„Légy segítségül az én hitetlenségemnek” Elder L. Whitney Clayton a hetvenektõl „A hit megerõsítésének folyamatát elõsegítjük azzal, ha jól cselekszünk - ez mindig nagyobb hitet eredményez.” Egy alkalommal nagy tömeg gyûlt az Üdvözítõ köré, akik a tanítványai és az írástudók közti beszélgetést hallgatták. Akkor Õ megkérdezte az írástudókat: „Mit versengtek ezekkel?” Egy ember, térdre borulván elõtte azt felelte, hogy azt kérte a tanítványoktól, ûzzenek ki egy gonosz szellemet a fiából, de õk „nem tudták”. Az apa így könyörgött Hozzá: „De ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig . . . megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván: . . . menj ki belõle, és többé bele ne menj! És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne”.1 Mindannyian álltunk már szemtõl szembe nehéz, kétségbeejtõ órákkal, amikor könnyekkel a szemünkben térdre borultunk, és eme apához hasonlóan könyörögtünk: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek”. Ugyanúgy, ahogy az Üdvözítõ készen állt, hogy segítsen az apának, akinek a fia szenvedett2, úgy kész segíteni hitetlenségünkön is, hogy hittel túléljük halandó küzdelmeinket és „gyõzedelmesked[jünk]”.3 Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit az evangélium elsõ alapelve; és ez több a puszta hitnél.4A hit az, amikor „valami olyanról reméljük, hogy igaz, amit még nem láttunk”.5„A hit a hívõt mindig fizikai vagy mentális . . . cselekedetre ösztönzi.”6„Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy annyira bízunk Benne, hogy megtesszük, bármit is parancsol. Ahol nincs engedelmesség, ott nincs hit sem.”7 A hit, ez a lelki ajándék, Isten igéjének meghallásból ered.8A hit növekszik, amikor nem csak meghalljuk Isten igéjét, de aszerint is cselekszünk, engedelmeskedvén a tanított igazságoknak.9 Máriának az angyal bejelentésére adott válasza kitûnõ példával szolgál. Így szólt Gábriel angyal Máriához: „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik.” Mária ekkor engedelmesen így szólt Gábrielhez: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint”.10 Egy másik alkalommal, „mikor a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának. És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.”11 Az Üdvözítõ feltámadása után Péter és a többi tanítvány kimentek halászni. Azonban „azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott.” Ezt mondta nekik: „Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felõl, és találtok. Oda veték azért, és kivonni sem bírták azt a halaknak sokasága miatt.”12 Hasonló hit-fejlesztõ engedelmességet látunk Joseph Smith próféta életében is. Moróni 1823. szeptember 21-e egész éjszakáját betöltõ látogatásait követõen Joseph reggel munkába indult édesapjával. Mivel szinte egész éjjel fenn volt, „olyan kimerültnek érez[te magát], hogy nem tud[ott] semmit sem csinálni”. Édesapja azt mondta neki, hogy menjen haza, és õ „elmen[t] azzal, hogy hazame[gy], de . . . er[eje] teljesen elhagy[ta], és tehetetlenül a földre zuhan[t], és egy ideig semmirõl sem tud[ott]”. Amikor magához tért, „felnéz[ett], és ugyanazt a sugárzó hírnököt látt[a] a fej[e] felett állni”. Joseph azt a parancsot kapta, hogy „menje[n] aty[jához] és mondj[a] el neki a látomást és a kapott utasításokat”. Bár érthetõen fáradt volt, õ „engedelmesked[ett], visszatér[t] aty[já]hoz a szántóföldre és elmond[ott] neki mindent”. Atyja „erre azt felelte . . ., hogy mindaz Istentõl való, és menje[n] és tegy[e], amit a hírnök parancsolt”. Ezt követõen a kimerült, ám engedelmes Joseph „elhagyt[a] tehát a szántóföldet és odamen[t], ahol a hírnök szavai szerint a lemezek el voltak helyezve”, több kilométernyi utat téve meg.13 Minden nap számtalan választási lehetõség közül kiválasztjuk, mit teszünk és mit nem teszünk. Amikor azt választjuk, hogy elsõdlegesen örömmel engedelmeskedünk a parancsolatoknak, se nem zúgolódva, se nem