Nõnek lenni: a megtiszteltetés legmagasabb formája James E. Faust elnök második tanácsos az Elsõ Elnökségben Megígérem nektek, kedves fiatal nõtestvérek, hogy ha azon személyes érdemességre vonatkozó normák szerint éltek, amelyeket a Fiatal Nõk programja tartalmaz, nagy lesz boldogságotok és végtelen az örömötök. …römet jelent számomra az, hogy itt lehetek közöttetek, különleges fiatal nõk között, valamint vezetõitek és mások között. Különösen megtisztelõ számunkra az, hogy velünk van ma este Gordon B. Hinckley elnök, Thomas S. Monson elnök, valamint mások az általános felhatalmazottak közül. Dicséret illeti Nadauld nõtestvért, Thomas nõtestvért és Larsen nõtestvért nagyszerû üzeneteikért. A fiatal nõkbõl álló kórus zenéje kimagasló. Köszönetet mondunk azoknak, akik megnézték a videót, és annak a több száz testvérnek is, akik írtak a Fiatal Nõk Általános Elnökségének arról, hogy miként tudnak mindenhol és mindenkor Isten tanúiként állni. A sok Méhkas és Udvarhölgy csoportba tartozó fiatal nõ, aki itt van a közönség soraiban, egy kis anekdotára emlékeztet, amit egy Fiatal Nõk tevékenységre készülõ nõtestvér írt. Azt mondta: „Az ötéves lányom megkérdezte, hány ’Mézkasom’ van a csoportban. Némi beszélgetés után rájöttem, hogy a Méhkas-lányokra gondolt. Összeszámoltam azokat a fiatal nõket, akik a Méhkas csoportba tartoztak, és közöltem vele az eredményt. Minden fiatal nõnek készített egy-egy papírrepülõt, és leszámolta a megfelelõ számú repülõt. Amikor végzett, még mindig maradt néhány papírrepülõ. Egy pillanatnyi gondolkodás után azt kérdezte: ’Hány Muhartölgyed van?”1 Sok évvel ezelõtt, Heber J. Grant elnökségének idején azt írta az Elsõ Elnökség: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza igazi szelleme biztosítja a nõknek a legméltóságosabb helyet a halandó életben. Ahhoz, hogy megtartsa és kiérdemelje ezt a magas méltóságot, rendelkeznie kell azokkal az erényekkel, amelyek mindeddig és ezután is kivívják az emberiség megbecsülését és szeretetét. . . . [mivel] ‘a csodálatos, erényes nõ Isten tökéletes alkotása.’”2 A legméltóságteljesebb hely elfoglalása annak felelõsségét helyezi a fiatal nõk vállaira, hogy mindig és mindenhol Isten tanúiként álljanak. Az emberiség egyik legnagyobb áldása az, hogy az igazlelkû nõk „a megtiszteltetés legmagasabb formáját élvezhetik a halandó életben” és „Isten tökéletes alkotásai lehetnek”. Szeretem, amikor a feleségem, Ruth és a lányaink azt mondják: „Örülök, hogy nõ vagyok.” Ebbõl látom, hogy átérzik isteni rendeltetésüket. Remélhetõleg életetek minden állomásán örömöt találtok abban, hogy nõk vagytok. Amikor a jövõre tekintünk, érdekes belepillantani a múltba. 1916-ban minden 14 év fölötti lány Méhkas-lány volt, amíg a Segítõegyletbe nem lépett. Nem volt Udvarhölgy és Babérkoszorú csoport. A Méhkas-lányoknak 374 lehetséges követelményt kellett teljesíteni az elismerés megszerzéséhez. Ezek között voltak az alábbiak: 1. „Gondozz egy kaptárnyi méhet egy éven át, és ismerd meg szokásaikat.” Elég nagy kihívás lehetett, hogy ne csípjék meg az embert! 2. „Tegyél meg hat nap alatt 40 kilométert havas terepen, hótalppal.” Nos, ezt elég nehéz lenne Floridában kivitelezni. 3. „Két héten keresztül tarts a legyeket távol a háztól, vagy üss le legalább 25 legyet naponta.” 