A békéhez és boldogsághoz vezetõ ösvény Elder Richard G. Scott a Tizenkét Apostol Kvórumából „Teljes mértékben kihasználjátok-e életetekben a bûnbánat megváltó hatalmát, hogy nagyobb békében és boldogságban lehessen részetek?” Mennyei Atyánk boldogságtervének van egy alapvetõ része, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, bár minden esetben békét és örömet eredményez. Az Üdvözítõ életét adta, hogy ez áldást jelenthessen Mennyei Atyánk minden egyes gyermekének életében. Ezt a témát széles körben félreértik, és gyakran félnek tõle. Néhányan úgy érzik, hogy ezt csak azoknak az életében kell alkalmazni, akik komoly bûnt követtek el, míg az Úrnak az a szándéka, hogy ez minden egyes gyermeke állandó hasznára váljék. Újra és újra megparancsolta prófétáinak és vezetõinek, hogy hirdessék ezt, és kevés más dologról beszéljenek.1 Az igaz, õszinte, folyamatos bûnbánatról beszélek, a békéhez és boldogsághoz vezetõ ösvényrõl. Ez maga az Úr átformáló hatalmának a csatornája, és amikor megértik és alkalmazzák, kedves és drága baráttá válik. A bûnbánat nem szabadon választható. Egy angyal ezt parancsolta Ádámnak: „tarts bûnbánatot, és Istenhez mindig az õ Fia nevében fordulj”.2 Mindannyian azt a parancsolatot kaptuk, hogy folyamatosan bánjuk meg a bûneinket és forduljunk mindig Istenhez, egész életünk során. Ez a módszer teszi lehetõvé azt, hogy minden nap az élet könyvének egy rontatlan oldala lehessen - új, friss lehetõség. Megadatott nekünk az elkövetésen vagy a meg nem tevésen alapuló bûneink legyõzésének fiatalító kiváltsága, legyenek azok bármilyen kicsinyek avagy mélységesen komolyak. A teljes bûnbánat lelki megújulással járó bûnbocsánatot eredményez. Az ember az élet bármely pontján érezheti a megtisztulást, a tisztaságot, a frissességet, mely az õszinte bûnbánatot kíséri. Az Üdvözítõ világossá tette a követelményt: „Parancsolom neked tehát, hogy bánd meg bûneidet és tartsd meg a parancsolatokat, . . . nehogy alázatra kényszerítselek mindenható hatalmammal.”3 Jákób hasonlóan kristálytisztán tanított: „[Izráel Szentje] eljön erre a világra, hogy minden embert, aki hallgat az õ szavára, megváltson . . . De azt is megparancsolja minden embernek, hogy bánják meg bûneiket, és Izráel Szentjébe vetett tökéletes hittel keresztelkedjenek meg az õ nevében, mert különben Isten birodalmában nem üdvözülhetnek.”4 Miért parancsolta meg nekünk Atyánk és az Õ Fia, hogy bánjuk meg bûneinket? Azért, mert szeretnek bennünket. Tudják, hogy mindannyian meg fogjuk szegni az örök törvényeket. Az igazság megköveteli, hogy minden egyes megszegett törvénynek - legyen az akár kicsi, akár nagy - eleget tegyünk azért, hogy megtarthassuk a boldogság ígéretét ebben az életben, és a Mennyei Atyánkhoz való visszatérés kiváltságát. Ha ennek nem teszünk eleget, az ítélet napján az igazság miatt kiûzetünk majd Isten jelenlétébõl, hogy Sátán irányítása alá kerüljünk.5 Mesterünk, valamint az Õ megváltó cselekedete teszi lehetõvé számunkra azt, hogy elkerülhessük az ilyen ítélet alá kerülést. Ez a Jézus Krisztusba vetett hit, az Õ parancsolatainak való engedelmesség, valamint az igazlelkûségben