A belsõ ellenség James E. Faust elnök második tanácsos az Elsõ Elnökségben „Mindannyiunknak meg kell tanulnunk bátor, fegyelmezett és hûséges papságot viselõ férfiaknak lenni, akik a megfelelõ fegyverekkel felkészültek a gonoszság elleni harcra és arra, hogy gyõzzenek.” Szeretett testvéreim a papságban, szeretetemet és nagyrabecsülésemet fejezem ki mindannyiótok iránt. Hálásak vagyunk mindazért, amit annak érdekében tesztek, hogy elõremozdítsátok ezt a szent munkát szerte az egész világon. Alázattal és tisztelettel tölt el az, hogy közétek tartozhatom. Még a világ kezdete elõtt hatalmas háború indult a jó és a rossz erõk között.1 Ez a háború ma sokkal ádázabban dúl. Sátán még mindig a gonosz seregek kapitánya. Még mindig kísért minket, csakúgy, mint Mózest, mondván: „emberfia, imádj engem”.2 A papság viselõiként az igazlelkûség nagyszerû seregébe rendezõdünk, hogy legyõzzük Lucifer erõit. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk bátor, fegyelmezett és hûséges papságot viselõ férfiaknak lenni, akik a megfelelõ fegyverekkel felkészültek a gonoszság elleni harcra és arra, hogy gyõzzenek. Pál azt mondta, hogy ezek a fegyverek a következõk: „az igazság mellvasa”, „a hit pajzsa”, „az üdvösség sisakja” és „a Lélek kardja, mely Isten igéje”.3 Ma este arról a harcról szeretnék beszélni, melyet mindannyiunknak meg kell vívnunk önmagunkban. Joseph F. Smith elnök azt tanította nekünk: „Elsõ ellenségünkre magunkban fogunk rátalálni. Jó dolog, ha elõször legyõzzük ezt az ellenséget, azután alávetjük magunkat az Atya akaratának, és szigorúan engedelmeskedünk az élet és az üdvösség alapelveinek, amelyek az emberek üdvösségéért adattak a világnak.”4 Egyszerû szavakkal kifejezve ez azt jelenti, hogy meg kell erõsítenünk a bennünk lévõ jót, és le kell gyõznünk Sátán kísértéseit. Az út mutatója biztos. Alma megmondja nekünk: „Ami jó, az mind Istentõl származik, ami pedig rossz, az mind az ördögtõl származik.”5 Robert Louis Stevenson jól megjelenítette a rossz és a jó közötti állandó harcot a doktor Jekyllrõl és Mr. Hyde-ról szóló klasszikus regényben. A történet elmondja, hogy kezdetben „Dr. Jekyll köztiszteletben álló londoni orvos, jó és kedves ember, aki fiatalkorában hajlott a gonoszra, melyet azonban sikerült elfojtania magában. A gyógyszerekkel kísérletezve az orvos rábukkan egy olyan szerre, mely lehetõvé teszi külsejének megváltoztatását, hogy visszataszító szörnyeteggé váljon, a gonosz megtestesítõjévé, akit Mr. Hyde-nak nevez el. A szer egy hasonló adagja bevételekor visszaváltozhat a jóságos orvos alakjába és személyiségébe. Az orvos sokszor válik Mr. Hyde-dá, egyre nagyobb hatalmat adva ezzel természete ezen oldalának. Jekyll egyre nehezebbnek találja erényes önmagának visszanyerését, valamint azt veszi észre, hogy idõnként a szer használata nélkül is Hyde-dá változik.”6 Mr. Hyde-ként gyilkosságot követ el, majd amikor a szer már nem állítja vissza a kedves doktor Jekyll-lé, fény derül az igazságra, és Hyde megöli magát. A drogok helytelen használata elpusztította az életét. Ez megtörténhet a valós életben is. A kulcs ahhoz, hogy valakibõl ne váljon gonosz, bûnös Mr. Hyde az, hogy elhatározza, nem fog engedni a pusztító kísértéseknek. Soha, soha ne kísérletezzetek semmiféle függõséget elõidézõ szerrel! Soha, annak semmilyen formájában ne használjatok dohányt, vagy bármilyen más, szolgaságba hajtó szert! Tartózkodjatok a részegítõ italoktól! A függõség tragikus következményekkel jár, melyeket nehéz legyõzni. Áldások származnak abból, hogy igazak vagyunk alapelveinkhez. Amikor a Cottonwood Cövek elnöke voltam, egyik cövekpátriarkánk dr. Creed