4. „Segítség vagy tanács nélkül gondozz és szerszámozz fel egy kis ménest legalább öt alkalommal, [és] tereld õket 50 mérföldön át, egy legeltetési idõszakon keresztül.” Egyszer, még mezítlábas kisfiúként, egy lovat kellett felszerszámoznom, és az rálépett a lábamra. A legutolsó, amit megemlítenék: „Tisztíts meg egy 0,2 hektárnyi területet a gaztól és a kövektõl.”3 Segítettem már gazolásnál. Nagyon forró és keserves feladat, mert el kell égetni a gazt, bár a füst szagát szeretem. 1916-ban az élet kihívásai egészen eltérõek voltak, olyanok, mint például a harc a legyekkel, a gazolás és a lovak felszerszámozásának elsajátítása. Ma ezeket a fizikai szükségleteket sokkal könnyebben oldjuk meg: felkapcsolunk egy kapcsolót, ha fényt akarunk; tekerünk egyet a fûtésszabályozón, ha meleget vagy hûvöset szeretnénk. A modern technikai berendezések olyan kényelmi szolgáltatásokat nyújtanak, melyek több szabadidõt adnak nekünk, hogy a szellemi szükségleteinkkel és a személyes szolgálattal foglalkozzunk. Azonban az az alapvetõ elem, amelynek sohasem szabad megváltoznia egy fiatal nõ életében, az a másoknak nyújtott szolgálat. A nõk azon isteni szerepe, hogy másokkal törõdjenek, segít nekik elnyerni „a legméltóságosabb helyet a halandó életben.” Majdnem bármilyen életkorban tudunk másokat szolgálni. Gyakran a legnagyobb szolgálatot egymás között végezzük. Nem kell nagy nyilvánosság hozzá, és akkor a legnemesebb, ha a családon belül történik. Újraolvastam a mostani Egyéni fejlõdés követelményeit. Magas normákat állítanak, és azt a nagyszerû irányítást tükrözik, amelyet ti, fiatal testvérek, az egyházi vezetõktõl kaptok. Megígérem nektek, kedves fiatal nõtestvérek, hogy ha azon személyes érdemességre vonatkozó normák szerint éltek, amelyeket a Fiatal Nõk programja tartalmaz, nagy lesz boldogságotok és végtelen az örömötök. A My Fair Lady c. filmben Higgins professzor teszi fel a kérdést: „Miért nem hasonlíthat a nõ jobban a férfihoz?” Micsoda hatalmas hiba lenne! A lehetõségeitek végtelenek a mai világban, kedves fiatal testvérek. A nõk különleges ajándékait még csak lassan ismerik fel. Az 1872-es Woman’s Exponent magazin szerint néhányan, akik a nõk helyzetén akartak javítani, „annyira radikálisak végletes elképzeléseikben, hogy a férfi ellentéteként állítják be a nõt, valamint különálló és ellentétes létet feltételeznek számára; azért pedig, hogy megmutassák, a nõnek milyen gyökeresen függetlennek kell lennie, rákényszerítik azokat a durva tulajdonságokat is, amelyeket a férfiak képviselnek, és amelyeket a nõknek inkább kerülni kellene, mintsem felvenni.”4 Kíváncsi vagyok, vajon ti, nõtestvérek, megértitek-e, milyen hatalmasak az ajándékaitok és tehetségeitek, valamint, hogy miként érhetitek el a megtiszteltetés legmagasabb formáját az egyházban és a világban. Az egyik egyedi, becses és magasztos ajándékotok a nõiességetek, természetes bájával, jóságával és isteniségével. A nõiesség nem csupán rúzs, divatos haj és ruházat. Ez az emberiség isteni éke. Kifejezésre jut olyan tulajdonságaitokban, mint a képesség a szeretetre, a szellemiség, a gyengédség, a kisugárzás, az érzékenység, a kreativitás, a báj, a nagylelkûség, a finomság, a méltóság és a csendes erõ. Minden lányban vagy nõben másként nyilvánul meg, de mindannyian rendelkeztek vele. A nõiesség része belsõ szépségeteknek. Az egyik nagyon is kézzelfogható ajándékotok a nõi ösztönötök. Ne fojtsátok el ezt magatokban! Amikor Mennyei Atyánk akaratát keresitek az életetekben, és egyre növekszik lelkiségetek, sokkal vonzóbbá, sõt