét kiviláglani életünkbõl, ezért imádkozom az Õ nevében, aki a mi nagy Megváltónk, igen, az Úr Jézus Krisztus, ámen. Isten áldjon meg benneteket, szeretett barátaim, testvéreim és társaim ebben a nagyszerû, szent munkában. Köszönöm. JEGYZET 1. Irving Berlin, „The Song Is Ended (but the Melody Lingers On)” (1927).