Isten Szellemének a keresése Elder Douglas L. Callister a hetvenektõl „Amint egyre többet beszélgetünk a Szent Szellemmel, úgy csiszolódik az életünk. A hitvány és a közönséges nem vonz.” Van Olaszországban egy pompás Mózes-szobor, melynek repedés van az egyik térdén. Egy idegenvezetõ magyarázhatná ezt azzal, hogy Michelangelo, a mestermûre tekintve a szoborhoz vágott egy vésõt, és megvetéssel azt kiáltotta: „Miért nem szólalsz meg?” Az élettelen szoborral ellentétben Jézus Krisztus egyházát betölti az élet. Isten hangja, Szelleme és hatalma ott van az istentiszteleteinken, vagy amikor a szent papság szertartásait végezzük. Illés azt mondta Elizeusnak: „Kérj tõlem, mit cselekedjem veled”! Elizeus azt felelte: „Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettõs mértéke én rajtam”.1 Nem kérhetett volna nagyobb dolgot. Elder Joseph Fielding Smith azt írta: „Isten Szellemének, ha az ember szelleméhez szól, hatalmában áll igazságot közvetíteni. . . . A Szentlélek által az igazság úgy beleszövõdik a test minden rostjába és inába, hogy azt nem lehet elfelejteni.”2 Amikor az egyház tagjaivá konfirmálnak minket, megnyílik elõttünk az ajtó, és elkezdhetjük keresni e mennyei adományt. Legyen ez egy sürgõs és egész életen át tartó törekvés! Amint egyre többet beszélgetünk a Szent Szellemmel, úgy csiszolódik az életünk. A hitvány és a közönséges nem vonz. A fejlett lelkiség az, mely elválaszt minket a hit nélküli világtól. A lelki felfogású ember megfigyeli a körülötte lévõ világ szépségét. A föld megalkotásakor az Úr látta, „hogy jó”. Aztán pedig, hogy „nagyon jó”.3 Mennyei Atyánk örömét leli abban, ha mi is megállunk és észrevesszük környezetünk szépségét, és ez természetessé válik számunkra, amint lelkileg egyre fogékonyabbá válunk. Gyakran a lelki érettség természetes velejárója az, hogy észrevesszük a nagyszerû zenét, irodalmat és pompás mûvészetet. Utalásként arra, amikor az Istenség megjelent Mózesnek az égõ bokorban, Elizabeth Barrett Browning azt írta: „A földön mindenhol jelen van a menny, És minden közönséges bokor lángol az Úrtól; Ám csak az veszi le a saruját, aki lát”.4 Ha a Szellemet keressük, egyre elmélkedõbbek leszünk a szentírások olvasása során. Újra felfedezzük a lassú olvasás erényét. Többet olvasunk hangosan, hiszen talán ez volt a szentírás olvasásának eredeti módja. Brigham Young azt mondta: „Csak annyi a tennivalóm, hogy szellemem, érzéseim és lelkiismeretem úgy kell megõriznem, akár egy üres lapot, majd hagyni, hogy Isten szelleme és hatalma ráírja, amit akar. Amikor ír, én olvasok; de ha azelõtt olvasok, hogy írna, valószínûleg tévedni fogok”.5 A fokozott lelkiség bizonyítékaként jobban megválogatjuk azt, amit olvasunk. J. Reuben Clark azt mondta: „Szabályom jelenleg az, hogy soha nem olvasok olyat, amire nem érdemes emlékezni”.6 Thomas Jefferson mindig olvasott valami nemesítõt, mielõtt nyugovóra tért volna: „amin elgondolkozhat az alvás szüneteiben”.7 A lelki érettség egy másik gyümölcse a jobb ima. Több mint 30 évvel ezelõtt Kimball elnök elhívott engem, hogy cövekelnökként szolgáljak. Egy hosszú konferenciai hétvége befejeztével megkérdeztem, tanácsol-e nekem valamit. Azt felelte: „Menj, tanítsd meg az utolsó napi szenteknek, hogyan imádkozzanak! Nekünk mint népnek, nem szabad elfelejtenünk, hogyan lépjünk kapcsolatba Mennyei Atyánkkal. Ez minden.” Az egyházban a legtöbb jelentõs és fontos tanítás egyszerû. Akik a Szentlélek állandó társaságának megõrzését tûzték ki célul, azok lelki óriásokként ébrednek majd fel a következõ életben, ellentétben azok csecsemõkorával, akik Isten nélkül élnek a világban. A lelkileg fejlettek között volt Joseph F. Smith elnök. A Tizenkettek egyik tagja azt mondta róla: „Lelkileg õ volt a legemelkedettebb gondolkozású ember, akivel valaha is találkoztam. Ellátogattam a Tabernákulumba, ahol Smith elnök megáldotta az utolsó napi szenteket. 