Gordon B. Hinckley elnök
„Olyan életerõ van ebben a munkában, amilyennek ilyen mértékben még nem voltunk tanúi.”
Testvéreim, mily hatalmas inspirációt adtok! Amint e hatalmas gyülekezet arcaira tekintek, és tudatosul bennem, hogy világszerte még sokkal többen összegyûltek, elönt az irántatok érzett hatalmas szeretet. Mily csodálatos nép vagytok! Azért imádkozom, hogy a Szent Szellem mutasson nekem utat, amint szólok hozzátok.
Mielõtt ma reggel bejöttem volna ebbe az épületbe, megpecsételtük ennek a hatalmas, új épület szegletkövének fedõkövét. Ez jelzi ennek az épületnek a befejezését.
Isten Fiára emlékezve, akinek életére és küldetésére felépül ez az egyház, megõrizzük a szegletkõ szimbolizmusát. Õ, és csakis Õ a Fõ Szegletkõ. Reá épül az apostolok és próféták erõs alapja, mindezek felett pedig „az egész épület szép renddel rakattatván” alkotja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát.
Amint arra a szegletkõnél összegyûlt csoportot is emlékeztettem ma reggel, ismerjük el ezt a szimbólumot olyasminek, ami a világ Megváltóját, Isten Fiát, az Úr Jézus Krisztust jelképezi, akinek nevét ez az egyház viseli.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy mostanra elkészült az épület. Már itt voltunk az áprilisi konferencián, majd egy másik alkalommal júniusban. Akkor még nem volt teljesen kész. Most tartósan elfoglalhatjuk, mert késznek nyilváníttatott.
Ez a 2000-es millenniumi év jelentõs volt az egyház számára. Világszerte növekedtünk minden tekintetben. Magunk mögött hagytuk a tizenegymilliós egyháztagság határvonalát. Mily figyelemreméltó dolog is ez!
Ott voltam, amikor az egyház 1947-ben a pionírok megérkezésének századik évfordulóját ünnepelte. Akkor lett felszentelve az Ez az a hely emlékmû. Nagy ünnepséget tartottunk, olyan elõadással a Tabernákulumban, mely az egyház egész világra kiterjedõ küldetését jelképezte. A mindezt átszövõ nagy téma az volt, hogy az egyház növekedése során elérte a milliós egyháztagságot. Az egyháztagok mintegy fele akkor Utah államban élt. Most csak mintegy 15 százalék él itt, mégis több egyháztag található itt, mint eddig valaha. Óriási és csodálatos belegondolni abba, hogy az egyháztagságunk ma eléri a tizenegymilliót, és ez a jövõ ígéretét hordozza magában.
Az egész világra eljutottunk, ahová csak beengedtek minket. Az evangéliumot tanítottuk, amint az kinyilatkoztatásra került az idõk teljességének sáfárságában. Most olyan területekre megyünk, melyek nevei 1947-ben aligha hangzottak el. Csodálatosképpen kiterjedt a misszionáriusi munkánk.
Úgy gondolom, jártam már a legtöbb olyan helyen, ahol az egyház meg van szervezve. Mindenhol csodálatos embereket találtam. Utolsó napi szentek õk, a szó legigazibb értelmében. Igyekeznek a parancsolatok szerint élni.
Velük találkozván és beszélgetvén megtanultam Pál szavainak igazi jelentését:
„És [Isten] az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikõnktõl sem,
Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk; . . . Mert az õ nemzetsége is vagyunk” (Ap. csel. 17:26-28).
Hatalmas világpolgár-társadalommá lettünk, testvérek hatalmas családjává az Úrban. Férfiak és nõk, fiúk és leányok, a Magasságos szentjei tömegének elõrehaladásával menet közben így énekelünk:
Szemeim látták az Úrnak dicsõ eljövetelét;
Most kitapossa a harag szõlõjének nedûjét.
Megvillantotta kardjának rideg, rettegett fényét,
Gyõz majd az igazság!
(„Battle Hymn of the Republic”, Hymns, 60. sz.)
