Eszközök vagyunk Isten kezében Mary Ellen Smoot a Segítõegylet általános elnöke „Nincs szükségünk új programra az elõrehaladáshoz - csak el kell mélyíteni magunkban az evangélium megosztásának vágyát, és ki kell nyújtanunk kezünket az új egyháztagok és a kevésbé aktívak felé.” Kedves testvéreim, hadd kezdjem azzal, hogy nagyon szeretlek titeket. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy része lehetek a nõtestvérek e közösségének, melyrõl Gordon B. Hinckley elnök azt mondta, hogy ez a nõtestvérek egész világra kiterjedõ családja. Igen, nõtestvérek vagyunk, és állandóan inspirál engem a hitetek, a jóságotok, és hogy azt akarjátok tenni, amit az Úr elvár tõletek. Köszönöm a szolgálatotokat, a példátokat és azt, hogy igazán a hit, az erény, a messzelátás és a jószívûség asszonyai vagytok! Ahova megyek, mindenhol látom a Segítõegylet gyümölcseinek megnyilvánulásait a nõtestvérek életében az egyházban. Mindannyian eszközök vagyunk Isten kezében. Nemrég találkoztam egy nõtestvérrel Oregonban, akit egy gondoskodó látogató tanító tett újra aktívvá az egyházban. Ez a látogató tanító bizonyára úgy érez, ahogyan Ammon és fivérei éreztek, amikor annak örültek, hogy „eszközök lehett[ek Isten] kezében” (Alma 26:3), és megismertethették Krisztust a lámánitákkal, akiknek addig idegen volt Isten (lásd Alma 26:9). Mert „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (T&Sz 18:10). Nõtestvéreink a világ több mint 165 országában eszközök Isten kezében. Egy brazil egyházközség jut eszembe, melybe hetente özönlenek az új egyháztagok. Ennek a Segítõegyletnek a nõtestvérei azt a célt tûzték ki, hogy egyetlen hét sem telhet el anélkül, hogy minden újonnan megkeresztelt nõtestvért ne látogatnának meg az otthonában, és ne adnának neki egy példányt „A család: Kiáltvány a világhoz” c. kiadványból és a segítõegyleti kiáltványból. Eddig egyetlen nõtestvért sem vesztettek el, senki nem lett inaktív. Csodálom azt az inspirált egyházközségi segítõegyleti elnököt Koreában, aki eldöntötte, hogy minden kevésbé aktív nõtestvért meglátogat az egyházközségében. Mostanra 25 nõtestvért látogatott meg, és három kivételével mindannyian visszajöttek az egyházba. Az ilyen nõtestvérek élõ tanúbizonyságai Hinckley elnök kijelentésének, hogy „ebben az egyházban egyetlen elhívás sem olyan, . . . aminek ne nagyon lenne következménye. Mindannyian azon igyekszünk, hogy kötelességünknek eleget téve jó hatással legyünk mások életére. . . . Bármi legyen is az elhívásotok, ugyanolyan lehetõségeket tár elétek a jó dolgok elérésére, mint az enyém. . . . Az a dolgunk, hogy jót cselekedvén járjunk, ahogyan azt [a Mester] tette” („This Is the Work of the Master,” Ensign, 1995. május, 71. o.). Valóban mindannyian eszközök lehetünk Isten kezében. Szerencsére nem kell mindannyiunknak ugyanolyan eszköznek lenni. Ahogyan a zenekar hangszerei is különböznek egymástól méret, forma és hang tekintetében, mi is különbözünk egymástól. Más tehetségekkel és hajlamokkal rendelkezünk, de ahogyan a francia kürt nem képes a kisfuvola hangjának utánzására, nekünk sem kell mind ugyanúgy szolgálni az Urat. Eliza R. Snow nõtestvér azt mondta, hogy „nincs oly elszigetelt és szûk hatókörû nõtestvér, aki ne tehetne sokat Isten földi királyságának megalapításáért” (Woman’s Exponent, 1873. szeptember 15., 62. o.; dõlt betûs kiemelés). Isten leányaiként és a Segítõegylet nõtestvéreiként az a kiváltságunk és a feladatunk, hogy a tõlünk telhetõ leghatékonyabb eszközökké váljunk. A Segítõegylet segíthet nekünk. Joseph próféta, aki 1842-ben megszervezte a Segítõegyletet, világosan