20 percig mondott rájuk áldást. 20 percig nem volt száraz szem a Tabernákulumban.”8 Charles W. Nibley püspök azt mondta Joseph F. Smith halálakor: „Nem volt még egy olyan ember, aki lényének utolsó rostjáig olyan tiszta, erkölcsös és erényes lett volna, mint õ. Szembeszállt a kicsapongás minden formájával és gondolatával, és olyan rendíthetetlen volt, akár egy hegy. . . . Ki versenghetett volna vele az igazlelkûség prédikátoraként? A legnagyobb volt, akirõl valaha is hallottam - erõs, hatalmas, tiszta, vonzó. Csodálatos volt, ahogyan áradt belõle az élõ világosság és tûz szava. . . . [Amikor] Smith elnök szíve a celesztiális dallamokra hangolódott, akkor képes volt arra, hogy halljon, és hallott is.”9 David O. McKay volt még olyan ember, aki kifejlesztette a lelkiség e nagyszerû tehetségét, mely a következõk leírására késztette elder Bryant S. Hinckley-t: „David O. McKay sok jó dolgot tett és sok szép dolgot mondott, de valahogy jobb ember mindannál, amit valaha is mondott vagy tett.”10 Halandóság elõtti állapotunk nagy csatája egyéni lelkekért vívott küzdelem volt. Ma is ugyanezt a csatát vívjuk, azért, hogy lelkileg nagyon is fogékony lények legyünk. McKay elnök azt mondta: „A lelkiség annak tudata, hogy legyõztük magunkat”.11 Annak biztos tudása, hogy nyerésre állunk a lélekért folyó küzdelemben. Az érzékiség az élvhajhászat területe. A lelkiség az önmagunk felett aratott gyõzelem területe. Jelen voltam egy egyházi órán, ahol az oktató megkérdezte, milyen tanácsot adnánk gyermekeinknek életünk utolsó perceiben. Azt válaszoltam: „Elõször is, tartsd meg a szövetségeidet! Isten megtartja az Övéit. Sokat jelent majd az, ha Mennyei Atyád elé állsz, és jelentésed így hangzik: ‚Itthon vagyok. Tiszta vagyok. Mindent megtettem, amivel kapcsolatban szövetséget kötöttem.’” Másodszor, keresd Isten Szellemét! A szentírások azt kérik: „A Lelket meg ne oltsátok”.12 „Meg ne szomorítsátok . . . ”13 Tisztátalan szívekbe vagy elmékbe nem jön el. Csendesen, dobszó nélkül jön. A figyelõ fül meghallja a szárny halk susogását. Ha nem figyelünk, akkor elmegy. Tanúbizonyságot teszek arról, hogy a Szellem munkálkodása valóságos és megtalálható ebben az egyházban. Emellett tanúbizonyságot teszek Krisztusról, a Megváltóról, és a munkáról, amit ebben a sáfárságban megalapozott. Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. 2 Kir. 2:9 2. „The Sin against the Holy Ghost,” Instructor, 1935. október, 431. o. 3. 1 Mózes 1:4, 31. 4. John Bartlett, Familiar Quotations, 11. kiadás (1937), 431. o. 5. Deseret News Weekly, 1871. április, 19., 125. o. 6. Idézi Joseph L. Wirthlin, in Conference Report, 1947. április, 85. o. 7. The Best Letters of Thomas Jefferson, szerk. J. G. de Roulhac Hamilton (1926), 227. o. 8. Személyes beszélgetés Elder Le Grand Richards-szal, 1978. július 1-jén. 9. Idézi Joseph F. Smith, Gospel Doctrine, 5. kiad. (1939), 522-525. o. 10. „Greatness in Men--David O. McKay,” Improvement Era, 1932. május, 446. o. 11. Gospel Ideals (1953), 390. o. 12. 1 Thess. 5:19. 13. Ef. 4:30.