Isten iránti kötelességünk Elder ifj. Cecil O. Samuelson a Hetvenek Elnökségébõl „A papság viselése és Isten iránti kötelességetek teljesítése nemcsak nagyon fontos felelõsség, hanem nagyszerû kiváltság is.” Ifjúkoromban nagy benyomást tett rám az ószövetségi Sámuel története, akinek életét hálatelt édesanyja, Anna, Istennek ajánlotta fel. Fiatal legény volt, amikor elment a templomba, hogy ott éljen és szolgáljon. Egy éjjel háromszor szólította az Úr, és minden egyes alkalommal így válaszolt: „Ímhol vagyok”.1Azt gondolta, hogy Éli, az õ fõpapi tanítója hívja magához. A bölcs Éli, tudván, hogy „Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje”2felismerte, hogy az Úr szólította a fiatal fiút. Ezért megtanította Sámuelnek, hogyan feleljen az Úrnak, és amikor újból szólította, Sámuel így válaszolt: „Szólj, mert hallja a te szolgád!”3 Ahogy végigkísérjük Sámuel életét, észrevesszük, hogy valóban teljesítette kötelességét Isten iránt, és hogy „Sámuel pedig fölnevelkedék, és az Úr vala õ vele, és semmit az igéibõl a földre nem hagy vala esni”.4Ennek eredményeképp Sámuel maga is nagy próféta és vezetõ lett. Remélem, hogy ti, az ároni papság fiatal férfiai ma megértitek, hogy csakúgy, mint Sámuelnek, nektek is szent kötelességetek van Isten iránt. Sámuelnek volt egy igazlelkû anyja, Anna, és egy nagyszerû papsági vezetõje, Éli. Hasonlóképpen sokaknak közületek is, fiatal férfiak, csodálatos szüleik és inspirált papsági vezetõik vannak, akik törõdnek veletek, és készen állnak segíteni nektek, valamint szüleiteknek abban, hogy megtaláljátok a módját Isten iránti kötelességetek teljesítésének. Gordon B. Hinckley elnök mondta ezt rólatok, és a ti fiatal nemzedéketekrõl: „Nagyon . . . szeretem az egyház fiatal férfiait és fiatal nõit. . . . Nagyon szeretünk titeket, és állandóan azért a képességért imádkozunk, hogy segíthessünk nektek. Életetek tele van nehéz döntésekkel, álmokkal és reményekkel, valamint vágyakkal, hogy megtaláljátok azt, ami békét és boldogságot hoz. . . . Megígérem nektek, hogy Isten nem hagy el titeket, ha az Õ útjain jártok, és az Õ parancsolatai irányítanak titeket”.5 Eszünkbe vésve a próféta ezen ígéretét, hadd emlékeztesselek benneteket, ahogy azt elder Hales tette, és amint az az Elsõ Elnökség levelében olvasható, hogy az egyházi források rendelkezésünkre állnak, és segítenek nekünk Isten iránti kötelességünk teljesítésében. Az ároni papság célja az, hogy segítsen nektek: Megtérni Jézus Krisztus evangéliumához, és annak tanításai szerint élni. Hûségesen szolgálni a papsági elhívásokban, és teljesíteni a papsági hivatalok kötelességeit. Tartalmas szolgálatot nyújtani. Felkészülni és érdemesen élni a melkisédeki papság és a templomi szertartások elnyerésére. Felkészülni becsületes teljes idejû missziós szolgálatra. Annyit tanulni, amennyit csak lehetséges. Felkészülni arra, hogy érdemes férjek és apák legyetek. Illõ tiszteletet adni a nõknek, lányoknak és gyerekeknek. Az Isten iránti kötelesség elismerés program segíteni fog nektek elérni az ároni papság e céljait. Ahhoz, hogy megkaphassátok az Isten iránti kötelesség elismerést, el kell sajátítanotok és teljesítenetek kell az ároni papság célkitûzéseit, részt kell vegyetek családi tevékenységekben, meghatározott kvórum tevékenységekben, egy Isten iránti kötelesség szolgálati tevékenységben, naplót kell írnotok, és mind a négy kategóriában teljesítenetek kell személyes céljaitokat, melyek a következõk: lelki fejlõdés testi fejlõdés iskolai, személyes és hivatásbeli fejlõdés állampolgársági és közösségi fejlõdés Ahol mûködik a cserkész program, észre fogjátok venni, hogy sok cserkész elvárás betöltheti az Isten iránti kötelesség szükséges elvárásait. Mind az Isten iránti kötelesség, mind a cserkészprogramok arra tanítanak, hogy legyünk felkészültek „minden szükséges dol[ogban]”.6Az Isten iránti kötelesség és a sas cserkész elismerés [vagy egyéb hasonló elismerések] elnyerése kiegészíti egymást; nem versengenek egymással. Az Elsõ Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma szeret benneteket, és erõsíteni akar benneteket ebben az egyre nehezebb idõszakban. Ezzel a szeretettel és vággyal készítették el számotokra az átdolgozott A fiatalság erõsségéért: Isten iránti kötelességünk teljesítése címû füzetet, valamint további anyagokat fiatal férfiak, fiatal nõk, szülõk és vezetõk részére. Ahogy ti, az ároni papság fiatal férfiai törekedtek az Isten iránti kötelesség elismerés elnyerésére, a fiatal nõk is munkálkodnak az Egyéni fejlõdés programban, és velük egyesítve Isten tanúiként is meg fogtok állni. Ez a bizonyság megmutatkozik abban, amit mondotok, valamint abban, ahogyan éltek, és ahogy betartjátok a parancsolatokat. Tudjátok, hogy az Isten iránti kötelesség