Boyd K. Packer elnök
a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezetõ elnöke
„Testetek valóban elmétek eszköze és jellemetek alapja!”
Hosszú ideje érzek késztetést arra, hogy az egyház ifjúságához szóljak, akik olyan kihívásokkal néznek szembe, melyek számunkra ismeretlenek voltak a mi fiatalságunkban. Most erre a késztetésre reagálok.
J. Reuben Clark fiataljainkat ekképpen írta le: „éheznek a szellem dolgai iránt; lelkesednek az evangélium tanulására, melyre tisztán, higítatlanul vágynak.
Ismerni akarják, . . . miben hiszünk; bizonyságot akarnak szerezni azok igazságáról; nem kétkedõk õk, hanem kérdezõk, az igazságra törekvõk . . .
Nem kell e mögé a lelkiekben tapasztalt ifjúság mögé lopakodnotok, hogy vallást suttogjatok füleikbe; egyenesen eléjük állhattok, szemtõl szembe, és beszélhettek velük . . . Nyíltan elhozhatjátok hozzájuk ezeket az igazságokat . . . Kiderülhet, hogy a fiatalok sem tartanak jobban ezektõl, mint ti magatok. Nincs szükség fokozatos megközelítésre!” („The Charted Course of the Church in Education” Boyd K. Packer, Teach Ye Diligently, átd. kiad. [1991], 365, 373-374. o.).
Egyetértek Clark elnökkel, és világosan fogok szólni az ifjúsághoz azokról a dolgokról, amiket tanultam, és amelyekrõl tudom, hogy igazak.
Amikor 18 éves voltam, katonai behívót kaptam. Addig még nem kaptam meg a pátriárkai áldásomat, így a püspök figyelmébe ajánlott egy légitámaszpontunkhoz közeli pátriárkának.
A Santa Ana, Kalifornia Cövek pátriárkája, J. Roland Sandstrom adta pátriárkai áldásomat. Az áldásban elhangzottak a következõk: „Önkéntes és készséges döntést hoztál, hogy megtartod az örök fejlõdés törvényeit, amint azokat legidõsebb bátyánk, Jézus Krisztus felvázolta. Kaptál . . . egy fizikai testet, mellyel megtapasztalhatod a földi életet; . . . testet, mely olyan fizikai felépítéssel és egészséggel rendelkezik, mely lehetõvé teszi szellemed számára, hogy fizikai akadályok nélkül szabadon munkálkodhasson. . . . nagyszerû örökségként tartsd nagy becsben!” (Boyd K. Packer pátriárkai áldása, 1944. január 15., 1. o.).
Ez nagy vigaszt jelentett számomra. Gyermekbénulásom miatt nem tudtam részt venni a sportokban, és barátaimhoz hasonlítva magam kisebbségi érzés kerített hatalmába.
Pátriárkai áldásom azt tanácsolta: „Õrizzed és védjed [a testedet] - ne vigyél bele semmit, ami károsíthatná annak szerveit, mert tested szent. Elméd eszköze és jellemed alapja ez” (Boyd K. Packer pátriárkai áldása, 1944. január 15.).
A Bölcsesség szavával kapcsolatosan azt találtam, hogy az egy ígérettel járó alapelv. A tantétel: Törõdj a testeddel; kerüld a szokásformáló stimulánsokat, a teát, a kávét, a dohányt, az alkoholt és a kábítószereket (lásd T&Sz 89:3-9)! Az ilyen, szokásformáló szerek nem használnak sokkal többet, mint hogy enyhítik azt a vágyakozást, amit elsõként is õk maguk idéztek elõ
Az ígéret: Azok, akik engedelmesek, jobb egészséget (lásd T&Sz 89:18) és „a tudás nagy kincsei[t], sõt rejtett kincse[ket]” (T&Sz 89:19) kapnak.
Joseph Smith próféta azt mondta: „Azért jöttünk erre a földre, hogy lehessen testünk, melyet azután tisztán mutathatunk be Istennek a celesztiális királyságban. A boldogság nagyszerû alapelvének része az, hogy testünk legyen. Az ördögnek nincsen teste, és ebben rejlik büntetése. Örömére szolgál, amikor hatalmába kerítheti az ember porhüvelyét. . . . Minden lénynek, amely testtel rendelkezik, hatalma van azok felett, akik nem rendelkeznek testtel.” (Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith [1976], 181. o.).