Olyan életerõ van ebben a munkában, amilyennek ilyen mértékben még nem voltunk tanúi.
Az oktatás terén mindenhol létrehoztuk a szeminárium és insztitút programot, ahová csak eljutott az egyház. Az egész világon jó hatással van a tanulók életére. Az insztitúton a fõiskolás korú fiatalok jókedvû társaságra, tanulásra, társasági élményekre, és még hitbéli férjre és feleségre is találnak.
Az elmúlt néhány hónap során bejelentettük, hogy a Ricks College, a nagyszerû pionír oktatási intézmény, mely eddig kétéves diplomát adott, ezentúl kibõvül, négyéves oktatást ad, és a BYU-Idaho nevet viseli majd. Ez semmilyen tekintetben nem becsmérli azt a nagyszerû embert, akirõl az iskola nevét kapta. Kibõvíti azonban sok fiatal férfi és nõ tanulási lehetõségeit. Még nagyszerûbbé tesz majd egy eddig is nagyszerû iskolát. Arra irányuló erõfeszítés ez az egyház részérõl, hogy kitágítsa a világi oktatás lehetõségét az egyházi iskola keretein belül, ahol az élõ Istenbe, valamint az Õ isteni Fiába, Urunkba vetett hitet tanítunk.
Egy másik, jelentõs következményekkel járó dolgot hangsúlyoztunk még ki ebben a millenniumi évben, a templomok építését. Csoda volt. Múlt vasárnap felszenteltük a Massachusetts állambeli Boston Templomot, az egyház 100. mûködõ templomát.
1981. júliusában kerültem az Elsõ Elnökségbe, Kimball elnök tanácsosaként. E 100 templom közül 81-et azóta szenteltünk fel. Akkor még csak 19 mûködött.
Ötvenhárom új templomot, a most mûködõ 100 templom több mint felét, azóta szenteltük fel, hogy öt évvel ezelõtt az egyház elnöke lettem. Csak azért említem ezt, hogy emlékeztesselek titeket ennek a drámai elõrehaladásnak a felgyorsulására.
Amikor egy konferencia alkalmával bejelentettem, hogy remélem, még a 2000. év vége elõtt tanúi leszünk a 100. mûködõ templom felszentelésének, bizony elgondolkoztam azon, hogy ez lehetséges-e. Nem mondhatok elég köszönetet annak a sok férfinak és nõnek, akik oly hosszan és keményen dolgoztak e csoda véghezvitelén. Az új templomok közül néhány kisebb. De minden olyan szertartás elvégezhetõ ezekben a kisebb templomokban, mely az egyház legnagyobb templomában, a Salt Lake Templomban elvégezhetõ. Kizárólag a szertartások elvégzésének munkájára szenteltük ezeket. Ezek a csodaszép épületek minden tekintetben jól vannak megépítve. És népünk ezrei számára tették lehetõvé azt, hogy sokkal könnyebben eljussanak az Úr Házába.
Építésüket tovább folytatjuk. Még hármat felszentelünk az év vége elõtt. A jövõben is folytatjuk az építést, talán nem olyan léptekben, mint az elmúlt év során, de folyamatosan építjük ezeket a szent házakat, hogy eleget tegyünk az emberek szükségleteinek.
Mily hálás a népünk! Remélem, és hiszem, hogy örül az Úr.
És ma, ennek a millenniumi évnek egy másik jelentõs eredményeként felszenteljük ezt a nagyszerû Konferenciaközpontot. Különleges és figyelemreméltó épület ez. Amikor elõször elképzeltük és megterveztük, nem az járt a fejünkben, hogy a világon a legnagyobb olyan házat építsük, melyet hódolatra használnak. Olyan terv járt a fejünkben, mely eleget tesz népünk szükségleteinek.
A Tabernákulum, mely több mint egy évszázadig oly jól szolgált minket, már egyszerûen nem tesz eleget a szükségleteinknek.