méregetve, amit az Úr parancsol, akkor az Úr szolgálóivá és az emberek halászaivá válunk, hálónkat hajónk jobb oldalán vetvén a vízbe. Egyszerûen megyünk és megtesszük azt, amit az Úr parancsolt, még ha fáradtak vagyunk is, bízván abban, hogy Õ segíteni fog pontosan elvégeznünk, amit kér.14Amikor ezt tesszük, az Úr segít hitetlenségünkön, és hitünk erõteljessé, élénkké és rendíthetetlenné válik. Joseph próféta így írt a Liberty börtönbõl: „Ezért hõn szeretett testvéreim, tegyünk meg mindent készségesen, ami erõnkbõl telik. És akkor megállhatunk és a legnagyobb bizonyossággal [vagyis hittel] megláthatjuk az isteni megváltást, amikor õ felfedi karját”.15 Nem számít, kik vagyunk vagy hol élünk, sok megszokott és ismétlõdõ dolog van az életünkben. Napi tevékenységeink közben eltökélten kell tennünk azokat a dolgokat, amelyek igazán számítanak. Ezen elengedhetetlen dolgok részeként helyet kell biztosítanunk a hithû viselkedés alapjainak: az igaz engedelmességnek, az alázatos imának, a komoly szentírás-tanulmányozásnak, és a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatnak. Nincsen más napi vitamin, amely gyorsabban megerõsítené hitünk izmait, mint ezek a tettek. Emlékeznünk kell arra is, hogy az õszinte böjt elõsegíti az erõs hitet. Ez különösen fontos a mélyen gyökerezõ jellemhibák hithû kijavításakor, melyek „nem me[nnek] ki, hanemha könyörgés és böjtölés által”.16 Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit kifejlesztése lépésrõl lépésre, sorról sorra, és tanításról tanításra haladó folyamat. A hit megerõsítésének folyamatát elõsegítjük azzal, ha jól cselekszünk - ez mindig nagyobb hitet eredményez.17Ha hitünket naponta gyakoroljuk imával, tanulással és engedelmességgel, az Üdvözítõ segít hitetlenségünkön, és hitünk pajzzsá válik, hogy „a gonosznak minden tüzes nyilát kiolt[sa]”.18Alma azt tanította, hogy az úr Jézus Krisztusba vetett hittel ellenállhatunk az ördög minden kísértésének.19Azonban nem várhatunk gazdag termést, ha figyelmen kívül hagyjuk vagy elutasítjuk a hit alapvetõ összetevõit. Számos példát látunk arra, hogyan fejlõdik ki ma az egyháztagok hite. Amikor fiatal férfiak, fiatal nõk és idõsebb házaspárok fogadják el missziós elhívásukat; amikor házaspárok készülnek fel erényességben arra, hogy a szent templomban kössenek házasságot; amikor a szülõk gyermekeiket a helyes útra tanítják20- akkor megerõsítik az Úr Jézus Krisztusba vetett hitüket. Hitünket erõsítjük a sabbat megszentelése, elhívásaink felmagasztalása, tizedünk és felajánlásaink fizetése, az új egyháztagok befogadása által is, valamint úgy, hogy meghívjuk barátainkat és szomszédainkat az evangéliumi igazságok tanulására. Amikor azt választjuk, hogy felhagyunk bûneinkkel és készségesen megbánjuk azokat, amikor a napsütésben is térdre borulunk, nem csak vihar idején, akkor hitünk erõssé válik. Akkor majd életünkben is bekövetkezik az, ami így van feljegyezve a Mormon könyvében: “sokat böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságuk egyre nagyobb, Krisztusba vetett hitük pedig egyre erõsebb lett. Lelkük örömmel és vigasztalással telt el, mert azáltal, hogy teljesen alárendelték magukat Istennek, õ megtisztította és megszentelte szívüket”.21 Tudom, hogy az Üdvözítõ él, és hogy Õ segít a mi hitetlenségünkben. Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Lásd Márk 9:14-29; lásd még Máté 17:14-21. 2. Máté 17:15. 3. T&Sz 10:5. 4. Lásd Hittételek 1:4. 5. Alma 32:21; lásd még Zsidók 11:1; Éther 12:6. 6. Bible Dictionary, 670. o. 7. Az evangélium tanításai (1997), 118. o. 8. Lásd Rómabeliek 10:17; Moróni 10:11. 9. Lásd Bible Dictionary, 669-670. o. 10. Lukács 1:31-32, 38. 11. Máté 4:18-20. 12. János 21:2-4, 6. 13. JS-T 1:47-50. 14. Lásd 1 Nefi 3:7. 15. T&Sz 123:17. 16. Máté 17:21; lásd még Márk 9:29. 17. Lásd Bible Dictionary, 669. o. 18. T&Sz 27:17. 19. Alma 37:33. 20. Lásd Példabeszédek 22:6. 21. Hélamán 3:35.