Még az egészség hiányával, vagy valamilyen fogyatékossággal illetve rendellenességgel rendelkezõ test súlyos megpróbáltatásai is kifinomíthatják a lelket a visszaállítás és gyógyulás nagy napjára, amely bizonyosan el fog jönni.
Testetek valóban elmétek eszköze és jellemetek alapja!
Harold B. Lee elnök tanított arról, milyen fontos jelképes és valós hatása van annak, ahogyan testünket öltöztetjük és ápoljuk. Ha jólápoltak vagytok és szerényen öltöztök, Mennyei Atyánk Szellemét társaságát hívjátok meg, és építõ hatást gyakoroltok a körülöttetek lévõkre. A külsõtök iránti gondatlanság olyan hatásoknak tesz ki benneteket, amely lealacsonyító (lásd The Teachings of Harold B. Lee, szerk. Clyde J. Williams [1996], 220. o.).
Kerüljétek az illetlen öltözködést! Öltözzetek és ápoljátok magatokat úgy, hogy megmutassátok az Úrnak: tudjátok, milyen értékes a testetek!
Hinckley elnök arra figyelmeztetett benneteket, hogy ne dekoráljátok testeteket olyan jelekkel, amelyek soha nem jönnek le, vagy ne lyuggassátok át testeteket a világnak tetszõ karikákkal és ékszerekkel (lásd „Legnagyobb kihívásod, édesanya”, Liahona, 2001. január, 115 .o.).
Nem festenétek egy templomra sötét képeket, sem jeleket vagy graffitit, vagy éppen kezdõbetûket. Ne tegyétek ezt tehát testetekkel sem!
„Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (1 Kor. 6:19-20).
„Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti” (1 Kor. 3:16-17).
Jelen van testetekben az az égi hatalom, hogy életet teremtsetek. A fiúk férfiakká nõnek és édesapákká válhatnak; a lányok nõvé válnak és édesanyák lehetnek. Természetes és jó érzések vonzzák a férfiakat és a nõket egymáshoz.
„Minden emberi lény - férfi és nõ - Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülõk szeretett szellemfia vagy szellemleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és sorssal rendelkeznek. Nemük lényeges jellemzõje az egyén halandóság elõtti, halandó és örökkévaló identitásának és céljának.” („A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1998. október, 24. o.).
„A férfi és a nõ közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtõ tervében, melyet gyermekei örök céljai elérése érdekében alkotott.” (Liahona, 1998. október, 24. o.).
Kell is, hogy vonzódjatok egymáshoz és hogy összeházasodjatok. Akkor, és csakis akkor válaszolhattok érdemesen arra az erõs, jó és állandó vágyra, hogy kifejezésre juttassátok azt a szeretetet, mely által gyermekek áldják meg életeteket. Atyánk, Istenünk parancsolata szerint ez csak a férj és a feleség - férfi és nõ - között történhet, akik elkötelezik magukat a házasság szövetségében (lásd 1 Kor. 7:2; T&Sz 42:22). Ettõl eltérõen cselekedni tiltott és szomorúságot eredményez.
Az ezen természetes vágyak feletti uralommal kapcsolatban adattak a legszigorúbb parancsolatok a kinyilatkoztatásokban (lásd Smith, Teachings, 181. o.; Gal. 5:19; Ef. 5:5; Morm. 9:28).
Fiatal férfiak és nõk, tartsátok magatokat érdemesen! Maradjatok távol azon környezeti hatásoktól, zenétõl, filmektõl, videóktól és társaságtól, amelyek erkölcstelen viselkedésbe visznek benneteket (lásd 1 Kor. 6:9; 1 Thess. 5:22; 2 Tim. 2:22; T&Sz 9:13).
Most egy másik veszélyrõl kell beszélnem, amely szinte ismeretlen fiataljaink körében, azonban mindenhol jelen van körülöttetek.
A természetes vágyak és vonzalmak a serdülõkorban alakulnak ki; ott a kísértés, hogy a fiatal kísérletezzen vagy játsszon a teremtés szent erejével. Ezeket a vágyakat felerõsítheti, sõt meg is ronthatja a pornográfia, a helytelen zene, vagy az érdemtelen társak biztatása. Ami esetleg csak a nemi identitás kialakításának többé-kevésbé normális, múló mozzanata lett volna, mélyen bevésõdhet, és összezavarttá, felkavarttá tehet benneteket.