Nagy és komoly dolog volt felvállalni ennek az építménynek a felépítését. Természetesen tudatában vagyunk mindazon elektronikus eszközöknek, melyek széles és messze e világba elviszik a szószékrõl elhangzó üzenetet. Annak is tudatában vagyunk azonban, hogy oly sokan szeretnének itt ülni, ugyanabban a csarnokban, ahol a beszélõ található, amint azt a mai délelõtt is bizonyítja. Amint azt elmondtam, amikor bejelentettem az elõre haladással kapcsolatos döntést: „Merész vállalkozás volt ennek az épületnek a felépítése. Aggódtunk miatta. . . . Hallgattunk a Szellem sugalmazásaira vele kapcsolatban [amint errõl imádkoztunk]. És csak akkor döntöttünk a továbblépés mellett, amikor éreztük az Úr megerõsítõ hangját” („Bizonyságként az egész világnak”, Liahona, 2000. július, 4. o.).
Az 1996-os áprilisi általános konferencián jelentettük be a döntésünket. Ekkor azt mondtam:
„Sajnálom azokat, akik szerettek volna találkozni velünk ma reggel a Tabernákulumban, de nem fértek be. Nagyon sokan vannak kint a kertben. . . .
Együtt érzek azokkal, akik be szeret[tek] volna jönni, de nem fértek el. Körülbelül egy évvel ezelõtt javasoltam a testvéreknek, hogy talán eljött az idõ, amikor foglalkoznunk kellene egy másik felszentelt ház építésének lehetõségével, amely sokkal nagyobb méretû lenne, háromszor, négyszer annyi ülõhellyel, mint amennyivel ez az épület rendelkezik.” („This Glorious Easter Morn,” Ensign, 1996. május, 65 o.)
Alig több mint egy év múlva került sor az elsõ kapavágásra. Ez 1997. július 24-én történt, annak 150. évfordulóján, hogy elõdeink megérkeztek ebbe a völgybe.
Az elsõ kapavágási ünnepségek végén Packer elnök mondta a záró imát. Ebben az imában életem megóvására kérte az Urat, hogy jelen lehessek az új épület felszentelésén. Hálás vagyok ennek a kívánságnak a nyilvánvaló megválaszolásáért.
Ma felszenteljük ezt, olyan házként, melyben Istennek, az Örökkévaló Atyának, valamint az Õ Egyszülött Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak hódolunk. Reméljük, és imádkozunk, hogy errõl a szószékrõl a tanúbizonyság és tan, az Élõ Istenbe vetett hit, és Megváltónk nagyszerû engesztelõ áldozatáért érzett hála még sok kijelentése hangzik majd el.
Olyan házzá is szenteljük ezt, melyben emelkedett jellegû mûvészi elõadások bemutatására is sor kerül.
Itt énekli majd el ez a csodálatos Tabernákulum Kórus a dicséret himnuszait. Más zenekarok is tartanak majd elõadásokat, sok ember szórakoztatására. Olyan elõadásokra kerül majd sor, melyek csodálatos és mûvészi módon jelenítik meg e szervezet történetét, valamint sok más dolgot.
A legjobb anyagokból, a legképzettebb munkások építették ezt az épületet. Adósai vagyunk mindazoknak, akik hozzájárulásukkal figyelemreméltó központjává tették ezt az egyház konferenciáinak és egyéb dolgoknak.
Számítunk rá, hogy más csoportok is kérni fogják ennek a csarnoknak a használatba vételét. Rendelkezésre bocsátjuk olyan megkötésekkel, melyek által biztosítjuk, hogy azon célokkal összhangban fogják használni, amelyekre ma felszenteljük.
Nem múzeumi darab, bár az építészete pompás. Olyan hely ez, melyet a Mindenható tiszteletére használunk, és az Õ örök céljainak az elérésére.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy rendelkezésünkre áll. Nagyon hálás vagyok azért, hogy készen van. Hátra van még egy kis munka az orgona hangolása terén, mely egy darabig még el fog tartani. Figyelmetekbe ajánlom az ezzel a témával foglalkozó kiváló cikkeket, melyek az októberi Ensign-ban jelennek meg.