Haymond volt. Idõnként erõs bizonyságot tett a Bölcsesség szaváról. Fiatalemberként a University of Pennsylvania atlétikai csapatának kapitánya volt. 1919-ben Haymond testvér és csapata meghívást kapott, hogy vegyenek részt az éves egyetemek közötti atlétikai találkozón. A találkozó elõestjén edzõjük, Lawson Robertson, aki számos olimpiai csapat edzõje volt, azt az utasítást adta a csapattagoknak, hogy igyanak egy kis sherry-t. Abban az idõben az edzõk abban a tévhitben éltek, hogy a bor izomlazítóként szolgált a kemény edzések során megerõltetett izmoknak. Az összes többi csapattag elfogadta a bort, de Haymond testvér visszautasította azt, mert szülei megtanították neki a Bölcsesség szavát. Haymond testvér nagyon nyugtalan lett, mert nem szeretett engedetlen lenni edzõjével szemben. A világ leggyorsabb férfiai ellen kellett versenyeznie. Mi lesz, ha másnap gyengén szerepel a versenyen? Hogy tud majd edzõje elé állni? Másnap az atlétikai találkozón az összes többi csapattag nagyon beteg volt, és vagy nagyon gyengén szerepeltek, vagy túl betegek voltak ahhoz, hogy fussanak. Haymond testvér azonban jól volt, és megnyerte a 100 és a 200 méteres síkfutást. Edzõje azt mondta neki: „Most futottad le a kétszáz métert, rövidebb idõ alatt, mint azt emberi lény valaha is tette!” Azon az estén és élete hátralévõ részében Creed Haymond hálás volt egyszerû hitéért, hogy betartotta a Bölcsesség szavát.7 A második világháború során a katonai szolgálat során számos nagy ígéretû, remek fiatalemberrel ismerkedtem meg. Azonban lassanként néhányukat láttam, amint Dr. Jekyll tisztességtudó, Istenfélõ tulajdonságaiból egy Mr. Hyde alávalóságába süllyedtek. Néhányuknál ez úgy kezdõdött, hogy rászoktak a kávéra, mert a víz nem volt jó, és a fertõtlenítõszernek nagyon kellemetlen íze volt. A kávézás azután néhányakat rávett arra, hogy idõnként igyanak egy-egy sört. Minden külföldön szolgáló katonának kiutaltak egy adag cigarettát és idõnként egy üveg whiskey-t, ami jelentõs pénzt ért. George Albert Smith elnök egyszer ezt a tanácsot adta: „Ha csak egy centiméterrel is átlépsz az ördög térfelére, a kísértõ hatalmában állsz, és ha sikeres, nem tudsz majd helyesen gondolkodni vagy érvelni, mert addigra már elvesztetted az Úr Szellemét.”8 Néhány katona a vonal biztonságos oldalán maradt és soha nem kísérletezett vagy kereskedett ezekkel a függõséget okozó szerekkel, még ha ingyen is kaptuk õket. Azonban mások mintát vettek a cigarettából vagy az alkoholból, így ellensúlyozva a háború kihívásait. Néhányan még erkölcstelenségbe is keveredtek, abban a hitben, hogy a háború feszültsége igazolja normáik lealacsonyítását és azt, hogy megengedjék, hogy személyiségük Mr. Hyde-ja átvegye az irányítást. A háború után azok, akik a dohányzás, az alkohol és az erkölcstelenség rabjai lettek azt találták, hogy nem képesek könnyedén megszabadulni ezektõl a rossz szokásoktól. A fiatalemberek, akik olyan nagyszerû ígéretekkel indultak, centiméterrõl centiméterre átlépték azt a vonalat, megfosztván saját magukat és családjaikat az ígért boldogságtól, és ehelyett válást, csonka családokat és szívfájdalmat tapasztaltak. Azok, akik soha sem helyezték alacsonyabbra a mércét, nem adták meg magukat ezeknek a szokásoknak. Életük ezen feszültségteli szakaszából erõsebben és felkészültebben kerültek ki ahhoz, hogy tevékeny, példás és boldog életet éljenek, igazlelkû családok hithû édesapáiként és nagyapáiként. Tisztelt és megbecsült vezetõkként is szolgáltak az egyházban és közösségükben. Még egy hamis feltevés, amely vonzó lehet természetünk Mr. Hyde oldalának az, hogy a pornográfiába való betekintés