Tanúként állni Margaret D. Nadauld a Fiatal Nõk általános elnöke Minden rendelkezésetekre áll ahhoz, hogy erõsen, határozottan és igaz módon kiálljatok, mert az Úr veletek van. Whitney egy nagyon okos 14 éves lány, aki körülbelül egy évvel ezelõtt csatlakozott az egyházhoz. Varázslatos pillanat volt, amint végignéztem a lány focicsapatán, mely ott volt a keresztelõjén. Sokszor kisegítették már egymást. Így van ez a csapatokkal, és ez a csapat a legjobbak egyike volt - a fociban is és az életben is. Mindegyik lány a Méhkaptárhoz tartozott, példát mutatott, és még a játéktéren is a jóság tanújaként állt. Whitney szeretett részt venni ebben. Jó érzés volt neki. Keresztelõje után Whitney elénk állt barátnõjével, Elizabeth-tel. Ragyogott az arcuk, fényes volt a szemük és õszinte volt a mosolyuk, amint elismételték ezeket a kívülrõl megtanult szavakat: „Mennyei Atyánk leányai vagyunk, aki szeret minket, és mi szeretjük Õt. Isten tanújaként fogunk állni ‚mindenkor, mindenben és mindenütt.’” Whitney kívülrõl tudta a Fiatal Nõk alapeszméjét. Tulajdonképpen annak eredményeképpen voltunk ott mindannyian ezen a napon, hogy Whitney barátai tanúkként álltak, és köszöntöttük Isten egy csodálatos lányát Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Mit jelent Isten tanújaként állni mindenkor, mindenben és mindenütt? Elõször is, ha mindig tanúként állunk, akkor megígérjük, hogy mindig - nappal és éjszaka, nyáron és télen, ha jól vagy rosszul mennek a dolgok - szeretni és tisztelni fogjuk az Urat, és életmódunk sugározza majd ezt a szeretetet. Emellett idõt szakítunk arra, hogy köszönetet mondjunk Neki, hogy segítséget kérjünk, hogy útmutatást keressünk, majd odafigyeljünk. Idõt szakítunk arra a kis, halk hangra, mely suttog nekünk, segít minket és bátorságot ad. Hadd illusztráljam ezt: Anja Oroszországban él. Mindössze 14 éves volt, amikor a misszionáriusok tanították neki az evangéliumot. Egy nap az osztályában a tanár hamis dolgokat állított az egyházról és a Mormon könyvérõl. Nem volt utolsó napi szent a tanulók között, aki ezek védelmére kelt volna, de a kis Anja, aki még nem is volt egyháztag, csak érdeklõdõ, tudta, hogy nem igaz az, amit a tanár mond. Az egész osztály elé állt, és megvédte a Mormon könyvét, valamint az egyházat. Mily nagy bátorság! Elmondta nekik, hogy hamis dolgokat állítanak, és hogy tudja: a Mormon könyve igaz, és ha valaki maga is meg akarja tudni az igazságot, akkor olvassa el azt, ahogyan õ is tette. Ezt követõen Anja hazament és elmondta a misszionáriusoknak, hogy készen áll a keresztelõre. Tetszik nekem Anja bátorsága, ahogyan tanúként állt egy fontos pillanatban. Mindenben tanúként állni azt jelenti, minden dologban: nagy dolgokban, kis dolgokban, minden beszélgetésben és viccben, támogatott ügyekben, szolgálatnyújtásokban, viselt ruhákban, szerzett barátokban. Kendra, a Babérkoszorú csoportból, azt mondja: „Soha nem gondoltam volna, hogy példát mutatok vagy tanúként állok akkor, ha helyes döntéseket hozok. Csak megpróbáltam érdemesen élni arra, hogy Mennyei Atyám minden olyan áldását elnyerjem, melyet megígért nekem.” Mindenben kedvesnek lenni, elsõként köszönni, elsõnek mosolyogni, elsõnek vonni be valakit a dolgokba, segítõkésznek lenni. Mennyei Atyánk megáld minket, amikor minden dologban kimutatjuk az iránta érzett szeretetünket. Végül pedig azt mondjuk, hogy mindenhol tanúkként állunk majd. Ez azt jelenti, hogy nemcsak nyilvános, hanem a privát helyeken is, titokban, a sötétben vagy kivilágított helyeken; az egyházban, az iskolában, otthon és autókban; a hegyekben és strandokon; az utcán és a parkban. Álljatok mindenhol Isten érdemes leányának példájaként! A New Era-ban olvastam