Atyánk terve Elder ifj. Christoffel Golden a hetvenektõl „[Mennyei Atyánk] vágya az, hogy mindannyiunk számára lehetõséget adjon az öröm teljességének elnyerésére, méghozzá annak a teljességnek, melyet Õ birtokol.” Valamikor 1830 júniusában egy kinyilatkoztatásban, mely Joseph Smith prófétának adatott, Mennyei Atyánk kijelentett szándékáról hallunk: „Mert lásd, ez mûvem és dicsõségem, hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét.”1E nyilatkozat szerint az Atya vágya az, hogy mindannyiunk számára lehetõséget adjon az öröm teljességének elnyerésére, méghozzá annak a teljességnek, melyet Õ birtokol az Õ tökéletes és megdicsõült állapotában.2 Ezekben a jelentõs utolsó napokban kijelentjük, hogy Isten, a mi Örökkévaló Atyánk él. Tanúsítjuk, hogy az Õ jelenlétében léteztünk, ezt az életet megelõzõen, az Õ szellemgyermekeiként. A földit megelõzõ létünk során olyan körülmények között tanítottak minket, amelyek lehetõvé tették számunkra adottságaink és képességeink fejlesztését. Abban az áldott, földi élet elõtti hajlékunkban a jó és a rossz között kellett választanunk. Alma kijelenti, hogy a jót választottuk azáltal, hogy nagy hitet gyakoroltunk és jócselekedeteket vittünk véghez. Így megtartottuk elsõ állapotunkat, míg Atyánk cserébe elõre elrendelt minket bizonyos kiváltságok elnyerésére ebben az életben.3 Hasonlóképpen az utolsó napi kinyilatkoztatás megmutatja, hogy Mennyei Atyánk elrendelte a boldogság nagy tervét minden szellemgyermeke számára, aki megtartotta elsõ állapotát.4Ez magában foglalta annak kilátását, hogy egy napon hasonlóvá válhatunk Mennyei Atyánkhoz, és miénk lehet minden tulajdonság és jog, mellyel Õ rendelkezik. Péter apostol arra emlékeztette a szenteket, hogy a mi Urunk „isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és a kegyességre való”, hogy „azok által isteni természet részeseivé legyetek”.5Péter kijelentését merésznek tarthatjuk, és elismerjük, hogy teljesítéséhez egy életre van szükség, s talán még többre is; mindazonáltal gondolatai összhangra találnak az Üdvözítõ felszólításával: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”6 Az Atya terve azt is megkövetelte az elsõ állapotukat megtartóktól, hogy egy halandó, vagyis második állapotban is próbára tétessenek. Ebben a környezetben magunknak kell cselekedni, és bizonyítanunk kell magunk és Isten elõtt, hogy megtartjuk-e minden parancsolatát, és legyõzzük-e a bûnt és az ellenkezést.7 Ádám bukása óta és a halandó emberiség természete miatt az emberben kialakult egy hajlam Isten törvényeinek megszegésére, s ezért alávettetett az igazságszolgáltatás követelményének. Azonban Menynyei Atyánk, az Õ elõrelátása miatt, valamint a boldogság nagy terve által létrehozta az irgalom tervét. Módot adott arra, hogy az igazság szigorú követelményeit ki lehessen elégíteni egy végtelen kiengeszteléssel.8 Jézus Krisztus, az Atya választottjaként kezdettõl fogva9, rendelkezett minden képességgel és tulajdonsággal, melyekre szükség volt az igazság és az irgalom törvényének összehangolásához az Õ engesztelése által.10 A kiengesztelés - tanította Benjámin király - lehetõvé teszi az ember számára, hogy levesse a természetes embert, amikor engedünk a Szent Szellem késztetéseinek.11Ennélfogva az a bizonyságunk, hogy mindenki, aki Krisztushoz jön az evangélium törvényeinek és szertartásainak