Elder Keith Crockett
a hetvenekbõl
Benjámin király három alapvetõ tantételt tanított, mely segíthet nekünk bûneink bocsánatának a megtartásában: „Elõször: maradj[unk] alázatosak; másodszor: naponta fohászkodj[unk] az Úrhoz; és harmadszor: állj[unk] meg szilárdan az eljövendõbe vetett hitben”.
Népének mondott utolsó beszédében került sor arra, hogy Benjámin király megmondja nekik, hogyan tartsák meg bûneik bocsánatát. Már látta, hogy hajlandóak Istennel szövetségre lépni, hogy az Õ akaratát tegyék, és mindenben engedelmeskedjenek a parancsolatainak. Vajon nekünk nem válik-e javunkra az, ha áttekintjük ennek folyamatát, hogy mi is élvezhessük ezt a nagyszerû áldást?
Miután részesültek abban a nagy örömben, mely Isten jóságának a megismerésébõl és szeretetének megízlelésébõl ered, Benjámin király három alapvetõ tantételt tanított meg népének, mely segíteni fog nekik bûneik bocsánatának a megtartásában. Elõször: maradjanak alázatosak; másodszor: naponta fohászkodjanak az Úrhoz; és harmadszor: álljanak meg szilárdan az eljövendõbe vetett hitben (lásd Móziás 4:11).
Nézzük át ezeket, megerõsítve magunkban annak elhatározását, hogy megtartjuk bûneink bocsánatát!
MARADJUNK ALÁZATOSAK
Elder Bruce R. McConkie arra tanított minket, hogy „a lelki dolgokban történõ fejlõdés mindig azon múlik, hogy korábban elértük-e az alázatosságot”.1 Az alázatosságot már jellemezték úgy, mint arra irányuló vágy meglétét, hogy engedjünk az Úrnak; hogy az Úr akaratát és dicsõségét keressük; és hogy meg akarjunk szabadulni a kevélységtõl.2 Benjámin király azt mondta népének: „tartsátok mindig emlékezetben Isten nagyságát és a ti kicsinységeteket, és az õ irántatok való jóságát és türelmét, ti hitvány teremtmények”, és alázkodjatok meg, méghozzá az alázatosság mélységeiben (Móziás 4:11). Az Úr a következõ tanácsot adta a Tanok és szövetségekben: „ . . . amennyiben alázatosak, áldást, erõt és idõnként tudást kapjanak a magasságból” (T&Sz 1:28).
Fejlesszük ki magunkban mindannyian az alázatosságot azáltal, hogy minden dologban engedünk az Úr akaratának, hogy megtarthassuk bûneink bocsánatát!
NAPONTA FOHÁSZKODJUNK AZ ÚRHOZ!
Az ima az egyik legnagyobb olyan áldás, mely rendelkezésünkre áll, míg itt vagyunk a földön. Ima által teremthetünk kapcsolatot Mennyei Atyánkkal, és kérhetünk Tõle naponta útmutatást. Jézus azt tanította: „Mindig imádkozzatok . . . az Atyához az én nevemben” (3 Nefi 18:19). Minden nap imádkozzunk azért, hogy legyen erõnk ellenállni a kísértésnek! Amulek arra tanít minket, hogy imádkozzunk reggel, délben és este, és hogy szívünk legyen állandóan Isten felé forduló, imádsággal teljes (lásd Alma 34:21, 27). Mindennapos imáink hatással vannak a gondolatainkra, a szavainkra és a tetteinkre. Bûneink bocsánatának megtartása érdekében elengedhetetlenül fontos naponta erõt kérni Mennyei Atyánktól, hogy a szûk és keskeny ösvényen maradhassunk.
A tavaly áprilisi általános konferencián azt tanította James E. Faust elnök: „Hogy erõsítsük a hitünket, mindannyiunknak alázatosnak és könyörületesnek, kedvesnek és nagylelkûnek kell lennünk a szegények és a szûkölködõk iránt. A hit tovább erõsödik a szellemiség napi dózisai által, amelyek akkor érkeznek, amikor imában letérdelünk”.3
Csodálatosan írta le az imát Gordon B. Hinckley elnök, amikor megnyitotta az 1996. októberi általános konferenciát: „Imádkoztatok, hogy olyan dolgokat halljatok, melyek segíteni fognak titeket a problémáitokban, és megerõsítik a hiteteket! Biztosítalak titeket arról, hogy mi is imádkoztunk. Inspirációért és útmutatásért imádkoztunk. Állandóan imádság van a szívünkben, hogy ne valljunk kudarcot, amikor az Úr ily nagyon megbízik bennünk, és amikor ti is megbíztok bennünk. Azért imádkozunk, hogy késztetést kapjunk olyan szavak elmondására, melyek erõsítik a hitet és a bizonyságot, és választ jelentenek azok imáira, akik hallgatnak minket”.4
Bizonyságot teszek arról, hogy aki naponta fohászkodik az Úrhoz, annak még inkább hatalmában áll majd az, hogy megtartsa bûnei bocsánatát.