mindvégig kitartás által történik. Teljes mértékben kihasználjátok-e életetekben a bûnbánat megváltó hatalmát, hogy nagyobb békében és boldogságban lehessen részetek? A nyugtalanság és a kétségbeesés érzései gyakran jelzik a bûnbánat szükségét. Továbbá ha életetekbõl hiányzik a lelki vezetés, amire pedig törekedtek, az lehet megszegett törvények eredménye. Ha szükséges, a teljes bûnbánat rendbe teszi az életeteket. Megoldja az összes összetett lelki fájdalmat, ami a bûnbõl ered. Azonban ebben az életben nem képes helyrehozni néhány fizikai következményt, amely a komoly bûnbõl származhat. Legyetek bölcsek és állandóan éljetek jóval az igazlelkûség határain belül, melyeket az Úr szabott meg! Számos alapvetõ lépése van a bûnbánatnak. Mindegyik elengedhetetlen a teljes megbocsátáshoz. Joseph F. Smith elnök ily módon határozta meg e lépések némelyikét: „Az igaz bûnbánat nem csak a bûnök miatti bánatot, az alázatos vezeklést és az Isten elõtti megbánást jelenti, hanem a bûnöktõl való elfordulás szükségességét, a bûnös szokások . . . elhagyását, az élet alapos megújítását, a bûn erényre . . . való váltását. . . . amennyire csak lehetséges, jóvá kell tenni mindazokat a hibákat, amiket elkövettünk . . . Ez jelenti az igaz bûnbánatot, s a bûnbánat csodálatos munkájának teljesítéséhez a test és a lélek minden erejére szükség van.6 A felismerés, a bánat, az elhagyás, a megvallás és - ahol csak lehetséges - a helyrehozás elengedhetetlen lépései mellé alapvetõen szükséges hozzátennünk azt a követelményt, hogy lelkiismeretesen betartsunk Isten minden parancsolatát.7 Az Úr kijelentette: „Mert én . . . a legcsekélyebb elnézéssel sem tekinthetek a bûnre. Mégis az, aki megbánja bûneit és megtartja az Úr parancsolatait, bocsánatot nyer.”8 Hatalmas megerõsítés, valamint a sikerhez szükséges fenntartó erõ ered abból, ha jelen van az eltökéltség minden parancsolat betartása iránt. Az Úr életre szóló elkötelezettséget vár, hogy engedelmeskedjünk a boldogság tervének, ideértve a szükség szerinti folyamatos bûnbánatot. Azt mondta: „Csak az üdvözül, aki mindvégig kitart.”9 Formulák adattak annak érdekében, hogy segítsenek az embereknek emlékezni a teljes bûnbánathoz szükséges alapvetõ lépésekre. Annak ellenére, hogy ezek segítséget jelenthetnek, általában figyelmen kívül hagyják a bûnbánat legalapvetõbb részét: azt, hogy annak középpontjában Jézus Krisztus és az Õ kiengesztelése áll, és hogy azért mûködik, mert Õ hajlandó volt megváltó áldozata által megfizetni a teljes árat, Atyja és mindannyiunk iránt érzett tökéletes szeretetétõl vezérelve. Alma kijelentette: „Három nap és három éjjel a legkeserûbb lelki kínokat szenvedtem, és nem volt bocsánat bûneimre, csak akkor, amikor az Úr Jézus Krisztushoz könyörögtem irgalomért. De . . . Akkor, ahogy hozzá fohászkodtam, a lelkem megnyugodott. . . . Azért mondtam ezt el neked, fiam, hogy okulj belõle, vagyis hogy tanuld meg . . . , hogy az ember csak Krisztusban, csak Krisztus által nyerhet üdvösséget.”10 A béke az igazlelkû élet drága gyümölcse. Az Üdvözítõ kiengesztelése által lehetséges. A teljes bûnbánaton át nyerjük el, mert az vezet a frissítõ bocsánathoz. A bûnbánat feltárja a megvilágosodás ajtajait, és elõsegíti a sugalmazást.11 A bûnbánat megbocsátás által üdvözülést hoz,12 azonban nem jön automatikusan. Eleget kell tenni minden lépésnek. Az, ha szomorúságot és bûneink megvallása iránti készetetést érzünk, helyes kezdet, azonban nem elegendõ. Amikor a megvallás önkéntes, a bûnbánathoz szükséges tettek nagyban leegyszerûsödnek. Nem válik nagy hasznára az egyénnek az, ha azzal hátráltatja Izráel egy bírájának arra vonatkozó erõfeszítéseit, hogy bûnbánatra biztassa õt, hogy tagadja, hogy valóban bûn történt, vagy más módon tanúsít ellenszegülést. Léhi azt tanította: „Hogy eleget tegyen a törvénynek, feláldozza magát mindazok bûneiért, akik megtört szívvel bûnbocsánatért esedeznek. De csak azokért, és senki másért nem elégítheti ki a törvényt.”13 Jelen kell lennie az alázatnak14 és a szomorúságnak.15 Javaslom, hogy olvassátok el Spencer W. Kimball elnök sugalmazott könyvét, a Megbocsátás csodáját (The Miracle of Forgiveness). Továbbra is segítséget nyújt a hithûeknek abban, hogy elkerüljék a komoly vétkek vermeit. Ugyanúgy kitûnõ kézikönyvként is szolgál mindazok számára, akik már elkövettek komoly hibákat, és szeretnék megtalálni a visszavezetõ utat. A két utolsó fejezetet olvassátok el elõször, hogy mielõtt bármi mást olvasnátok, igazán értékelni tudjátok a megbocsátás teljes csodáját! Ha megbántatok egy komoly vétket, és tévesen azt hiszitek, hogy Isten királyságának mindig másodrangú polgárai lesztek, tudjátok meg, hogy ez nem igaz! Az Üdvözítõ azt mondta: „Íme, aki megbánja bûneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékezem rájuk többé. Ebbõl tudhatjátok, hogy egy ember megbánta-e a bûneit - íme, beismeri és elhagyja azokat.”16 Találjatok biztatásra Almának és Móziás fiainak életében! Tragikusan gonoszok voltak. Mindazonáltal teljes bûnbánatuk és szolgálatuk alkalmassá tette õket arra, hogy ugyanolyan nemesként és igazlelkûként tartsák õket számon, mint Moróni kapitányt.17 Akik közületek õszinte bûnbánatot tartottak, ám továbbra is érzik a bûn súlyát, azt mondom, ismerjétek fel: a megtévesztés mestere sugallja azt, hogy valaki tovább szenvedjen a bûnei miatt, miután azokat már a helyes módon megbánta és az Úr megbocsátott neki. Lucifer arra fog buzdítani benneteket, hogy újra és újra éljétek át múltbeli hibáitok részleteit, tudván, hogy az ilyen gondolatok gátolhatják elõrehaladásotokat. Így kísérli meg azt, hogy kötelet kössön elmétekre és testetekre, hogy bábként irányíthasson benneteket így akadályozva személyes fejlõdéseteket. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus megfizette az árat és eleget tesz majd az igazság követelményeinek mindazok részére, akik engedelmesek az Õ tanításainak. Így teljes bocsánat adatik, és a bûn aggasztó hatásainak nem kell tovább ott maradniuk az egyén életében. Valóban, nem is maradhatnak, ha az ember igazán megérti Krisztus kiengesztelésének értelmét. Alma legyõzte a múltbéli érdemtelenség érzéseit azzal, hogy emlékezett a Megváltó irgalmára. Csodálkozott a következõn: „Ahelyett, hogy bíráskodott volna felettünk, nagy irgalmában kivezetett