„Vezess, kis fény!” Virginia U. Jensen elsõ tanácsos a Segítõegylet Általános Elnökségében „Jézus Krisztus fénye minden olyan sötétségnél erõsebb, amivel ebben az életben találkozunk, ha van hitünk Õbenne, keressük Õt és engedelmeskedünk Neki.” Mindössze 10 éves volt akkor, amikor Joshua Dennis öt napot töltött a koromsötét, elhagyott bánya fogságában. Amikor megmentõi végre meghallották erõtlen segélykiáltását, és kihúzták õt a borzalmas sötétségbõl, szédült, fázott és ki volt merülve. Nagy meglepetésükre nem félt. Josh azzal töltötte az idõt, hogy aludt, segítségért kiáltott, és imádkozott. „Valaki védett engem - magyarázta, - tudtam, hogy rám fognak találni az emberek.” Joshua egyszerû, de mély hitét szülei ápolták, akik megtanították neki, hogy van egy Mennyei Atyja, aki mindig tudja, hogy õ hol van. Megtanították neki, hogy Krisztus benne lévõ világosságával született. Josh igazán világosságban és igazságban nevelkedett (lásd T&Sz 93:40), így hát amikor azon vette észre magát, hogy a bánya egy 600 méter mélyen lévõ szegélyén kuporog, merített ebbõl a világosságból, mely erõsítette és vigasztalta, bátorságot és reményt adott neki. Josh megtapasztalta, mit tanított Abinádi, amikor Krisztusról beszélve azt mondta: „Õ a világ világossága és az élet. Az örök világosság, mert fényét nem lehet kioltani” (Móziás 16:9). Mily találó az, hogy az Üdvözítõ betlehemi születését a világosság csodálatos megnyilvánulása kísérte a nyugati féltekén! Születésének idején „naplemente után nem lett sötét; de a nép akkor esett csak igazán ámulatba, amikor . . . azon az éjszakán . . . nem lett sötét” (3 Nefi 1:15, 19). A világosság ünneplése éles ellentétben állt azzal, ami a keresztre feszítésekor történt, amikor „sûrû sötétség borult az egész országra, hogy az életben maradt lakosság szinte érezhette a sûrû, sötét ködöt” (3 Nefi 8:20-23). Ezen a világon mindenféle sötétség jelen van: sötétség, mely az elkeseredésbõl, a csalódottságból és kétségbeesésbõl ered; sötétség, mely a magány és az alkalmatlanság érzésének eredménye. Ahogyan a Josh Dennis szívében világító fény erõsebb volt az õt körülvevõ fojtó sötétségnél, Jézus Krisztus fénye minden olyan sötétségnél erõsebb, amivel ebben az életben találkozunk, ha van hitünk Õbenne, keressük Õt és engedelmeskedünk Neki. Mert amint azt Joseph próféta kinyilatkoztatta: Ha csak az én dicsõségemet tartjátok szem elõtt, „akkor egész testetek megtelik világossággal, és nem lesz bennetek sötétség” (T&Sz 88:67). Krisztus világosságát és az evangélium világosságot és üdvösséget hozó üzenetét csak saját engedetlenségünk, valamint hitünk hiánya sötétítheti el. Hasonlóképpen, az Üdvözítõ világossága egyre nagyobb teret nyer életünkben, ha betartjuk a parancsolatait, és folyamatosan azon igyekszünk, hogy hasonlóvá váljunk Õhozzá. Mert „ami Istentõl való, az világosság; és aki befogadja a világosságot és megmarad Istenben, az még több világosságot kap, és az a világosság egyre fényesebb lesz” (T&Sz 50:24). Amint Jézus Krisztusnak és evangéliumának a világossága egyre ragyogóbbá válik az arcunkon és a szívünkben, egyre könnyebb lesz megkülönböztetni az igazán értékes dolgokat a világ által ajánlott utánzatoktól. Annak tudata, hogy Krisztus annyira szeretvén minket, hajlandó volt bûneink terhének felvállalására, elûzi annak szükségét, hogy kevélyek legyünk és jótállás nélkül bízzunk az emberi kézben. Az a hit, hogy a kiengesztelés minden olyan dolgot visszaad nekünk, amit bûn miatt és az élet ösvényén történõ rossz lépések miatt elvesztünk, nagyobb reménységet teremt annál, amit bármilyen idõleges öröm vagy pillanatnyi halandó élvezet adhat. Gondoljatok bele Lamóni király élményébe! Bár korlátlan hatalommal, hatalmas földi kincsekkel és minden igényét kielégítõ szolgákkal rendelkezett, lelki sötétségben élt. Amikor hajlandó volt megengedni