Amint eltûnõdöm ezen a csodálatos építményen, mely a templom mellett áll, Ésaiás egyik prófétai kijelentése jut eszembe:
„Lészen az utolsó idõkben, hogy erõsen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
És eljönnek sok népek, Mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde; . . .
Jákóbnak Háza! jertek, járjunk az Úrnak világosságában!” (Ésaiás 2:2-3, 5).
Úgy gondolom, ez a prófécia a történelmi és csodálatos Salt Lake Templomra vonatkozik. Ám úgy gondolom, hogy erre a figyelemreméltó csarnokra is vonatkozik. Mert ennek szószékérõl hangzik el Isten törvénye, az Úr szavával és tanúbizonyságával együtt.
Áldjon meg minket Isten, mint népet! Új ütemben lépünk elõre ebben a nagyszerû millenniumi évben. Járjunk a nagyszerû Jehova - Ábrahám, Izsák és Jákób Istene - nyomdokain! Járjunk Annak világosságában, aki a világ Messiása, Isten Fia, aki azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (János 14:6), ezért imádkozom alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.
ÚTMUTATÁS A HÓZSÁNNA-KIÁLTÁSHOZ
Most, testvéreim, egy perc múlva elmondom a felszentelõ imát, melyhez mindannyian csatlakozhattok. A felszentelõ ima végeztével megkérjük azokat, akik részt szeretnének venni ebben, hogy álljanak fel és csatlakozzanak hozzánk a Hozsánna-kiáltásban. Ezt az Atyának és a Fiúnak szóló szent köszöntést minden templom felszentelésekor el szoktuk mondani. Néhány más, történelmi jelentõségû esemény alkalmával is elhangzott már, például a Salt Lake Templom csúcskövének felhegyezésekor, és az egyház százéves évfordulójakor az 1930-as általános konferencián. Úgy érezzük, helyénvaló a kiáltás elmondása itt és most, amikor felszenteljük ezt a nagyszerû épületet, melyhez hasonlót talán soha többé nem építünk. Amennyiben a média megemlíti ezt, ismerjék fel azt, hogy számunkra ez egy nagyon szent és személyes dolog! Kérjük, kezeljék tisztelettel!
Most bemutatom a kiáltást. Mindenki elõvesz egy fehér zsebkendõt, egyik sarkánál tartva azt, és meglengeti, míg a többekkel együtt azt mondja: „Hozsánna, hozsánna, hozsánna Istennek és a Báránynak”, háromszor elismételve, melyet az „ámen, ámen és ámen” követ.
Elismétlem, akik részt szeretnének venni ebben, azok közvetlenül a felszentelési imát követõen álljanak fel és mondják el ezt a kiáltást! Akik inkább ülve maradnának, azok ezt is szabadon megtehetik. Ha nincs fehér zsebkendõtök, akkor egyszerûen inthettek a kezetekkel. Akik máshol vannak, azok is csatlakozhatnak a kiáltás elmondásához, ha a körülmények megfelelõek.
A kiáltás végeztével a Tabernákulum Kórus bejelentés nélkül elénekli a „Hozsánna himnuszt”, melyet Evan Stephens írt a Salt Lake Templom felszentelésére, 1893-ban. A karmester jelzésére a gyülekezet csatlakozik az „Istennek a lelke a bensõnket átjárja” énekléséhez, melyet W. W. Phelps írt, és aminek eléneklésére elõször a Kirtland Templom felszentelésekor került sor, 1836-ban.
A záró imát ezután elder W. Don Ladd mondja el, a Hetvenektõl, és a konferencia ma délután kettõig feloszlik.
Most, szeretett testvéreim, ha lehajtjátok a fejeteket és becsukjátok a szemeteket, akkor csatlakozhattok a felszentelõ imához.
FELSZENTELÕ IMA
Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, hálás szívvel közelítünk Hozzád imában ezen a történelmi sabbat napon, amikor felszenteljük ezt a pompás Konferenciaközpontot.