ÁLLJUNK SZILÁRDAN!
Nemrég ott álltam a Montevideo Uruguay-Nyugat Misszió misszionáriusai között, amint hangosan felmondták a Tanok és szövetségek negyedik részét: „ . . . Ti, akik Isten szolgálatára készültök, [ügyeljetek, hogy] teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erõtökkel szolgáljátok õt, hogy feddhetetlenül állhassatok majd Isten elõtt az utolsó napon” (T&Sz 4:2). Éreztem elhívásaik szellemét, amint szilárdan álltak megbízásukban, hogy Krisztushoz vezessék a lelkeket. Az utolsó napi szentek parancsot kaptak a következõkre: „Emeljétek . . . fel a szíveteket és örvendezzetek! Vértezzétek fel magatokat, öltsétek fel teljes fegyverzetemet, hogy a gonosz napnak ellenállhassatok; hogy miután mindent megtettetek, szilárdan állhassatok” (T&Sz 27:15). Benjámin király így tanította népét: „várjátok rendíthetetlen hittel az elkövetkezendõt” (Móziás 4:11). Õk együtt felkiáltottak, mondván: „Ó, irgalmazz nekünk és add, hogy Krisztus engesztelõ vére által bûnbocsánatot nyerhessünk, és szívünk megtisztuljon; mert hiszünk Jézus Krisztusban, Isten Fiában, . . . aki majd lejön az emberekhez” (Móziás 4:2).
„Az Úr Szelleme leszállt rájuk, és öröm töltötte el õket, mert elnyerték bûneik bocsánatát, és nyugodt volt a lelkiismeretük, mert hittek Jézus Krisztusban, aki el fog jönni” (Móziás 4:3).
Ma szilárdan állhatunk „Az Élõ Krisztus” tanúbizonyságában, amint azt az élõ apostolok kijelentették: „Tanúságot teszünk, hogy egy napon visszatér majd a földre. ‚És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt’ (Ésaiás 40:5). Királyok királyaként kormányoz majd, és Urak Uraként uralkodik, minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv hódolattal szól majd Õelõtte. Mindegyikünk ott fog állni, hogy cselekedeteink és szívünk vágya szerint megítéljen minket.”5
Testvérek! Miénk lehetnek ezek az áldások, ha alkalmazzuk életünkben ugyanezt a három tantételt! Ezek a szentek Benjámin király napjaiban ígéretet kaptak arra, hogy amennyiben ezt megteszik, mindig örvendezni fognak és eltelnek Isten szeretetével. Ez hatalmat adott nekik bûneik bocsánatának megtartása terén. Megígérték nekik, hogy növekedni fognak az Úr ismeretében, valamint annak ismeretében, ami igazságos és igaz. Nem állt szándékukban kárt okozni egymásnak, hanem inkább békében akartak élni egymással. Szeretettel nevelték gyermekeiket, és megtanították õket az igazság és a józanság ösvényein járni. Szerették és szolgálták egymást. Adtak javaikból a szegények ellátására, az éhezõk táplálására, a mezítelenek felruházására és a betegek gondozására. Lelkileg és fizikailag is enyhüléssel szolgáltak embertársaiknak. Vajon mi milyen nagyobb áldást kérhetnénk?
Adja Isten, hogy mi is megtartsuk bûneink bocsánatát! Bizonyságot teszek arról, hogy Isten él, és hogy az Õ Egyszülött Fia valóban a mi Üdvözítõnk és Megváltónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.
JEGYZETEK
1. Mormon Doctrine, 2. kiad. [1966], 370. o.
2. Az evangélium tanításai (1997), 4. o.
3. Conference Report, 2000. április, 21. o.; vagy Liahona, 2000. július, 21. o.).
4. Conference Report, 1996. október, 3. o.; vagy Ensign, 1996. november, 4. o.
5. „Az élõ Krisztus - Az apostolok bizonysága”, Liahona, 2000. április, 2. o.
Previous