Shannonról. A középiskolai szónoklattanára csoportos munkát adott ki a tanulóknak. Ki kellett választanunk egy színdarab jelenetét, majd eljátszanunk azt az osztály elõtt. Az egyik csoport egy kétértelmû jelenetet választott, mely erkölcsi kérdéseket vetett fel. A tanár „a mûvészet kedvéért” megengedte nekik, hogy megmaradjanak a választásuk mellett, de mivel tudta, hogy ez sértõ lehet, megengedte, hogy kimenjenek a terembõl azok, akik kényelmetlenül érzik magukat emiatt. Amikor a tanulók hozzáláttak a jelenethez, Shannon egy kicsit ideges lett. Több osztálytársa elpirult és zavartan nevetett, de senki nem ment ki. Ránézett néhány utolsó napi szent barátjára, azt figyelvén, hogy ad-e valamelyikük egy jelet arra, hogy mindannyian együtt kimenjenek. De ezt egyikük sem tett meg. Shannon a padjában maradt, és lehajtotta a fejét, hogy senki ne láthassa karmazsinvörös arcát. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, de félt is attól, hogy kimenjen. Hiszen ez mûvészet, nemde? Shannon azt mondja: „[Abban] a pillanatban eszembe jutott a Fiatal Nõk alapeszméje: „Isten tanújaként fogunk állni ’mindenkor, mindenben és mindenütt.’” (Móziás 18:9). Azonnal tudtam [hogy mitévõ leszek]. A ’mindenhol’ azt jelenti, tényleg mindenhol, még az osztályteremben is, a barátaim között. Csendben felálltam és kimentem. Ennyi volt. Senki nem állt fel és követett engem. Senki nem tapsolta meg bátor tettemet. Senkit nem térített meg a példám. De legbelül tudtam, hogy helyesen cselekedtem” (Shannon D. Jensen, „Stand as a Witness,” Liahona, 1999. augusztus, 8). Van valami, nõtestvérek, ami közös ezekben a példákban. Minden egyes fiatal nõ jó ítélõképességgel rendelkezett, és így állhatott tanúként. Hallottátok már azt valakirõl, hogy jó ítélõképességgel rendelkezik? Ez egy hatalmas dicséret. A jó ítélõképesség az érettség és a megbízhatóság jele. Mennyei Atyánk arra kér minket, hogy ítéljük meg a dolgokat. Amint azt Moróni 7. fejezetének 15. versében olvassuk: „Az ítélet, vagyis hogy a jó és a rossz között különbséget tegyetek, rátok van bízva; az ítélet módja pedig olyan egyszerû, mint amilyen tökéletesen meg tudjátok különböztetni a világos nappalt a sötét éjszakától.” Azt mondja, hogy ezt világosan tudhatjuk! Hogyan? Ennek megtételét világosan felvázolja nekünk a 16. vers: „Minden tehát, ami [1] jó cselekedetre ösztönöz, és [2] Krisztusban való hitre indít, Krisztus adománya, és így arról biztosan tudhatjátok, hogy Istentõl való.” (számozással történõ kiemelés). De hallgassátok meg ezt, a 17. verset: „Ami azonban [1] gonosz cselekedetekre és arra akarja rábírni az embert, hogy [2] ne higgyen Krisztusban, hanem [3] tagadja meg, [4] . . . [és ne szolgálja Istent], arról biztosan tudhatjátok, hogy az az ördögtõl való; mert . . . õ senkit, egyetlen embert sem akar jócselekedetre bírni” (számokkal történõ kiemelés). Emlékeztek az Egyiptomba eladott Józsefre? Biztos, hogy neki jó volt az ítélõképessége, amikor megkísértette õt Pótifár felesége, hogy legyen társa egy erkölcstelen cselekedetben. Azt olvassuk a Bibliában, hogy fiatal életének e kritikus pillanatában József felállt és kimentette magát a helyzetbõl (lásd 1 Mózes 39:7-12). Nem ücsörgött, azon töprengve, hogy mit is tegyen. Nem várt még egy kicsit. Megállt, az igazlelkûség tanújaként állt ebben a válságos pillanatban. Jó volt az ítélõképessége, és ez megváltoztatta a dolgok menetét. Józsefhez hasonlóan ti is nemes örökséggel bírtok. Királyi örökségetek van, mivel Isten szellemleányai vagytok. Választott nemzedék vagytok. Már e világ elõtt kiválasztottak titeket arra, hogy most jöjjetek elõ. Maga Isten tanított titeket a halandóság elõtti világban. Most van itt az ideje annak, hogy