ellenállhatatlanná váltok. Használhatjátok mosolygó kedvességeteket arra, hogy megáldjátok szeretteiteket és azokat, akikkel találkoztok, és hogy hatalmas örömöt szórjatok szét. A nõiesség része az Istentõl kapott isteniségeteknek, amellyel mindannyian rendelkeztek. Ez a ti semmihez sem hasonlítható hatalmatok amivel másokat is a jó felé irányíthattok. Képesek vagytok arra, hogy nagyszerû ajándékaitokon keresztül, megáldjátok az asszonyok, gyermekek és férfiak életét. Legyetek büszkék nõiességetekre! Fejlesszétek ezt! Használjátok fel mások szolgálatára! Sajnos a mai társadalomban olykor a nõiesség nagyon silány példáival találkozhatunk. Nõi bokszolókat és birkózókat látunk, ha a tévécsatornákat váltogatjuk, valami felemelõ dolog után kutatva. Úgy gondolom, manapság a nõknek erõsnek kell lenniük, de nem ebben az értelemben. Véleményem szerint ezek a tevékenységek aláássák a nõiesség nemes voltát. A fiatal nõknek erõsnek kell lenniük az igazlelkûségben, és az aktuális jelmondatot idézve: „mindenkor, mindenben és mindenhol Isten tanúiként kell állniuk.”5 Hadd mondjak el egy történetet egy olyan fiatal nõrõl, aki kimagasló erõrõl tett tanúbizonyságot, amikor hatalmas tragédiával került szembe. 1999. április 17-én egy nagy mikrobusz oldalról beleütközött az autójába, és a 16 éves Emily Jensen súlyosan megsérült. Komoly fejsérülést szenvedett, ami miatt három hónapig kómában volt és hat hónapot töltött kórházban. Mindent újra kellet tanulnia, éppen úgy, mint a születésekor. Könnyû lett volna feladni, de Emily nem ismeri ezt a szót. Olyan keményen dolgozik azon, hogy felgyógyuljon, hogy például naponta a 42 km-es maratoni távnak megfelelõ mennyiséget fut. Hite, bátorsága és kitartása sok más kórházi betegnek is erõt és bátorítást adott. Emily még mindig keményen dolgozik, hogy megtanuljon beszélni. Ennek ellenére vakmerõen kérdezi meg a nõvérektõl, szerelõktõl és a gondozóktól: „Mormon vagy?” Ha tagadó a válasz, akadozó mondatokban mondja nekik: „Annak kéne lenned. Olvasd el a Mormon könyvét!” Emily az édesanyjának diktálta, mit szeretne beleírni annak az öt Mormon könyvének az elejébe, amit egy orvosnak, három gondozónak és egy szerelõnek adott, mielõtt elhagyta a kórházat. Emily nagyon megszerette az egyik szerelõt, aki teljesen inaktív volt az egyházban. Együtt imádkoztak Emily kórtermében. Olyan nyelven, amely nehezen érthetõ, de olyan szellemmel, ami erõteljes és tiszta, Emily elmondta neki, hogy vissza kell térnie az egyházba. Ez a szerelõ késõbb azt írta Emilynek: „Szeretném megköszönni a Mormon könyvét, amit adtál nekem. Sírtam, amikor elolvastam, amit írtál. Tudom, egy nap majd én is annyira szeretni fogom ezt a könyvet, mint te.” Emily élete a közelmúltban kifényesedett a Skyline középiskolában, Salt Lake Cityben. A tanulók az év bálkirálynõjének választották, elismerve kimagasló bátorságát. Osztálytársai felállva tapsolták meg, amikor a diáktanács elnökének segítségével, küszködve átment az emberekkel teli nézõtéren a pódiumra. Annak ellenére, hogy még mindig naponta kell kezelésekre járnia, Emily életét most is a szellemi öntudata, jósága, másokhoz való kedvessége és erõs tanúbizonysága jellemzi.6 Kíváncsiak vagyunk, milyenek lesznek a Fiatal Nõk követelményei az Egyéni fejlõdés elismeréshez 2016-ban. Remélhetõleg a Fiatal Nõk értékei és normái még jobban a szellemiség és mások szolgálata köré összpontosulnak majd. A