A Te tiszteletedre és a Te dicsõségedre emeltük. Azon nagyszerû építmények sokaságához csatlakozik, melyeket a Te céljaid elérésére és a Te munkád továbbvitelére szentelünk. A szent templom szomszédságában áll, melynek építésén több mint 40 évig dolgoztak az elõdeink. A történelmi Tabernákulumra tekint le, mely oly jól szolgálta népedet több mint egy évszázadon át. Itt áll a közelben az Assembly Hall, melyet oly sok és sokféle célra használunk.
Nincs messze az Egyházi Irodaépület, az Adminisztrációs Épület, és a Joseph Smith Emléképület. A Lion House és a Beehive House sincs messze; mindkettõ történelmi a jellegében. A másik irányban ott van az Egyháztörténeti és Mûvészeti Múzeum, valamint a Családtörténeti Könyvtár.
Ez a hatalmas, új építmény mindegyikre letekint, és hozzátesz változatosságukhoz, hasznosságukhoz és szépségükhöz. Együtt bizonyságot tesznek a Te munkád erejérõl és élettel teli mivoltáról, Egyházad irányító központjaivá válnak, és olyan forrássá, ahonnan elindul az igazság, hogy betöltse a földet.
Köszönjük Neked azt a nagyon sok odaadó és képzett férfit és nõt, akik hosszan és keményen dolgoztak ennek befejezésén. Add, hogy egyfajta büszkeséget érezzenek amiatt, amit elértek!
Amint összegyûlünk egyházad e nagyszerû általános konferenciáján, és ezeket a gyûléseket az egész földön közvetítik az embereknek, tisztelettel hajtjuk meg Elõtted a fejünket.
A Tõled származó szent papság felhatalmazása által és a Te Egyszülött Fiad, az Úr Jézus Krisztus nevében cselekedve megszenteljük és felszenteljük ezt, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának Konferenciaközpontját. Neked szenteljük ezt, Atyánk és Istenünk, és a Te Szeretett Fiadnak, a mi Megváltónknak, akinek nevét egyházad viseli.
Felszenteljük néped gyülekezésének helyeként, ahova eljöhetnek, hogy hallják az Úr szavát, amint azt a Te szolgáid elmondják, akik prófétákként, látnokokként, kinyilatkoztatókként és tanúkként állnak a világ elõtt az Úr Jézus Krisztus élõ valóságáról, akinek neve az egyetlen olyan, emberek között adatott név, mely által üdvözülni lehet.
Felszenteljük a talapzattól, melyen pihen, egészen tornyának tetejéig. Felszenteljük ezt a pompás, különleges tervezésû és méretû csarnokot, mely azon ezrek befogadására emeltetett, akik az évek során összegyûlnek itt, hogy Neked hódoljanak, és felemelõ, csodálatos módon szórakozzanak.
Hangozzon el neved tisztelettel és szeretettel errõl a szószékrõl! Emlékezzünk mindig szent odaadással a Te Fiad nevére! Hangozzon el innen az egész világba a Te isteni munkádnak a tanúbizonysága! Hirdessék az igazlelkûséget és ítéljék el a gonosz! Merészen és meggyõzõdéssel szóljanak a hit szavai! Jussanak el a nemzetekhez a tanokat illetõ kiáltványok és kijelentések!
Ha meg is remeg a föld, álljon szilárdan és biztosan ez a pompás épület a Te figyelõ õrzésed alatt! Ne hangozzon el ebben a csarnokban soha gonosz beszéd, mely gyalázna Téged, a Te Fiadat, a Te visszaállított egyházadat, illetve annak prófétáit és vezetõit, akik az évek során elnököltek. Védd meg a természet viharaitól, valamint a vandál és a pusztító megszentségtelenítõ kezeitõl! Védd meg a konfliktusoktól és a terrorizmus tetteitõl! Aki erre jár, legyen bármilyen felekezethez tartozó, tekintsen tisztelettel és csodálattal erre az épületre!
Legyen ez a csarnok az emelkedett szórakozás helye, olyan mûvészetek otthona, melyek felemelõk, és amik kiegészítik a nép kultúráját. Soha ne kerüljön bemutatásra itt olyan, ami híján van a méltóságnak, és ami nem azt a szépséget jeleníti meg, ami a Te isteni természeteddel rokon!