kiálljatok amellett, amit helyesnek tudtok. Meg kell ítélnetek, hogy mi helyes és mi helytelen. Nem lehettek többé önelégültek, vagy úszhattok az árral, vagy gondolkozhattok azon, hogy mit tegyetek. Most kell eldöntenetek, hogy melyik útra tértek, hogy milyen választ adtok. Döntsétek el jó elõre, még mielõtt nyomás nehezedne rátok, hogy mit képviseltek. A jó hír az, hogy legyõzhettek minden rohamot, mely titeket támad! És ez nem is olyan nehéz. Legyen jó ítélõképességetek! Felállhattok és átkapcsolhattok a tévén egy másik csatornára, lekapcsolhatjátok a számítógépen lévõ pornográfiát, otthagyhatjátok a filmet, és nem kell kikölcsönöznötök az illetlen videót. Ne viseljetek kitárulkozó ruhákat, melyek túl szorosak, vagy túl lemeztelenítõk, vagy túl rövidek! Hagyjátok ezeket a szekrényben! Ami még annál is jobb, hagyjátok ezeket az üzletben! Álljatok fel és menjetek el a kísértés elõl, amint azt József is tette - õ nemcsak hogy elment, hanem elfutott! Ti is megtehetitek ezt, szó szerint és átvitt értelemben, és akkor nagyobb biztonságban, tisztábbak és védettebbek lesztek. Isten terve lerombolásának egyik módja a fiatal nõk érzékenységének eltompítása. Adj nekik egy kis, látszólag ártalmatlan ízelítõt valami káros dologból, legközelebb egy kicsit többet, aztán még többet, és hamarosan, amikor eljön a nagy csalódás ideje, már alig veszik észre. Azt mondják, hogy ha meg akarsz fõzni egy békát, ne dobd bele egy edény forró vízbe. Akkor azonnal kiugrik. Rakd egy edény hideg vízbe, és melegítsd fel olyan lassan, hogy észre se vegye a hõmérséklet veszélyes emelkedését. Fiatal nõk, attól félek, hogy világunk a hõmérséklet lassú emelésének irányába halad. Figyeljetek oda! Ne engedjétek meg, hogy eltompítsa érzékenységeteket a jó ítélõképesség fokozatos elhagyása! Amikor néztek valamit, legyen az TV-n, videón, moziban, az Interneten vagy folyóiratokban, láttok majd jó dolgokat, és valószínûleg olyan dolgokat is láttok majd, melyek nem jók. A helytelen és a gonosz feltüntethetõ elfogadhatónak is! Ne szedjenek rá titeket! Egyszerûen álljatok fel és menjetek el! Kedves csodálatos fiatal nõk, mivel igazságot tanítottak nektek, ti tudtok olyan dolgokat, melyeket nem tudnak a világban élõ jó emberek. Minden rendelkezésetekre áll ahhoz, hogy erõsen, határozottan és igaz módon kiálljatok, mert az Úr veletek van. Az Üdvözítõ szeretetének hatalmával segíteni fog nektek abban, hogy erõsen álljatok. Sokan vagyunk, akik törõdünk veletek. Járjatok velünk! Járjatok Istennel! „Légy alázatos, és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged és meghallgatja imádságodat” (T&Sz 112:10). Fogjátok meg a kezét, és Õ békében vezet és irányít majd titeket! Egymás mellett állunk ebben, az új millennium hajnalán. Az újonnan keresztelkedett Whitney és fiatal nõk szerte a világon csatlakoznak egymáshoz, hogy megemlékezzenek az Üdvözítõnek, Isten Fiának a születése óta eltelt 2000 évrõl. Igazán figyelemreméltónak tartom azt, hogy a világ még mindig emlékezik arra a csecsemõ kisfiúra, aki oly régen született meg Betlehemben. Olyan életet élt, melyet még mindig követni próbálunk. Megmutatta nekünk az utat. Olyan igazságokat tanított, melyeket még mindig alkalmazni próbálunk. Tudatosan szenvedett a bûneinkért, mert oly teljes mértékben szeretett minket. Feljogosított minket a bûnbánatra. És életét adta, hogy feltámadhassunk és újra élhessünk a halál után. Amikor belegondolunk nekünk adott ajándékának nagyszerûségébe, vajon milyen kis dolgot tehetnénk meg Érte és Mennyei Atyánkért, aki Õt elküldte? Szeretetük és tanításaik tanúiként állhatunk mindenkor, mindenben és mindenütt. Azért imádkozom, hogy így tegyünk, Jézus Krisztus nevében, ámen.