elismerés elnyerése önmagában nem jelent végsõ célt. A végsõ cél az, hogy életetek részévé tegyétek ezeket a tulajdonságokat, amelyek segíteni fognak világosabban összpontosítani Isten iránti kötelességeitekre. Ezek a tulajdonságok segítenek a helyes irányban tartani titeket, hogy érdemesek és képesek legyetek eleget tenni az elõttetek álló szent feladatoknak és lehetõségeknek. Segítenek, hogy boldogok, tiszták és erõsek legyetek most, és segítenek felkészíteni titeket olyan örökké tartóan fontos eseményekre is, mint például a szent templomi áldások elnyerése, a misszionáriusi szolgálat, és végezetül az arra érdemes társhoz való pecsételés az Úr házában. Amikor Alma Gedeon földjén tanított, félreérthetetlenül világossá tette ezt: „Azért mondom nektek mindezt, szeretett testvéreim, hogy ráébresszelek benneteket Isten iránt való kötelességeitek tudatára, hogy feddhetetlenek lehessetek elõtte, hogy Isten szent rendjét kövessétek, amelynek alapján befogadtak benneteket”.7 Ti, akik megkaptátok a papságot, engedelmesek akartok majd lenni eme „szent rend[nek]”, amire elhívtak és felszenteltek titeket. Láthatjátok, hogy minden megígért áldással felelõsség is jár. Ha teljesítitek ezeket a felelõsségeket, lehetõségetek nyílik majd másokat szolgálni, és lelkileg fejleszteni magatokat. Ezek fontos lépések ahhoz a fejlõdéshez, hogy Jézushoz hasonlóbbá váljatok. Az Üdvözítõ, aki minden dolgot elszenvedett miérettünk8, néhány hasonló megpróbáltatással nézett szembe, mint mi az ároni papsági éveinkben. Emlékeztek Jézus élményére, ami abban a korában érte, mikor legtöbbünk diakónussá vált. Elment a családjával és másokkal a templomba. Amikor eljött a hazatérés ideje, nem volt Józseffel és Máriával. Valószínûleg azt gondolták, Jézus a többi megbízható barátjával van, vagy talán távolabbi rokonokkal. Csak amikor már jó ideje nem találták, akkor kezdtek aggódni. Kötelességtudó szülõkként Mária és József azt tették, amit a ti szüleitek is lehet, hogy megtettek volna hasonló körülmények között: keresni kezdték. Amikor a templomban találták Jézust, csak szülõk és nagyszülõk bírják teljesen felfogni azt a megkönnyebbüléssel járó vegyes érzést, amit éreztek, ahogy Jézust épségben találták. Viszont talán egy kissé meg is lepõdtek Jézus reakcióján. Volt valaha valamelyikõtöknek hasonló élménye? Mindannyian ismerjük a párbeszédet, ami ezután következett: „És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?”9 Jézus mondhatta volna ezt: „Nem tudjátok, hogy Isten iránti kötelességemet teljesítem?” Harold B. Lee elnök tanította, hogy Jézus kérdésének a jelentése megtalálható a Tanok és Szövetségek 64. részében.10Lee elnök ezt mondta: „Amikor valaki papságviselõvé válik, akkor az Úr megbízottjává válik. Elhívására úgy kell gondolnia, mintha az Úr ügyében járna. Ezt jelenti a papság felmagasztalása. Gondoljatok arra, hogy a Mester mindannyiótoktól azt kérdezi, amit ez a fiatal fiú kérdezett Józseftõl és Máriától: Nem tudjátok-é, hogy nékem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem? Bármit cselekedtek az Úr akarata szerint, az az Úr ügye”.11Ezért tehát a papság viselése és Isten iránti kötelességetek teljesítése nemcsak nagyon fontos felelõsség, hanem nagyszerû kiváltság is. Néha úgy érezhetitek, hogy szüleitek és vezetõitek úgy reagálnak, mint Mária és József. Miután Jézus válaszolt arra a fontos kérdésre, ami az Atya ügyére vonatkozott, Lukács így jegyezte fel: „De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla”.12 Mindazonáltal kérlek benneteket, jól jegyezzétek meg, amit Jézus tett! Példát mutatott nekünk, hogyan cselekedjünk, ha valóban teljesíteni akarjuk kötelességünket Isten iránt. „És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. . . . Jézus pedig gyarapodék bölcsességben, és testének állapotjában, és az Isten és az emberek elõtt való kedvességben”.13 Ne feledjétek, hogy Isten iránti kötelességetek szorosan összekapcsolódik saját családtagjaitok, és különösen szüleitek iránti kötelességetekkel! Ez nem csupán azt jelenti, hogy Isten hozzájárulását vagy a neki való engedelmességet fogadjuk meg, hanem szüleinknek és papsági vezetõinknek is engedelmeskedünk azért, hogy igazán teljesítsük Isten iránti kötelességünket. Legyünk mindannyian olyanok, mint Sámuel, aki azt mondta az Úrnak: „Szólj, mert hallja a te szolgád”!14Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Lásd 1 Sámuel 3:4-8. 2. 1 Sámuel 3:7. 3. 1 Sámuel 3:10. 4. 1 Sámuel 3:19. 5. „Egy próféta tanácsa és fiatalokért mondott imája”, Liahona, 2001. ápr., 30-41. o. 6. T&Sz 88:119. 7. Alma 7:22. 8. Lásd Alma 7:11; T&Sz 18:11. 9. Lukács 2:48-49. 10. Lásd T&Sz 64:29. 11. Harold B. Lee, Stand Ye in Holy Places (1974), 255. o. 12. Lukács 2:50. 13. Lukács 2:51-52. 14. 1 Sámuel 3:10.