leszögezte, hogy ennek az Isten által inspirált szervezetnek a célja nem csak „a szegények segítése, hanem a lelkek megmentése” is (History of the Church, 5:25. o.). A Segítõegylet elsõ napjaitól kezdve mérhetetlen jót tett és tesz. A Segítõegylet gondoskodott az elsõ szállítmány lisztrõl, mely elért az 1906-os San Francisco-i földrengés túlélõihez, és késõbb búzát adott az Egyesült Államok kormányának az elsõ és a második világháború alatt. Az elmúlt év során nõtestvéreink több mint 140 000 takarót adományoztak a nélkülözõknek. Pártfogoltuk az anyaságot és a családot, háborút vívtunk az írástudatlanság ellen, és szerte a világon számtalan órát töltöttünk el a szolgálattal. Ma este viszont azt mondom nektek, hogy a legfontosabb munka még elõttünk áll, amint papsági vezetõinkhez csatlakozva segítünk elõrevinni Isten királyságát. Nõtestvérek, szükség van ránk itt - szüksége van ránk az Úrnak, papsági vezetõinknek, családjainknak és a többieknek. Az Úrnak szüksége van ránk, hogy magunkévá tegyük örök elhívásunkat és betöltsük teremtésünk célját. Szüksége van ránk, hogy hazajöjjünk a Segítõegyletbe, és az Õ, nõk számára létrehozott szervezetének nevében megnézzük, hogyan szolgálhatjuk a többieket, és nõtestvérekként közösen dolgozva segítsünk az evangéliumi királyság elõre vitelében. A Segítõegylet valóban segíteni fog minket, hogy oly módon szolgáljuk családjainkat és másokat, melyet egyetlen más klub vagy szervezet sem tehet meg. Spencer W. Kimball elnök azt mondta: „Abban a világban, ahol ide jövetelünk elõtt voltunk, a hithû nõk bizonyos feladatokat kaptak. . . . Bár a részletekre nem emlékszünk, ez nem változtat annak dicsõséges valóságán, amibe egykor beleegyeztünk. Felelõsek vagyunk azon dolgok megtételéért, amit már régóta elvárnak [tõlünk]” („The Role of Righteous Women,” Ensign, 1979. november, 102. o.). Hogyan teszünk eleget ennek? Az élet ránk gyakorolt nyomása alatt hogyan válunk a lehetõ leghatékonyabb eszközzé Isten kezében? Sok mindent tanulhatunk errõl Móziás fiaitól és a segítõegyleti kiáltványból. Az elsõ: Elõször nekünk, magunknak kell megtérni. Mindannyiunk számára saját magunk megtérése a legfontosabb. Ha el akarjuk vinni az evangélium világosságát mások életébe, akkor annak elõször a sajátunkban kell ragyogóan világítania. Miután megtértek, Móziás fiai szünet nélkül azon fáradoztak, hogy másokkal is megosszák az evangéliumot, „mert nem tudták volna elviselni, hogy egyetlen emberi lélek is elvesszen” (Móziás 28:3). Csak azt követõen vagyunk olyan helyzetben, hogy másokat is megerõsíthessünk, miután mi már megtértünk. És csak akkor kezdjük el megérteni, hogy életünknek valóban van értelme, célja és iránya, és hogy nõtestvérekként, akik eggyé válnak Jézus Krisztus iránti odaadásukban, elhívásunk az, hogy világosság legyünk a világnak. A második: Móziás fiaihoz hasonlóan nekünk is meg kell erõsödnünk az igazság ismeretében (lásd Alma 17:2). Ezek a testvérek folyamatosan tanulmányozták az evangéliumot. Böjt, ima és a szentírásokban történõ megmerítkezés által megismerték Jézus Krisztust, és megtanulták meghallani a hangját. Hasonlóképpen, nõtestvérekként a Segítõegyletben, nekünk is igyekeznünk kell, hogy ima és a szentírások tanulmányozása által megerõsítsük a Jézus Krisztusról való bizonyságunkat, és lelki erõt keressünk azzal, hogy követjük a Szentlélek késztetéseit. Ha nem vagyunk képesek a Szentlélek suttogó hangjának felismerésére, akkor majdnem lehetetlen az, hogy hatékony eszközök legyünk a családunkban, a szomszédaink körében, vagy akár a szószéken. Ammon azért volt képes a lámánita