Gordon B. Hinckley elnök
„A körülöttünk lévő csapások, a szinte mindenhol látható hitvány dolgok és a világon végigsöprő viszály ellenére is jobbá válhatunk.”
Szeretett testvéreim! Bárhol is legyetek, köszöntünk benneteket Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza e nagyszerű világméretű konferenciáján! Csodálatos, új Konferenciaközpontunkban gyűltünk össze, Salt Lake City-ben. Az épület tele van, illetve hamarosan tele lesz. Nagyon boldog vagyok, hogy itt van. Hálás vagyok a felépítésére adott sugalmazásért. Milyen figyelemreméltó épület! Bárcsak mindannyian együtt lehetnénk egy fedél alatt! De ez nem lehetséges. Mélységesen hálás vagyok a televízió, a rádió, a kábeltelevízió, a műholdas és az internetes közvetítés csodájáért. Nagyszerű világméretű egyházzá váltunk, és mostanra már legtöbb tagunk számára lehetséges egyetlen nagy családként részt venni ezeken a gyűléseken. Sok nyelvet beszélünk, sok országban élünk, ám mindannyiunk számára egy a hit, egy a tan és egy a keresztség.
Ma reggel alig tudok úrrá lenni érzelmeimen, amikor arra gondolok, mit tett értünk az Úr.
Nem tudom, mit tettünk a halandóság előtti létben, hogy kiérdemeljük e csodálatos áldásokat. Az emberiség hosszú történelmének e nagyszerű korszakában jöttünk a földre. Csodás kor ez, a legjobb az összes közt! Első szüleink idejétől kezdve visszatekintve az emberiség rögös útjára csak hálát érezhetünk.
A kor, amelyben ma élünk, az idők teljessége, melyet a szentírások említenek, amikor Isten eggyé tette a korábbi sáfárságok összes elemét. Attól a naptól fogva, hogy Ő és Szeretett Fia megjelentek az ifjú Joseph-nek, a megvilágosodás hatalmas zuhataga áradt a világra. Az emberek szíve atyáikéhoz fordult, Malakiás szavainak beteljesedéseként. Jóel látomása valóra vált, melyben kijelentette:
„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
De mindaz, a ki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!” (Jóel 2:28-32).
Több tudományos felfedezést tettek ezekben az években, mint az emberiség egész korábbi történelme során. A közlekedés, a kommunikáció, az orvostudomány, a közegészségügy, az atom szerkezetének megfejtése, a számítógép csodája, annak minden szövevényével virágkorát éli, különösen napjainkban. Saját életem során láttam, amint egyik bámulatos csoda követi a másikat. Nem értékeljük mindezt.
És mindezen dolgok mellett az Úr visszaállította ősi papságát. Az elmúlt másfél évszázad alatt megszervezte egyházát és királyságát. Vezette népét. Megacélosodtunk a szörnyű üldöztetés kohójában. Előhozta azt a csodás korszakot, melyben ma élünk.
Még csak az elővetítését láttuk a jóság ama hatalmas erejének, mellyé ez az egyház válni fog. Mégis csodálattal ámulok azon, mi mindent elértünk.
Tagságunk növekedett. Hiszem, hogy növekedett hithűségben is. Túl sokakat veszítünk el, de a hithűek erősek. A minket figyelők azt mondják, hogy a vallási irányzatok fő árama felé haladunk. Mi nem változunk. A világ rólunk alkotott képe az, ami változik. Ugyanazt a tant tanítjuk. Ugyanaz a szervezetünk. Ugyanazon jó tettek véghezvitelén fáradozunk. De eltűnőfélben van a régi gyűlölet; a régi üldöztetés haldoklik. Az emberek tájékozottabbak. Kezdik felismerni, mit képviselünk és mit teszünk.
Ám legyen bármilyen csodálatos is ez az időszak, mégis veszedelmekkel teli. A gonosz körülvesz minket. Vonzó és csábító, és oly sok alkalommal sikeres! Pál kijelentette:
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld” (2 Timótheus 3:1-5).