ártalmatlan. Ez egy szörnyûséges megtévesztés! A pornográfia ugyanúgy függõséget okoz, mint a kokain vagy bármilyen más kábítószer. Nemrégiben kaptam egy szívszorongató levelet egy férfitól, akit kizártak az egyházból, és akinek szíve szomorúsággal és megbánással teli. Engedélyével idézem a következõket a levelébõl: „Remélem, hogy ez a levél minden kétkedõben megerõsíti majd azt, hogy a pusztuláshoz vezetõ út csak bánatot és fájdalmat eredményez, és hogy semmiféle bûn nem éri meg ezt az árat.” Ezzel a kijelentéssel folytatja: „Bánatot és fájdalmat hoztam magamra. Csak most ismerem fel teljesen azt a nagy pusztulást, amit magamra hoztam. Nincs az az önzõ vagy érzéki vágy, ami megéri azt, hogy elveszítsed az egyháztagságodat. Szörnyûséges fájdalmat hoztam feleségemre és két csodálatos gyermekemre. Hálás vagyok feleségem hatalmas erõfeszítéséért, hogy segítsen nekem legyõzni bûneimet. Feleségem bûneim áldozata volt, és nagy fájdalmon és szenvedésen kellett átmennie. Vágyom arra a napra, amikor ismét tagja lehetek az Úr egyházának, és amikor családunk örökkévaló család lehet.” A levél ezzel a beismeréssel folytatja: „Bûneim a pornográfia iránt korai gyermekkoromban bekövetkezett függõségem közvetlen eredménye. Kétség nélkül a pornográfia függõséget okoz és mérgezõ. Ha életemben korán megtanultam volna, hogy gyakoroljam az önuralom erejét, ma is az egyház tagja lennék.” Mr. Hyde egyik megtévesztése az, amit néhányan hibásan „elõre megfontolt bûnbánat”-nak neveznek. Nem létezik ilyen alapelv ebben az egyházban! Ez esetleg körmönfontan vonzónak hangzik, de valójában veszedelmes és hamis elgondolás. Célja az, hogy meggyõzzön bennünket arról, hogy tudatosan és szándékosan bûnt követhetünk el, azzal az elõre megfontolt szándékkal, hogy a gyors bûnbánat megengedi majd nekünk, hogy az evangélium teljes áldásait élvezzük, mint a templomi áldások, vagy a misszió. Az igaz bûnbánat hosszú, fájdalmas folyamat lehet. Ezt a balga tant Nefi elõre látta: „És sokan lesznek olyanok is, akik ezt mondják: Egyél, igyál, szórakozzál, de azért féld az Istent is. Elnéz õ egy kicsi bûnt. Hazudj egy kicsit, használd ki a másik adott szavát, ássál vermet felebarátodnak, nincs abban semmi rossz, tedd csak nyugodtan, hisz holnap úgyis meghalunk. Ha bûnösnek talál is Isten, legfeljebb megver néhány vesszõcsapással, de a végén mégis üdvözülünk Isten birodalmában.”9 Mindazokról, akik ezt a tant tanítják, az Úr ezt mondja: „És a szentek vére az égre kiált ellenük!”10 Ez azért van, mert minden szövetségünket nem csak a szertartások által kell elnyernünk, hanem ahhoz, hogy örökkévalóak legyenek, az ígéret Szent Szellemének is meg kell pecsételnie azokat.11 A jóváhagyás ezen isteni jegye szertartásainkra és szövetségeinkre csak a hithûség által kerül rá. Az úgynevezett elõre megfontolt bûnbánat hamis elgondolása bizonyos fokon magában hordozza a megtévesztést, ám az ígéret Szent Szellemét nem lehet megtéveszteni. Néhány ember a tisztesség és külsõ igazlelkûség álarcát viseli, ugyanakkor megtévesztõ életet élnek, és Dr. Jekyllhez hasonlóan azt hiszik, hogy kettõs életet élhetnek, és soha nem fognak leleplezõdni. Jakab azt mondta: „A kétszívû a minden útjában állhatatlan ember.”12 A Mormon könyvében olvashatjuk Koriánton történetét, aki édesapjával és fivérével a zorámiták közé ment misszióba. Kettõs élete azt okozta, hogy elhagyta szolgálatát, és édesapja így kesergett: „[Ó, fiam,] lám, milyen nagy bûnbe vitted a zorámitákat, mert a te viselkedésedet látván, nem akartak többé hinni nekem.”13 Képmutató az, aki kívül olyan álarcot visel, amely jóságot tükröz, belül azonban gonoszságot és