Ammonnak, hogy az evangéliumra tanítsa õt, nagyon figyelemreméltó dolog történt, Lamóni „lerogyott a földre, mintha meghalt volna” (Alma 18:42). „Ammon . . . tudta, hogy Lamóni király Isten hatalmának befolyása alatt van. Tudta, hogy a hitetlenség sötét fátyola lehullt elméjérõl, mert Isten dicsõségének és jóságának fénye megvilágította. Ez a fény . . . nagy örömmel hatotta át a lelkét” (Alma 19:6). Csak Isten dicsõsége és az örökké tartó élet világossága hoz létre olyan mély örömet, mely teljesen átjárja az embert, és elûzi „a hitetlenség sötét fátyolát”. A szentírásokban mindenhol, és csakugyan, az elgondolkozó keresztények századokon keresztüli írásaiban példákat találunk arra, hogyan erõsíthet meg minket lelkileg és fizikailag Krisztus világosságról és üdvösségrõl szóló üzenete. 1833-ban, Olaszországot bejáró fiatal papként az angol John Henry Newman érzelmi és fizikai sötétséggel találta magát szembe, amikor jó néhány hétig feltartóztatta õt egy betegség. Nagyon elkeseredett, és egy ápolónõ, aki látta könnyeit, megkérdezte tõle, hogy mi bántja. Csak azt tudta felelni, hogy biztos benne, Istennek munkája van számára, amit Angliában kell elvégeznie. Alig várva a hazatérést, végül feljutott egy kis hajóra. Nem sokkal azután, hogy a hajó vitorlát bontott, leszállt a köd, és elrejtette az õket körülvevõ veszélyes sziklákat. Egy hétig csapdába ejtette õket a nyirkos, szürke sötétség, a hajó képtelen volt az elõre- vagy visszafele történõ utazásra, Newman pedig Üdvözítõje segítségét kérte, amikor papírra vetette a szavakat, melyeket most a „Vezess, kis fény” himnusz révén ismerünk. Vezess, kis fény, a sûrû sötétségben . . . Otthonom nem találom meg az éjben . . . Nem kérem azt, hogy messze láthassak, . . . Egy lépés kell, hogy tovább juthassak. (Himnuszok, 97. sz.) Ez a himnusz olyan igazságot visszhangzik, melyet megerõsít a szívünk: bár a megpróbáltatások kiolthatják a fény egyéb forrásait, Krisztus meg fogja világítani az ösvényünket, biztosítja „lépésünket”, és megmutatja nekünk a hazavezetõ utat. Mert amint az Üdvözítõ megígérte: „a ki engem követ, nem járhat a sötétségben” (János 8:12). Mindannyian találhatjuk magunkat idõrõl idõre sötét helyzetben. Lehet, hogy sötét lelki alagutakba tévedünk, ahol buta döntéseket hozunk, ártalmas hatásokat engedünk az életünkbe, vagy elfordulunk az evangélium világosságától azért, hogy még egy kicsit befogadjuk a világot. Ez elõször ártalmatlannak tûnhet - csak egy kis felfedezés, semmi több. Mielõtt észrevennénk, elkülöníthetjük magunkat a világosságtól, és egyedül maradunk a sötétben. Miért maradunk a sötétben, amikor vár minket a mentõ fény? Sütkérezzünk abban a meleg és ragyogó fényben, melyet Jézus Krisztus evangéliuma ad! Engedjük, hogy lépésrõl lépésre vezessen minket az Üdvözítõ kedves fénye! Engedjük, hogy biztonságban tartsanak minket a szövetségek és a parancsolatok, amint követjük a mennyei otthonunkhoz vezetõ evangéliumi ösvényt! Emlékeztek a kis Josh Dennisre? Õ most Elder Dennis, aki missziót szolgál, messze az õt valamikor fogva tartó sötét bányától. Most Elder Dennis Honduras szûk, ismeretlen ösvényein találja meg útját, megosztva a remény, az üdvösség és a világosság üzenetét. Azt a látszólagos ellentmondást tanítja nap mint nap, amit a bányában elveszett fiatal fiúként tapasztalt meg: hogy a körülvevõ homály, a lehetõ legsötétebb körülmények közepette is lehetséges reményt, békét és vigaszt érezni - mindezt azon világosság miatt, mely minden sötétségnél fényesebb, Jézus Krisztus világossága miatt. Saját tapasztalatból ismerem, mint ahogyan azt Josh is megtapasztalta, ennek a csodálatos, világossággal telt lénynek, Üdvözítõnknek a valóságát. Fogadjuk hát be az Õ világosságát, és éljünk úgy, hogy az megvilágítsa ösvényünket, és mennyei otthonunkba vezessen minket, Jézus Krisztus nevében, ámen.