való engedelmesség által, képes hitet gyakorolni az „örök üdvösség[re] és az örök élet[re]”.12 Azt is tanúsítjuk, hogy a nagy aposztáziát követõen a boldogság nagyszerû terve minden feltételének teljesítése mindaddig nem volt lehetséges, amíg Mennyei Atyánk és az Õ Fia, Jézus Krisztus vissza nem állította az evangéliumot Joseph Smith-en keresztül.13 Szeretett prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök kijelentette: „Joseph próféta beszámolója ezen eseményekrõl igaz; hogy az Atya tanúbizonyságot tett Fiának isteni mivoltáról; hogy a Fiú utasításokat adott az ifjú prófétának; és hogy ezt olyan események sorozata követte, melyek ,az egyetlen igaz, élõ egyház’ megalapításához vezettek.”14 Minden hithû ember õszinte vágya, hogy megtartsa második állapotát. Nem hagyattunk magunkra a haza vezetõ úton. Az Úr felállította királyságát a földön, amelyben Isten választottjai összegyûlhetnek. Szeretõ törõdésében az Úr gondoskodott számunkra minden elengedhetetlen forrásról, melyek szükségesek, hogy megtaláljuk utunkat a gonosz által elénk helyezett sok csapda között.15 E nélkülözhetetlen források között vannak az evangélium szertartásai és szövetségei, melyekben az engesztelés ereje megnyilvánul.16A szentírások is nálunk vannak, melyek mércét adnak nekünk, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól.17 Fontos az, hogy áldott napokban élünk, melyekben az Úr elküldte õrszemeit, az élõ apostolokat és prófétákat ide közénk. Õk birtokolnak minden szükséges kulcsot és felhatalmazást, melyek elengedhetetlenek az üdvözülés és felmagasztosulás szertartásinak elvégzéséhez.18 Legfõképp pedig, Krisztus egyházának megkeresztelkedett tagjaiként miénk a Szentlélek páratlan ajándéka. Az Üdvözítõ, azon az estén, amikor bûneinkért szenvedett azt mondta, hogy „a Lélek elvezérel majd titeket minden igazságra”.19 János, aki a Jelenések könyvét írta, egy mennyei látomásban látta az Atya tervének beteljesedését, és feljegyezte azok helyzetét, akik kijutottak a nagy nehézségbõl, és a Bárány vérében fehérre mosták köntösüket. Látta, hogy azok, akik legyõzték a világot, Isten elé álltak, és az Õ templomában szolgálták Õt. Az Úr közöttük volt, míg a hithûek többé nem éheztek és szomjúhoztak, és Isten minden könnyet eltörölt szemeikbõl.20 Nem kell félnünk, hanem hittel követnünk kell Mennyei Atyánk nagyszerû boldogság tervét. Hívó szavunk mindenki számára az, hogy jöjjenek, és fogadják be az Úr kegyelmét és irgalmát, mert hatalmas Õ a megmentésre, és soha el nem hagy!21 Az Úr áldjon meg minket ebben a nagyszerû vállalkozásban, ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Mózes 1:39. 2. Lásd Mózes 7:67; T&Sz 76:69-70. 3. Lásd Alma 13:3-13; 1 Péter 1:20. 4. Alma 42:8. 5. 2 Péter 1:3-4. 6. Máté 5:48; lásd még 3 Nefi 12:48. 7. Máté 7:21; Jelenések 3:21; T&Sz 98:14-15. 8. Lásd Alma 42:15. 9. Lásd Mózes 4:2. 10. Doctrines of the Gospel, Insztitút tanulói tankönyv (1986), 22. o. 11. Lásd Móziás 3:19. 12. Móziás 5:15; lásd még Moróni 10:32. 13. Lásd 1 Nefi 11:13-36; 2 Nefi 3:5-11. 14. T&Sz 1:30; „Krisztus különleges tanúi”, Liahona, 2001. ápr., 24. o. 15. Lásd Mózes 4:3-4; T&Sz 93:39. 16. Lásd János 3:5; Móziás 5:1-2; T&Sz 76:50-54. 17. Lásd Alma 4:19; 31:5. 18. Lásd Máté 10:1-15; T&Sz 1:14-15; 21:1-8. 19. János 16:13. 20. Jelenések 7:14-17. 21. Lásd 5 Mózes 7:7-18.