„A megtört és bûnbánó szív” Gordon B. Hinckley elnök „Ha közelebb kerültünk az Üdvözítõhöz, ha szilárdabban elhatároztuk tanításainak és példájának a követését, akkor ez a konferencia csodálatos sikerrel járt.” A tömeg zaja elhal már, Kapitánya, királya sincs, Ám õsi áldozatod áll: A megtört és bûnbánó szív. Seregek Ura, maradj még, Ne feledjen Téged e nép! („God of Our Fathers, Known of Old”, Hymns, 80. sz.) Rudyard Kipling e halhatatlan szavai kifejezik érzéseimet, amint végére érünk az egyház e csodálatos konferenciájának. A záró imát követõen elmegyünk ebbõl a nagyszerû csarnokból, lekapcsoljuk a fényeket, és bezárjuk az ajtókat. Ti, akik világszerte hallgattok minket, kikapcsoljátok a tévékészüléketeket vagy a rádiótokat, illetve bezárjátok az internetet. Remélem, ennek megtétele során észben tartjuk, hogy miután mindennek vége, „õsi áldozatod áll: a megtört és bûnbánó szív” (Hymns, 80. sz.). Remélem, hogy lecsendesedett érzésekkel elgondolkozunk a beszédek felõl, melyeket hallottunk. Remélem, hogy csendben elgondolkozunk az általunk hallott csodálatos dolgok felõl. Remélem, hogy egy kicsit bûnbánóbbak és alázatosabbak leszünk érzéseinkben. Mindannyian okultunk. A próbatételre az adott tanítások alkalmazásában kerül sor. Ha ezután egy kicsit kedvesebbek vagyunk, ha egy kicsit barátkozóbbak, ha közelebb kerültünk az Üdvözítõhöz, ha szilárdabban elhatároztuk tanításainak és példájának a követését, akkor ez a konferencia csodálatos sikerrel járt. Ha viszont semmiben nem lesz jobb az életünk, akkor nagymértékben kudarcot vallottak azok, akik beszéltek. Ezeket a változtatásokat nem lehet egy nap, hét vagy hónap alatt lemérni. Gyorsan jutunk elhatározásokra, és hamar elfelejtjük õket. Ha viszont egy év múlva jobban végezzük dolgunk, mint a múltban, akkor nem lesznek hiábavalóak e napok erõfeszítései. Nem emlékszünk majd minden elhangzott szóra, de lelki felemelkedés lesz mindennek eredménye. Lehet, hogy ez meghatározhatatlan lesz, mégis valóságos. Ahogyan azt az Úr Nikodémusnak mondta: „A szél Fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született” (János 3:8). Így lesz ez az általunk átélt élményekkel is. És a hallottak között talán lesz majd egy olyan kifejezés vagy bekezdés, mely kiugrik és felhívja a figyelmünket. Ha sor kerül erre, akkor remélem, hogy leírjuk és elgondolkozunk rajta, míg megízleljük jelentésének mélységét és életünk részévé tesszük azt. Remélem, hogy családi estéinken meg fogjuk beszélni gyermekeinkkel ezeket a dolgokat, és engedjük, hogy megízleljék az általunk imént élvezett igazságok édes voltát. És amikor az Ensign folyóirat novemberben megjelenik a konferenciai üzenetekkel, akkor kérlek, ne dobjátok félre azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket már mind hallottátok, hanem olvassátok el a különbözõ üzeneteket, és gondolkozzatok el azokon! Sok olyan dologra leltek majd, ami elkerülte a figyelmeteket, amikor a beszélõket hallgattátok. Csak egy valamit bánok a konferencia kapcsán. Ez pedig az, hogy oly kevés férfi- és nõtestvérünknek van lehetõsége a beszédre. Ez egyszerûen az idõ korlátai miatt van. Holnap reggel tovább folytatjuk a munkánkat, a tanulást, vagy ami elfoglalt életünket kitölti. De megerõsíthetnek minket ennek a nagyszerû alkalomnak az emlékképei. Imáinkban közelebb kerülhetünk az Úrhoz. Ezek lehetnek a hálaadás beszélgetései. Soha nem vagyok képes teljes mértékben megérteni azt, hogy lehet, hogy a Világegyetem Hatalmas Istene, a Mindenható arra kér minket, hogy gyermekeiként személyesen beszéljünk vele. Mily becses lehetõség ez! Mily csodálatos, hogy valóságosan megtörténik! Tanúbizonyságot teszek arról, hogy alázatosan és õszintén elmondott imáink meghallgattatnak és válaszra találnak. Csodálatos, de valóságos dolog ez. Halkítsuk le hangunk az otthonunkban! Legyen ott bõségesen a szeretet, és fejezzék ki ezt a tetteink! Járjunk az Úr csendes útjain, és koronázza boldogulás a fáradozásainkat! Maradjon feledhetetlen élmény a nagyszerû „Hozsánna” üdvözlés, melyben ma délelõtt részt vettünk! Idõrõl idõre, amikor egyedül vagyunk, csendben elismételhetjük elménkben a hódolat e csodálatos szavait. Tanúbizonyságot teszek e munka igazságáról, és Isten, a mi Örökkévaló Atyánk, valamint az Õ Egyszülött Fia élõ valóságáról, akié ez az egyház. Mindannyiotoknak átadom a szeretetemet. Isten legyen veletek, kedves, kedves barátok! A mennyek áldásait kérem rátok, amint elköszönünk tõletek egy idõre Annak nevében, aki a mi Mesterünk, Megváltónk és Királyunk, méghozzá az Úr Jézus Krisztus, ámen.