Felszenteljük a hatalmas orgonát, a csodálatos termeket és más szobákat, a parkolót, és ezen építmény minden más jellemzõjét és helyét. Legyen kívülrõl-belülrõl csodálatos dolog a szemlélõnek! Legyen ez sok mindenre használt ház, a kultúra háza, a mûvészet háza, a hódolat háza, a hit háza, Isten háza!
Adjon kifejezést néped kijelentésének, mely szerint „mindarra törekszünk, ami erényes, szép, jónak mondott, vagy dicséretre méltó” (Hittételek 1:13)!
Most, Atyánk, amikor felszenteljük ezt a Konferenciaközpontot, az ehhez csatlakozó színházat is felszenteljük. Csodálatos építmény ez, mely gyülekezési helyként szolgál, az elõadómûvészek otthonaként, és sok mindenre használjuk majd, ami méltó és annak erõsítésére szolgál, ami csodálatos és nemesítõ. Védd és áldd meg ezt, amint azt a Konferenciaközpontot illetõen is kértük az imánkban!
E napon hasonlóképpen felszenteljük a Main Street alatt kialakított parkolóhelyeket, és mindazokat a fejlesztéseket, melyekre sor került azon a területen, mely közvetlenül az Úr Háza, Istenünk Temploma elõtt található.
Tekintsenek úgy erre a területre, mint a béke helyére, oázisra e sürgõ-forgó város közepén! Legyen ez olyan hely, ahol a megfáradtak leülhetnek és elgondolkozhatnak Isten dolgain, valamint a természet szépségein! Fák és bokrok, virágok és víz díszítik, hogy mindezek együtt a csendes szépség szigetét hozzák létre ennek a nagy, virágzó közösségnek a közepén. Értékelje minden erre járó a Te egyházad tagjainak e terület jobbá és szebbé tételére irányuló vágyát!
Azért imádkozunk, hogy kedvezõ megnyilvánulások uralkodjanak és szaporodjanak mindaddig, amíg egyetemes annak elfogadása és értékelése, ami itt történt. Áldásodat kérjük erre a közösségre és erre az államra. Olyan terület ez, melyre néped úgy jött, hogy menedékhelyet keresett az elnyomás elõl, melyben részük volt. Mostanra nagy világváros lett belõle, ahová összegyûltek a népek az egész nemzetbõl és világból. Akik itt élnek és ide jönnek, ismerjék fel, hogy különleges és vonzó ennek a közösségnek a környezete! Egyházadként legyünk vendégszeretõk és nagylelkûek! Maradjunk meg azoknál a normáknál és szokásoknál, melyekrõl ismernek minket, és adjuk meg másoknak annak kiváltságát, hogy „bármit, bárhol és bárhogyan tiszteljen[ek]” (Hittételek 1:11)!
Áldj meg minket, hogy jó szomszédokként kinyújthassuk a kezünket és mindenkivel szemben segítõkészek legyünk! Emeljük fel a sanyargatottak kezeit, és erõsítsük meg remegõ térdeiket, bárkik legyenek is! Éljünk együtt békében, méltányoljuk és tiszteljük egymást!
Mindenható Istenünk, oly hálásak vagyunk nekünk adott csodálatos áldásaidért! Fogadd el hálánkat! Tartsd be õsi ígéreteidet azokat illetõen, akik tizedükkel és felajánlásaikkal hozzájárultak ehhez, és lehetõvé tették mindezt! Nyisd meg a mennyek ablakait, és áraszd ki rájuk áldásaidat!
Szeretünk Téged és a Te isteni Fiad. A Te akaratodat igyekszünk tenni. Dicsérjük a Te szent neved. A hódolat himnuszaiban emeljük fel szavunk. Tanúbizonyságot teszünk Rólad és Megváltónkról, a Te páratlan Fiadról. Fenséges a Te utad, csodálatos a Te örök terved gobelinje mindazok számára, akik engedelmességben járnak Teelõtted.
Mosolyogj ránk kegyesen, ezért imádkozunk Urunk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.
Previous