király gondolatainak kitalálására, mert közel élt az Úrhoz (lásd Alma 18:16). A Szellem hangjának meghallására irányuló képességünk attól is függ, hogy hajlandóak vagyunk-e a parancsolatok betartására, mert „bármilyen áldásban részesülünk Istentõl, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (T&Sz 130:21). Ha meg akarjuk tapasztalni az evangélium szerinti élet kifejezhetetlen örömét, és érezni szeretnénk Krisztus kiengesztelõ irgalmát, akkor ennek egyetlen módja az, hogy Isten minden parancsolatának engedelmeskedünk, nem csak egy pár kiválasztott parancsolatnak. Elnyertük a hetente megtartott családi estek, a mindennapos szentírás-tanulmányozás és ima mérhetetlen áldásait? Megértjük szövetségeink betartásának és annak messze ható áldásait, ha csak olyan dologgal töltjük meg az elménket, ami „erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó”? (Hittételek 1:13). Ha az engedelmesség törekvéssé válik, többé már nem irritál. A Segítõegylet segíthet nekünk az isteni törvények betartásában és abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Képzeljétek el, milyen jóság töltené be a földet, ha a papság irányítása alatt egységessé válna az igazlelkû nõk e köre, és igazlelkû célokat vinne véghez! Ha egységesen szolgáljuk egymást és Atyánk minden gyermekét, akkor eszközzé válhatunk Isten kezében, nem csak a fizikai szenvedés enyhítésére, hanem, ami még fontosabb, azok támogatására, akiknek lelkileg van szükségük erre. A harmadik: A szolgálat a hatékony eszközzé válás kulcsa. Móziás fiai úgy döntöttek, hogy inkább a lámánitákat szolgálják, mintsem átvegyék apjuk királyságának a vezetését. És szolgálatuk sok esetben meglágyította a lámániták szívét, és fogékonnyá tette õket az evangéliumra. Amikor Lamóni szolgái azzal voltak elfoglalva, hogy felidézzék, hogyan ûzte el Ammon a banditákat, Ammon az istállóban volt, a lovakat etette és a királyt szolgálta ezzel (lásd Alma 18:9-10). Mi is örömet találhatunk a szolgálatban és a jó cselekedetekben. A szolgálat meglágyítja és megnyitja a szíveket, mert ez valóban a tevékeny evangélium. Tudok egy egyházközségrõl Arizonában, ahol jelenleg három család érdeklõdik az egyház iránt, mind közvetlen eredményeként annak a könyörületes szolgálatnak, amit a Segítõegylet nyújtott. A Segítõegylet számtalan lehetõséget ad nekünk arra, hogy életünk minden területén kifejlesszük és gyakoroljuk Krisztus igaz szeretetét. Az otthont, családot és egyént gazdagító gyûlés például ideális környezetet teremt a közös tanulásra és szolgálatra. A szolgálat Jézus Krisztus tevékeny evangéliuma, mert a szolgálat azt is megáldja, aki ad, és azt is, aki kap. Nézzétek meg, hogyan terelhetitek mederbe szolgálatotokat a Segítõegylet szervezete által, felismervén azt, hogy a szolgálat az egyik leghatékonyabb módja annak, ahogyan fizikailag és lelkileg is megáldhatunk másokat! A negyedik: Minden tettünket a szeretetnek kell motiválnia. Nõtestvérekként a Segítõegyletben szeretjük az Urat, szeretjük a családunkat, szeretjük az életet és a tanulást, és szeretjük egymást. Lamóni apjának, aki a lámániták királya volt, meglágyult a szíve, amikor látta, milyen õszintén szereti Ammon az õ fiát. Végül Ammon szeretete vezetett el Lamóni családjának a megtéréséhez (lásd Alma 20:26-27). Elsõsorban és leginkább családunkkal kell törõdnünk akkor, amikor a megtérésrõl, a megtartásról és az aktivizálásról van szó. A Segítõegylet ismételten segíthet. Elsa Bluhm nõtestvér, aki 102 éves, tudja, hogy az evangélium igaz. Szereti az Urat. Találkozott egy rendes emberrel, és feleségül ment hozzá. A férfi