megtévesztést gyakorol. Ilyenek voltak az írástudók és a farizeusok, akik az Üdvözítõhöz mentek, azt színlelvén, hogy lelkiismeretük nyugtalan, és az Õ bölcs tanácsát kérik. „Mester - mondták hízelgõ hangon -, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert az embereknek személyére nem nézel.” Ilyen körmönfontan megkörnyékezve azt remélték, hogy kérdésük felkészületlenül éri majd Õt: „Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” Kérdésük tele volt gonosz szándékkal, mert minden római törvény leggyûlöltebbje a közadózás volt. Ha azt válaszolta volna: „Igen”, a farizeusok azt mondhatták volna rá, hogy nem hû a zsidókhoz. Ha válasza az lett volna: „Nem”, zendülésért feljelenthették volna. „Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?” Arra kérte õket, mutassanak neki egy dénárt, majd megkérdezte: „Kié ez a kép, és a felírás?” Azt válaszolták: „A császáré”, Õ pedig a képmutató farizeusokat ezzel a klasszikussá vált válasszal hallgattatta el: „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.”14 A világban élünk ugyan, ám nem szabad, hogy legyõzzön bennünket az abban található képmutatás és megtévesztés. Az arról való igazság, hogy kik vagyunk és mit cselekszünk végül ismertté válik majd. Az Úr ezt a kijózanító figyelmeztetést adta nekünk: „Mert bûneiket a háztetõkrõl híresztelik majd, és titkos cselekedeteik mind kiderülnek.”15 Mivel erkölcsileg érzéketlenné vált környezetben élünk, nehezen ismerjük be magunknak és másoknak, hogy cselekedeteink nem helyesek. Testvérek, felvértezhetjük magunkat a mindannyiunkban rejlõ ellenség ellen úgy, ha Isten papságának védelmet nyújtó köntösét használjuk. Egyenként szükségünk van arra, hogy a szent papság hatalmai munkálkodjanak az életünkben. Ez azt jelenti, hogy naponta használjuk ezt az isteni választást arra, hogy megáldjuk mások életét, amint házitanítást és szertartásokat végzünk, vagy családi estet tartunk. Közösen küldetésünk lehet, hogy elvigyük a megváltás üzenetét a világnak, mely küldetést elnökünk, Gordon B. Hinckley irányítása alatt végezzük, aki a papaság összes kulcsával rendelkezik a földön ebben az idõben. Azonban nem tehetünk eleget ennek a küldetésnek, csak ha mindannyian megnyerjük ezt a saját magunkban vívott csatát. Ezt cselekedvén képesek leszünk magunkra ölteni Isten teljes fegyverzetét, és elnyerjük a papság esküjében és szövetségében foglalt áldásokat. Az Úr azt ígérte, hogy „mindazok, akik ezt a papságot befogadják, azok engem fogadnak be . . . És aki engem befogad, Atyámat fogadja be, És aki Atyámat befogadja, az elnyeri Atyám országát, ezért minden megadatik neki, ami az én Atyámé.”16 Az Atya királyságában való felmagasztosulás magában foglalja a királyságokat, trónusokat, birodalmakat, fejedelemségeket és hatalmakat, melyek örökké gyarapodni fognak.17 Azért imádkozom, hogy mindannyian törekedhessünk a bennünk lévõ ellenség legyõzésére, hogy elnyerhessük ezeket az áldásokat, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Lásd Jel. 12:4-9; Mózes 4:1-4; Ábr. 3:24-28, T&Sz 29:36-38, Ésa. 14:12-20, Lukács 10:18. 2. Mózes 1:12. 3. Ef. 6:14-17. 4. Teachings of Presidents of the Church: Joseph F. Smith (1998), 371-372. o. 5. Alma 5:40. 6. Thesaurus of Book Digests (1949), 206. o. 7. Lásd Joseph J. Cannon, „Speed and the Spirit”, Improvement Era, 1928. október, 1001-1007. o. 8. Sharing the Gospel with Others, szerk. Preston Nibley (1948), 43. o. 9. 2 Nefi 28:8. 10. 2 Nefi 28:10. 11. Lásd T&Sz 132:7. 12. Jakab 1:8. 13. Alma 39:11. 14. Máté 22:16-21. 15. T&Sz 1:3. 16. T&Sz 84:35, 37-38. 17. Lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young (1997), 72. o.