Napjainkban látjuk e gonoszságok mindegyikét, sokkal általánosabban, mint korábban bármikor is. A közelmúltban erre emlékeztettek a New York City-ben, Washingtonban és Pennsylvaniában történtek, melyről holnap délelőtt fogok beszélni. Olyan korban élünk, amikor kegyetlen emberek szörnyű és alávaló dolgokat tesznek. A háborúk idejét éljük. Az arrogancia idejét éljük. A gonoszság, a pornográfia, az erkölcstelenség idejét éljük. Szodoma és Gomorra összes bűne járja be kísértetként társadalmunkat. Fiataljaink soha nem találkoztak nagyobb kihívásokkal. Soha nem láttuk tisztábban az ördög élvhajhász arcát.
Így tehát, testvéreim, azért gyűlünk össze ezen a nagyszerű konferencián, hogy megerősítsük egymást, hogy segítsünk egymásnak és felemeljük egymást, hogy bátorítást adjunk és hitet építsünk, hogy eltűnődjünk a csodálatos dolgokon, melyeket az Úr adott nekünk, és hogy megerősítsük az iránti eltökéltségünket, hogy ellenállunk a gonosznak, öltsön bármilyen alakot is.
Hatalmas sereg lett belőlünk. Olyan néppé váltunk, amely hatással van másokra. Hangunk hallatszik, amikor felemeljük azt. Bizonyítottuk erőnket, mikor szembenéztünk az ellenséggel. Erőnk a Mindenhatóba vetett hitünk. Nincs olyan ügy a mennyek alatt, amely megállíthatná Isten munkáját. Az ellenség felütheti rút fejét. A világot háborgathatják háborúk és háborúk hírei, ám ez az ügy előre fog haladni.
Ismeritek Joseph próféta e nagyszerű szavait: „Semmilyen szentségtelen kéz nem állíthatja meg e munka előrehaladtát; tomboljon bár üldöztetés, szövetkezzen a csőcselék, gyülekezzenek a hadseregek, szidalmazzon a rágalmazás, ám Isten igazsága előre fog haladni nyíltan, nemesen és függetlenül, míg minden kontinensre behatol, minden éghajlatra ellátogat, minden országon végigsöpör, és minden fülben elhangzik, míg Isten céljai megvalósulnak, és a nagy Jehova azt mondja: a munka elvégeztetett” (History of the Church, 4:540. o.).
Az Úr adta nekünk a célt, amelyért munkálkodunk. Ez a cél királyságának felépítése, mely cél hithű, becsületes, az emberiség iránt szeretetet és törődést tanúsító férfiak és nők nagy seregének ügye, előre haladva egy jobb társadalom létrehozása érdekében, áldást hozva magunkra és másokra is.
Ha felismerjük helyünket és célunkat, akkor nem válhatunk önteltté. Nem válhatunk képmutatóvá. Nem válhatunk önelégültté vagy önzővé. Karunkat ki kell nyújtanunk az egész emberiség felé. Ők mindannyian Istenünk, Örökkévaló Atyánk fiai és lányai, és Ő felelősségre von majd bennünket azért, amit értük teszünk. Az Úr áldjon meg bennünket! Tegyen minket erőssé és hatalmassá a jó cselekedetekben! Ragyogjon fel hitünk a felkelő nap sugarához hasonlóan! Járjunk a parancsolatai iránti engedelmesség ösvényén! Mosolyogjon ránk örömmel! Amint előre haladunk, hozzunk áldást az emberiségre mindenki felé kitárt karunkkal, felemelve az eltiportakat és elnyomottakat, táplálva és felruházva az éhezőket és szükséget látókat, szeretetet nyújtva mindazoknak körülöttünk, akik nem részei ennek az egyháznak! Az Úr megmutatta nekünk az utat. Megadta nekünk igéjét, tanácsát, útmutatását, igen, parancsolatait. Jól megfeleltünk. Sok minden miatt lehetünk hálásak és büszkék. De sokkal, oly sokkal jobbak lehetünk!
Mily nagyon szeretlek benneteket, testvéreimet e nagyszerű ügyben! Szeretlek benneteket azért, amivé váltatok, és amivé még válhattok. A körülöttünk lévő csapások, a szinte mindenhol látható hitvány dolgok és a világon végigsöprő viszály ellenére is jobbá válhatunk.
Lehívom rátok a mennyek áldásait, amint szeretetemet fejezem ki irántatok, és figyelmetekbe ajánlom a nagyszerű üzeneteket, melyeket a most következő két nap során e pulpitusról hallani fogtok, és ezt Urunk, Jézus Krisztus szent nevében teszem, ámen.