Németországból származott és nem volt tagja az egyháznak. Soha senki nem tanította meg azelõtt imádkozni. Amikor Elsa esténként letérdelt az ágy mellé, kezébe vonta a kezét, és úgy imádkozott. A férfi évek múlva csatlakozott az egyházhoz, és egymáshoz pecsételték õket a templomban. Halála elõtt Bluhm testvér eszközzé vált Isten kezében azáltal, hogy felkutatta német õseit. Ez a boldog befejezés úgy kezdõdött, hogy egy nõ következetes, szeretõ, igazlelkû példát mutatott. Elsa otthonukba és házasságukba meghívta a Szellemet azáltal, hogy szerette férjét és szerette az Urat. Még akkor is hûséges volt és hittel teli, amikor egyedül érezte magát. Saját otthonában volt eszköz Isten kezében. Mindannyiunk esetében tûnhet kicsinek igazlelkû példánk, de a hatás hatalmas. Mindazok számára, akik hatókörötökön belül vannak, legyetek „példa a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban” (1 Timóteus 4:12)! Hadd érezzék mások azt a békét és örömet, amit az evangélium szerinti élet nyújt nektek! Hívjátok át családi estékre azokat a barátaitokat, akik nem a ti hiteteken vannak, és azokat, akik kevésbé aktívak! Hozzátok el õket az egyházi gyûlésekre, és mutassatok nekik példát a tisztelettudás terén! Hadd lássák, hogy kerülitek azokat a filmeket vagy tévémûsorokat, illetve internetes oldalakat, melyek elûzik a Szellemet, és ezáltal kevésbé hatékony eszközökké tesznek minket! Hinckley elnök ismételten arra kért minket, hogy legyünk jobb misszionáriusok, elder M. Russell Ballard a Tizenkét Apostol Kvórumából pedig jelezte, ahhoz, hogy az egyház misszionáriusi programja elérje mindazt, amit el kell érnie, nekünk, nõtestvéreknek is csatlakoznunk kell ehhez az erõfeszítéshez. Nincs szükségünk új programra az elõrehaladáshoz - csak a már létezõ programjaink keretében el kell mélyíteni magunkban az evangélium megosztásának vágyát, és ki kell nyújtanunk kezünket az új egyháztagok és a kevésbé aktívak felé. Szolgáljunk bár látogató tanítóként, vagy tervezzünk otthont, családot és egyént gazdagító gyûléseket, illetve tanítsunk gyermekeket az Elemiben, vagy vezessük a fiatalokat, mindannyian megtalálhatjuk a módját azok elérésének, akik újak a hitben, akiknek megingott a hite, vagy akik még nem találták meg az igazságot. Lehetünk olyan eszközök, melyek segítenek összegyûjteni, visszahozni a nyájba az Úr juhait. Tudom, hogy képesek vagyunk erre. Tudom, hogy meg tudjuk tenni ezt. Otthon készített takaróinkkal meleget adtunk emberek tízezreinek, szerte a világon. Megmutattuk, hogy hajlandóak vagyunk a szolgálatra, hogy adjunk és szeressünk. Most találjuk meg annak módjait, ahogyan átadhatjuk az evangélium melegét azoknak, akiknek lelki melegségre van szükségük! Amikor ma este hazamentek, szakítsatok egy percet azon benyomások leírására, melyek ma délután érték a szíveteket! Gondoljatok konkrét lehetõségekre, ahogyan eszközök lehettek Isten kezében! Gondoljatok bele, milyen áldások várnak rátok engedelmességetekért ebben az életben és az örökkévalóságon át! És helyezzétek bele neveteket a szentírások e versébe, teljes lelketekkel tudván, hogy Isten szeret titeket! „Folytassa[d] a prédikálást Sionban, szelíden tegy[él] rólam bizonyságot a világ elõtt, és én sasok szárnyán fog[lak] hordozni [téged], és . . . dicsõséget és tiszteletet fog[sz] szerezni [magadnak] és az én nevemnek” (T&Sz 124:18). Tudom, hogy az evangélium igaz. Tudom, hogy ez az Úr munkája. Tudom, hogy Jézus a Krisztus, és ma van egy igaz prófétánk a földön. Édes a munka. Errõl teszek alázatos tanúbizonyságot, a mi Urunk és Üdvözítõnk, Jézus Krisztus nevében, ámen.