jövõben éppúgy, mint a múltban, a nõk boldogságot és elégedettséget találnak, ha hallgatnak lelkük legmélyebb érzéseire. Ahogyan Ralph Waldo Emerson mondta: „Ami mögöttünk fekszik, és ami elõttünk áll, apró dolgok csupán ahhoz képest, ami bennünk lakozik.” Mindannyian békét találunk a szívünkben és megismerjük az igazi énünket, amikor tudjuk, ahogyan Tevye a Hegedûs a háztetõn-ben, hogy „kik vagyunk, és kinek akar Isten látni minket.” Nektek, fiatal nõknek kell, hogy legyenek saját céljaitok a Fiatal Nõk programjában vázolt kitûnõ célokon felül. Ezen célok között ott kell lennie - többek között - az iskolázottságnak és a szakmai képzettségnek. Egy fiatal anya, akit nagyon szeretek, azt mondta nemrégen fiatal nõk egy csoportjának, hogy a céloknak egyezniük kell a nõi létbõl fakadó örömökkel. Azonban, mondta, a céloknak nem szabad annyira mereveknek lenniük, hogy ne hallgassatok a Szellem sugallataira. Tartsátok nyitva a szíveteket és az elméteket, hogy megismerjétek az Úr felettetek álló akaratát az életetekben. Tanúként állni sok dolgot jelent. Magában foglalja, hogy miként cselekszünk, beszélünk és öltözködünk. Amikor azon gondolkoztok, hogy egy fiatal férfi a társatok legyen-e, jól teszitek, ha követitek azt a tanácsot, amelyet David O. McKay adott néhány évvel ezelõtt: Sohasem „kísérelhet meg kihasználni [benneteket. Ha] . . . [bármilyen] hajlandóságot is mutat arra, hogy saját kényelmére vagy kedvtelésére használjon titeket, [biztosan tudhatjátok], hogy nem a szerelem irányítja.”7 Nagyon is természetes dolog, hogy a fiatal férfiak és nõk vonzódnak egymáshoz, azonban ennek Istentõl való módon kell történnie, nem pedig olyan megkérdõjelezhetõ módon, mint amilyen például az erkölcstelen öltözködés. Az Istentõl való vonzódás a belsõ szépségen, bájon, tisztelettudáson és jóságon alapul. Amikor erõs hitû, fiatal papságviselõk erkölcstelenül öltözött lányt látnak, a legtöbbjük nem akar randevúzni vele, mert a lány normái nem egyeznek örökkévaló terveikkel. Az erkölcstelenség lealacsonyítja a nõket. Szégyenhez vezet, és a megbecsülés elvesztését eredményezi. Nem valószínû, hogy elnyerik egy olyan érdemes, tiszteletteljes fiatal férfi szívét, aki igazlelkû fiatal nõt akar elvenni a templomban. Nektek, fiatal nõk, talán nehéz illendõ báli ruhát vennetek. Javaslom, hogy készítsetek egyet magatoknak. Lehet, hogy kell egy kis segítség, de ebbõl rengeteg áll rendelkezésre. Kedves fiatal testvéreim, oly fényes a jövõtök. Felülmúlhatja a legnagyobb álmaitokat és vágyaitokat is. Nem minden történik majd úgy az életetekben, ahogyan azt reméltétek vagy elterveztétek. Azonban, ha úgy éltek, hogy megismerhessétek az Úr akaratát, akkor békét és hatalmas boldogságot találtok majd a lelketekben. Azok között lesztek, akik „a legméltóságosabb helyet” élvezhetik a halandó életben. Azért imádkozom, hogy az Úr áldjon meg mindannyiatokat a saját értéketek felismerésével és azzal, hogy megértsétek, miért is van, hogy „egy gyönyörû, erkölcsös nõ Isten tökéletes alkotása”, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Traci Lane, „On the Bright Side,” Church News, 1999. jan. 30. 2. Improvement Era, 1935. május, 276. old. 3. Martha A. Tingey, Hand Book for the Bee-Hive Girls of the Y.L.M.I.A. (1916), 36-46. 4. Woman’s Exponent, 1872. július 15., 29. o. 5. Móziás 18:9. 6. Levél Terri F. Jensen-tõl, 2000. február 14. 7. David O. McKay, Gospel Ideals, 459-460. o.