Ha beleegyeztek, az ellenség átveheti az uralmat gondolataitok felett, és gondosan elvezethet titeket egy szokás vagy szenvedély felé, meggyõzvén benneteket arról, hogy az erkölcstelen, természetellenes viselkedés természetetek szerves része.
Néhány ember számára jelen van a szinte teljesen ellenállhatatlannak tûnõ kísértés, hogy férfi férfihez vonzódjon, vagy nõ a nõhöz. A szentírások világosan elítélik azokat, akik „egymás testét megszeplõsít[ik] . . . , Férfiak férfiakkal fertelmeskedvén” (Róm. 1:24, 27) „[Vagy] asszonynépeik, [kik] elváltoztatták a természet folyását természetellenesre” (Róm. 1:26).
A szabadság kapui, valamint a mögöttük rejlõ jó vagy rossz, kitárulnak vagy bezárulnak a választás jelszava elõtt. Szabadon választhatjátok az ösvényt, mely kétségbeesésbe, betegségbe, sõt még halálba is vezethet (lásd 2 Nefi 2:26-27).
Ha azt az utat választjátok, az élet forrásai kiszáradhatnak. Nem fogjátok megtapasztalni a szeretetet és a küszködést, a fájdalmat és az örömet, a csalódást és az áldozathozatalt, amelyek ha összefonódnak a szülõi mivoltban, felmagasztalják a férfit és a nõt azon öröm teljességébe, melyrõl a szentírások beszélnek (lásd 2 Nefi 2:25; 9:18; T&Sz 11:13; 42:61; 101:36).
Ne kísérletezzetek! Ne engedjétek, hogy bármelyik nem képviselõi közül bárki is megérintse a testeteket, hogy olyan szenvedélyeket ébresszen, amelyek lángja megfékezhetetlenül elharapózhat! Ártatlan kíváncsisággal kezdõdik, majd Sátán hatással lesz gondolataitokra, és mintává, szokássá válik, amely a szenvedély börtönébe zárhat benneteket, azok szomorúságára és csalódására, akik szeretnek benneteket (lásd János 8:34; 2 Péter 2:12-14, 18-19).
Nyomás nehezedik a törvényhozó testületekre, hogy tegyék törvényessé a természetellenes viselkedést. Soha nem tehetik helyessé azt, amit Isten törvényei megtiltanak (lásd 3 Móz. 18:22; 1 Kor. 6:9; 1 Tim. 1:9-10).
Idõnként azt kérdezik tõlünk, miért nem ismerjük el ezt a magatartásformát eltérõ és elfogadható életmódként. Ezt nem tehetjük. Nem mi hoztuk a törvényeket; a mennyekben lettek meghozva „a világ teremtése elõtt” (T&Sz 132:5; 124:41; lásd még Alma 22:13). Mi csak szolgák vagyunk.
Ugyanúgy, mint az õsi idõk prófétáit, „felszentel[tek] minket e nép papjaivá és tanítóivá, . . . [és] komolyan vesszük hivatásunkat az Úrban, mert magunkra vesszük a felelõsséget és saját fejünkkel felelünk e nép bûneiért, hogyha nem tanítanánk nekik Isten igéjét teljes buzgósággal” (Jákób 1:18-19).
Megértjük, miért érzik néhányan úgy, hogy elutasítjuk õket. De ez nem így van. Nem utasítunk el titeket, csakis az erkölcstelen magatartást! Nem tudunk elutasítani benneteket, mert ti Isten fiai és lányai vagytok. Nem fogunk elutasítani benneteket, mert szeretünk titeket (lásd Zsid. 12:6-9; Róm. 3:19; Hél. 15:3; T&Sz 95:1).
Azt is érezhetitek talán, hogy nem szeretünk titeket. De ez sem így van. A szülõk tudják, és egy nap ti is tudni fogjátok, hogy vannak idõszakok, amikor a szülõknek és nekünk, akik az egyházat vezetjük, keményen kell szeretetet tanúsítanunk, amikor az, ha nem tanítunk, nem figyelmeztetünk és nem fegyelmezünk, pusztulást okozhat.