bennünket . . . lelkünk megváltása felé.”18 Amikor múltbéli bûnök emléke tolakszik be elmétekbe, fordítsátok gondolataitokat a Megváltó és a megbocsátás csodája felé, azzal a megújulással, amely Õáltala érkezik! Lehangoltságotok és szenvedésetek helyébe békesség, öröm és az Õ szeretetéért érzett hála költözik majd. Milyen nehéz lehet Jézus Krisztus, Üdvözítõnk és Megváltónk számára az, hogy oly sok embert lát, akik szükségtelenül szenvednek, mivel figyelmen kívül hagyják az Õ ajándékát, a bûnbánat ajándékát! Mély fájdalmat okozhat Neki az, hogy látja az értelmetlen szenvedést ebben az életben és a fátyolon túl is, mely a bûneit meg nem bánó bûnöst kíséri, azután, hogy Õ mindent megtett azért, hogy nekünk ne kelljen szenvednünk. Sok fiatal oda jutott, hogy azt hiszi, hogy a nemi intimitás „nem olyan rossz”, amennyiben nem követik el azt a cselekedetet, amely terhességet eredményezhet. Ez tévedés. A nemi intimitás, annak bármilyen formájában, a házasság szövetségén kívül komoly bûn. A komoly bûn függõséget okoz. Olyan leláncoló szokásokat formál, amelyeket nehéz felszakítani. Ha megszegtetek ilyesfajta törvényeket, forduljatok segítségért püspökötökhöz vagy cövekelnökötökhöz, mivel az ilyen bûnök esetében elengedhetetlen a megvallás mind az Úrnak, mind egy ilyen bírának, a bocsánat felé irányuló szükséges lépésként. Ezek a bûnök elkerülhetõek azáltal, hogy nem engeditek senkinek, hogy megérintse testetek intim, szent részeit, és elutasítjátok azt, hogy ti ezt tegyétek bárkivel is. Letévedtetek az öröm ösvényérõl, és most ott találjátok magatokat, ahol nem akartok lenni, olyan érzésekkel, amelyeket nem akartok érezni? Vágyakoztok arra, hogy visszatérjetek az érdemes élet békéjéhez és boldogságához? Szívem teljes szeretetével hívlak fel titeket arra, hogy bánjátok meg bûneiteket és térjetek vissza! Határozzátok el, hogy most teszitek ezt! Az út nem olyan nehéz, mint amilyennek tûnik. Kivethetitek a bûntudatot, legyõzhetitek a lehangoltságot, elnyerhetitek a békés elmét, és tartós örömet találhattok. Imádkozzatok segítségért és útmutatásért, és megtaláljátok az ide vezetõ utat. Menjetek oda, ahol tudjátok, hogy az igazság fénye ragyog - egy érdemes baráthoz, egy szeretõ püspökhöz vagy cövekelnökhöz, egy megértõ szülõhöz. Kérlek benneteket, gyertek vissza! Szeretünk titeket. Szükségünk van rátok. Kövessétek a békességhez és boldogsághoz vezetõ ösvényt a teljes bûnbánaton át! Az Üdvözítõ segíteni fog nektek abban, hogy bocsánatot nyerjetek, amint õszintén követitek a bûnbánat minden lépését. Õ a Megváltó. Szeret titeket. Azt akarja, hogy békét és örömöt hozzon az életetek. Most tanúságomat teszem arról, hogy Õ él! Segíteni fog nektek. Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Lásd T&Sz 6:9. 2. Mózes 5:8. 3. T&Sz 19:13, 20. 4. 2 Ne. 9:21, 23. 5. Lásd 2 Ne. 9:8-10; 2:5. 6. Gospel Doctrine, 5. kiad. [1939], 100-101. o. 7. Lásd Énosz 1:10. 8. T&Sz 1:31-32. 9. T&Sz 53:7. 10. Alma 38:8-9. 11. Lásd Alma 26:22. 12. Lásd Alma 32:13. 13. 2 Ne. 2:7; dõlt betûs kiemelés. 14. Lásd T&Sz 61:2. 15. Lásd 2 Kor. 7:9-10. 16. T&Sz 58:42-43. 17. Lásd Alma 48:17-18. 18. Alma 26:20.