Nem mi hoztuk a szabályokat; parancsolatként lettek kinyilatkoztatva. Ha megszegitek az erkölcsi törvényeket, a következményeket nem mi hozzuk rátok, és megakadályozni sem tudjuk azokat (lásd T&Sz 101:78). Az ellenkezés vagy a kritizálás ellenére is tanítanunk és figyelmeztetnünk kell.
Amikor érdemtelen vágyak tolulnak elmétekbe, küzdjétek le õket, álljatok ellen nekik, uralkodjatok felettük! (lásd Jakab 4:6-8; 2 Nefi 9:39; Móziás 3:19). Pál apostol azt tanította: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1 Kor. 10:13; lásd még T&Sz 62:1).
Ez lehet olyan küzdelem, amelybõl talán nem szabadultok ebben az életben. Ha nem engedtek a kísértéseknek, nem kell bûnösnek éreznetek magatokat. Lehet, hogy rendkívül nehéz ellenállni azoknak. Azonban sokkal jobb, mint engedni nekik, és csalódást és boldogtalanságot hozni magatokra és azokra, akik szeretnek benneteket.
Néhányan úgy vélik, Isten ellenállhatatlan természetellenes vágyakkal teremtette õket; hogy csapdába kerültek, és nem tartoznak felelõsséggel (lásd Jakab 1:13-15). Ez nem így van. Nem lehet igaz. De még ha igaznak fogadják is el, emlékezniük kell, hogy Õ képes meggyógyítani (lásd Alma 7:10-13; 15:8).
Most tehát mi van közületek azokkal, akik már hibáztatok, vagy erkölcstelen életmódba vesztetek? Milyen reményetek van? Örökre ki vagytok taszítva és elvesztetek?
Ezek nem megbocsáthatatlan bûnök. Bármilyen érdemtelenek, természetellenesek vagy erkölcstelenek is legyenek ezek a bûnök, nem megbocsáthatatlanok (lásd T&Sz 42:25). Amikor teljes mértékben felhagytok ezekkel a cselekedetekkel, és egészen megbánjátok azokat, feltárulhat elõttetek a megbocsátás tisztító ajándéka, és a bûntudat terhe eltöröltethetik. Van visszavezetõ út - mely hosszú, talán; nehéz, biztosan; és lehetséges, természetesen! (lásd Ap. csel. 3:31; Ef. 1:7; Móziás 4:2; 26:29; T&Sz 1:31-32; 58:42; 61:2).
Nem kell, hogy egyedül találjátok meg az utat, és nem is tudjátok egyedül megtalálni azt! Van egy Megváltótok. Az Úr elveszi a terheteket, ha azt választjátok, hogy megbánjátok a bûneiteket és elfordultok azoktól, és soha többet nem cselekszitek azokat. Ez az, amiért Krisztus kiengesztelése megtörtént.
„No, jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bûneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésaiás 1:18).
A döntés rajtatok nyugszik; nem vagytok örökre kitaszítva! Ismétlem, ezek a bûnök nem megbocsáthatatlanok.
Valaki gondolhatja azt, hogy már túl késõ, hamarosan meg fogok halni, vagy hogy örökre el vagyok kárhozva. Ez nem így van, mert „ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1 Kor. 15:19).
Ugyanúgy, ahogy a fizikai test megtisztulhat és meggyógyulhat, a szellemet is tisztára moshatja a kiengesztelés hatalma. Az Úr felemel benneteket és viseli terheteket a szenvedés és küszködés ideje alatt, amely ahhoz szükséges, hogy megtisztuljatok. Ez az, amirõl Krisztus kiengesztelése szól. Õ azt mondta: „Én, az Úr, nem emlékezem [bûneitekre] többé” (T&Sz 58:42; lásd még Zsid. 8:12; 10:17; Alma 36:19).
Szeretett, drága ifjúság, maradjatok az Úr útján! Ha megbotlotok, keljetek fel, menjetek tovább! Ha letévedtetek utatokról, kitárjuk a karjainkat, és várjuk visszajöveteleteket!
Dicsérjük Istent az Úr, Jézus Krisztus által hozott kiengesztelés megtisztító, megbocsátó hatalmáért. Tanúbizonyságot teszek Róla. Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
